Álomfejtés

Redőnycsapda

Forgóajtó - Álomfejtés



 

Íme egy csokorra való a szinte napi rendszerességgel jelentkező üldözéses, meneküléses álmaimból:

 

Időről időre földönkívüliek jelennek meg a lakásomban. Onnan tudom, hogy ott vannak, hogy hangokat hallok, árnyalakok suhannak át a közelemben, recsegnek a bútorok, néha tárgyak zuhannak le váratlanul. Ha ott vannak, automatikusan leengedem a redőnyöket, hogy ne lehessen bevilágítani. De most nem győzöm leengedni a redőnyöket, mert mindig újabb és újabb ablakok jönnek elő. Nagy sietségemben egyik-másik redőny még be is ragad. Különben is olyan súlyosak,hogy alig bírom mozdítani azokat. Dermedt mozdulatlanságban próbálok észrevétlen maradni.

 

De rettegésem nem szűnik, mert az jut eszembe, ha mégis bejönnek, akkor hogyan meneküljek el a leeresztett redőnyök mögül? Ahhoz újból fel kell húznom azokat.

 

Másik történet: Egy táborban vagyok, de nem a gyerekekkel lakom egy szobában, hanem apámmal. A többiek egy közös szállón.

 

Át akarok menni a társaimhoz, el is indulok, de eszembe jut, hogy ottfelejtettem a pénztárcámat, amelyben tizenötezer forint van.

 

Félek, hogy apám kilopja, mert már részeg. Visszarohanok, de mire odaérek, látom, hogy a kezében a pénz. Ordibálni kezdünk, még dulakszunk is. Apámatcseppet sem érdekli a kínom, ütlegelni kezd engem. Sírva fakadok: „Bármit odaadnék, ha szeretnél!" De apám kajánul röhög. Azzal a gondolattal ébredek, mikor hagy már békén!

 

Más variációban hallom, hogy apám jön haza, fel a lépcsőn. Szólok anyámnak, hogy zárjuk ki, hiszen dülöngél a részegségtől. De hiába zárom be az ajtón lévő rengeteg zárat, mindig kinyílnak. Az ablakon át menekülünk, apám utánunk, utol is ér bennünket és elkap… Nem tudom legyőzni őt.

Ha kővel hajítanám, az is visszaszállna rám.

 

Zihálva ébredek.

 

 

Kedves Ruth!

 

Ha van egy rémálmokra specializálódott terápia, első kliens leszek ott. Nagy szenvedés ez a démonokkal való folytonos és meddő küzdelem. Nagyon szeretnék már megszabadulni ettől. 27 éves vagyok, egyetemre járok, második diplomámat szerzem. Apám három évvel ezelőtt halt meg, de kísértő szelleme nem hagy békén azóta sem. Elég tragikus volt a halála, miként az élete is. Rabiátus, erős férfi volt, nagyon nehéz félárva élettel. Apját kétéves korában veszítette el, amikor anyja az öccsét várta. De súlyos alkoholizmusba torkollott minden ereje és minden lelki esendősége, és az élet vele igen szörnyűségesnek mondható. Elváltak, de ő erről nem akart tudomást venni, és a válás után is rengeteg keserűséget okozott anyámnak és nagyobb testvéremnek. Velem különösen brutálisan bánt.

 

Tele vagyok mindenféle félelemmel. Félek a sötétségtől, világosban alszom, és egész éjjel szól a zene. A magánytól is félek, és sokszor kiprovokálom, hogy elhagyjanak. Fiúügyeim hihetetlenül zűrösek, nem is tudom, milyen partnert kívánnék magam mellé. Okosat, aki intellektuálisan is húzóerő nekem, vagy kedveset, kedélyeset, aki ezer sebből vérző lelkemet bekötözgeti.

