• Vissza

Születésnapi álom

Forgóajtó - álomfejtés

Fegy­ve­res be­tö­rők jöt­tek a la­kás­ba, úgy né­gyen-öten le­het­tek. Én a bel­ső szo­bá­ban vol­tam az uno­kám­mal, aki az álom­ban olyan 18-20 év kö­rü­li volt, a va­ló­ság­ban 5. A csa­lád töb­bi tag­ja nem volt itt­hon. A be­tö­rők a kül­ső szo­bá­ban ra­bol­tak.

Fél­tem a fegy­ve­rük­től, at­tól, hogy go­lyót en­ged­nek be­lénk és ez el­len nem le­het vé­de­kez­ni.

Ott volt mel­let­tem a te­le­fon, de nem mer­tem hív­ni a ren­dőr­sé­get, mert fél­tem, hogy meg­hall­ják a tár­csá­zást, és ránk ron­ta­nak. (Ilyen tár­csás te­le­fo­nom ré­gen volt. Most nyo­mó­gom­bos ké­szü­lé­kem van.) De már jöt­tek is be eb­be a bel­ső szo­bá­ba. Ak­kor lát­tam, hogy a töb­bi­ek is ott­hon vol­tak, de a ban­di­ták sen­kit sem öl­tek meg. Han­gos­kod­tak, és be­je­len­tet­ték, hogy pénzt akar­nak. Be­nyúl­tak a tás­kám­ba, ki­vet­ték a pénz­tár­cá­mat és ki­ürí­tet­ték. Egy kis tál­ká­ban fém­pén­zek vol­tak, azo­kat is elvet­ték.

Nem bán­tot­tak ben­nün­ket sem, de a pus­kái­kat úgy tar­tot­ták, hogy min­den el­le­nál­lá­sunk­nak ele­jét vet­ték.

A ki­su­no­kám az ölem­be haj­tot­ta a fe­jét, si­mo­gat­tam, nyug­tat­gat­tam. Köz­ben azon is járt az eszem, hogy va­jon a kül­ső szo­bá­ban is fosz­to­gat­tak-e, ahol mint­egy 100-200 ezer fo­rint van.

De ezt nem tud­tam meg­néz­ni, mert fe­léb­red­tem. Gyor­san leír­tam sö­tét­ben ezt a tör­té­ne­tet, és vissza­al­vás­kor még egy je­le­net lett:

A föl­dön fe­küd­tem.

Egy ku­tya oda­fa­rolt hoz­zám és le­pisz­kí­tot­ta a ka­ro­mat.

Tö­rül­kö­ző­vel tisz­to­gat­tuk. A ku­tya is se­gí­tett és még né­hány ké­tes alak. Ezek az ala­kok a ku­tyá­ban öl­töt­tek for­mát.

Ezu­tán már nem ál­mod­tam töb­bet az­nap.

Ked­ves Ruth!

Ez a két álom kis­sé alá­fes­tet­te az 52. szü­le­tés­na­po­mat. Ta­lán ezért is ér­zem szük­sé­gét an­nak, hogy el­küld­jem Ön­nek.

Se­gí­tő fog­lal­ko­zá­som van, na­gyon sú­lyos gon­dok­kal küsz­kö­dő em­be­rek­kel van dol­gom nap mint nap. Jó szív­vel kezdtem ne­ki en­nek a mun­ká­nak jó pár év­vel eze­lőtt, az együt­tér­zés és a se­gí­te­ni aka­rás ve­zé­relt. A va­ló­ság­ban azon­ban min­den nap az­zal szem­be­sü­lök, hogy ezek a pro­blé­mák meg­old­ha­tat­la­nok. Csak gör­get­jük-gör­get­jük át a nagy he­gyen a má­zsá­nyi kö­ve­ket Szi­szi­fusz mód­já­ra, mert ha ab­ba­hagy­nánk, azok vissza­hull­ná­nak ránk. De nem le­het a vé­gé­re jut­ni ezek­nek az egy­más­ból bur­ján­zó pro­blé­mák­nak.

