Álomfejtés

Levált bal karom visszaforrt magától

Álomfejtés - Forgóajtó

 


Egyetemista, szingli vagyok álmomban. Hárman vagyunk egy szobában. Ádám, az akkori barátom, aki jóval fiatalabb volt nálam, és az ő mostani felesége, Kori. Visszajönnek a forró pillanatok. Ádámmal úgy érezzük, hogy Kori itt most fölösleges, mert mi tartozunk össze. Kori el is tűnik, mi önfeledt ölelkezésbe hullunk.

 

Az egyetemi kollégiumban vagyunk, ahol a fiúk és a lányok szeparáltan laknak. Megtudjuk, hogy egy másik városban, talán Pécsett, van koedukált kollégium. Eltervezzük, hogy odaköltözünk. Én előremegyek, az üres termek tiszták, rendezettek. Ám az ebédlőben itt is külön ülnek a fiúk és a lányok. Nagyon dühös leszek, perlekedem a nevelővel a mesterséges szétválasztás miatt. Mondom, hogy mi már nem vagyunk gyerekek.

 

A következő képen szülőfalumban vagyunk. Húsvét van, istentiszteletre készülünk menni Ádámmal. Egy kislány is van velünk, hozzánk tartozik. Haladunk az ismerős utcákon a templom felé. Az egyik ház kapuja előtt mezei virágok nyílnak, és kiemelkedik egy gyönyörű fehér liliom. Mondom a kislánynak, vigye be a liliomot a házban lakó néninek.

 

Szólnak a harangok, megyünk a templom felé. Ádám megemlíti, hogy harmincezer forintot akar a perselybe dobni. Elképedek. Felháborít az összeg nagysága, szóvá is teszem, hogy ebből akarunk Pécsre menni. De ő tántoríthatatlanul mondja, hogy ezt a pénzt a perselybe tesz, és ami Pécset illeti, azon ne aggódjam.

 

Akkor veszem észre, hogy a bal karom hiányzik. Kórházba megyek, hogy csináljanak valamit a karommal. Az orvos műtét nélkül visszailleszti, egy bandázzsal erősíti oda. Alig hiszem, hogy ez elég lenne, de az orvos megnyugtat, hogy a két rész össze fog forrni magától. Figyelgetem az álmomban, hol tart a forradás. Látom, hogy már mintegy a háromnegyede meggyógyult, csak egy kis rész fityeg szabadon. Cseppet sem aggódom. Valahogy természetes állapotnak veszem, hogy a karom ugyan levált, de majd visszaforr.

 



Kedves Ruth!

Bizonyára önnek is feltűnik, hogy a szeparált internátus jobban felháborít az álmomban, mint a levált bal karom. De ez valóban is így van. Szociológusok vagyunk mindketten Ádámmal. Én sokévi késéssel kezdtem az egyetemet, majdnem harminc voltam, mire befejeztem., ő közel egy tízessel fiatalabb nálam. Nagyon nagy szerelem volt, és őt egyáltalán nem zavarta a korkülönbség. Össze akart volna házasodni velem. Én akkor ezt a merész lépést nem mertem megtenni, máshoz mentem hozzá, akitől már azóta el is váltam. Gyerekeink is vannak. Ádám pedig Korival házasodott össze, azóta is együtt vannak, több gyermekük született.

 

Azóta eltelt másfél évtized, és én már nem szoktam azon elmélkedni, hogy Ádámmal az élet jobb lett volna-e, mint ami most van. Bár a válásom óta kissé szárnyaszegettnek  érzem magam, az álom pedig félkarúnak rajzol. Bizonyára igaza van. A liliomos kislány is én volnék? A félkarú lány eszembe juttatja C. P. Estes: Farkasokkal futó asszonyok hasonló című meséjét. Az írónő beavatási útként elemzi a félkarú lány történetét, bár lényeges eltérések is vannak az én esetem és a mesebeli lány históriája között. Mindenekelőtt az, hogy ott a lány apja, a tudatlan és kapzsi molnár köt alkut az ördöggel a lány rovására, és így veszíti el a karját. Az én álmomban nem derül ki, hogyan veszítettem el a karomat, de semmiképpen nem az apám miatt, az biztos. Az ördög az más kérdés.

