Álomfejtés

Nem a probléma a probléma, hanem a sötétség, amely akadályozza a felismerést

Forgóajtó - álomfejtés


 

 

Egy ci­pő­bolt­ban va­gyok, ahol hasz­nált ci­pő­ket áru­sí­ta­nak. Két ba­rá­tom jön be utá­nam. (Nem is tu­dom, hogy iga­zán ba­rá­taim­nak mond­ha­tom-e őket, ugya­nis ma már za­var, hogy mind­ket­ten erő­sen ká­bí­tóz­nak.) Én lény­e­gé­ben csak né­ze­lőd­ni tér­tem be az üz­let­be, nem iga­zán aka­rok vá­sá­rol­ni. De az egyik fiú, aki olyan pi­per­kőc, hogy el­kép­zel­he­tet­len számá­­ra a hasz­nált ci­pővá­sár­lá­sa, fel­hív­ja a fi­gyel­me­met, hogy itt egé­szen jóci­pő­ket le­het ta­lál­ni. Így hát in­ten­zí­veb­ben kez­dek né­ze­lőd­ni.

 

El­ke­ve­re­dem a bolt olyan ré­szé­be, ahol hegy­má­szó­ci­pők van­nak. Ott azon­ban majd­nem tel­je­sen sö­tét van. Fia­tal fi­úk az ela­dók. Meg­kér­de­zem tő­lük, nem kap­csol­nák-e fel a vi­lá­gí­tást. Nem. Azt mond­ja: tes­sék így vá­lo­gat­ni.

 

Ér­tet­le­nül ál­lok ott a disz­kó­sze­rűfény­já­ték­ban. Né­ha oda-oda­ve­tül va­la­mi kis vi­lá­gos­ság, de lény­egé­ben tel­je­sen sö­tét van

 

Eb­ben a te­he­tet­len­ség­ben éb­re­dek fel.

 

 

Ked­ves Ruth!

 

Nem vet­tem hegy­má­szó­ci­pőt sem, alig tör­tént va­la­mi az álom­ban, de en­gem va­la­mi na­gyon mé­lyen érin­tett eb­ben a sem­mi tör­té­net­ben. Meg­pró­bá­lom vég­ig­gon­dol­ni.

 

Ta­lán az­zal kez­de­ném, hogy a ci­pők a leg­vissza­téőbb jel­ké­pek az ál­maim­ban. Pél­dá­ul nem­ré­gi­ben két bam­busz­koc­ka ci­pő­be pró­bál­tam be­le­lép­ni, ame­lyek­nek a fe­dő- és elül­sőlap­ja hi­ány­zott. Ott csak az élei vol­tak meg.
A lábam ki­ló­gott és egyéb­ként sem ido­mult rám. Va­gyis egy­ál­ta­lán nem mű­köd­tek a bam­busz­koc­kák ci­pő­ként. (Ilyen ba­ka­fán­tos koc­ka vol­nék!?)

 

De eb­ben a sö­tét­ség­ben mint­ha más­kép­pen döb­ben­tem vol­na ráa kor­lá­to­zott­sá­gaim­ra. Mi aka­dá­lyo­zott ab­ban, hogy lás­sak? Va­ló­ban ez a kül­sősö­tét­ség? Az, hogy a fel-fel­vil­la­nófényt nem ta­lál­tam ele­gen­dő­nek, el­fo­gad­ha­tó­nak? Vagy mint­ha va­la­mi­fé­le tech­ni­ká­ra vár­tam vol­na, amely se­gít a ke­re­sés­ben. Vagy ma­ga az esz­köz­ke­re­sés az aka­dály?

 

Mi­vel azon­ban ma­ga a lé­lek a ke­re­sés esz­kö­ze, ily mó­don a sö­tét­ség (aka­dály) tech­ni­ka hár­mas ugya­negy:

 

a lé­lek ön­moz­gá­sá­ban az élet ál­lan­dó­an áram­lik,

 

az áram­lás rit­mu­sá­ban for­mát ölt és for­mát bont, ke­let­ke­zik és el­mú­lik;

 

ha mi te­remtjük az aka­dá­lyo­kat, ak­kor azok va­ló­já­ban nin­cse­nek.

 

Ma­gam sem tu­dom, ho­gyan ju­tot­tam ilyen mély élet­fi­lo­zó­fiá­ig.

 

De egy pil­la­nat­ra fel­vil­lant az egész sor­skér­dés:

 

hol van az a pont, ahol nem te­rem­tünk ma­gunk­nak több aka­dályt;

 

ta­lán ott, ahol fe­lis­mer­jük, hogy amit el­bar­mol­tunk, azt sa­ját ma­gunk­nak kell jó­vá­ten­nünk,

 

hogy több rossz sor­sot ne csi­nál­junk ma­gunk­nak.

