Álomfejtés

A bölcs kislány csalódása

Forgóajtó - Álomfejtés


 

Egy hotel betonjárdáján voltunk, indultunk haza. Kicsit fájó szívvel, mert jó volt ott lenni. A hotel közvetlenül a tengerparton volt. A közelben egy hajó volt kikötve.

 

Egy kislány volt a gondjaimra bízva, valami baja is volt, ezért nagyon ügyelnem kellett rá. Az apjával nyaralt egyébként. Öltöztettem, fésültem, babusgattam, kényeztettem.

 

Az apa, fiatal habókos férfi egy matrac-tutajszerűségen úszott a vízen, látszólag is nagyon élvezte a dolgot. Amint a kislány észrevette az apját, már nem akart velem lenni, hanem be akart menni az apjához a vízbe. Így ügyesen manőverezve betettem a tutajra az apja elé, remélvén, hogy kelekótya apját nem kell külön megkérnem arra, hogy vigyázzon a kislányra. Nem szóltam.

 

Bolondozni kezdtek, mókáztak, felcsapott köztük a jókedv. De nem túl sokáig, mert a kis vacak lélekvesztőről a kislány bepottyant a tengerbe.

 

Szerencsére nem merült el, mert a sok ruha, mint valami mentőöv, felfúvódott rajta és fenntartotta a vízen, amíg odaugrottam és valahogy kihalásztam.

 

Az volt a furcsa, hogy a kislány szinte egyáltalán nem ijedt meg. Inkább csalódottnak látszott. De szívbemarkoló volt, ahogyan megértette, hogy nem bízhatja magát az apjára.

 

 

Kedves Ruth!

 

Gyakran álmodom kislányokról, akikkel sok minden történik. Magam már nem vagyok kislány, 26éves vagyok, éppen most készülök az egyetemre, igen nagy kerülőút után.

 

Évekig Angliában baby-sitterkedtem, ez rögtön érettségi után volt. Megszereztem a nyelvvizsgát, de ennek a középiskolás anyagnak az újratanulása nem mondhatom, hogy gazán ínyemre lett volna.

 

Hárman vagyunk testvérek. Szüleink egyetemi évei alatt születtünk. Nagyon hamar elváltak, mi Édesanyánkhoz kerültünk, vele éltünk. Egyikünk sem tanult tovább, mondhatnám, nincs sínen az életünk. Mindhárman eljöttünk már abból a vidéki faluból, ahol nevelkedtünk.

 

Édesanyánk kőkemény, kitartó, ambiciózus, rengeteget dolgozik, tudományos fokozatokat szerez állandóan. Apánk inkább hasonlít az álomban szereplő kelekótya fazonhoz, ő a kedves, a szórakoztató, de valóban nem lehet számítani rá. De hát ez így van. Külön-külön tartjuk a kapcsolatot a szüleinkkel, még családi programokon sem találkoznak. Ez már nem is téma a mi családunkban.

 

Az biztos, hogy Édesanyám ilyen korában, mint most én vagyok, már három gyermekét egyedül nevelő orvos volt. Apánk nem orvos, hanem informatikus. Mindketten egyedül élnek.

 

Ha netán én volnék a bölcs kislány - aki saját gondjaimra van bízva -, hát efféle bölcsesség éppenséggel nincs bennem. Nem vagyok ennyire megértő a kicsit szétziláltnak mondható gyerekkorunk miatt. Nem mondom, hogy súlyos szemrehányásokkal illetném őket, ezt nem. De sokszor úgy érzem, hogy nem csak a tanulásban, hanem a partnerkapcsolatomban is benne van valamiféle destruktív erőként az az ellenminta, amit nyújtottak nekünk.

 

Hát ennyit a keserédes álmomról és életemről.

 

Üdvözlettel: Teodóra

 

 

Kedves Teodóra!

 

Soraiból valóban úgy tűnik, hogy vannak zuhanásai, amelyekből azonban valahogy kikerül vagy kihúzzák. Ezért fontos ez az álom és levél mind a lap,mind az Olvasók számára. Induljunk ki a neve jelentéséből: Teodóra = Isten ajándéka. Akinek ilyen nevet adnak a szülei, azt valahol nagyon szeretik is, még ha kusza körülmények is adódnak az életben.

 

Bizonyára érdekes lehet a többi kislányálom is,de ebből is kiderül, hogy valóban saját gondjaira van bízva. Az álom arról tesz tanúbizonyságot, hogy szorongatott helyzetben miként vágjuk ki magunkat, vagy a veszély és segítség együtt jár. Sok köldökzsinórt vágunk el a szüleinktől életünk folyamán, és nem is lehet ez másként. Mindannyiunknak van egy másoktól független lénye, amelyet nem szabad alávetni a körülményeknek. Ennek a felelőssége nem ruházható át másra.

 

Félrevezető lenne azt gondolni, hogy az álom a felelőtlen és habókos apáról szól. Nem. Az álom arról rajzol hangsúlyos képet, milyen a kapcsolata a jelenlegi Teodórának a lelkében hordozott kis Teodórával. Az pedig egy bölcs kislány volt. Egy ilyen laza apa mellett meg lehet tanulni, miként vigyázzunk magunkra. Vannak felnőttek, akik arról beszélnek, a túl aggódó szüleik átragasztották rájuk szorongásaikat, félelmeiket, amelynek utóhatása évtizedek múltán is bennük munkál. Ez persze a másik véglet.

 

Van ma egy divat: átírni az élettörténeteket, mintha azok nem úgy történtek volna, ahogyan lezajlottak. Sokan tévelyegnek efféle átírási kísérletezésekben. Én azt gondolom, hogy mindenki oda és akkor születik, ahová és amikor ez lehetséges. Olyan szülőkhöz és olyan helyzetekbe, amelyek éppen neki valók. Nem lehet a dolgokat meg nem történtté tenni, főleg nem képzelgésekkel. A valóságot hiába akarjuk tagadni vagy negligálni, attól az még a valóság marad. Visszatérve a megzuhanáshoz, amelyről a fentiekben írtam: szerepel az álomban egy tárgy, a matrac-tutaj, amelyet lélekvesztőnek nevez. Tudjuk, hogy az álmokban a tárgyak gyakran képet rajzolnak az álmodóról.

 

Legyen az álom léleknyerő, amelytől erőre kap.

 

Üdvözettel:

Ruth
XII. évfolyam 7. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.