 

Vagy talán mégis? Ruth gyakran utal álomfejtéseiben az animuskérdésre, -erőkre. Itt is ilyesmi mutatkozna? Gyermekeimet nevelem, és a szakmának élek. A társadalomba nehezen illeszkedő emberekkel foglalkozom, deviánsokkal, öregekkel, néha kábítósokkal. Mindez nagyon érdekes, sőt, hasznos is, de nem érzem, hogy én magam a helyemen lennék a társadalomban. Egy ilyen munka kicsit hasonlít a mesebeli vándorlásokhoz, csak az én „királyom” még nem talált rám.

 

Érdekes még a falum és az istentisztelet. Gyerekkorom szerves összetevői ezek. Ádám harmincezer forintos adománya, gondolom, az álombeli életkoromra utal. Ő egyébként valójában is ilyen nagyvonalú, bizakodó, magabiztos.  Többet nem tudok kihámozni az álomból. Talán Ruth igen.

 

Köszönettel és üdvözlettel: Annamária

 

 

Kedves Annamária!

 

Az álom valóban beavatási utat idéz, méghozzá nem csupán a harmincas éveitől kezdve, hanem a liliomos kislánytól elindulva, aki nyilvánvalóan maga az álmodó.

 

A mezei virágok közül kiemelkedő liliom beszédes jelkép: az ártatlanság, a tisztaság erotikus jelentéssel való keveredése. A Bibliában mint a mezők liliomait olvashatjuk ezt. Elterjedt heraldikai szimbólum is. Minden virág valamiképpen a lélekből született lélek jelképe. Vélhetően valami olyasmire utal az álomban, hogy gyermeki lelkével kötődött az Ádámmal való kapcsolatához.

 

A nagy korkülönbségek a kapcsolatokban általánosságban regressziót jelölnek az élettörténetben és a szülőkkel való komplexusokra utalnak, amelyek a párkapcsolatokban próbálnak helyreigazodni.

 

A fiú-, illetve lánykollégium és ebédlő a diákkorba becsempészett felnőttféleséget idézi, némi próbálkozással és vándorlásokkal, amelyet itt a Pécsre való költözés jelentett. Volna. Mindenképpen döntéshelyzet, amely jól tudjuk, az egyik lehetőség elvesztésével zárul. Ez esetben Ádám elvesztésével harmincéves korában. Valóban nem tudjuk, milyen lett volna az Ádámmal való házasság. De az kiderül az álomból, hogy Annamária nem bízott a diákélet felnőttéletbe való konvertálódásában, miként azt a perselyadományon való felháborodása is jelzi. A beavatási utaknak szerves részét képezik a kísértések vagy a pillanatra megcsillant lehetőségek, amelyeket nem mindig sikerül felismernünk. Azután persze mind a jó, mind a téves döntéseinknek vállalnunk kell a következményeit. Ez sokszor a szenvedés és okulás.

 

A testi csonkulások az álomban mindig akadályozó tényezőket jelentenek. Ha lábról van szó, a továbblépés, ha kézről, akkor a megkapaszkodás nehezített. Itt, mint írja, természetességgel veszi tudomásul a levált karját, és az orvoslás is komplikációmentes. Az ifjonti Ádám mellett az orvos a bölcs gyógyító figurája, mint animusügy. Bíznia kellene, hogy az élet megadja azokat a férfienergiákat, amelyek nélkül szárnyaszegett. A templomi harangszót és az istentiszteletre menetelt se hagyjuk ki, ezek a gyermekkorban kapott jó útravalók, amelyekből táplálkozhat a lélek a későbbiek során is.

 

A Korit érintő féltékenységi jelenet is elsimul, nincsenek az álomban végzetes szakadások, törések, zuhanások. Beavatási út abban a vonatkozásban, hogy amit belsőleg elvesztettünk, azt a külvilági ténykedéseinkkel próbáljuk létrehozni. Említi, hogy a szociológia nagyon érdekli, és hogy nem érzi magát teljesen a helyén a társadalomban. Mind a nevelés, mind a munka segíteni fogja az önmagára találásban, miként a levált karja is visszaforrt magától.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

Ruth
XVII. évfolyam 9. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.