Álomfejtés

Látomások


 

 

Kisiskoláskorú unokáim viháncoltak a szobám előtt, az előtérben. Rájuk szóltam, hogy hagyják abba, mert már éjfél elmúlt. Elcsendesedtek. Néztem a parkettet, igen poros volt. Legszívesebben azonnal nekiálltam volna, hogy felmossam, de akkor furcsa dolog történt. Úgy éreztem, hogy az egyik unokám vagy valaki más mellém feküdne, tolna beljebb az ágyamon, mert nem fér el rendesen. Igazgatja a takarómat, hogy ő is betakarva legyen. Szólni akartam, de nem tudtam, nem jött ki hang a torkomon és mozdulni sem voltam képes. Nagyon megijedtem, mert ez már inkább élménynek tűnt, mint álomnak.

 

Mindenesetre hamar tényleges álomba zuhantam, és a következő álom jött: Én is iskoláskorú voltam, és Blankával, a lány unokámmal mentünk járművön. Adtam neki 4 ezer forintot, csak úgy. De rövidesen pénzt kért tőlem. Bár a pénztárcámban sok ezres lapult, és ő látta is ezeket, nem fűlött a fogam ahhoz, hogy percenként ezresekkel tömjem őt. Így megemlítettem, hogy nemrég kapott tőlem pénzt. Hamiskásan mosolygott, hogy vett egy sortot. Mutatta is. Igen csinos volt benne, vékony, karcsú derekú. Emlékeztem, hogy ezt a sortot én is láttam, fel is próbáltam, de nem állt jól. 2700 forint volt az ára. Kérdeztem tőle, mennyi pénzt is adtam neki, de nem válaszolt. 

Kiszámítottam magamban, hogy 14 000 forintja maradt.
Többször megismételtem a kérdést, de elengedte a füle mellett.
Ezzel az érdekes és izgalmas, kettőnk közötti feszültség érzésével ébredtem fel.

 

 

 

Kedves Ruth!

 

Szeretem olvasni az álomfejtéseit, mert mindig tud adni egy csepp megnyugtató vigaszt Remélem, én is kapok egy csepp nektárt, amely feljavítja közérzetemet. Rövidesen a hetvenes éveimet taposó nagyanya leszek, lassan eljár felettem az idő. Igen, ez a helyes kifejezés, mert valóban úgy érzem, kívül vagyok az időmön, a sorsomon, a történeteken.

 

Fiatalon házasodtunk a férjemmel, hamar megszületett a lányunk, és a férjem 25 évesen meghalt egy balesetben. Nem is tudom, mi határozta meg az életemet, az özvegységem vagy az anyaságom?

 

Nem mentem még egyszer férjhez, egyfelől, mert szerintem az embernek csak egy férje van. Másfelől nem akartam, hogy a lányomnak nevelőapja legyen. Gyereket sem akartam többet, más gyermekét sem akartam nevelni. Összekerültem egy özvegy férfival, akinek hasonló korú gyermeke volt, mint nekem, de ő sem volt az én mantuai hercegem. Nem mondanám, hogy könnyű volt talpra állnom. Egy kis könyvkereskedésünk volt, ma is ezt vezetem.

 

A lányom természetesen kicsit nagyon el lett kényeztetve, élvezte a megosztatlan szeretetemet, és ma is rám támaszkodik. Főleg a gyerekek nevelésében. Bár mindig azt hangoztatta, hogy 30 éves kora előtt nem lesz anya, első szerelmétől anya lett, hajszálpontosan a mi kapcsolatunkhoz hasonlóan. Odaköltözött a fiú az én lakásomba, én a kisszobába szorultam ki, övéké lett a lakás nagyobbik fele. 44 évesen lettem nagyanya, két éven belül két unokával. Amikor Blanka is megszületett, nőiességemnek, termékenységemnek vége szakadt. Hőhullám nélkül, maximális leterheltségben, amit a munkám és gyerekeim jelentettek.