 

Azt ér­tet­tem meg, hogy a sors ma­ga az aka­dály, ame­lyet mi ma­gunk te­rem­tünk el­ső­sor­ban ta­lán a tu­dat­lan­sá­gunk­kal, az­zal, hogy nem tud­juk vég­ig­gon­dol­ni a dol­go­kat. Ad­dig ugya­nis ar­ra vá­gyunk, hogy más vál­lal­ja a fe­le­lős­sé­ge­ket. De azu­tán egy pon­ton a sors, mint aka­dály, mint kö­vet­kez­mény, mint te­he­tet­len­ség, mint gúzs, ad egy vég­szo­ron­gat­ta­tást, amely­ben meg­ért­he­tünk va­la­mit.

 

Te­hát elő­ször meg­te­remtjük az aka­dályt, majd ne­ki­lá­tunk a le­bon­tá­sá­hoz.

 

Mennyi fé­le­lem­től és pro­blé­má­tól meg le­het­ne sza­ba­dul­ni egy ilyen
fe­lis­me­rés­sel!

 

Meg­ér­tet­tem a ke­le­ti fi­lo­zó­fiá­ban a sor­sko­rong ki­fe­je­zést:

 

az ese­mé­nyek kiforognak,

 

va­gyis le­zá­rul­nak, tel­jes­sé­gük­ben mu­tat­koz­nak meg.

 

Te­hát a sors­ból ki­lép­ni, amo­lyan tech­ni­ká­san, ta­nít­ha­tómó­don, nem le­het­sé­ges.

 

Csak olyan ko­an-mó­don, hogy fe­lis­mer­jük: a pro­blé­ma ma­ga a pro­b­lé­ma mi­ként­jé­nek nem ér­té­se. Va­gyis a tu­dat­lan­ság, a sö­tét­ség.

 

Eb­ben az esz­mé­lés­ben tény­leg csak vil­la­nás­nyi disz­kó­fény állt ren­del­ke­zé­sem­re. De a vé­gén meg­ta­lál­tam, amit ke­res­tem.

 

Kö­szö­nöm a tü­rel­mét és meg­ér­té­sét.

 

Üd­vöz­let­tel: Márk

 

 

Ked­ves Márk!

 

Álom­fej­té­se va­ló­ban olyan vi­lá­gos, hogy azt meg nem ér­te­ni tel­jes­ség­gel le­he­tet­len len­ne. Ke­rek és egész, csu­pán az ol­va­sók szem­szö­gé­ből fű­zök hoz­záné­hány ész­re­vé­telt, meg­jegy­zést.

 

Min­de­ne­ke­lőtt azt, hogy az álom­fej­tés is há­rom szin­ten tör­té­nik:

 

szel­le­mi szint-in­for­má­ció,

 

lel­ki szint-sze­mé­lyes, ér­zel­mi ha­tás,

 

tes­ti szint-ma­ga a tör­té­net, az ese­mény, a kon­krét jel­kép.

 

Nos, álom­fej­té­se be­jár­ta a há­rom szin­tet: azaz in­for­má­ció­hoz ju­tott egy lel­ki al­kí­miai fo­lya­mat után, amely­ben össze­ha­son­lí­tot­ta ma­gát há­rom srác­cal – há­rom én­résszel –,

 

a pi­per­kőc­cel, a ká­bí­tó­sok­kal és a srác­cal, aki nem volt haj­lan­dóvil­lanyt gyúj­ta­ni a ke­re­sé­sé­hez.

 

Ez­zel a nem­tö­rő­döm nyegle­ség­gel igen jót tett ma­gá­val.

 

Mi­vel az álom­ban a sze­mé­lyek min­dig az ál­mo­dó­ra utal­nak, biz­ton­ság­gal lát­ha­tó, hogy a nyegle ka­masz lé­tén túl­ju­tott. A ka­masz­lét lény­e­ge a lá­za­dás, a dol­gok­nak csu­pán az egyik ol­da­lát lát­ják, és a fe­le­lős­ség, a kö­vet­kez­mé­nyek vi­se­lé­se nem erős­sé­gük.

 

De va­la­ho­gyan eb­ből kell a tu­dás­nak ki­nő­nie.

 

Va­ló­ság­gal bri­liáns­nak kell mon­da­nom azt a to­váb­blé­pést, amely nem áll meg a ku­darc­ba ful­ladt ci­pő­vá­sár­lás­nál. A csat­ta­nó­hoz az is hoz­zá­tar­to­zik, hogy a ci­pőva­ló­ban a to­váb­blé­pés esz­kö­zét jel­ké­pe­zi az álom­szim­bo­li­ká­ban. A koc­ka­ala­kúbam­bu­szci­pőmajd­hogy­nem a kör négy­szö­ge­sí­té­sé­nek pro­blé­má­ja, amely­ről ma már tud­juk, hogy nem ge­o­met­riai pro­blé­ma, ha­nem az anyag és szel­lem kap­cso­la­tá­nak ki­fe­je­zé­se. Más meg­fo­gal­ma­zás­ban a sö­tét­ség és vi­lá­gos­ság kap­cso­la­ta. Én tar­to­zom kö­szö­net­tel az ol­va­sók ne­vé­ben is, hogy vég­ig­gon­dol­ta a „sem­mi tör­té­nést” és meg­osz­tot­ta ve­lünk lét­fi­lo­zó­fiai gon­do­la­tait.

Ruth
X. évfolyam 1. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.