Álomfejtés

Öregedés

Álomfejtés - Forgóajtó


 

Egy ismerős család megvette a lakásomat. Meghívtak, nézzem meg, hogyan fognak ott élni két lányukkal. Elmentem és elmondtam, mennyire szerettem ezt a lakást, de hát nem lehet két helyen lakni. Az apa igen tekintélyes ember volt, komoly munkát végzett.

 

A következő két képben egy igen jó megjelenésű férfival voltam valami fogadáson. Igen nagy kavalkád volt. A férfi igen elegáns volt, öltöny, nyakkendő volt rajta és választékosan elegáns cipő.

 

Én viszont az alkalomhoz egyáltalán nem illően rosszul öltözött voltam, egy szoknya-blúzban, valami kardigánnal, és szandálban harisnya nélkül. A férfi a szandált firtatta. Azt mondtam, én szeretek szandált viselni. A blúzom viszont vasalatlan volt, ami persze, hogy engem is zavart.

 

Röntgenátvilágításra kellett mennem. Kérdezte a férfi, hajlandó vagyok-e levenni a blúzomat. Persze – mondtam fesztelenül. Levettem a blúzomat, és a dekoltázsom tele-tele volt májfoltokkal és szemölcsökkel. Ez igen meglepett, mert nem tudtam, hogy így nézek ki. Ezenkívül idomtalanul kövér voltam, jó nagy úszóövvel a derekam körül. Ez nagyon látszott, amint egy szoknyában ott álltam. Ez sem vidított fel.

 

Kikerülve a röntgenezésből megmutattam a körülöttem állóknak a hosszú száraz csokrot, amelyet a szoknyám alatt viseltem.

 

Olyan barkaféle szálak között, mintegy körbefogva napvirág és más rövidebb szárú színes virágok csokra.

 

Elmondtam, hogy külföldről hoztam ezeket, Görögországból és Egyiptomból.

 

Közel egy méter hosszúságú volt a barkaféle növény, amely körbefogta a többit. Ezt viseltem a szoknyám alatt.

 

 

Kedves Ruth!

 

A lakás, amelyet eladtam az ismerős családnak, nem a reális lakásom, ahol élek. Kisebb is ennél. És nem értem pontosan, miért mondtam, hogy két helyen nem lehet élni, hiszen nekem még nyaralóm sincs, nemhogy két lakásom. A tekintélyes apa sem stimmel, mert a valóságban ez a férfi egy be nem futott festő, és egyáltalán nem tekintélyes. Sőt, inkább félszeg, kényelmes és kisebbségi érzéssel küszködik.

 

Az elegáns férfi, akivel a fogadáson voltam, egy kollégámra emlékeztet, de nem volt köztünk soha semmi. A valóságban is igen jóképű. Hát ami engem illet, én soha nem voltam valami bombázó. Alacsony is vagyok, akinek a kilókkal vigyáznia kell, és valóban van rajtam 5-7 kg felesleg, amit nem tudok leadni. Azt gondolom, ez az öregség miatt lehet. Ámbár ismerek hatvanon túli nőket, akik nádszálkarcsúak. Én sajnos nem. De azért ennyire puritán és rosszul öltözött nem vagyok, mint az álomban. A májfoltok és szemölcsök még ébrenlétben is igen rossz érzéssel töltenek el. A szoknyám alatt viselt száraz virágcsokorról nem is beszélve. Ez a száraz virágcsokor az én sanyarú özvegységem. Néhány éve halt meg a férjem váratlanul, nem sokkal a negyvenedik házassági évfordulónk előtt. Tudja, nehéz azt megérteni, hogyan lehet ilyen egyszerűen meghalni, mindent és mindenkit magunk mögött hagyva. Remélem, nem tűnök egy naiv, önsajnálkozó siránkozónak, de mi valóban szépen és szeretetben éltünk, neveltük fel a gyerekeinket, tisztességgel dolgoztunk és társak voltunk jóban-rosszban. Éppenséggel ismerkedhetnék, de nem akarom, hogy a férjem helyére kerüljön valaki. Szerintem az embernek csak egy párja van. Azt gondolom, amikor annyi idős leszek, mint amennyi ő volt, amikor meghalt, eljön értem és átsegít a másvilágra. De az is lehet, hogy én magam vagyok a száraz virágcsokor. Azt hiszem, mindent elmondtam, amit elsőre el lehet mondani. Az álom híven lefestette, ami a fonákján van az életemnek. Azt az érzését, amikor az ember eladja azt a lakást, ahol nagyon szeretett lakni.

 

Üdvözlettel: Éva

 

 

Kedves Éva!

 

A gyászmunkában paradox, hogy könnyebb nyugvóponthoz jutnunk, ha azzal, akit elveszítünk, jó volt a kapcsolatunk. Mert akkor nincs az a kínzó lelkiismeret-furdalás, hogy mi mindent mulasztottunk, mi mindent kellett volna másképpen tennünk. Persze így is nehéz az itt maradottnak, ha nem érti, miért lett vége annak az életnek. Az álom első fele, amely egy lakáseladásról szól, úgy érzem, ezt a gyászmunkát segíti:

 

Eladja a lakását egy családnak, ahol van egy tekintélyes apa. Ez valami olyasmit jelképez, hogy lezárult életének az a szakasza, amikor a férjével élt. Az ominózus mondat, hogy nem lehet két helyen élni, azt jelenti, hogy nem lehet a múltban is meg a jelenben is lenni. A múlt elmúlt.

 

A duálpárok ritkán halnak meg együtt. Az egyikük mindig megkapja a feladatot, hogy az utórezgésből kihámozza az üzenetet.

 

A röntgenátvilágítás erre való utalás. Borzasztó érdekesen fogalmaz az álom, vagyis a tudattalanja. Miként írja is, hogy az álom az élete fonákja. A májfoltok és szemölcsök a dekoltázsán ezek az özvegyi visszás érzések.

 

A rosszul öltözöttség a fogadáson kicsit utal a kényszerű visszavonulásra. Itt is ravasz az álomnyelv, mert ön megy fogadásra, de valójában nyitnia kellene az emberek felé, fogadni a közeledésüket, még ha nem is egy házasságkaliberű kapcsolatban.

 

Erre a két férfi szereplőből lehet következtetni, a jól öltözött és a tekintélyes apa sugallja ezt.

 

Végül a száraz virágcsokor valóban az a tárgya, amely az álmodót fejezi ki, fogalmazza meg. Hogy a szoknyája alatt viseli, az önmagáért beszél.

 

Nem változtattam meg az álom címét, meghagytam, amit Éva adott.

 

Viszont megjegyzem, hogy nekem az álom a száraz virágokról szól, de nem az öregség értelmében.

 

Az én lakásomban is vannak szépen megszáradt rózsák például. Számomra ezek persze a mulandóságot is jelzik, de a megmaradást is. Olyasmi, mint az aszalt gyümölcs: édes, érett, minden lényeg benne van sűrítve.

 

Igen. Számomra a száraz virág egyszerre hordozza a mulandóságot és a maradandót.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

Ruth
XIII. évfolyam 2. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2018. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.