Álomfejtés

Korlát

Forgóajtó - álomfejtés


Arra ébredek, hogy álmomban pránáztam. Érzem a testemben szétáradó pránaérzést, percekig csak ezt figyelem. És akkor megelevenednek és előjönnek az álom korábbi fejezetei.

 

– Főnököm autójával vagyok, hátul ülök. Az autó halad, pedig nem vezeti senki. Hirtelen ráeszmélek erre, hogy valakinek irányítania kellene az autót. Felpattanok és a hátsó ülésről kezdem tekergetni a kormányt. Egészen jól megy. Ekkor rendőröket pillantok meg az úton. Megrettenek, hogy ők is megláthattak engem. Teremtő ég! Hiszen jogosítványom sincs még. (Éppen most tanulok autót vezetni; még meg sincs a jogosítványom, máris elveszítem.) Torkomban zakatoló szívvel kanyarodom be. Várok, óvatosan nézelődöm, de szerencsére nem jön senki. Talán megúsztam. Most mi legyen? Kiszállok, elsétálok a sarokig az üres utcán. Visszamegyek a kocsihoz. Előbb azt gondolom, itt hagyom. De ez nem jó, mert a főnököm dühös lesz. Így beszállok, és úgy döntök, hazamegyek a szüleimhez.

 

– Majd egy biciklin találom magamat. Száguldozom és gyalogolok. Találkozom egy fiúval, aki azt állítja, régi ismerősök vagyunk. Nekem csak halványan tűnik ez valóságosnak. Lerázom, mert a gondolataimmal akarok maradni.

 

– Egy bérház felső emeletén vagyok, a körfolyosón fekszem, napozom. Nagyon finom (ugyanis napimádó vagyok). De sajnos dolgom van, indulnom kellene. Belekapaszkodom hát a vaskorlátba, húzni kezdem magamat. Csodálkozva veszem észre, hogy a korlát finoman szétmállik a kezeim között, lágyan, mint a vaj. Ez a korlát nélküli magasság igen ismerős. Vajon most miért van megint? A szomszédok járnak-kelnek mellettem, mint akik nem is látják, hogy korlát nélkül milyen veszélyes ez. Be kellene lépnem az ajtómon, de eszembe jut, nagyon vigyázva kell kinyitnom az ajtót, mert a kiskutyám mindig nagyon örül nekem, elébem rohan. És most nehogy lezuhanjon a korlát nélküli magasságból. Vigyázva, óvatosan nyitom az ajtót és már nyomulok is be. Így nem lesz baj. Eddig tudtam felidézni a történteket.

 

 

Kedves Ruth!

 

Igen vegyes érzéseket osztok meg Önnel, de hát ez már így van. Mármint ami az érzelmeimet illeti. Gondolom, elsősorban ezekre az érzelmi viharzásaimra fog reflektálni, amelyek ebben az álomban a boldog pránázástól a lezuhanástól való rettegésig húzódnak. E tekintetben az álomban nagyon is igaz kép rajzolódik ki rólam, mert én valóban ilyen vagyok. Imádom az elragadtatottságot, a száguldást, a hirtelenséget, a tempót, viszont való igaz, hogy a zuhanástól gyerekkorom óta nagyon félek. Nem tudom, miért. Valószínűleg attól félek, hogy nem tudok visszakerülni a mélységből, hogy ott kell maradnom. Mert azt világosan érzem, attól nem félek, hogy megütöm magamat, attól sem, hogy nem érek le, például a vízbe, ha oda készülök ugrani. De maga a zuhanás egyfajta jeges irtózat az én érzéseimben. Ezért is adtam az álomnak a korlát címet, mivel még ott is emlékszem ennek visszatérő jellegére. Többször álmodtam már arról is, hogy korlát nélküli hídon kellett átjutnom. Képzelheti, mennyire megviselt. Persze, bizonyára legalább annyira fontos a történetben a főnököm kocsija és a kiskutyám. Ennek kicsit nehezebben látok a mélyére, az összefüggéseire. A főnököm kicsit nehéz ügy. Az is igaz, hogy remekül együtt tudunk működni, megszerveztünk egy speciális továbbképzést a felsőoktatásban. Ugyanakkor azt is sokszor érzem, hogy nélkülem befuccsolna az egész és másképpen kellene csinálnunk, mint ahogyan ő csinálja. Ez persze feszültségek forrása, amikor kifakadok és ennek hangot adok. Ami pedig a kiskutyámat illeti, ő nagyon fontos nekem. 13 éves korom óta van kutyám, most 31 éves vagyok. És minden kutyámnak különös a története. Ennek is. Az, ahogyan a lezuhanástól féltettem, pontosan mutatja, milyen fontos ő nekem. Ne lepődjön meg, de talán igaz, hogy állandóbb a kapcsolatom a kutyámmal, mint a partnereimmel. Azok ugyanis olykor fellobbannak, mint egy futótűz, de el is lobbannak, űrt hagyva maguk után.

 

Kedves Ruth! Ha álmomat közlésre méltónak találja, inkognitóm megőrzése mellett írja meg. Önre bízom a jeligét is.

 

 

Kedves Futótűz!

 

Kérésének megfelelően megpróbálok egy vonulatot adni az álom alapján az első saturnikus cikluson – amely 28 év – túli periódusáról életének. Szigorúan megmaradván az álomban előbukkant szimbólumoknál, amelyeket arra próbálunk használni, hogy információba fordítsák az élményeket, tapasztalatokat. A hétéves periódusokat véve alapul, nyilvánvaló, hogy a 28–35 év közötti időszaknak másról kell és lehet szólnia, mint az azt megelőzőeknek, még ha az ösztönök megzabolázásáról és az önkontrollról szólnak is ezek a szimbólumok. Az előbbit a kiskutya féktelen örömei, az utóbbit a rendőr, a főnök személye és maga a – hiányzó, illetve elolvadó – korlát jelképezi.

 

Van egy hazatérés a szülőkhöz is az álomban: ugyanazzal a jelentéssel, mint a jógázás. Mert ugyebár jógázik, hiszen akkor a pránázás nem szerepelne az álomban. A jóga, mint belső haladás, mint az önismereten alapuló lelki egyensúly megtalálása, maga a hazatalálás, a középpontunkba jutás. Ez mindenkinek nélkülözhetetlen, de különösen azoknak, akik olyan szenvedélyesek, mint Ön, kedves Futótűz. A szenvedélyek is párban vannak lelkünkben, mint az érzések: a gyönyör és fájdalom, a remény és rettegés, a ragaszkodás és elragadtatottság nagyon is egy tőről fakadnak. Magyar nyelvben érdekesen hangzik hasonlóan a ragaszkodás és rugaszkodás. A jóga tehát maga a mérséklet, a türelem, a sietség- és erőltetésnélküliség, a nyugvópont. Mivel az álomban még nincs jogosítványa, de már tudja kormányozni főnöke kocsiját, nem nehéz megfejteni, miről szól pillanatnyi élete. Hogy világosabb legyek, a főnökével vívott harcok némiképpen a szülőkkel való hadakozással állnak rokonságban. De van egy kerékpározás is az álomban: saját tempóban, saját erőfeszítéssel való haladás. A srác

 

saját fiúénje, a kiskutya zabolátlan ösztöne, nagy kilengésekkel. Aki nem tudja átlépni fájdalmai és örömei korlátait, az bábuként hánykolódik saját szenvedélyein, önnön fékezetlenségének rabjaként. A kezében vajként

 

elolvadó külső vaskorlát belső szabályozottsághoz való félelemmentes

 

igazodást jelöl. Ez tudattalanjának üzenete.

 

Üdvözlettel:

Ruth
IX. évfolyam 8. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.