Álomfejtés

Az illúzió és a valóság dinamikája

Forgóajtó-álomfejtés



 

Nyaralni megyek többekkel, megérkezünk a telepre vagy körzetbe. Végigvezetnek az elkerített területen, ahol szép kis takaros házakban lehet megszállni. Ezek sorakoznak rendben, és az egyikét majd megkapjuk. Benézünk, mustrágatjuk kívül-belül a házakat.

 

A vezetőnk utal arra, hogy van egy úgymond VIP-házacska is, azt is megmutatja majd, de utal arra, hogy ennek állandó bérlője van, nem szokták másnak kiadni. Itt mindig az a tekintélyes, magas beosztásban dolgozó illető szokott megszállni, aki nagy tiszteletnek örvend, példakép, etalon. Rendben tartják a házat, tipp- topp, bármikor jön, szabadon várja, csaknem sajátjának tekintheti. Még távollétében is övezi a házat az a kisugárzás, amelyet „leg”ember jelenléte alakít ki, alapoz meg. A nő előveszi a kulcscsomót, kinyitja az ajtót, belépünk.

 

Orrfacsaró bűz vár bennünket, próbálom elhessegetni, de kevés sikerrel. Az ápolatlan emberek mindenféle mocskának, piszkának hányingert keltő szaga intenzíven áthatja az amúgy nett helyiséget. A félhomályban is látszik, hogy rendben van tartva a bútorhuzatokkal, terítőkkel, dísztárgyakkal a szoba.

 

És akkor felpattan az ágyról egy hajléktalannak látszó férfi, koszos ágyékkötőben, és sajátságos mosollyal az arcán kihúz mellettünk az ajtón. Mosolya nagyon beszédes: mintha azt sugallná, hogy jól túljárt az eszünkön, ahogy ide bejött, jóllehet ő is tudja, hogy teljesen illetéktelenül, de mindenkit kijátszva, feltartóztathatatlanul, és akármit is csinálunk, mindez megtörtént, és ő ennek az embernek az ágyában aludta édes álmát.

 

Döbbenten ébredtem fel.

 

 

 

Kedves Ruth!

 

Ébredésem után is sokáig hatása alatt voltam a nagy koppanásnak, hogy csodás védettségre, rendezettségre várván milyen profán történet vágott kupán. Nem is tudom, mi dominált a kavargó érzéseimben? A nem várt epizód fölötti meglepettség, a felháborodás a pimasz és kihívó betörés miatt, az ember fintora, aki ránk is fittyet hányt, nem is beszélve a bűz fizikai hatásáról.

 

De amint sikerült a letaglózottságomból feltápászkodnom, igyekeztem a tárgyra térni álmom vonatkozásában, hogy megfejthessem az üzenetét. Természetesen már tudom a korábbi fejtegetéseiből, hogy mi más is lehetne a kiindulópont, mint hogy mind a VIP, mind a hajléktalan
én vagyok. A VIP még csak hagyján, de az ágyékkötős! Hát az elég elképesztő.

 

Jó kis leckét vagy tükröt kaptam önismeretem fehér foltjairól. Valahogy mélyen belegondoltam, milyen sok illúzió van bennem még most is, jóval túl a negyvenen, túl egy drámai válságon, önmagammal és az élet szépségeivel és rondaságaival kapcsolatban.

 

Én egy idősek otthonában dolgozom, és ezeknek az embereknek az ápolása igen más, mint egy illatos baba tisztába tétele. De nekünk, akik ott dolgozunk, az a rejtett érzésünk, hogy különbek és többek vagyunk másoknál, akik mindezt nem tudnák csinálni. Tanultunk is annak idején a segítő foglalkozások aszimmetrikus kapcsolatairól, de talán most értettem meg mélységében ezt a fajta kiszolgáltatottság és alárendeltség dinamikát. És egészen eddig az álomig úgy éltem meg a napjaimat, hogy amikor becsuktam magam mögött a szeretetotthon kapuját, jött az én igazi, a szép, a jó világom, ahová igyekszem nem beengedni a nyomorúság hívatlan látogatóját. És most, valamiféle „meztelen királyként” hirtelen megértettem, mennyire illuzórikusak azok a szépségek, amelyektől az árnyoldalakat hermetikusan elzárni próbáljuk. Mennyire nem lehetséges izolálni, konzerválni, érinthetetlenné tenni a külvilágtól, a valóságtól a szép, jó és kellemes dolgokat. De azt is megértettem, hogy a csúnyaságok nem maguk a valóság, hanem hogy a szentnek és profánnak van egy különös dinamikája, egymásra ítéltsége, sajátságos kapcsolata, és ez a kapcsolat a valóság.

 

Ébredéskor még rossz érzés volt tudomásul venni, hogy a berondítás a VIP- házba valamit végérvényesen megváltoztatott. Most, jobban átgondolva a magam Ikrekségét, látom Castort és Polluxot, akik össze vannak láncolva, noha egyikük a pokolban, másikuk az égben van, de folyton váltják egymást.

 

Üdvözlettel: egy Ikrek

 

 

Kedves Ikrek!

 

Valóban remek dolog az állandóságot megtapasztalni az amúgy folytonosságban cikázó gondolatainkban, benyomásainkban. Olyasmi ez, mint a tenger morajlása, amelyet néha már nem hallunk, mivel állandóan halljuk. Ritkán sikerül a polaritások közötti ingadozásban a mozdulatlan mozgatóba kerülni. De ebben az álomban ez ragyogóan sikerült a VIP és hajléktalan kettősségében. És noha utal rá, hogy a „valóság” nem a cifra nyomor, úgy tűnik, az illúziók messzebb röpíthetnek bennünket a gravitációtól, mint a megfogható valóság. Sokszor a pofon térít észhez bennünket. Akár mindenhatóságunkról – VIP –, akár esendőségünkről – homeless – legyen szó.

 

Nem lehet végére járni a mindenfajta kettősségnek a teremtett világban. Mindig újból és újból átgondolni kényszerülünk a fény és árnyék variációit, amely lényegében az örök és a mulandó dinamikája. Ha ezeket az árnyékvetőket szemléljük, felfedezhető a hármas tagozódás bennük. Itt az álomban is:

 

– fizikai szinten maga a kosz, a mocsok, a fertő, az elkoszlott ágyékkötő;

 

– lelki szinten a bűz és a letaglózó meglepettség, némi düh és felháborodás;

 

– szellemi szinten pedig a destruktivitás, a penetrancia, a tiszteletlen hányavetiség, amely fütyül az írott és íratlan szabályokra a kulturális életben.

 

A képzelet sokszor elszabadul, amikor önképünket formálgatjuk. Nagyon megfogott, ahogyan az illúzió és valóság dinamikáját látta meg a kedvezményezett és száműzött ember kettősségében. A Buddha-legenda is arról szól, hogy Buddha akkor lett felébredett, amikor egy koldust, egy beteget, egy öreget és egy halottat látott kikocsizása alkalmával. Akkor döbbent rá, hogy ez a négyfajta nyomorúság őt is elérheti. Sok ezer év óta éljük és tanulmányozzuk a mindenféle szenvedéseket, de a tapasztalat szerint mind a megértésük, mind az elkerülésük a legnagyobb kihívások közé tartozik.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

Ruth
XVI. évfolyam 9. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.