Álomfejtés

Meztelenül

Forgóajtó-álomfejtés


A budai oldalon állok a Duna partján. A Duna visszafelé, mintegy felfelé, a Margit híd felé folyik, ellentétesen. Tél vége van. Vonz a víz, szeretnék belemenni, az Országházhoz készülök átmenni Pestre. De amíg egy hajó el nem ér egy bizonyos pontot, addig nem mehetek a vízbe. Egyszer csak észreveszem, hogy a hajó odaért arra a helyre, rohanok, hogy elérjem, de lekésem az átutazást.

 

Jövök vissza a budai parton, amely homokos, semmi  beton. Gondoltam, mégis belegázolok egy kicsit a vízbe, ha már a hajóról lemaradtam. Hideg vízre számítottam, de langyos. Előbb bokáig, majd térdig belemegyek.

 

Elérkezem egy hídig, azon megyek át Pestre. Nagy lépcsőn lehet lemenni egy beton rakpartra. Félhomály van, sötét, zárt terek telepszenek rám. Borongós hangulatban lépegetek.

 

Szembejön velem apám, a mostohaanyám és két féltestvérem. Egyik öcsém szívélyesen int felém. A derekamon egy törülköző van, amely lecsúszik rólam.

 

Ott állok teljesen pucéran, hiába rángatnám vissza magamra a törülközőt. „A rohadt életbe! – fakadok ki –, mindenem kilátszik.” Ott állok a pesti oldalon, ahová valahogy átjutottam. Apámék eltűntek, és az Országház sincs a helyén.

 

Zavarodott kínban ébredek fel. De kisvártatva visszazuhantam az álomba. Egy lándzsához kikötve láttam magam. Egy óriáskígyó kezdett feltekeredni rám. Tudtam, hogy össze fog roppantani az anakonda. De a vég előtt felriadtam, nagy szorító érzésekkel.

 

 

Kedves Ruth!

 

Nincs valami szívderítő áloméletem, miként a két álom is mutatja. De a valóságban is efféle anakonda szorításában érzem magam. Egyik ilyen szorítás az apám. Már túl vagyok a negyvenen, és néhány éve elváltam. Az én gyerekeimet a volt feleségem neveli, velem pedig a második nejem gyerekei élnek. Apám nagyon ellenezte ezt a kapcsolatot, noha ő is elvált, házasságuk huszadik évében. Féltestvéreim az én gyerekeimnél alig néhány évvel idősebbek. De az apám az én válásomat annyira nem fogadja el, hogy jószerivel szóba sem áll velem. Furcsa érzés volt találkozni velük a hídon. Gondolni lehet, anyám mennyire összeomlott ebben a válásban. Egyszóval a múltam nem túl rózsás. Tisztességgel felneveltek, kitaníttattak, de sok brutális élményt hordok magamban. Főleg apám durvaságait.

 

A másik szorítás az új házasságom, amely részemről óriási szerelem volt, de rövid időn belül igen súlyos anyagi gondokkal tűzdelődött keresztül-kasul a mindennapi életünk. Második nejem nem dolgozik, sok érdekes és méregdrága képzésben vesz részt. Ezekbe én is belekapcsolódhatnék, ha időm és energiám sokszorosa lenne a reális erőmnek. Ezért én igen féltékeny vagyok, sokszor úgy érzem, nem is engem szeret, nem én vagyok fontos számára, hanem a körülmény, amelyet biztosítok neki. Ez nem túl jó élmény. Sokszor hiszem azt, hogy valójában nem a saját sorsomat, hanem az ő életét élem. Én szenvedélyes szerelemmel fűződöm hozzá, ő ezt igen hűvösen birtoklásnak tekinti, és sokkal nagyobb érzelmi szabadságot igényel, mint én.

 

Bár soha nem váltam volna el, ha mi nem ismerkedünk meg, mert jól működött a kapcsolatunk az első feleségemmel. De ebben a házasságban olyan perspektívák nyíltak meg számomra, amelyek mindenképpen az új nejemmel kapcsolatosak. Mindenekelőtt az asztrológia, a jóga és az egész lelki-szellemi perspektíva, amely eddigi mérnöki életemben nem dominált.

