Álomfejtés

Az elorzott kincsek

Forgóajtó – álomfejtés



 

Álmomban Tímeát (unokahúgomat) megcsalta a férje, Ervin. Nagyon felzaklatódott, ezért hívott magához. Zavarosan adta elő a históriájukat, álom keveredett a valósággal, kitaláció a kétségbeesett próbálkozásokkal, hogy az esetet meg nem történtté tudja tenni. Egy verset is írt a férjéhez, amely úgy kezdődött: Ugye szeretsz? …

 

Afféle sugalmazó, számon kérő, játszmás, zsaroló hangvételű versike, amely indulatot és felháborodást ontott magából.

 

Ervin látóterében ott volt a másik nő, 34 év körüli, elvált, gyerekkel. Nagyon csinos, magabiztos, remek állása és egzisztenciája sugárzott róla, és keményen ráhajtott Tímea férjére.

 

Kínban éreztem magam, mert Tímea maga mellé akart állítani, de közben Ervin is bizalmába avatott, megvallotta nagy vonzalmát a másik nőhöz. Tímea teljesen tájékozatlannak tűnt.

 

A következőkben még két epizód rajzolódott ki:

 

– A fenti szomszédjuk nagyon zajos volt sokszor. Ilyenkor mindig feldöngettek figyelmeztetésképpen. De most kivételesen visszafogták magukat, mert ki akarták várni, hogy miről van szó. És láss csodát! Ki is derült. A fenti szomszéd a tapéta és a fal között fegyvereket csúsztatott le a földszintre. Ervin egy kis résen alul kihúzta a fegyvereket, puskák voltak. Le is jöttek a maffiózók, mint akik megsejtették, hogy elakadt a fegyverek útja. De a balhé valahogyan elsimult.

 

– Ervin indult valahová és átadott Tímeának egy nagycímletű eurót, és forintot kért helyette. Tímea indulatosan kifakadt: „Hányszor mondjam, hogy csak szólj, ha pénzre van szükséged!”

 

Adott néhány papírpénzt, de egyet azonnal visszavett irigyen. Látszott, hogy hatalmat akar gyakorolni a férjén.

 

Akivel tanúi voltunk az epizódnak, meg is jegyeztük, hogy lezajlott minden, ami köztük van.

 

Tímea megvallotta súlyos féltékenységét és kisebbségi érzését férje nőjével szemben, akihez képest ő csupán egy csetlő-botló tinilány. Próbáltam nyugtatni, ne féljen, nem fogja elhagyni őket más gyerekéért.

 

 

Kedves Ruth!

 

Ó persze, hogy az álom rólam szól, csak ezúttal az én boldogtalan unokahúgomon keresztül. Nagyon is átéltem ezeket a megcsalatási kínokat, negyed évszázaddal ezelőtt. De mi el is váltunk, és hajdanvolt férjem más gyerekét nevelte, a mi fiunkkal szinte semmi kapcsolata nincs. Fiatalon házasodtunk össze, szinte semmink nem volt a fellobbant szerelmen kívül, amely hamar ellobbant, amikor jött a gond és a felelősség. Ő költőcske lett/maradt, én gyógypedagógusként tengetem életünket. Különösebben nem futott be, ami elégtétel is, meg nem is. Hiszen annak idején a költészet hozott össze bennünket, de nem sokáig voltunk egymás múzsái. Akkoriban sokat hangoztatta, hogy a családi élet derékba töri a pályáját. Nos, ha feljut a Parnasszusra, derékba tört életem kellene siratnom. Így viszont a szerelmem is megkérdőjeleződik: mit szerettem ezen az alakon?

 

Nagyon sajnálom az unokahúgomat, én is éppen így üldöztem el magamtól az exférjemet: bűntudatot akartam kelteni benne, folyton lebarmoltam, durván kifakadtam, tombolt bennem az önsajnálat és a méltatlankodás, amin minden elvérzett.

 

Amikor elváltunk, expárocskám azt mondta, nem tudja, miért nem működött a kapcsolatunk. Nekem eszembe jutott, hogy Ruth valahol azt írta vagy mondta, hogy a kapcsolatoknak három buktatója lehet: a felek éretlensége, a családpatológia és a társadalmi/történelmi helyzet. Nos utólag most úgy látom, hogy a mi kapcsolatunkban mindhárom jelen volt.

 

A fegyvercsempészeket nem igazán értem, talán Ruth megvilágítja. De ami a napnál világosabb számomra, hajdanvolt kapcsolatunk az elorzott kincsekről szól: fiatalságunk, talentumunk, gyerekeink, a normális családi élet, az írói pálya, mindezek elúsztak, szertefoszlottak. Ő tőlem, én tőle oroztam el a sikertelen szerelmi próbálkozásban.

 

Üdvözlettel: Edit

 

 

Kedves Edit!

 

Csak gratulálni tudok, hogy percnyi habozás nélkül felismeri, az álom önről szól. Mindazonáltal úgy érzem, az álom pozitív végkicsengése valahogyan elmaradt. Mégpedig az unokahúgának nyújtott, kicsit talán hamisnak, de legalábbis nem meggyőzőnek mondható vigasztaló szavai okán támadt ez a benyomásom. Kicsit mintha veszett fejsze nyelének érezné a kapcsolatukat, amelyben persze az önök zátonyra futott házassági mintája is munkál. Bár saját élettörténetünk attól nem íródik át, ha mások problémáit próbáljuk megoldani, talán segíthetne unokahúgának felnyitni a szemét, miben változtathatna, persze úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Például a hatalmi játszma helyett korrekt kommunikáció vagy az őszinteségnek optimális mértéke.

 

 

Bizonyára ismeretes ön előtt a gyógypedagógusok ösztöntendenciája, amely aszimmetrikus kapcsolatokra predesztinálja őket, amely kapcsolatokban ők vannak pszichikai fölényben.

 

A rivalizációs agressziónak van egy optimálisabban működtetett mértéke, amely a testvéreinkkel, kortársainkkal, szüleinkkel, pályatársainkkal való folytonos összemérésben kimunkálódik.

 

Ha igazán hasznosítani akarja az álom információit, ezen a mezsgyén kellene haladnia. A története megállt az elorzott kincseknél. A fegyvercsempész szomszédok ezzel az üzenettel függenek össze:

 

ők is elorozzák a hasznot más elől,

 

a fal és a tapéta között (= leplezett ellenállás) csúsztatják le a puskákat, a fallikus jelképeket.

 

Mintha Ervin jobban képes lenne szembesülni a valóságos helyzettel annak kapcsán, hogy kihalássza a puskákat. Tímea – a pénzepizód megvilágításában – vesztesként éli meg a helyzetet, miként ön is a válást. Pedig a mai modern kapcsolatok sokszor arról szólnak, miként hozzuk ki talentumunkat lelkünk mélyéből önerőből, segítség nélkül. Ebben a modern folyamatban sokszor az a segítség, hogy nem kapunk segítséget.

 

Üdvözlettel:

Ruth
XIII. évfolyam 6. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.