Álomfejtés

John nem tud lemerülni, de tud vízen járni!

Álomfejtés - Forgóajtó


El akarom vinni a társamat csónakázni, bár tudom, hogy enyhe víziszonya van. Beülünk egy kajakba, és együtt evezünk. Néha ez átvált sétába a parton, majd újból a vízen vagyunk. De az egyik séta alkalmával elfogy az út a parton, át kell ugranunk a víz felett. Látunk egy csónakot, egy nő ül benne kisgyerekkel, félig elsüllyedve. Egy hattyút is megcsodálunk, amint nyugalmasan úszik a vízen.

 

Megint változik az utunk. Már nem lehet szigeteket találni, amelyeken szökdécselhetnénk. Látom, hogy John nem is ugrál, hanem egyszerűen a vízen sétál át a túlsó partra. Megtorpanva nézem, alig tudom elképzelni, hogy ez nekem is sikerülhetne. De a következő pillanatban azt látom, hogy John egyszerűen megfogja az utat, a vállára veti, majd a vízre fektetve segít nekem az átjutásban. Nekem csak lépegetnem kell az elém göngyölt úton. Csodálkozom is, milyen könnyedén megy az egész. Látom a hátát, amint követem őt, míg ez az út is elfogy. Annyira elkeskenyedik, hogy nem húzható tovább.

 

Látom, hogy csak a vízben lehet továbbmennem. Le akarom venni a cipőmet, hogy ne legyen vizes. Akkor látom, hogy John cipője van a lábamon. Fejem fölé tartva emelem ki a vízből. A partról egy kislány néz bennünket. Majd a hátizsákomba teszem a cipőt, így emelem ki. A ruhámat már fölösleges lenne levennem, mert az már úgyis teljesen átnedvesedett. Majd eszembe villan, hogy nincs rajtam melltartó, és csúnya látvány lesz, ahogyan a vizes póló rám tapad. Így szólok Johnnak, hogy vegyen ki a zsákból egy melltartót.

 

Roppant jó érzés, hogy ilyen békében és biztonságban bandukolhatunk együtt szárazon és vízen. Úszva, sétálva, evezve. Béke van a lelkemben ébredéskor.

 



Kedves Ruth!

 

Immáron hét éve vagyunk társak Johnnal. De egyáltalán nem mondhatnám, hogy mindig ilyen békés és biztonságos volt a kapcsolatunk. Inkább harcos társaknak jellemezhetném magunkat. Annyi az ellentétesség közöttünk, hogy már nem is tudom, milyen közös kiindulópontunk volt hét évvel ezelőtt. Javarészt távkapcsolatban éltünk, hiszen John holland, és csak a munkája révén cseppent ide Magyarországra. Ő egy szót sem tud magyarul, én kezdetben csak törtem az angolt. Ő mérnök, abszolútműszaki ember, én a természet lánya vagyok. A víz a lételemem, imádok búvárkodni, kutyám és macskám van, és kedvenc fám a parkban, amelynek nekidőlve lelkileg is fel tudok töltődni. Virágkertészetem van, folyton bújtatok, hajtatok, termesztek, virágoztatok. John abszolút városi ember. Életében az öltöny, az éttermek és edzőtermek szerepelnek. De most többévi vajúdás után úgy alakult a helyzetünk, hogy itt fog dolgozni. Nemrégiben közösen kezdtünk bérelni egy lakást, ez szinte már próbaházasságnak is felfogható. Ő túl a negyvenen, én közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz.

 

Mindketten gyermektelenek vagyunk. Eddig a körülményeim nem engedték. Én ebbe a vállalkozásba rengeteg pénzt, időt és energiát fektettem, a sok tanulásról nem is beszélve. Ő járta a világot. Egyáltalán nem tűnt úgy, hogy közös életformát lehetne építenünk. Természetrajongásunk is igen eltérő. Én sokáig a magam képére akartam formálni, és nem értettem például, miért nem úszik a víz alatt, ami nélkül én el sem tudom képzelni az életemet. Az álomban is én viszem evezni, ami végül igen érdekesen alakul ezzel a felgöngyölt és elém terített úttal. Remélem, ez Ruthnak is tetszeni fog és publikusnak találja.

