Álomfejtés

Kétkulacsos kommunikáció

A szerepek, amelyeket a kommunikációban  felveszünk, igen sokáig kísérnek bennünket. Olykor már ezekkel a szerepekkel érezzük  azonosnak magunkat.


 

 

A kommunikáció minden kor és minden korosztály örökzöld témája, méghozzá nem is elméletileg, hanem az eleven élmény energetikai hatásával. A lelket megmozgató, olykor lélekbe markoló vagy a közöny által kiváltott frusztráltság mind-mind szerepek egész arzenálját vonultatja fel, amelyek vagy kényszerűen ránk húzódnak, vagy nem tudjuk levetni, elhagyni azokat, és nagy ritkán persze testünkre szabottak is lehetnek. Mindez azzal a metakommunikációval veszi kezdetét, amely életünk első két évében zajlik körülöttünk és velünk, mielőtt még megtanulnánk beszélni. Lényege mindenkor az adott pillanat valóságának a megragadása, az erre való reflexió. Ezt nevezzük lélekjelenlétnek: amikor úgy is, akkor mondunk ki valamit, ahogyan kell, és annak, akire tartozik. A bajok, a félrehangolódások, félreértések, lelki és viselkedésbeli torzulások akkor keletkeznek, amikor ezt a mindenható kommunikációs pillanatot elszalasztjuk. Egy sorozat pszichoszomatikus tünet épül a kommunikáció zavaraira: a rekedtség, a köhögés, a fulladás a ki nem mondott véleményekre, érzésekre utal, a pánik a feltorlódott félelemből alakul ki, a magas vérnyomás konfliktuskerülő magatartás következménye, a purigó (erős bőrviszketés) önmagunk ellen fordított agresszió, valamely természetes szükséglet elfojtásának jele, az epekő a megkeseredettséget mutatja, a mellrák az anyával való diszharmóniát, az anyai érzés sérülését és egyáltalán az érzelmek sérülését árulja el, és sorolhatnánk vég nélkül, miként őrzi kommunikációs stílusunkat tekintetünk, hanghordozásunk, testtartásunk, kézfogásunk és testsúlyunk is. Igen, a kövérségnek is van pszichoszomatikája, csakúgy, mint a túlzott soványságnak, minden szenvedélybetegségnek és a „parázás” hamis örömeinek.

 

A kommunikáció mindig két szinten zajlik, a láthatatlan szándék és a kimondott szó szintjén. Ezért a megértéshez nem elegendő, amit mondunk, azaz a tartalmi üzenet, hanem számít az is, ahogyan mondjuk, vagyis hogy milyen szereppel kívánjuk felruházni partnerünket a kommunikációban. Ha a kettő ellentmond egymásnak, akkor beszélünk kétkulacsosságról. A Példabeszédekben olvashatjuk: Ha kedveskedve szól, ne bízzál benne, mert hét iszonyatosság lakik az ő lelkében.

 

Nyilvánvaló, hogy a teljesen nyílt és direkt kommunikáció mellett diplomatikus fordulatokra is szükség van az emberi érintkezésekben. Ám egy kis belső mérleg a plexus solarisunk táján biztonsággal jelzi, ha nagyon manipulatív, hazug, tisztességtelenül félrevezető vagy fenyegető helyzetbe kerülünk. Más egy kis izgalom, meglepetés, kíváncsiság, játékosság, és megint más a durva becsapás, a kihasználás, a letorkolás, a ledorongolás, amely elerőtlenít bennünket, kényszerű visszavonulásra szorít, elhallgattat. Néha „kibújik a szög a zsákból” szinte magától, és megértjük, mi a helyzet. Máskor viszont nekünk kell „kiugrasztanunk a nyulat a bokorból”, hogy világosan lássunk. Hogy ezt megtehessük, pontosan értenünk kell a kommunikációban lezajló szándékok dinamikáját. Lássunk néhány példát a zavarba ejtő kétkulacsos kommunikációra:

 

UGYE SZERETSZ?

