Álomfejtés

Nem jön hang a torkomon


 

Álmomban Magyarországon jártam egy kis faluban. Egy utcánkbeli néni szobájában, az ő ágyában alszom. A másik ágyon pedig Kőműves aludt és horkolt nagyban, akit én csak látásból ismerek, még köszönő viszonyban sem vagyunk egymással.

 

Az ablak és a szekrény melletti sarok ban állt valaki. Úgy láttam meg, hogy kinyújtotta a kezét, és az órája megcsillant a sötétben. Ezután háttal láttam őt, hogy valamit csinál, de nem ismertem fel. Borzasztóan megijedtem. Segítségért akartam kiáltani, de csak valami kevés artikulálatlan hang jött ki belőlem. Hiába akartam kiáltani. Fel akartam ébreszteni Kőművest, de nem sikerült, mivel nem jött ki hang a torkomon. Nem tudtam a nevét sem kimondani, nagyon kínos volt.

 

Igen kikészültem. Úgy tűnt, sokáig kínlódtam, és az egész vergődés elérte a testemet. Úgy éreztem, millió tüske van a combomban. Megijedtem. Próbáltam jobb oldalra fordulni és behajlítani a térdemet, de úgy éreztem, valósággal elszakad, megreped a bőröm.

 

Talán erre a fizikai fájdalomra ébredtem. Torkomban vert a szívem, amikor megpróbáltam eszmélni, mi van velem.

 

Alig mertem kimenni a fürdőszobába.

 

 

 

Kedves Ruth!

 

Kis késéssel szoktam megkapni a Magazint.

 

Most éppen Magyarországon vagyok, gondoltam, elküldöm ezt az álmot önnek, mert igen félelmetes volt. Szeretném, ha megnyugtatna, mert nem tudok a hatásától megszabadulni. Folyton eszembe jut, milyen kellemetlenül éreztem magam az álmomban. Már-már ott tartok, hogy valósággal haragszom erre az álomra, és nem is szeretek álmodni, mert félek, mi jön benne.

 

Hatvanöt éves vagyok. A férjem igen rossz alvó, hiába veszi be az altatóját, ha én horkolok, arra felébred. Ezért mentem másik szobába, hogy ne zavarjam őt, évek óta külön szobában alszunk. 

 

Régebben is voltak hasonló rémálmaim, de amíg együtt aludtunk, ilyenkor ő felrázott, felköltött és megvolt a megoldás.

 

Nem is tudom, mi volt ennyire ijedelmes, az idegen környezet vagy az idegen alak, aki nem tudom, mit csinált a sötétben, vagy a testi fájdalom a végén. De nagyon rossz volt. Muszáj valakihez fordulnom, hogy segítsen megnyugodni.

 

Tisztelettel és köszönettel:

 

Júlia

 

 

 

Kedves Júlia!

 

Gyanítom, nem csak a férje, hanem ön is rossz alvó lehet. Erről árulkodik ez a nyugtalan álom, különféle félelmekről, idegen helyen, idegen emberektől.

 

Tudnunk kell, hogy a félelmek kíméletlen vámpírok, gátlástalanul szívják lelki erőnket, legyenek azok rossz gondolatok fájó érzések, elégedetlenkedés, képzelet, feldolgozatlan emlék. Felsorolni is lehetetlen, mi mindentől tudunk félni: az egyedülléttől, a támadástól, a betegségtől, a haláltól, a szegénységtől, elemi csapásoktól és így tovább. Összekeveredhet az álom az ébrenléttel, a valóság a képzelettel. Itt is valami ilyesmi történik: megijed egy alaktól, aki a szobában van, ahol alszik, a Kőműves a másik ágyon. Látszólag ez az idegen nem törődik Júliával, azért mégis félelmetes, hogy csak úgy ott van a szobában, a sötétben, és a megvillant órája árulkodik ottlétéről.

 

Hatással lehet álmainkra az is, hogyan fejezzük be a napot. Egy izgalmas krimivel, esetleg naplóírással, napunk átgondolásával, imával, zenehallgatással.

 

Egy fontos lépést mindenképpen tett, Júlia, mégpedig azt, hogy álmát leírta, és félelmeit megpróbálta megosztani az olvasókkal. Mint ahogyan magazinunk egyfajta kultúrát teremt azzal, hogy álompartnerekké lépünk elő. Mintegy átvehetjük azt a riadalmat, hogy egy idegen ember matat a közelünkben és nem tudunk segítségért kiáltani, orra előtt a vonat, nem éri el a járművet, zuhan, hogy hirtelen fel kell ülnie álmában és egyéb tehetetlenségeket? Ki ne menekült volna álmában rablóktól, támadóktól, állatoktól és egyéb veszélyektől? Csak a saját halálunkat nem szoktuk álomban megélni.

 

Bármily paradox, inkább örülnünk kellene az úgynevezett rémálmoknak, mint rettegni azoktól. Mégpedig azért, mert az ilyen álmokban saját agresszióinkkal szembesülünk. Miként a menekülések is önmagunk elől való meneküléseket jelentenek. Magunkban visz- szük az üldözőt és üldözöttet. Ha pedig tolvajjal, kéregetővel, támadóval találkozunk álmunkban, az a bennünk élő tolvaj, kéregető, támadó.

 

Persze ezek a tulajdonságok elfojtva léteznek bennünk, csak az álomban felszabadulnak, előjönnek, nyilvánvalóvá lesznek. Elfojtott vágyakról is árulkodnak az álmok. Jelen álom a segítség, a felkarolás természetes vágyát fejezi ki. Biztonságra, védelemre, társra való vágyakozást. Mivel életének csak egyetlen epizódját említi, jelesül azt, hogy néhány éve külön szobában alszanak a férjével a horkolás és egymás zavarása miatt, úgy vélem, ez a külön szobába költözés tágabb területen is hatást gyakorol az álmodó közérzetére, mint a puszta éjszakai pihenés. Valamiféle elidegenedést sejtek egyfelől egymás között, másfelől saját magától, természetes vágyaitól. Ellenérzések és csalódások is kiszüremlenek a sorok mögül. Úgy vélem, ezek miatt fekszik egy idegen ember lakásában és ágyában, ahol egy másik idegen horkol.

 

A tudattalanunkban lévő tartalmak előjövése segítség önmagunk megismerésében, segítség önmagunk kikerekítésében, amelynek ez a láthatatlan szféra épp úgy szerves része, mint az ébrenlét tapasztalatai. Ráadásul azt is tudjuk, hogy az álomban minden személy maga az álmodó. Tehát jelen esetben mind a Kőműves, mind a sötétben settenkedő. Az egyiket nem tudja felébreszteni, a másiktól fél. Eszébe sem jut megkérdezni tőle, hogy mit akar csinálni, miért jött. Rögtön feltételezi, hogy veszélyt jelent, és segítségért kellene folyamodnia.

 

Úgy tűnik, Júliát a magány és elhagyatottság démona „üldözi”. Ám a démon csak attól fél, aki tőle nem fél.

 

Nézzen hát szembe félelem démonaival, és akkor azok elpártolnak öntől.

 

                                                                                               Üdvözlettel:

Ruth
XVIII. évfolyam 11. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.