Gyakori megbetegedések
- Bőrbetegségek
- Emésztőrendszeri megbetegedések
- Fájdalmak – fájdalomcsillapítás
- Férfi egészségügyi problémák
- Fertőző betegségek
- Fül-orr-gégészeti betegségek
- Gyermekkori betegségek
- Ideggyógyászati megbetegedések
- Időskori megbetegedések – anti-aging
- Immunrendszer és nyirokkeringés
- Jó- és rosszindulatú daganatos megbetegedések – rák
- Mozgásszervi megbetegedések
- Nőgyógyászati betegségek
- Pszichiátriai betegségek
- Száj- és fogászati betegségek
- Szemészeti problémák
- Szív- és érrendszeri betegségek
- Táplálkozás, anyagcsere, hormonok
- Tüdő- és légúti megbetegedések
- Vese és a húgyutak betegségei
Ajánló
Nem a probléma a probléma, hanem a sötétség, amely akadályozza a felismerést
Forgóajtó - álomfejtés
- Széttörték a szobraimat
- Most mit tegyek? Mi a helyes?
- A leleplezés
- Az utolsó kocsi
- Kristályálmok
- „It’s better there!”
- Pszichés oduban
- Satu
Ajánlott cikkeink a témában:
Egy cipőboltban vagyok, ahol használt cipőket árusítanak. Két barátom jön be utánam. (Nem is tudom, hogy igazán barátaimnak mondhatom-e őket, ugyanis ma már zavar, hogy mindketten erősen kábítóznak.) Én lényegében csak nézelődni tértem be az üzletbe, nem igazán akarok vásárolni. De az egyik fiú, aki olyan piperkőc, hogy elképzelhetetlen számára a használt cipővásárlása, felhívja a figyelmemet, hogy itt egészen jócipőket lehet találni. Így hát intenzívebben kezdek nézelődni.
Elkeveredem a bolt olyan részébe, ahol hegymászócipők vannak. Ott azonban majdnem teljesen sötét van. Fiatal fiúk az eladók. Megkérdezem tőlük, nem kapcsolnák-e fel a világítást. Nem. Azt mondja: tessék így válogatni.
Értetlenül állok ott a diszkószerűfényjátékban. Néha oda-odavetül valami kis világosság, de lényegében teljesen sötét van
Ebben a tehetetlenségben ébredek fel.
Kedves Ruth!
Nem vettem hegymászócipőt sem, alig történt valami az álomban, de engem valami nagyon mélyen érintett ebben a semmi történetben. Megpróbálom végiggondolni.
Talán azzal kezdeném, hogy a cipők a legvisszatérőbb jelképek az álmaimban. Például nemrégiben két bambuszkocka cipőbe próbáltam belelépni, amelyeknek a fedő- és elülsőlapja hiányzott. Ott csak az élei voltak meg.
A lábam kilógott és egyébként sem idomult rám. Vagyis egyáltalán nem működtek a bambuszkockák cipőként. (Ilyen bakafántos kocka volnék!?)
De ebben a sötétségben mintha másképpen döbbentem volna ráa korlátozottságaimra. Mi akadályozott abban, hogy lássak? Valóban ez a külsősötétség? Az, hogy a fel-felvillanófényt nem találtam elegendőnek, elfogadhatónak? Vagy mintha valamiféle technikára vártam volna, amely segít a keresésben. Vagy maga az eszközkeresés az akadály?
Mivel azonban maga a lélek a keresés eszköze, ily módon a sötétség (akadály) technika hármas ugyanegy:
a lélek önmozgásában az élet állandóan áramlik,
az áramlás ritmusában formát ölt és formát bont, keletkezik és elmúlik;
ha mi teremtjük az akadályokat, akkor azok valójában nincsenek.
Magam sem tudom, hogyan jutottam ilyen mély életfilozófiáig.
De egy pillanatra felvillant az egész sorskérdés:
hol van az a pont, ahol nem teremtünk magunknak több akadályt;
talán ott, ahol felismerjük, hogy amit elbarmoltunk, azt saját magunknak kell jóvátennünk,
hogy több rossz sorsot ne csináljunk magunknak.
Azt értettem meg, hogy a sors maga az akadály, amelyet mi magunk teremtünk elsősorban talán a tudatlanságunkkal, azzal, hogy nem tudjuk végiggondolni a dolgokat. Addig ugyanis arra vágyunk, hogy más vállalja a felelősségeket. De azután egy ponton a sors, mint akadály, mint következmény, mint tehetetlenség, mint gúzs, ad egy végszorongattatást, amelyben megérthetünk valamit.
Tehát először megteremtjük az akadályt, majd nekilátunk a lebontásához.
Mennyi félelemtől és problémától meg lehetne szabadulni egy ilyen
felismeréssel!
Megértettem a keleti filozófiában a sorskorong kifejezést:
az események kiforognak,
vagyis lezárulnak, teljességükben mutatkoznak meg.
Tehát a sorsból kilépni, amolyan technikásan, taníthatómódon, nem lehetséges.
Csak olyan koan-módon, hogy felismerjük: a probléma maga a probléma mikéntjének nem értése. Vagyis a tudatlanság, a sötétség.
Ebben az eszmélésben tényleg csak villanásnyi diszkófény állt rendelkezésemre. De a végén megtaláltam, amit kerestem.
Köszönöm a türelmét és megértését.
Üdvözlettel: Márk
Kedves Márk!
Álomfejtése valóban olyan világos, hogy azt meg nem érteni teljességgel lehetetlen lenne. Kerek és egész, csupán az olvasók szemszögéből fűzök hozzánéhány észrevételt, megjegyzést.
Mindenekelőtt azt, hogy az álomfejtés is három szinten történik:
szellemi szint-információ,
lelki szint-személyes, érzelmi hatás,
testi szint-maga a történet, az esemény, a konkrét jelkép.
Nos, álomfejtése bejárta a három szintet: azaz információhoz jutott egy lelki alkímiai folyamat után, amelyben összehasonlította magát három sráccal – három énrésszel –,
a piperkőccel, a kábítósokkal és a sráccal, aki nem volt hajlandóvillanyt gyújtani a kereséséhez.
Ezzel a nemtörődöm nyegleséggel igen jót tett magával.
Mivel az álomban a személyek mindig az álmodóra utalnak, biztonsággal látható, hogy a nyegle kamasz létén túljutott. A kamaszlét lényege a lázadás, a dolgoknak csupán az egyik oldalát látják, és a felelősség, a következmények viselése nem erősségük.
De valahogyan ebből kell a tudásnak kinőnie.
Valósággal briliánsnak kell mondanom azt a továbblépést, amely nem áll meg a kudarcba fulladt cipővásárlásnál. A csattanóhoz az is hozzátartozik, hogy a cipővalóban a továbblépés eszközét jelképezi az álomszimbolikában. A kockaalakúbambuszcipőmajdhogynem a kör négyszögesítésének problémája, amelyről ma már tudjuk, hogy nem geometriai probléma, hanem az anyag és szellem kapcsolatának kifejezése. Más megfogalmazásban a sötétség és világosság kapcsolata. Én tartozom köszönettel az olvasók nevében is, hogy végiggondolta a „semmi történést” és megosztotta velünk létfilozófiai gondolatait.
Ruth
X. évfolyam 1. szám
Címkék: álomfejtés
- Széttörték a szobraimat
- Most mit tegyek? Mi a helyes?
- A leleplezés
- Az utolsó kocsi
- Kristályálmok
- „It’s better there!”
- Pszichés oduban
- Satu
Ajánlott cikkeink a témában: