Álomfejtés

Archaikus banya

Forgóajtó - Álomfejtés


 

Kalandosan indultam vásárolni egyik unokahúgommal. Először az ő kocsijával mentünk volna, utóbb mégis az enyémbe ültünk át. Nehezen indult, a motor fel is robbant, de nem lett semmi bajunk, és a végén nekivágtunk az ismert útvonalnak. Szörnyen meredek lejtőn kaptattunk fel és le, el is tévedtünk.

 

Mire egy mindenféle kuruzslást oktató boszorkányhoz jutottunk, az unokahúgom helyett a zenész barátnőm, Zsófi lépkedett mellettem. Zsófi láthatóan örült a vajákos asszonynak, szóba elegyedett vele. Megkérdezte tőle, mit kellene rendeznie az életében, hogyan szedhetné össze magát. Az öregasszony hipnotizálni kezdte, Zsófi transzba esett. Kapcsolatba került az univerzális intelligenciával, amely azt mondta neki, le kellene már szakadnia az anyjáról, és a nővérével való kapcsolatát is rendeznie kellene. Majd a teste fölé tette a kezét, mozgatta minden irányba, hogy megkeresse a gyenge pontját, a baj helyét, amely egy képernyőre rajzolódott ki. Ez a hely a torkán volt.

 

Gondoltam, én is kérek tőle időpontot. Ám ettől rögtön elálltam, amikor láttam, hogy Zsófit megbilincseli, még mielőtt a hipnózisból magához térne, és bedobja egy mélyhűtőbe a többi áldozat közé, károgó vihogással kísérve:

 

- Na, erre jól ráfaragtál!

 

Átvillant az agyamon, hogy ha én is ilyen sorsra jutnék, Zsófin sem tudnék segíteni. Menekülésre vettem a dolgot, felszálltam a levegőbe, a banya utánam. Más üldözőket is küldött utánam, nagyon féltem. Már-már mindent ígértem volna, hogy ne bántsanak, amikor az jutott eszembe, hogy a gyerekeim várnak, hiszen már régen elindultam vásárolni. Haza kell mennem. Erre a gondolatra felébredtem.

 

 

Kedves Ruth!

 

Nem is tudom, vajon ez az álom rólam szól, vagy Zsófiról. Zsófi már közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, több zenekarban játszik, csellós. Valóban szeretné megismerni önmagát, kibogozni, hogy miről szól az élete. Volt is valami "látónál" nemrégiben, de érdemben semmit nem tudott meg magáról. Szülei elváltak, amikor ők a testvérével igen kicsik voltak. Anyjuk nevelte fel őket, nem igazán boldog hangulatú családban. Anyja kemény, szikár, korholó asszony, elmarasztaló szavai úgy kopognak az ember lelkén, mint a jégeső az ablakon. Zsófi nagyon ragaszkodik hozzá, csüng rajta a szeretetért, de valahogy az soha nem ér a szívekhez. Nővérével sem jobb az érzelmi helyzet. Néha próbál közelíteni hozzá. Egy ízben érdesen fakadt ki a nővére:

 

- Hagyj békén! Egész életemben testileg és lelkileg féltem tőletek, és soha nem éreztem, hogy szerettetek volna.

 

Mi Zsófival nagyon jól megértjük egymást, elég sok időt töltünk együtt. Én nyelvtanár vagyok, de most a gyerekeimmel vagyok otthon, még nem dolgozom. Zsófi néhány évvel idősebb nálam. Vele ellentétben mi nagy család vagyunk, még a nagyszüleim is élnek, sok unokatestvérem van. Zsófi is olyan nekem, mintha a testvérem lenne, talán ezért is váltott át a kép ebbe a személycserébe. Kicsit megrettentem a boszorkány szavaitól, hogy le kell válnia az anyjáról. Ilyen gondom nekem is van. De a megbilincselés és mélyhűtőbe vetés már egészen bizarr.

 

Repülős álmom gyakran van, és zuhanós is.

 

Rendszeresen olvasom az álomfejtéseit, és emlékszem, amikor azt írta, hogy a menekülések mindig az önmagunk elől való menekülések. És hogy a banya is én vagyok, meg Zsófi is.

 

Érdekel a véleménye erről az egész kicsit abszurd, kicsit meseszerű történetről.

 

Üdvözlettel: Nóra

 

 

Kedves Nóra!

 

Minden álom elsősorban az álmodóról szól, résztvevőként, megfigyelőként vagyunk jelen, tükörképet kapunk magunkról, kapcsolati szerepeink rajzolódnak ki, helyzeteket élünk meg és viselkedési mintázatok szerint járunk el. Így van ez ebben az álomban is. Egyfelől menekül és megmenekül a boszorkány ártó ténykedésétől, másfelől generációk sorakoznak fel az ősasszonytól a kisgyermekig, akik az ön gyermekei. Egyesek ezen generációk közül csak gondolatilag vagy a szóváltás kapcsán bukkannak elő, mint például az anya és Zsófi nővére. Harmadsorban pedig csak nők szerepelnek az álomban, így egyértelműen adódik a fókuszpont: a banya. Hiszen az ő ténykedése, az ő machinációi válnak láthatóvá az álomképekben.

 

Ez a férfierőhiány az álom fontos jelzése. Levelében említi is, hogy Zsófiék apa nélkül nőttek fel egy kemény - vagyis a férfiszerepet is kényszerűen felvállaló - anya mellett. Az is kiolvasható a sorokból, hogy kvázi Zsófi vállalta fel a férj védő és támogató szerepét az anyja mellett, amely a nővére szemében olyan szövetségnek tűnt, amelyből ő kimaradt. Valóban, az apa-anya-gyerek minta vagy kapcsolatrendszer annyira archetipikus, hogy ha abból az egyik személy kilép, valaki kényszerűen ugyan, de betölti valamiképpen. De ez a férfierőhiány elsősorban a vajákos asszony alakján keresztül ölt formát. Miként az öregedő férfiakat "fogát vesztett oroszlánoknak" szoktuk mondani, úgy a károgó hangú, bottal járó, erőszakos boszorkány a falloszt, vagyis a férfipartnert vesztett öreg nő, akinek a "botra támaszkodása" fallikus jelképként erősíti meg a mondottakat. A klasszikus mesék - Jancsi és Juliska, Hamupipőke, Hófehérke - egy-egy jellegzetes boszorkányfigurát ábrázolnak, a bűbájos bekebelezőt, a féltékeny fúriát, a gonosz varázslatok megszemélyesítőjét. Álmában ez a harmadik fajta bukkan elő, aki hipnotikus álmot bocsát Zsófira. Ám amit mond, hogy az anyjáról le kellene válnia, az nyilván megszívlelendő, mivel minden függőségi kapcsolat kivámpíroló, és akadálya egyéniségünk kialakulásának, a jól működő, dinamikus énhatáraink működtetésének. A generációkra visszatérve a bolyongó gyerekek, a tévelygések, eltévedések, a sodródások is megjelennek: a meredek kaptatókon végül nem várt helyen kötnek ki, ráadásul az unokatestvére Zsófivá változik. Az anyjukat váró gyerekek ténye a felébresztő a végén. A kirepülve való menekülés és a banya üldözése megerősíti az álom fő üzenetét: minden nő lelkében megvan az archaikus banya és természetesen a jóságos öregasszony lehetősége. Miként azonban életünk és halálunk is igen különféle, életvitelünkön és kiműveltségünkön múlik, hogy archaikus banyák vagy tiszteletre méltó öreg hölgyek leszünk-e hajlott korunkban.

László Ruth
XV. évfolyam 7. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.