Álomfejtés

A színpad-ház

Forgóajtó - álomfejtés


Satyával, a barátommal elindulunk bringával, hogy majd találkozzunk a többiekkel és tekerünk egy nagyot.

 

Útközben a földút mellett találunk egy büfét, ahol ínycsiklandozó krémes sütemény van. Nagyon éhes vagyok, de nincs nálam pénz. Egy pillanatig arra gondolok, elemelek egyet, afféle legális lopásként – elvégre kopog a szemem az éhségtől –, de amint a krémhez érek, mégsem veszem el. Előreküldöm Satyát, hogy majd utánamegyek 10 perc múlva.

 

Visszamegyek pénzért.

 

A visszaút nem egészen olyan, mint az idefelé vezető volt. A lefelé menő betonúton két lány jön szembe. Megkérdezem tőlük, hol gyülekezik a társaság, de nem kapok egyértelmű választ.

 

Félmeztelen vagyok, hátamon egy menő, feliratos hátizsákkal.

 

Egyszer csak egy házban találom magamat. Halvány sejtés van bennem, hogy a tulajdonosa egy fehér pulóveres férfi, aki néha előbukkan. A biciklimet a ház előtt látom, én bemegyek. A ház falai vakolatlanok, nincsenek leburkolva. Tégla és beton látszik.

 

A ház kétszintes, furcsa hatással van rám. Egyfelől olyan, mint ami még nincs készen, nincs befejezve, másfelől folyton változik. A földszinti rész például egyszerre van a földön és a föld alatt. Mintha egy árokba vezetne. Ez változik pillanatonként: arra gondolok, ha kilépnék a házból, az árokba jutnék. Ez néha be van fedve, néha nincs. Időben változik, hol így, hol úgy.

 

Bent járkálok. Ott az íróasztalom. Kihúzom a fiókot, és a szemüvegtokomból előveszem a dugi pénzemet. Előbb egy ötszázast, de azt kevésnek találom, és kiveszek még egy kétszázast, valamint fém százasokat. Indulnom kellene vissza Satyához, de még felmegyek a felső szintre egy henger alakú fából készült létrán. Ez van lépcső helyett. Egy osztálytársamat is megpillantom, ő már felment a felső szintre. Igen meglepődöm, amikor látom, hogy a kijárati ajtó nem vezet sehova. Ha kilépnék, lezuhannék.

Indulok vissza Satyához.

Odaérek, ahonnan elindultam, és tudom, hogy nem 10 perc telt el.

 

 

Kedves Ruth!

 

Nagy hatással van rám ez az álom. Minden részletét fel tudom idézni, látom magam előtt, és az érzések is kavarognak bennem, amelyeket átéltem: az éhség, a visszaút, a haverjaim, a készülődés és főleg ez a furcsa ház. Nem láttam az egészet, csak az egyik felét, valahogy az elejét talán, az odatámasztott biciklivel.

 

Az is érdekes élmény volt, hogy úgy tűnt, építés alatt is van, de valamiképpen kész is, lehet lakni benne. Ott van az íróasztalom. Az emeleti ajtó, amelyen akár kizuhanhattam volna, még furcsább hatással van rám. Egy kicsit olyan színpadszerű volt az egész. Valóságos is, de díszletszerű is egyben.

Az életem színpada. Tényleg.

Nyilván én vagyok a biciklim is és ez a félig-meddig ház.

21 éves vagyok, de még a gimnáziumot nyüstölöm, viszont két szakmám is van. Az egyik éppen a bicikliszerelés. Én ugyanis inkább gyakorlati ember vagyok, nekem a tanulás nem az erősségem. Sok minden érdekel, de az én világom nem a betűvilág. Így ha most majd végre leérettségizem, nem tudom pontosan, mihez akarok kezdeni magammal. Szerencsére a szüleim nem ostoroznak, hogy punnyadt vagyok, bár olykor valóban punnyadok. A tanárok már többször prédikálnak nekünk: majd meglátjuk, hogy az élet nem habos torta.

 

Ez eszembe is jutott, amikor felébredtem, hoppon maradva, hiszen ugyan visszamentem a pénzért, de süteményt nem vásároltam. Még nevettem is ezen.

 

Bár inkább elgondolkoztam. Jól tudom, hogy a munka kemény dolog, hiszen látom, hogy a szüleim milyen sokat dolgoznak. Emlékszem, hogy édesanyám éjszakákon át rajzolt, amikor itthon volt velünk az öcsémmel. A papa pedig hihetetlenül sok dologhoz ért, sok mindent képes megcsinálni. De én még nem tudtam kitalálni magamat. Hát ennyi. Ha publikusnak érzi az álmomat, szívesen látnám nyomtatásban a nevemet.

 

Üdvözlettel: Bence

 

 

Kedves Bence!

 

Nagyon is publikus az álma, reményeim szerint sokan meríthetnek majd belőle. Ritkán rajzolódik ki a történések mente ilyen világosan, mint ebben az álomban. Valójában meg is fejtette személyisége színpad-házát: építés alatt is van, de valamiképpen kész is, lehet lakni benne. Ez a felismerés annyira zseniális, hogy nemcsak prédikálni nem áll szándékomban, de egyenesen elismerésemet akarom kifejezni, hogy ennyire sikerült egybelátni az életét. Amivel kiegészítem, az a számok. Ezt mintha kicsit figyelmen kívül hagyta volna. Mindenekelőtt a 21 év, vagyis a reális kora.

 

Hetes évciklusokban elemezvén az életét, most a gyerekkor lezárulása zajlik és kezdetét veszi a negyedik hetes ciklus, a 21–28 évig tartó ifjúkor, amely már a felnőttkort is hivatott kirajzolni.

 

Nagyon jó, hogy két szakmát is kitanult, így a gimnáziumot tekintve kicsit kerülőúton van, viszont az idő és energia nem fecsérlődött el.

 

Az is jó, hogy biciklizik. Bár nem sokat ír róla, érződik, milyen fontos ez az életében. A biciklis társaság egy kicsit utal a gyerekkorra, a bandázások idejére, de elkeveredik tőlük. Satyát előreküldik, a lányok nem mondják meg pontosan, hol a gyülekezés. Ez azt jelzi, hogy kissé kiáll már a szekere rúdja a gyerekkori bandából. A 10 percet meghaladó visszaút – amely alatt a házban találja magát – élete első 10 évének a foglalata:

 

a dugi pénz a szemüvegtokban az 1., 2. és 5. életévre utal. Meghatározó élményei kellett, hogy legyenek ezekben az időkben, amelyek rárímelnek jelenlegi életének eseményeire.

 

Azt szoktuk mondani, hogy általában az első hét évben kirajzolódnak életünk erővonalai. Itt most az életének a fele rajzolódik ki. A fehér pulóveres férfi, mint háztulajdonos Bence, felnőttkorban. Miként az ödipalitás is megrajzolja felnőtténünket, 5 éves korunk táján. A ház két szintje is erre a fajta életem első és második részére utal. Az alsó rész, a múlt félig a földben, az emeleti ajtó még nem vezet sehová.

 

De mindebben engem az időélmény nyűgöz le legjobban, hogy amit átélt, sokkal többnek tűnt 10 percnél. A klasszikus platóni vándorlást juttatja eszembe, csak a 12 év 28 és 40 év között.

 

Figyelje továbbra is az álmait, fontos útmutatásokat fog kapni belőlük.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

Ruth
XIII. évfolyam 3. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.