Álomfejtés

Sakkban tartó gyermekkor

Forgóajtó - Álomfejtés


Vissza-visszatérnek egyes képek az álmaimban. Szülőfalumban, az iskola kerítésének tövében egy 4-5 éves kisgyerek fekszik összekucorodva. Odamegyek, és megnézem, él-e még. A szeme be van hunyva. Úgy tűnik, mintha droghatás alatt lenne. Hirtelen felugrottam, nehogy elkapjanak, azt gondolván, hogy én tettem vele valamit. Távolabbról rendőröket láttam közeledni.

 

Egy másik álomkép: Két napig távol voltam. Amikor elindultam, teljesen megfeledkeztem a rám bízott gyerekekről. Amikor visszaértem, akkor döbbentem rá, mit műveltem, hogy étlen-szomjan otthagytam őket. És a pelenkájukat sem cserélte ki senki. Itatni kezdtem őket egy tálból és egy merítőkanálból.

 

Harmadik ismétlődő eleme az álmomnak fiókákkal kapcsolatos. Volt egy fészek, pici fiókákkal. Három-négy különböző nagyságú fióka fázott a fészekben, anya nélkül. Éreztem, hogy be kellett volna takarni őket. Egy jérce volt a közelemben, gubbasztott. Nem tudott felállni, mert a karmai le voltak vágva, és sebesek voltak. Szemmel láthatóan igen szenvedett. Magam is rosszallottam, miért szenvedtetik. Ha nem vágják le, miért nem hagyják meg a karmait? Átvillant az agyamon, hogy rátehetném a fiókákra, de féltem, hogy agyonnyomja vagy megfertőzi őket.

 

Végül a fiam kiskamasz az álmomban. Egy férfi megerőszakolja egy sporttelep öltözőjében. Én későn értem oda, addigra már megtörtént. A fiam sírt, és én nagyon nyomorultul éreztem magam.

 

 

Kedves Ruth!

 

Túl az ötvenen, két felnőtt gyerekkel is vissza-visszatérő elemei az álmaimnak az elhagyott vagy veszélyes helyzetekbe sodródott gyerekek történetei. Ezekből küldtem egy csokorra valót. Már ismerem annyira az álomfejtéseit, hogy ezek a gyerekek is én vagyok, és a felnőttek is, akik így bánnak velük. De talán sikerül konkrétabb megközelítést is adnia. Néhány adalék magamról: vidéken születtem. Félárva szülők egyetlen gyerekeként: anyám az édesanyját, apám az apját vesztette el kora gyermekkorában. A mostohaanyák és féltestvérek történeteit mellőzöm. Szüleim végtelenül dolgos gazdálkodók, és azért nem lett testvérem, hogy "mindent megadjanak nekem". Ez nyomasztó kötelességként terhelte az életemet, mert nem érzem igazán boldognak a gyermekkoromat. Anyám fizikai terhelhetősége szinte nem ismer határt, és valóban igyekeztek mindent megadni, taníttattak, a fővárosba kerültem, de egyfajta szigort mindig is éreztem részükről. Mintha folyton irritáltam volna anyámat, vagy ő engem: szorongások, rossz érzések, elégedetlenség, folytonos nyomás és számonkérés az igazi öröm, a felszabadultság, fesztelenség helyett. Gyerekkoromban színész akartam lenni, drámapedagógia szakra jártam, képzeletvilágot építettem magamnak, hogy az örökös kötelesség ne sorvasszon el. Úgy érzem, ez a szülői attitűd ma is sakkban tart engem. Valamiféle megfelelésérzésen gyakorta rajtakapom magam, de hogy ki mindenkinek, az soha nem világos.

 

Néha úgy érzem, hogy anya is afféle kötelességből lettem, mintha így kellene annak lennie, megkérdőjelezés nélkül. Ezeknek az álmoknak, amikor megfeledkezem a gyerekekről, van is valós alapjuk. Én fotós vagyok, összevissza dolgozom, és sokszor a munkám volt az első. Bár nem szoktak a gyerekeim szemrehányást tenni, tudom, hogy tehetnének. Mintha az én életem is megerőszakoláson esett volna keresztül, hiszen rengeteg mindent megéltem, ami nem igazán esett jól. Tele vagyok halogatással, megkésettségérzéssel, jóvátehetetlen mulasztásokkal. Az az érzés, amelyet álmomban éreztem, amikor az eszméletlen gyereket láttam a kerítés mellett, nagyon is ismerős archaikus élmény. Az önfeladás élménye, hogy nem is akarok így élni tovább.

 

Elnézést kérek, hogy kicsit keserű lett az egész hangulatom, de hát ez már így van.

 

Köszönettel és üdvözlettel: a fotós

 

 

Kedves Fotós!

 

A tapasztalatok tanulsága szerint tökéletes szülőnek lenni minden korban nagy kihívás. Következésképpen a gyermekkor megélése is nagy hiányokat szenved. Egy idő után azonban - és ebben talán legtöbbet az tud segíteni, amikor magunk is szülők leszünk - már nem szabad hagynunk, hogy a gyermekkorunk tartson sakkban bennünket, és a lefelé húzó erők helyett inkább kapaszkodókat kell találnunk, amelyek emelkedettebb dimenzióba engednek bennünket. Ha nem sikerül túlemelkednünk a gyermekkori sérelmeken és traumákon, valóban mattot kap az életünk.

 

Leveléből az olvasható ki, hogy a szülei a félárvaság csonka helyzetéből kemény munkával gazdálkodták ki azt az egzisztenciát, amely az álmodó életének is bázisául szolgált. Mindezt - Füst Milán szavaival élve - kötelességektől megterhelt kedéllyel tették. Az ilyesfajta keménységeket a gyerekek gyakran szeretetlenségnek élik meg. Pedig valójában ez a talentumok megforgatása, még ha az a fajta játékosság és kellemesség hiányzik is ebből a munkából, amelyet, mint igényt, a színésznői ábrándok sejtetnek. Ám ne felejtsük, hogy az élet a legprofibb rendező, amely sorsunk dramaturgiai rituáléját írja.

 

A négy epizódszerű foszlány egyfelől félelmekről árulkodik, másfelől kényszerű engedelmességekről, amelyeket nem belső meggyőződésből teszünk meg, hanem mintegy ránk erőszakolnak. A kettő össze is függ: azért engedelmeskedünk, mert félünk a büntetéstől, és át sem gondoljuk, hogy amit ránk parancsolnak, annak van-e értelme. A rendőrök, mint tekintélyfigurák, a saját felettes énünket jelképezik, amelyek etikailag is szabályozzák viselkedésünket. Ezektől az álmában menekül, amikor az eszméletlen gyereken kellene segítenie. A szexuális atrocitásról szóló álom is a szabályozatlan magatartásról szól, mind az áldozat, mind az elkövető részéről. Ilyenekkel az emberek kiütik magukat, mint a sakkjátszmákban az elesett figurák. Sok nemkívánatos szexuális kalandba lehet belemenni, izgalmat, feldobottságot remélvén. De az utána következő zuhanás és piszkosság nem mindig éri meg. A levágott karmú jérce ugyancsak az agresszió témakörét járja körül: agyonnyomott, megfertőzött, didergő, éhező-szomjazó fiókának éli meg a gyermekkorát Fotósunk. De a sakkhasonlatnál élve: a sakk szakrális játék. Megmutatja, milyen lépéslehetőségeink vannak a kozmikus stratégiában.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

Ruth
XV. évfolyam 8. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.