Az ál­mot, amely­ben ki­ra­bol­va és le­csi­nál­va va­gyok, nem gon­do­lom jó­sá­lom­nak, bár az, hogy Ben­ce ilyen nagy­fiú, egy ki­csit a jö­vő­be mu­tat. In­kább úgy ér­zem, azok az em­be­rek je­len­nek meg ben­ne va­la­mi­kép­pen, akik­kel a nap­jai­mat töl­töm: al­ko­ho­lis­ták, csa­var­gók, hon­ta­la­nok, akik­nek nincs fe­dél a fe­jük fe­lett, ké­re­ge­tők, alul­já­rók­ban és az ut­cán la­kó em­be­rek. In­kább lel­ki ér­te­lem­ben ér­zem ki­fosz­tott­nak ma­gam. Véd­te­len va­gyok ennyi rám ­pa­kolt ki­lá­tás­ta­lan­ság nyo­má­sá­val szem­ben.

Az is tény, hogy ren­ge­teg­szer meg­bán­ta­nak ezek az em­be­rek. Go­rom­bák vagy meg­kö­ze­lít­he­tet­le­nek, süt be­lő­lük a gyű­lö­let, bán­tó­an ke­se­rű­ek és te­le van­nak ha­rag­gal. Sok­szor va­ló­ban nem tud­ni, ki iránt. De sok­szor én is ka­pok egy-egy ada­got.

Az ál­mom kap­csán ar­ra gon­do­lok, ta­lán még­sem ne­kem va­ló ez a mun­ka, vagy nem jól csi­ná­lom. Le­ga­láb­bis a ku­tyaepi­zód után már nem hes­se­get­he­tem el ezt a gon­do­la­tot.

Nem aka­rom át­ad­ni ma­gam az ön­saj­ná­lat­nak, de egy ki­csit le­lom­bo­zód­tam.

Üd­vöz­let­tel: Má­ria

Ked­ves Má­ria!

A se­gí­tő ­fog­lal­ko­zás­hoz va­ló­ban ren­ge­teg éle­tö­röm­töb­blet kell, és ez min­den bi­zonnyal Ön­ben is megvan, kü­lön­ben eszé­be sem ju­tott vol­na az ele­set­tek fe­lé for­dul­ni. Ám, mint min­den­nek, en­nek is megvan­nak az árny­ol­da­lai, ame­lyek­re az álom fi­gyel­mez­tet­i.

Há­rom kulcsszó min­dent el­mond: fegy­ver­te­le­nül, ki­foszt­va, le­csi­nál­va.

Egye­tér­tek ugya­nis az­zal, hogy az álom nem for­má­lis be­tör­és­ről és fosz­to­ga­tás­ról szól, ha­nem ezen a szin­ten akar fi­gyel­mez­tet­ni a lel­ki hi­ány­gaz­dál­ko­dás­ra. Úgy a se­gít­ség­re szo­ru­lók, mint a se­gí­tő­ik vo­nat­ko­zá­sá­ban.

Az ilyen szél­ső­sé­ges el­le­he­tet­le­nü­lés és le­nul­lá­zó­dás, ami­lyen ese­tek­kel Ön ta­lál­ko­zik és fog­lal­ko­zik, nem­csak tár­sa­dal­mi, ha­nem – ta­lán el­ső­sor­ban – lel­ki pro­blé­ma, amely­nek kö­vet­kez­té­ben az élet­ve­ze­tés ennyi­re ki­sik­lik, el­tor­zul. Meg­koc­káz­ta­tom, Má­ria, hogy ez­zel szem­ben nincs fel­fegy­ver­kez­ve. Ér­de­kes az álom­ban a pus­ka és a go­lyó, amely­től fél, amely­től Ben­cét is óv­ja.