 

A kislány, aki a partról néz bennünket, nyilván én vagyok. De hogy a hattyú hogyan kerül oda, arról fogalmam sincs. A melltartóepizód elég valóságos, ugyanis én elég lapos vagyok, mint a Pó-síkság, Monica Vitti szavaival élve. De őt ez látszólag nem zavarja. Ő is meglehetősen szikár, horpadtnak is mondhatnám.

 

Ami miatt az álmot elküldöm önnek, és ami leginkább megfogott, az az, hogy mennyire eltérően viszonyulunk a vízhez. Ő nem merül alá, én pedig nem tudok a vízen járni. De lehet, hogy éppen ebben van a titkunk. Vagyis nem kell mindenben egyformának lennünk. Valami ilyesmire jöttem rá.

 

Üdvözlettel:

A természet lánya

 

 

Kedves Természet Lánya!

 

Az álom valóban valami ilyesmire utal, hogy „egy csónakban kezdenek evezni”. Anélkül, hogy a maga képére kellene formálni őt. A víz a lélekóceán és az érzelmek. Maga fürdik az érzelmeiben, alámerül azokban, ez a lételeme, ő inkább ura az érzelmeinek, tud bánni velük, biztonsággal közlekedik a tudatos és tudattalan lelke vízszintjén. Hihetetlenül beszédes metafora. Csakúgy, mint az út, amelyet felgöngyöl és leterít, hogy maga is tudjon haladni.

 

Ami a különbözőségeket illeti, a Tao te king sorai jutnak eszembe: „ellentétesség az út mozgása, engedés az út tulajdonsága”. A párkapcsolatokban jó, ha a nő követi a férfit. Ha ez fordítva van, az a természetellenes dinamika. Ez harcos múltjuknak jó fordulata, hogy követni képes, a nyomdokába lép, sőt mi több, az ő cipőjét viseli. Mindehhez, mint írja, hét esztendőre volt szükség.

 

Jól látja, hogy a kislány a parton maga az álmodó. Az álom gyermekkori élményeket is felelevenít. A kajak, amelyben együtt eveznek, a közös életforma lehetőségét rajzolja meg, vetíti elénk.

 

Az út önmagáért beszél. Nyilván túlmutat a fizikai úton. A szárazon és vízen való haladáson, kibontakozáson keresztüli életutat jelöli. Néha elkeskenyedik, el is tűnik, olykor ugrándozni, máskor úszni kell. Mint a való életben is.

 

Van még egy gyönyörű kép az álomban, a nyugalomban úszó hattyú, amely mindkettőjüket lenyűgözi. Szimbolikája annyira összetett és szerteágazó, hogy e helyütt csak érintőlegesen terelhetem rá a figyelmet. Nehéz eldönteni, jellemzői közül melyik a legmarkánsabb.

 

Vízimadár, de a levegőhöz is kötődik, mivel repülni képes. Ezáltal behozza az álomba a víz és a föld mellé harmadik elemként a levegőt is. Fehérsége okán a tisztasághoz, az őszinteséghez, ezáltal a Nap és a fény szimbolikájához kapcsolódik, hiszen a fehér szín minden színt egyesít magában. Az életet, a lelket, a szépséget, a nőies kecsességet fejezi ki a mítoszokban, a történelemben és a költészetben egyaránt.

 

Marcell Proust „Az eltűnt idő nyomában” című regényének főhőse Swann. Ez hattyút jelent, művészi kifinomultságot, érzékenységet. Nagyon köszönöm az álmot Olvasóink nevében is, és azt kívánom, hogy kapcsolatuk a kifinomult és igaz érzések útján haladjon tovább.

 

Üdvözlettel:

Ruth
XVII. évfolyam 10. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.