 

(Ha esetleg nincs válasz, így folytatja):

 

TUDOM, HOGY TE SZERETSZ ENGEM.

 

Ha igazán belegondolunk ebbe a kérdésbe, azonnal látjuk, ilyet csak az kérdez és mond, aki egyáltalán nem biztos abban, hogy a másik szereti őt. Ezért elindul lelkében a két ellentétes tendencia harca: az egyik, amely világosan látja a nemet, és a másik, amely mégis az igent akarja hallani.

 

Tisztességtelen, mert a másikat rá akarja kényszeríteni arra, hogy igent mondjon, hogy a felszínen megnyugodhasson. Játszma, mert úgy tesz, mintha meg akarna bizonyosodni arról, amiről valójában nem akar megbizonyosodni.

 

Egy ilyen kérdés általában olyankor hangzik el, amikor annak nincs semmi apropója. Ez a váratlanság és meghökkentés hozzátartozik a lényeg kerülgetéséhez. Ugyanis nem várja ki vagy meg, hogy a másik megnyíljon felé, hanem firtat, unszol, provokál, erőltet, manipulál. Ezzel késlelteti vagy akadályozza annak kimondását: HÁT TÉNYLEG NEM VAGY KÉPES TUDNI, HOGY HÁNYADÁN ÁLLUNK?!

 

Nézzünk egy másik példát egy anya-fia kapcsolatra:

 

Átnyújtottam anyámnak születésnapján a virágot, mire azt mondta: MÉGISCSAK JÓ FIAM VAGY NEKEM. Abban a pillanatban minden kedvem elpárolgott. Nem is értem, miért.”

 

Miért érezte magát leforrázottnak? Erről a mégiscsak szó árulkodik, ez az anya negatív elvárása, előfeltételezése, hogy őt a fia úgysem fogja felköszönteni. Ebbe a rettegésbe annyira beleringatta magát, hogy nem volt képes átkapcsolni a valóságos történésre és azt mondani: Ó, mennyire örülök! Milyen kedves vagy, fiam! Hanem gyorsan rádobta ambivalenciáját, elégedetlenségét, csalódottságát, amelyre most nem is volt oka, hiszen felköszöntötte. Akár azt is bevallhatta volna, félt, hogy elfelejtkezik róla a fia. De ezzel a megfogalmazással fenntartja a kétkulacsosságát: tudom, hogy rossz vagy. Ez az ítélet elmarasztalóan fájó, elutasító, elfogadhatatlan.

 

A feleségem jól tudja, hogy én éjszakai típus vagyok, és ha hajnalig dolgozom, másnap délelőtt aludni akarok. Mégsem képes megállni, hogy ne tegyen megjegyzéseket. Ilyeneket: ma egyáltalán nem akarsz felkelni? Újabban úgy érzem, azért mond ilyeneket, NEHOGY JÓL ÉREZZEM MAGAM.”

 

Ilyen csörtébe bekapcsolódni valóban nagy csapda. Legrosszabbul akkor érzi magát, ha mentegetőzik vagy magyarázkodik.

 

BLÖFF

 

Régóta gyanakodtam, hogy a barátnőm megcsal engem. Egy ilyen nyugtalan pillanatomban felhívtam őt a mobilján.

 

Jaj de jó, hogy hívsz! Éppen most értem haza.

 

Itt vagyok a ház előtt. Leszaladnál egy percre?

 

Csak egy percre, hogy egy puszit adhassak! (Dermedt csend következett. Kínos vallomás: nincs is itthon. Csak úgy mondta.)

 

A vicc az, hogy én sem voltam a ház előtt.”

 

Remélem, kedvet kaptak az olvasók a kommunikációs csörték elemzéséhez, amely sok rossz érzéstől megszabadíthat bennünket.

 

Ezáltal megszabadít a nemkívánatos kommunikációs szerepektől.

László Ruth
VIII. évfolyam 2. szám

Címkék: emberi szerepek, holisztika, kommunikáció

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.