Álomfejtés

Akik használták egymást

Forgóajtó


Egy munkahelyi menzán voltunk, ahol két csoportban ebédeltek a dolgozók. Mi a második turnusban voltunk, és mire ránk került volna a sor, az előttünk lévők megették a levest is és a szendvicset is. Magamra vállaltam, hogy szerzek magunknak ebédet. Hátramentem a konyhába. De amikor előadtam a helyzetet, kioktattak, hogy egy társaságnak csak egy tál leves jár. De ha már így van, szedjek és vigyek még egy tállal. Egy üvegtálba kezdtem meríteni, de újból rám szóltak, hogy ne csak a sűrűjét szedjem a meggylevesnek, amelyben egyébként még rizs és más gyümölcsök is voltak. Mondtam, olyan sűrű az egész, hogy leve alig van. Majd a szendvicsekre került volna a sor, de ott is fanyalgásra és kifogásolásra találtam, hogy igazában nem jár ez nekünk. De a végén kaptam néhány vékony szeletet valami rárakott dologgal.

 

Indultam vissza, de akkor leejtettem a levesestálat. Mire földet ért, érdekesen kettévált: akkora lett, mint egy salátástál és a leves is benne maradt. Nem ömlött ki.

 

Ahogy előadtam a társaságnak a történteket, felbukkant Éva, az egyik kolléganőm, aki a nyáron halt meg, ötvenéves korában. Nagyon bizarr volt a megjelenése, rikító színű haja fel volt tűzve. Eleven és fürge volt, hangoskodó. Nem dolgozott, eltartotta a barátja. Azt mondta:

 

– Ha az ember használ valakit, és közben masszőrhöz is jár, akkor ezt el kell viselnie, meg kell tennie.

Az ezt arra való célzás volt, hogy a barátja tolókocsiban közlekedett.

Mentünk hárman az utcán, Éva, a barátja és én, amikor a tolókocsi valamiféle kutyafogattá változott át. Mindketten kutyák is voltak. Kérdeztem, tudnak-e ebben a kutyaállapotban az utcán közlekedni, azt mondták, remekül.

 

Beszélgetés közben a szexuális életüket is érintette, ugyanazzal a használattal, amely a kapcsolatukat jellemezte. A barátja biszex, de neki ehhez nem lehet nehéz igazodni. Mindig tudja, mit kell tennie, ha már másra is használja őt.

 

Újból mondani kezdtem neki a kettévált tálat, de észrevettem, hogy nem nagyon érdekli, alig figyel rám.

 

És akkor az villant át az agyamon, hogy Éva már nem is él. Mert amikor rádöbbent, hogy a barátja is használja őt, inkább meghalt.

 

 

Kedves Ruth!

 

Értem is, meg nem is ezt az álmot. Mint ahogyan a kolléganőm halála is nagyon megrázó és váratlan volt számomra, de az álom sok mindent megvilágít. Éva elvált volt, két kisgyerekkel, amikor a sors összehozta az akkor már kétszer elvált férfival. Közben szakítás is volt, egy harmadik házasság és válás. Éva a békülés után jobbnak látta nem forszírozni a házasságot. Bár lelke mélyén ez fájdalmas kudarc volt számára. Arról is lemondott, hogy közös gyermekük legyen, bár ezt is szerette volna.

 

Én halála előtt egy hónappal találkoztam vele. Akkor éppen befuccsolt egy vállalkozása, és lazán utalt rá, hogy valami köztük is megromlott.

 

Ez a kettévált levesestál annyira plasztikus kép volt, hogy az álmomat követő napon álmomban a lányomnak elmeséltem ezt az epizódot. Ruth majd biztosan meg tudja világítani a jelentését. Ugyanilyen különösnek találom a kutyafogatot és azt, hogy a barátja tolókocsiban van. Valamiféle lelki nyomorúságra utal nekem a látszatrendezettség mögött.

 

Egyébként Éva képzelete nagyon érdekes: az aszcendense Rák, teljes együttállásban az Uránusszal. A köldökzsinór a nyakára volt tekeredve születéskor. Infarktusban halt meg. A barátja Vízöntő.

 

Sajátságos keveréke volt az érzékenységnek és az érzéketlenségnek. Amikor az üzletaszszonyrészét működtette, nyoma sem volt az empátiának, csak a pénzhajszának, eredménynek, sikernek. Valóban volt benne valami hurrikánszerű hirtelenség, fürgeség, beviharzás. Hozzám eléggé ragaszkodott, bár én sok mindenben a diametrális ellentéte vagyok: nem szeretek kockáztatni, nekem a sokkal kevesebb is elég, irtózom a herdálástól, szeretek a dolgok mélyére és végére járni. Éva könnyedebb, felületesebb, lendületesebb, mint én, de ez a korai halál mégiscsak a sebezhetőségére utal nekem.

 

Tudom, hogy halottakról csak jót vagy semmit illik mondani. Remélem, hangvételem nem tűnik elmarasztalónak.

 

Üdvözlettel: Vera

 

 

Kedves Vera!

 

Ez az álom gyászmunkája fontos részének tűnik. Miként utal is arra, hogy az álom sok mindent megvilágít. Azonkívül úgy érzem, Éva ragaszkodásában és a diametrálisan ellentétes természetükben valami sorsszerű kapcsolat is lappang. Ily módon fel sem merül bennem, hogy hangvétele kegyeletsértő vagy elmarasztaló lenne. Inkább tűnődő, amely úgy vélem, olvasóink számára is hasonló eltűnődési lehetőségeket rejt, amely mögött megszólító erő van. Kezdjük a kettétört levesestállal:

 

a tál egy befogadó, női archetipális tárgy, Vera jelképe. Nyilván van önben egy gondoskodó anya, amiért magára vállalja, hogy ebédet szerez a hoppon maradt kollégáknak. De elejti, összetöri, azonban a meggyleves nem ömlik ki.

 

Kétszer is elmeséli álmában ezt az epizódot, egyszer Évának, másnap a lányának egy másik álomban. Úgy vélem, az Évával való kapcsolatának is foglalata a tálacska. Kettétört, hiszen Éva eltávozott a Földről. De a tartalma nem ömlött szét, megőrződött. A másik érdekes kép a kutyafogat és a nyomorékság: két ember sokadik kapcsolata, amely házasságszerű, de mégsem házasság.

 

Hasonló ahhoz, ami az embert a hű kutyájához fűzi: mégsem emberi kapcsolat. Valamiféle ösztönszintű kapcsolódás. A barát biszex tulajdonságában jelződik a szexuális kötődés hiányossága és meghatározó ereje. Mégsem igazi társai egymásnak. A kissé frivol és bizarr frizurás megjelenés mögött előjön Éva sebezhető, érzelmi lénye:

 

amikor rádöbben, hogy a barátja őt is csak használja, nem bírja tovább. Inkább meghal. Már nem tud megújulni.

 

Olvasóim nevében is köszönöm ezt az igen mély értelmű álmot.

 

Üdvözlettel:

Ruth
XIII. évfolyam 1. szám

Címkék: álom, álomfejtés, gyász, kihasznál

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.