Álomfejtés

Kilenc tárgyat kell megtalálnom a sötét szobában az elemlámpával


Egy igen sötét szobában vagyok, ahol zavaró a sötétség.

Szinte semmit sem látok.

Piros elemlámpa van a kezemben, azzal próbálok világítani.

 

Kilenc tárgyat kell megtalálni. Valószínűleg nem egyedül lehetek, mintha verseny lenne a keresők között. És ez fokozza a feszültségemet, amely egyébként is kínzó, mivel nem találom a tárgyakat. Csak egyet találok meg, de nem emlékszem, mi volt az.

 

Ezután egy teremben találom magam, ahol mindenféle rémséges állatot tartanak akváriumokban. Valaki megpróbál rávenni, hogy az egyikből vegyek ki egy pókot, és öljem meg. Még a fal mellett egy kosárban is van ilyen mérges pók.

 

Lépéseket teszek az akvárium felé, hogy megteszem, leemelem a tetejét, de nem tudom, hogy kivettem-e. Mert erre az érzésre ébredtem, hogy meg is tenném, meg nem is.

 

Kedves Ruth!

 

Az, hogy én egyszerre akarok is valamit megtenni, meg nem is, inkább állandósult állapotnak mondható az életemben, mintsem egy érzésnek, amely gondolom, mulandóbb valami. Bár nem ismerem az érzéseimet. Az álmokkal is így vagyok. Nem veszem valami komolyan őket, de azért fel szoktam írni. Húszéves koromból például őrzök egy füzetnyi álmot, fogalmam sincs, miért írogattam le. Most egyébként 27 éves vagyok, informatikával foglalkozom. Tudom, hogy Ön rendületlenül hisz abban, hogy az álmoknak nagy információs értékük van, talán segítségemre lehet abban, ez az álom mit akarhat üzenni nekem. (Megjegyzem, sokkal jobban érezném magam, ha egyedül jönnék rá.)

 

Részletek vonatkozásában több minden feltűnik az álmomban:

a nyomasztó sötétség,

a frusztráló botorkálás,

hogy nem találom a tárgyakat, amikor tudom, hogy ott vannak,

a piros elemlámpa is feltűnő a kezemben,

a pókfóbiáról már olvastam, hogy az anyával való diszharmonikus kapcsolat talaján alakul ki,

de semmiféle vonulatot nem látok, és érdekelne, összeáll-e valami egésszé ez a sok felvillanás.

Remélem, hogy a rémséges állatokkal megtöltött akvárium nem az én jelképem.

 

Ami az Édesanyámmal való kapcsolatot illeti, az is olyan kétféle, mint életem többi dolgai. Egyetlen fia vagyok a szüleimnek, úgymond „mindent” megadnak nekem. De bennem túl sok a bizonytalanság, a bizalmatlanság és félelem ahhoz, hogy ez a „minden” valóság lehetne. Lehet, hogy a félelem volt az az egyetlen dolog, amit megtaláltam.

 

Nem tudom, hogy mikor és mi romlott el az életemben, de hogy nem vagyok sínen, az biztos. Szeretném, ha automatikusan menne az életem, de akaratom szerint. Vakmerő, játékos, dinamikus, kezdeményező, kísérletező kisfiú voltam. Ez most nyomokban is alig található meg. Rejtőzködő, trükkös, nehezen érthető vagyok. Sokáig azt gondoltam, nekem mindent szabad. Igen vakmerő voltam, amíg azt gondoltam, nem kell törődnöm a következményekkel. Ez ma már módosult.

 

Remélem, azért mást is lát bennem, nemcsak egy elkényeztetett, nárcisztikus személyiséget.

 

Üdvözlettel: Mihály

 

 

Kedves Mihály!

 

Még jó, hogy érdeklik is az álmok, azon túl, hogy nem tartja túl sokra azokat. Így lényegében meg is fejtette, csak éppen nem tett pontot a mondat végére.

 

Legfontosabb, amire felfigyeltem, hogy a részeket látja, de azok nem állnak össze egésszé. Éppen ennek érkezett el az ideje, hogy egészében lássa saját magát, énjét, életét. Nem figyelt fel a számokra: Ön most 27 éves: 3x9=27.

 

A 9 tárgya, amelyet a sötétben az elemlámpájával meg kell találnia, úgy tűnik, életvonulataira, szerepeire, énrészeire vonatkozik. Fel is sorol néhányat és arra is történik utalás, hogy ezek a szerepek lassan ellensúlyozódtak:

 

a „nekem mindent szabad” a következményektől való félelemmel,

a vakmerő az óvatossal,

a rejtőzködő az őszinteségre törekvővel,

a „szüleim fia vagyok” a „saját történetem van” felismerésével.

 

Sötétben tapogatózik, nehéz a tájékozódás. De van egy elemlámpája. Az elemlámpa maga az álmodó, akinek önfénye segítségével kell tájékozódnia. A sötétség ugyanis lényegében belső, arra vonatkozik, amit nem tud, ami a tudattalan homályában van, elő kell onnan hozni. Utal is rá, hogy jobban érezné magát, ha egyedül jönne rá a megfejtésekre.

 

Utal az álom a 9 éves kori történésekre, amelyek ismétlődő jelleggel elő-előjönnek. A 9-es szám valamiféle összességet jelöl. A 9 az utolsó egyjegyű szám, ezután ismétlődés következik. Ezáltal a 9 lezárulást, összefoglalást, egybenlátást jelent.

 

Az akvárium rémállatai mély ösztönréteget fejeznek ki. A pók valóban anyajelkép is. Mutatkoznak az ellenérzések édesanyja irányában. Ezektől nem kell félni, mert az érzelmek polárisak. Minden jó dolgot egy ugyanolyan erősségű rossz ellensúlyoz.

 

Egy ilyen meggyőződéses kételkedőnek, mint Ön, talán éppen ezt kellene meglátnia, felismernie, hogy az ellentétek nem áthidalhatatlan szakadékot képeznek, hanem egységet alkotnak. Egy hasonlattal élve: az inga a felfüggesztett pontban mozdulatlan. Ám minél jobban kileng az egyik irányba, ugyanannyira átlendül az ellenkező oldalra. De ami átleng, az ugyanaz. Kicsit eltávolodni látszik igazi énjétől, vagy másképpen fogalmazva: a mozdulatlan mozgatójától. Vigyáznia kell, hogy a még integrálatlan részei – a 9 tárgy – ne a széthullás irányába vigyék.

 

Ébrenlétben kell ezeket a részeket megtalálni és összerakni. Hiszen az álomnak úgymond nincs kimenete, ha felébredt az akarom is/nem is cibálódásában.

Üdvözlettel:

Ruth
VIII. évfolyam 3. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.