Álomfejtés

Csiga, teknőcök, vaddisznók

Álomfejtés - Forgóajtó



 

Egy étteremben vagyok a főnöknőmmel, végeláthatatlan megbeszélést folytatunk, közben eszünk is. Az asztalunknál két biztosítási ügynök is ül, velük is folyik a tárgyalás párhuzamosan. Képtelen vagyok bekapcsolódni a témába, mert a főnöknőm nem hagy szóhoz jutni. Mindig elüti a dolgot, mivel ő mindig mindent jobban tud, mint én. Állandóan leráz engem. Így abbahagyom a próbálkozást, hogy bekapcsolódjak, hátradőlve figyelem őket. Közben órák telnek el, már félhét van és nekem öt órakor órát kellett volna tartanom. Rohanok, kapkodok. Csodálkozom, hogy senki nem hívott, várnak-e rám. Teljesen elvesztem az elúszott időben.

 

Hirtelen az irodában látom magamat, a számítógépen próbálok utánanézni, jöttek- e, de a számítógépet nem lehet bekapcsolni.

 

Majd egy gyönyörű réten vagyok, ahol egy tó is van. Gyerekek játszanak, apjuk van velük. Egy kisfiú folyton felém dobja a labdát. Én egy kidőlt farönkön ülök és visszafejelem, de nem irányítom. Amikor pedig elkapom, hogy visszadobjam, nagyon sutának és ügyetlennek érzem magamat.

 

Odamegyek a tópartra, megcsodálom a kristálytiszta vizet. Áttetsző a víz, látszódnak az állatok. Felveszek egy dermedt csigát, a számban melegítem, a nyálammal. Majd kiveszem, háttal lefektetem és látom, felengedett a dermedtsége, mert kimászik a házából.

 

Miközben arra gondolok, remélem, senki nem látta, miként melengettem a csigát, érzem, a hátam mögött áll valaki és a szám is tele van csigaházzal. A barátom áll ott és kérdez valamit. Én megpróbálom a számban oldalra tolni a csigaházat, de amint megszólalok, hogy válaszoljak, ripityára törik a csigaház a számban. Tele van a szám éles törmelékkel. Miközben beszélek, szedem ki a darabokat a számból.

 

A barátom két kis teknőst mutat a vízben. Gyönyörködünk bennük. Majd megjelenik a réten két vaddisznó, mindenki menekül. A barátom engem is figyelmeztet, hogy nagyon veszélyesek, gyakran felöklelik az embert. De én nem félek, mert arra gondolok, csak akkor bántják az embert, ha kicsinyeik vannak. Így nyugodtan figyelem őket, gondolván, hogy a saját törvényeiket követik.

 

 

Kedves Ruth!

 

Szó mi szó, elég nagy kavalkád ez az álom. Főleg ez a sok állat. Ha ez mind én vagyok, hát jól nézek ki, mondhatom.

 

Már közelebb vagyok a harmincöthöz, mint a harminchoz, egy nyelviskolában tanítok, ahol férfi főnököm is van, nemcsak ez az álomban szereplő nő. Nem jó velük a kapcsolatom. Hatalmi harc, féltékenység, irigység lobog köztünk. A nő állandóan flörtöl, mint az álomban is az ügynökökkel, nem lehet eligazodni rajta, szeszélyes, olykor hisztérikus. Legtöbbször fogalmam sincs, hogyan viszonyuljak hozzá.

 

Egyetlen jó dolog az életemben ez a barátom, aki a hátam mögött áll és beszél hozzám. Már egy éve kóstolgatjuk egymást, nagyon jól megvagyunk.

 

Az összetört csigaház a számban, hát ezt nem is tudom, mire véljem. Ez kellemetlenül érintett. Nem is tudom kiválasztani, melyik élmény volt a legmarkánsabb. A labdázás iskoláskoromat idézi. Ugyanilyen suta és ügyetlen voltam a kislabdadobásnál. Mindig arra fogtam a dolgot, hogy túl könnyű a labda és ezért nem száll messzire. Az elromlott számítógép nyomán azt a tehetetlenséget éltem meg, amely oly sokszor jelen van az életemben: a nem lehet, a bármit teszel, a helyzet nem változik, a neked nem adatott meg élmény. Valahol biztosan az én életemnek is megvan a saját törvénye, de ezt még nem érzem teljességgel kirajzolódni.

 

Üdvözlettel: Angéla

 

 

Kedves Angéla!

 

Keressük meg a vonulatokat és a számok kínálta kapaszkodókat az álomban, különben csak vaktában fejelgetnénk, irányítás nélkül, mint a fenti egyik epizódban. Az álom a kommunikációról szól:

 

a labdázás maga a dialógus

 

de nem igazán bontakozik ki, vajon a kisfiú milyen mondandóval bombázta magát, Angéla.

 

Márpedig a szavainkat sem lehet csak úgy vaktában ellődözni.

 

Ez az elveszés az időben öt és félhét között az azonos életidőbe visz vissza, a kései óvodás és korai iskolás évekbe. Mindez akkor történik, amikor a főnök-kolléganő flörtölései és biztosítási tárgyalásai meccsében nem jut labdához (szóhoz). A bekapcsolhatatlan számítógép (az álmodót jelképező egyik tárgy) aláhúzza és hangsúlyozza a kommunikációs csődöt.

 

Az öt és hét év közötti életszakaszunkban új lendületet vesz énfejlődésünk, elsősorban az autoriter hatalommal való megmérkőzés folyamatában. Akinek a tanáraival, főnökeivel baja, konfliktusa van, az biztos, hogy valami kényszerű engedelmességben e téren kicsit kisiklott.

 

A kényszerű engedelmesség, amelynek során az ember védekező páncél mögé bújik, ez a dermedt csiga. Számomra is meghökkentő, milyen plasztikus nyelvezete van az álomnak:

 

felmelegíti szájában a csigát, titokban, senki meg ne lássa.

 

Sikerül is, de a héj, a páncél a szájában marad, és amikor a barátjához szólna, összetörik a páncél. Ez akár a barátja és maga között működtetett őszinteség jele is lehet. Vele szemben nem kell csigaházba bújni.

 

Végül a barátja két teknőcöt is mutat, kettőjük, kapcsolatuk jelképeként. A teknős kétéltű, vízben és szárazföldön él és rendkívül hosszú életű. Azonkívül remekül eltájékozódik a végtelen tengerben. Mint archetipális állat, ígéretes dolgokat fejez ki az álmodóról a fentiekben említett tulajdonságok alapján.

 

Vegye úgy, hogy a tiszta ízű tó önlelkének kifejeződése, lenyűgöző látvány.

 

Ám akkor megjelenik két vaddisznó, az autoriter hatalom jelképeként. De mintha magának az álomnak a folyamán sikerülne túljutni félelmein, egyáltalán nem ijed meg ezektől. Biztonsággal tudja, hogy ok nélkül nem fogják megtámadni. Csak saját törvényeiket követik. Kedves Angéla! Magának is meg kell találnia ezt a belső vezéreltséget.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

Ruth
XII. évfolyam 9. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.