Álomfejtés

Időtükör

Forgóajtó – Álomfejtés



 

Kaptam egy levelet valakitől, és abban az állt, hogy menjek egy megadott helyre, amit nem tudok pontosan, hogy hol lehet. Este 9 órára kellett odamennem. El is mentünk a fiammal, aki akkor már lehetett olyan 30-35 éves. Én pedig megöregedve, megőszülve, bottal járó voltam. (Én egyébként 29 éves vagyok és szőke.) Amikor odaértünk arra a megadott helyre – ami egyébként valami park lehetett, sűrű fákkal –, egy középkorú, 35-40 éves férfi vezette a kislányomat, meg még egy kislányt, aki talán 1-2 évvel lehetett fiatalabb, és hátul pedig a férjem zárta a sort.

 

Ez a férfi, aki vezette a kislányomat, annyit mondott nekem, hogy most már visszaadja a családomat, mert nagyon hittem benne, hogy még találkozni fogok velük.

Én pedig csak annyit tudtam mondani, hogy én már nagyon öreg vagyok ezekhez a dolgokhoz.

Majd ez a férfi elővett egy tükröt, belenéztem, és a jelenlegi valómat láttam, a bot sehol.

A férfi még annyit mondott, hogy menjünk egyenesen a hang és az örömujjongás irányába.

Itt pedig sajnos felébredtem.

 

 

Kedves Ruth!

 

Ne haragudjon, hogy levelemmel zavarom! Én nem túl régóta olvasom a magazint és az Ön cikkét. Nagyon tetszik.

 

Kedves Ruth! Én egy borzasztó gonddal küszködöm, már egy év óta. Ugyanis elveszítettem a négyéves kislányomat, amit a mai napig nem bírok elfogadni és feldolgozni. Szerintem ezt nem is lehet. Miután megtörtént a tragédia (egyébként betegségből kifolyólag történt a baj), azt hittem, beleőrülök. Holott van egy kisfiam, aki másfél éves lesz nemsokára. De ő sajnos nem pótolja az én kislányomat.

 

A tragédia után nagyon sokat álmodtam a kislányommal, borzasztónál borzasztóbb álmokat, amikről én nem igazán tudom, hogy mit jelentenek. Most én ebben kérem a segítségét, kedves Ruth, hogy fejtse meg nekem, mit jelentenek ezek az álmok:

 

Az egyikben például megjelenik a kislányom egy dombtetőn a nagyapámmal, és azt mondják, hogy nem fájt, ahogy meghaltak és hogy jó helyen vannak most.

 

Vagy egy igen bizarr kép: Édesanyámék volt házában játszik a kislányom a perzsa cicánkkal. A mostani cicánk is ott volt. Én oda szerettem volna menni a kislányomhoz, ő pedig odaszaladt a cicához és úgymond „belement” a macskába.

 

És sehol nem volt a kislányom, csak a macska.

 

 

Kedves Ruth!

 

Talán az is fontos lehet, hogy a kislányom születését követően, két és fél év múltán, volt egy vetélésem. Gondolom, ez lehet a másik kislány, akit az álomban vezetett a férfi.

Nagyon köszönöm a lehetőséget és engedélyezem, hogy a magazinban megjelenjen.

 

Köszönettel: Tímea

 

 

Drága Tímea!

 

Nem titkolom, hogy mélyen megrendített kislánya elvesztése, és abban a reményben válaszolok, hogy az olvasóktól is kap segítséget együttrezgés formájában a tragédia megértéséhez és feldolgozásához. Az együttérzésnek igen nagy ereje van.

 

Elöljáróban megjegyzem, hogy jó érzékkel nyúlt az álmaihoz, a fájdalmával való küzdelemben, mert az álmok segítenek ezt a fájdalmat feloldani – még mielőtt megkövesednének, mert akkor már nagyobb erővel kell azokat szétzúzni. – A fájdalmakat fel kell oldani, ahogyan az eső is elmossa a dolgokat.

 

Én is azt gondolom, hogy a gyermekünk elvesztése lehet a legelviselhetetlenebb csapás, mégis azt kérem, fogalmazzunk úgy, hogy az segítsen bennünket. Vagyis ne azt mondjuk, hogy ezen nem lehet túljutni és ezt soha nem fogom elfogadni, hanem a valósághoz közelítve próbáljuk megérteni a halált:

 

mi, emberek, halandók vagyunk,

mindannyian meghalunk,

de a halhatatlan lelkünk tovább létezik, és az segít felfogni, hogyan is van ez az egész dolog a földi életünkben.

Ez az időtükör, amely az álomban kirajzolódott, komoly segítséget adhat:

előreviszi az időben, a fia is, a férfi is 35-40 év körüli,

Ön pedig egy bottal járó öregasszony.

De amikor belepillant a tükörbe, a jelenlegi korát látja.

Az pedig a 29 év, élete első Szaturnusz-ciklusa.

Szaturnusz az Idő és a Sors ura, a Küszöb Őre:

őrködik, hogy valóban megértjük-e az életünket, az emberi létezést,

és csak azt engedi továbbjutni, aki arra érett.

 

 

Bár az időciklusok csak érintőlegesen rajzolódnak ki a leveléből, érződik, hogy fontos mondanivalók rejlenek az álomban ebben a vonatkozásban. Például Tímea, hetes ciklusokban elemezve az életét, éppen a 28–35 évig tartó ciklusában van. Álmában a kisfia ilyen korú, és a férfi, aki a kislányokat vezeti.

 

Próbáljon belegondolni a lélek halhatatlanságába, ez segíthet a fájdalmon való túlemelkedésben. Hiszen a halált senki emberfia el nem kerülheti.

 

Én személy szerint hiszek a reinkarnációban, és azt gondolom, hogy már máskor is itt jártunk és átéltünk fájdalmakat és örömöket. De nem mindenféle fantáziálásra akarnám buzdítani, csak azokra a támpontokra hívom fel a figyelmét, amelyeket az álom nyújt. Ez pedig felvonultatja Önt, kedves Tímea, amíg bottal járó öregasszony lesz, de a tükörben a jelen van.

 

A jelen pedig a kisfia és a család. A kisfiát sem lehet azzal megterhelni, hogy Ön a kislányát szereti igazán vagy jobban. A macskaálom is az átváltozásról szól:

 

keletkezés az elmúlásba,

élet a halálba,

egyik forma a másikba, a kislány a macskába.

Mindenkinek a saját sorsát kell élnie.

A kislányának most ez a négy év jutott.

De Ön, Tímea, földi pályán van.

 

Nagyon köszönöm levelét olvasóink nevében is,

szeretettel és üdvözlettel:

Ruth
XIII. évfolyam 9. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.