 

Az álom felkavart, de túl sokat nem tudtam kihámozni belőle. Ha csak a fallikus jelképekre nem gondolok, egyrészt a meztelenségemmel, másrészt a lándzsára szegezetten az anakonda szorításában. Abban a reményben küldöm el Önnek, hogy többet lát meg a jelképekben nálam, és remélhetőleg az Olvasók számára is.

 

Üdvözlettel: Egy szenvedélyes Anakonda

 

 

Kedves szenvedélyes Anakonda!

 

Az álom valóban hemzseg a mélyértelmű szimbólumoktól. Mindenekelőtt a Duna, amely visszafelé folyik. A folyó életutat jelképez az álomszimbolikában. Ez az ellentétes folyásirány mindenképpen a múltat idézi, egy régebbi, be nem teljesült szerelem nyomán újabb próbálkozást, amely az eddigi sorsából való kilépésre ösztönzi. Ez akár reinkarnációs messzeségekbe is vezethet. Apja intoleranciája elég különös, de úgy érzem, nemcsak magának szól, hanem olyan tapasztalatok következménye, amelyek magát nem érintik és nem is tud róluk. Így nem szabadna azt teljesen szeretetlenségnek ítélnie.

 

Mind a hajó, mind az Országház személyiségjelkép: a hajóról lemarad, az Országház pedig eltűnik, mire odaérne. Sugall az álom egyfajta énvesztést. Mint aki maga sem tudja, hányadán van az érzéseivel, az apjával, a saját apaságával, sorsával. Az asztrológia és a jóga jó út ahhoz, hogy ezekre választ kapjon.

 

A Duna budai és pesti oldala markánsan rajzolja ki a tudatos és tudattalan lélek működését agyunk két térfelében. A budai oldal, ahonnan indul, a tudattalan, az inkább érzelemvezérelt, olyan indítékok tárháza, amelyeket talán nem is ért igazán. Térdig a vízben: nincs jelen az élet teljes sodrában.

 

A híd a bennünk dúló mindenféle ellentét, kettősség, önellentmondás áthidalására való. A szembetalálkozás apja új családjával, amikor is igen kellemetlenül lemeztelenedik, utal a kettőjük között lévő kommunikációs gátra. Maga szeretné megbeszélni apjával az érzéseit, életét, ő pedig csak szembejön, majd eltűnik.

 

De nem kell, hogy az apjától várja a fel sem tett kérdésekre a választ. Az ember a válaszokat valójában csak saját magától remélheti. Az álom azt sejteti a meztelenség kapcsán, hogy úgy mások, mint saját maga előtt sokszor leplezni igyekszik igaz valóját, és még mindig tart apja véleményétől, elmarasztalásától, keménységétől, elzárkózásától. Pedig abban nagyon is egyformák lehetnek, ahogyan kiléptek a kapcsolatukból, amikor egy másik több boldogságot ígért. A másik nagy kérdés a saját férfiereje, szerelmi szenvedélye, hogy azt miként tudja, meri, képes megélni a hűvösen elutasító feleségével. Jól látja a fallikus jelképek halmozódását a lándzsára feszítettségében és az anakonda szorításában. Nyilván az új kapcsolat kockázatában és kihívásában kap majd választ a feszítő kérdésekre.

 

Tudjuk, ugye, hogy az álomban minden szereplő az álmodó. Ily módon az anakonda is, amely összeroppantani készül saját magát. Ez igen félelmetes. Minden félelem a halálfélelem valamilyen leágazása. De azt is tudjuk, hogy ha nem lenne halál, vagyis elmúlás, változás, megújulás sem lenne, vagyis nem működhetne a világ. Így az ember lassacskán megtanul megbirkózni a fájdalmaival, félelmeivel, hogy eljuthasson a meztelen igazságig.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

Ruth
XVII. évfolyam 7. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.