 

Ez az epizód Blankával nagyon reális, ő tényleg kisajtolja, amit szeretne. Ezt az ember akkor is megadja neki, ha belül nagyon tiltakozik ellene. Például mobiltelefont még a születésnapja előtt kellett neki vennünk, hogy a gyerekek az iskolában lássák, neki is van mobilja.

 

Ez a sortügy is nagyon beszédes. Nem mondom, hogy idomtalan vagyok, bakfis nagyanyának sem tartom magam. De az én életem olyan, mint a gyümölcsfa, amely tavasszal fagyot kap.

 

De valami mégis megmozdult a lelkemben, mind a látomás, mind az álom kapcsán. Talán ara a látomásra vágyom, amely kicsit szebb képet fest az én derékba tört életemről. Ruth biztosan többet fog ebben látni.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

(szomorú) nagyanya

 

 

 

Kedves (szomorú) nagyanya!

 

Még ha derékba is tört (volna)/ az élete, akkor is itt van lányával és unokáival az élet megszakíthatatlan áramában, sorsát felvállalva. Nem szabad úgy fogalmazni, hogy kívül van az időn és az életén, mert ez nem korrekt. Ugyanis nagyon becsülni való életet él, még ha ez nem is annyira látványos. De főleg szeretetteljes. Én például teljesen meg tudom érteni, hogy nem kötött több házasságot. Soraiból kiviláglik valamiféle egyszeri és megismételhetetlen jelleg, hangulat, történet. Úgy érzem, ez nagyon értékes lehet, mert benne sűrűsödik, egyesül mindaz az élmény, történés, amely más esetekben szétaprózódik, formát sem ölt.

 

Egy ilyen özvegység mélyebb elemzést igényelne, mint amekkora jelen álomfejtésünkben rendelkezésünkre áll. De én érzem kreatív csatornáinak  a megnyílását, amelyek majd előhozzák azokat a dolgokat, amelyek a nagy látomáshoz kellenek. Mármint a szebb jövőképre gondolok.

 

A blankás álomban hemzsegnek a számok, de írja is, hogy ön is kiskorú ott. Illetve ügyesen ötvözi az álom a jelenkort a nagyvonalú nagymamával, aki pénzeli az unokáját.

 

A 4 számításaim szerint körül belül a lánya életkora lehetett, amikor az édesapja balesetben meghalt. A maradék 14 000 forint a serdülőkor meghatározó éve lehet. A 27 pedig (szomorú) özvegységre utalhat, amikor minden bizonnyal nem tudta a gondtalanul boldog fiatalasszonyok és anyák életét élni. Erre utal a sort is, amelyet felpróbált, de nem volt előnyös, Blankán viszont remekül festett. Ez a sortepizód árnyalja azokat a korai nagyanyai éveket is, amelyekről említést tesz levelében. Igen, ez az időnek a markáns múlása, hogy a gyermekeinkben élünk tovább, és nem kell sajnálnunk a múltat, amely már elmúlt.

 

Két fahasonlatot is említ, egy derékba törtet és egy elfagyottat. Nos, a derékba törtet nem érzem találónak, hiszen nagyon is komplett életet visz. Ami az elfagyottat illeti, az úgy van, hogy az egyik évben elfagy, de a következőben már újból gyümölcsözik.

Igen, én gyümölcsöző fának látom önt, még ha néha kicsit szomorú is. Önnél csak azok lehetnek szomorúbbak, akiknek nincs gyermekük. Mert az anyai szeretet mindennél erősebb és az szolgálja az Életet.

 

Érdekes a látomásos rész is: az ilyet valóban őrizni kell. Mert nem tudatosult napnál világosabban, ki akart ön mellé feküdni a közös takaró alá, az élők vagy holtak közül.

Nagyon köszönöm levelét Olvasóink nevében is. És azt kívánom, egyszeri és megismételhetetlen életében gyakorolja továbbra is a szeretetet, amely soha el nem fogy.

 

Üdvözlettel:

Ruth
XVIII. évfolyam 12. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.