 

A szakmámban elég sikeres vagyok, de persze még előttem a pálya. Grafikus vagyok, és ha ezt a második diplomámat is megszerzem, külföldre akarok menni ösztöndíjjal. Úgy érzem, van rá esélyem.  Jó lenne megbékélni apámmal, de őszintén szólva ezt alig érzem lehetségesnek. Ha kicsit meg akarok enyhülni, mindig eszembe jut egy rémség. Most például az, hogy hároméves koromban úgy akarta elejét venni, hogy én is dohányos legyek, mint ő, hogy elszívatott velem egy cigarettát. Ő, a láncdohányos! Majdnem megfulladtam. Természetesen dohányzom.

 

Volt már úgy, hogy megöltem álmomban, megfojtottam. De az is előfordult, hogy azt mondtam, hagyjon már békén, hiszen meghalt. Mire ő kikérte ezt magának, mondván, hogy dehogy halt meg!

 

Remélem, sikerült ecsetelnem, mennyire segítségre szorulok.

 

Üdvözlettel: Gabriella

 

 

Kedves Gabriella!

 

Nehéz azt eldönteni, hogy az ember örökli- e talentumát, vagy életeisorán csiholódik ki szellemi szikrája. A kérdés költői, nem kell megválaszolnunk, csak eltűnődhetünk az élet dolgain ebből a nézőpontból.

 

Hasonlítsa össze apja és a saját életét. Eléggé más feladatok jellemzik a két életet. A sorokból kitűnik, hogy apja a korai félárvaság miatt kényszerű kötelességekkel terhelt életet volt kénytelen élni. Ez nyilván fokozta indulatosságát, keserű tehetetlenségét. Magának megadatott, hogy kiművelje magát, talentuma által vezérelt életét élje. Meg kell tanulnia elfogadni a rosszat is.

 

A legnagyobb rejtélyek egyike, hogy az ember milyen történelmi, társadalmi és családi körülmények között jön a világra. Olykor minden képzeletet felülmúló próbatételeket kell megélnie az embereknek. Az biztos, hogy szüleinkhez ezernyi szállal fűződünk, még akkor is, ha ez csak genetikai szál. Nem akarok azzal az olcsó panellal élni, hogy mindenki maga „választja" szüleit, mert ez nagyon fellengzős és pontatlan meghatározás. De az emberré válás során a szülőkkel való kapcsolat rengeteg lehetőséget kínál. Szellemes címet adott az első epizódnak a redőnycsapdával. Ez segítheti abban, hogy ne zárkózzék el a konfliktusok elől és ne meneküljön folyton.

 

A tizenötezer forintos epizód a serdülőkorába viszi vissza. Igen beszédes a félelemszál, amely apjához fűzi. Vele lakik egy szobában, nem a társaival. Mintegy önmagát beteljesítő jóslat válik valóra, hogy az „ottfelejtett" pénz apjánál landol. Fontos megállnunk egy pillanatra a kifakadásnál, hogy mindent odaadna, ha az apja szeretné. Talán fordítva is igaz ez: ő sem kísértené magát álmaiban, ha túllépne fájdalmain, félelmein, sérelmein, és találna valami szeretni valót apjában. Ez fontosabb lenne, mint hogy legyőzze, megfojtsa vagy elfusson előle. Valóban bumeráng, ha az ember végképp nem fogadja el szüleit, mert ez kihat önelfogadására is. Ez pedig partnerkapcsolatait is aláaknázhatja. Figyelje álmait, lehet, hogy reinkarnációs sejtések is előjönnek egy-egy történetben. Az efféle virulens démonoknak néha előző élethez kötődő elemei lehetnek.

 

De ami a legfontosabb: mélyek a gyökerei a művészet fájának. És minél mélyebbre ereszkedik ez a gyökér a sötét talajban, annál magasabbra nő a fa koronája.

Talán ez a művészet legnagyobb titka.

                                                                                        

                                                                                          Üdvözlettel:

László Ruth
XVII. évfolyam 2. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.