A fegy­ver az ele­set­tek ke­zé­ben az ag­resszió­juk, ame­lyet po­zi­tív vagy ne­ga­tív ér­te­lem­ben hasz­nál­nak, ami­kor feny­ege­tés­sel vagy alá­zat­tal, de ki­csi­kar­ják má­sok se­gít­sé­gét.

A se­gí­tő ke­zé­ben pe­dig a mér­ték a fegy­ver, amely meg­óv­ja, hogy túl­sá­go­san in­vol­vá­lód­jék a má­sik em­ber pro­blé­má­já­ba, vagy a má­sik vég­let sze­rint tel­je­sen kí­vü­lál­ló ma­rad­jon ab­ból.

Csak a mér­ték te­szi le­he­tő­vé, hogy el­fo­gad­ha­tó egyen­súly le­gyen a se­gí­tő és se­gí­tett lény­egé­ben na­gyon is aszim­met­ri­kus kap­cso­la­tá­ban. Nyil­ván a se­gí­tő is be­vi­szi a kap­cso­lat­ba ag­resszió­ját, de ezt csak meg­fi­no­mí­tott for­má­ban te­he­ti. Ez a meg­fi­no­mí­tás az a töb­blet, amely­ről fen­tebb szól­tunk, és nem­csak az éle­tö­röm vo­nat­ko­zá­sá­ban kell, hogy meg­le­gyen, ha­nem böl­cses­ség, meg­ér­tés, kom­mu­ni­ká­ció és fel­so­rol­ni sem le­het, mennyi töb­blet kell a hi­á­nyok el­len­sú­lyo­zá­sá­hoz.

A mér­té­ket a kap­cso­la­ta­ink­ban ak­kor mű­köd­tet­jük jól, ha nem me­rü­lünk ki, ha új­ra tud­juk töl­te­ni ma­gun­kat, ha vissza tud­juk ál­lí­ta­ni az egyen­sú­lyun­kat.

Az álom­ban a ban­di­ták a sze­me lát­tá­ra meg­lop­ják, de nem vi­szik el az összes pén­zét. A rej­tett és na­gyobb tar­ta­lék a kis­szo­bá­ban meg­ma­rad.

Vé­gül az oda­pisz­kí­tás a har­ma­dik kulcsszó, amely a se­gí­tő fog­lal­ko­zás­ban ko­moly tám­pil­lér:

so­ha ne hagy­juk, hogy va­la­ki úgy­mond a lel­két kiönt­se, mert egy ha­tá­ron túl ez ke­zel­he­tet­len hely­ze­te­ket te­remt.

A se­gí­tőn­ek is szük­sé­ge van se­gí­tő­re, mint pél­dá­ul a szu­per­ví­zió. Ezek vol­tak a na­gyon ne­mes fog­lal­ko­zá­sá­nak árny­ol­da­lai az álom alap­ján.

Ké­rem, fo­gad­ja szü­le­tés­na­pi jó­kí­ván­sá­gai­mat. Re­mé­lem, si­ke­rült kis­sé fel­fegy­ve­rez­nem, hogy a töb­ble­te­ner­giái jó me­der­ben ára­mol­ja­nak.

Üdvözlettel:

Ruth
XII. évfolyam 4. szám

Címkék: álomfejtés

Válogatás cikkeink közül:

• Válaszol a Jóskönyv - Másoknak jósolni
• Szekliceimola (Rhapnticum chartamoides)
• Curriculum vitae: Szepes Mária varázslatos élete
• Időskori makuladegeneráció
• Készítsük fel szervezetünket az őszi meghűlések kivédésére!

Válogatás cikkeink közül:

• Válaszol a jóskönyv - Vu vej
• Dopping: szerek és módszerek
• Természetesen: élni
• John nem tud lemerülni, de tud vízen járni!
• Földsugárzás, vízerek és társaik

• Egészségnaptár

• Eseménynaptár

• Holdnaptár

• Vetési naptár

• Kínai horoszkóp

Aktuális lapszámunk:
2019. június