Álomfejtés

Lefelé az úton...

Forgóajtó - Álomfejtés


 

Négyen vagyunk: én, a férjem, a nagynéném és az ő férje. Egy magas hegyoldalon vagyunk, tetején van a házunk. Innen indulunk lefelé a völgybe. Szép az idő, a nap melegen süt. Már néhány méternyire el is távolodtunk a házunktól.

 

Maga a hegy nagy kiterjedésű, felszínét apró, különböző méretű kisebb buckák borítják. Fát csak jóval lejjebb, a völgyben lehet látni egyet, kettőt. A buckák gyönyörű, haragos zöld színűek, olyan, mintha bársonyos moha borítaná, de mégsem érezni nedvesnek, csak finom süppedős, mint egy szőnyeg.

 

A háztól egyre távolodunk, lefelé haladunk négyen a völgy irányában. A nagybátyám előttünk már jóval lejjebb van, elesett, és felénk fordított arccal a fenekén csúszik lefelé, ahol már csak homokos laza talaj van, és nem tud semmibe sem megkapaszkodni. Mi hárman párhuzamos vonalban haladunk. A férjem tőlem bal kéz irányában megy. A nagynéném ugyancsak balról karol erősen belém, szinte minden erejével. Teljes súlyával rám nehezedik, alig bírom tartani őt.

 

Lassan, óvatosan lépkedve haladunk lefelé. Én nagyon szeretném a nagynénémet bal irányba terelni, mivel látom, hogyan járt a nagybátyám, aki a homokos, laza hegyoldali részt választotta a füves helyett. Minden erőfeszítésemre szükség van.

 

Szeretnék változtatni az útirányon, mert ez a jobb oldali nagyon veszélyes. Mondom is a nagynénémnek, de ő nem hallgat rám. Ő jobbra húz engem – bal kezével belém karolva –, én pedig az ellenkező irányba húznám őt. Hiába látja, hogy a férje nadrágféken csúszik egyre lejjebb.

 

És miközben így araszolgatva haladunk, a nagynéném megszólal:

 

– „Ha én egyszer már lemegyek, soha többé nem fogok tudni feljutni hozzátok, és nem fogtok gondoskodni rólam.”


Kedves Ruth!


Számomra ez egy nagyon emlékezetes álom. Mindenekelőtt a nagynéném rejtélyes mondata miatt.


Ugyanis a nagynéném és a férje már régen halottak. A nagynéném soha nem lakott nálunk. Halála után a nagybátyámat idevettük magunkhoz. Évekig együtt laktunk. Itt halt meg a szobájában 11 évvel ezelőtt.

 

Az is nagyon meglepett, hogy ennyire tisztán megmaradtak a részletek az álomból.

 

Az érzés is markáns, amely a csúszós, homokos talaj és a füves kapaszkodó terepen fogott el. Vagy nagybátyám elesése, ahogyan visszanézett ránk. És nem utolsósorban az az érzés, ahogyan a nagynéném rám nehezedett és nem tudtam irányítani. Ha meg akarnám nevezni az érzést, talán valamiféle félelemmel és aggodalommal vegyült óvatosságnak mondhatnám azt, amit éreztem ebben az összekapaszkodásunkban.

 

Nem is tudom, mi fogott meg annyira az álomban, hiszen nem történt sok minden. Sőt, az egész álom mintegy abbamaradt, amint a nagynéném kimondta azt az ominózus mondatát. Mégis emlékezetes számomra, és arra kérem Ruthot, segítsen megfejteni az álom üzenetét. Ez talán a nagynéném – számomra eléggé érthetetlen – mondatában rejlik.


Köszönettel és üdvözlettel: Júlia

 

Kedves Júlia!



Az álmok valóban három szinten értelmezhetők: maga a történet, a személyek, az érzelmi-értelmi hatás és az üzenet szintje. Holisztikusan fogalmazva ez a test-lélek-szellem régiója lényegében.


Nos ezt véve alapul, az elemzésben a következőképpen haladhatunk:


– A történet, a helyszín és a személyek szintje a családi tudattalanba kalauzol bennünket. Bár nem részletezi, hogy apai vagy anyai rokonokról szól-e az álom, lényegében két házaspár szerepel, akik között kell, hogy analógia vagy legalábbis hasonlóság legyen. Ez diametrálisan ellentétes is lehet. A férje kicsit távolabb van a dolgoktól ebben a párhuzamos haladásban.


Elöl a nagybácsi csúszik lefelé, a két nő pedig összekapaszkodik. Úgy vélem, valami párhuzamosság fellelhető lenne a családtörténetben a két házaspár esetében.


A hegyről a völgy felé vezető út is sok jelképet takar. Itt a világ és az alvilág szintjét jelzi: mindenekelőtt a nagynéni mondata utal arra, hogy onnan lentről már nincs visszatérés. Lényegében ő ment el hamarabb, és valóban nem gondoskodtak róla. Az utalás a gondoskodásra összefügg azzal az emberséggel, kötelességgel, feladattal, amellyel a végtisztességet megadjuk elődeinknek, hozzátartozóinknak. Hiszen amennyire különbözőképpen élünk, annyira eltérő módon halunk meg.


– Az álom lelki része az irányokról, az összekapaszkodásról és a lefelé útról szól. Nemcsak a lefelé irány hangsúlyos, hanem a bal, illetve a jobb ösvény, amely közül az egyik járhatóbb. Ez általában a női és férfi felünket szokta jelképezni, ami lehet az érzelmi és a racionális oldal viselkedésünkben. Itt a nagybácsi a „rosszabb” utat választja, de felesége is erre tendál. Azért emeltem ki az összekapaszkodását a nagynénjével, mert a külső szemlélő előtt is nagyon képszerűen rajzolódik ki, ahogyan az álom férfi- és női szereplői haladnak lefelé.


A lefelé út a múltnak is egy jelképe, és az álom a múltról szól. Olyan emberekről, akik már nincsenek közöttünk látható alakban. Mégis az elevenség erejével hatnak.


– Végül az üzenet horizont, amely a nagynéni mondatában rajzolódik ki. Az áloméletnek markáns jellemzője, hogy azok képét is előhozza, akik már más szférában léteznek. Halottakról álmodni mindig jelentős. Egyfelől utalás arra, hogy az élet a testet öltésen kívül is létezik. Másfelől valami aktualitást takar. Jelen esetben egy ciklicitás jut eszembe:
a 11 év az jupiteri ciklus.


Kedves Júlia! Nekem az álomban az eltűnődés lehetősége a legfontosabb üzenet. Eltűnődni az élet dolgairól, az utakról, a hangulatokról, a kérdésekről.


Köszönettel és üdvözlettel:

László Ruth
XIII. évfolyam 10. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2020. február

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.