Álomfejtés

Szülőházamtól a senkiföldjéig

Forgóajtó - Álomfejtés

 


Otthon ülök a kertben, a fal tövében. Mezítláb vagyok. Lógatom a lábamat a vízbe, ahol delfinek vannak. Érintem az orrukat a lábammal. „Hú, csak be ne kapják!” – gondolom. Annál is inkább, mivel ma még nem kaptak enni. Óvatosan elemelem a lábamat, és bemegyek a házba élelemért a delfineknek. A szalagfüggönyön át lépek be.

 


Kicsit sötét van a kinti fényhez képest. Meglepődöm, de nem félek, amikor azt látom, hogy egy hatalmas pók van a sarokban. Szólni akarok a barátomnak, de erre nem kerül sor, mert látom, hogy a delfin bejött utánam: első akart lenni, aki eszik. Még inkább nem jutok szóhoz, amikor látom, hogy barna játék mackó lesz belőle, aki kiveszi a pókot a sarokból és játszani kezd vele. Ügyesen szedi ki, anélkül hogy karmaival megsértené vagy tappancsaival összenyomná. Egyik mancsából a másikba ringatja a pókot. Majd kiviszi a kertbe, és óvatosan a szárítókötélre teszi.

 

Finoman helyezgeti, hogy a kötélen meg tudjon kapaszkodni. Az ajtóból nézem a jelenetet, majd amikor végre indulnék az ételért, egy nagy szél meglengeti a hosszú hajamat és a pók belekapaszkodik a lábaival. Fonni kezdi a hajamat. A maci is indul felém. Nekem borsózik a hátam a póktól, de próbálok úrrá lenni az irtózatomon. Szerencsére a maci leszedi a fejemről. Megkönnyebbülök, de még érzem a pókhálódarabokat a fejemen, és a pók puha és ragacsos tapintását.

 

A következő képen a gyerekkori barátnőm, Márti bukkan fel egy piros, nyitott autóval. Beszállok és elindulunk csak úgy, minden cél nélkül. Márti vezet. Egy nagy épületnél kiszállunk, gyalog megyünk tovább. De tudjuk, hogy a házon nem tudunk átjutni. Vissza kell fordulnunk. De ez is zsákutca.
Hajnal van. Átvillan az agyamon, hogy mit keresünk mi itt hajnalban?

 

Két alakot látunk. Nem tudjuk, mi lenne a jobb, ha megkérdeznénk az utat, vagy úgy tennénk, mintha nem látnánk őket, és bátorságot színlelve mennénk ezen a senkiföldjén.

 

 

Kedves Ruth!

 

Érdekes élmény egyszerre mezítlábas kislánynak és harmincöt éves nőnek lenni. Az álomban valami ilyesmi történik. Szülőházam rücskös fala, amelynek az álmomban nekitámaszkodom, igen plasztikus. Most is érzem, ahogyan lehorzsolja a bőrömet. Az, hogy a lábamat a vízbe lógatom, ahol delfinek vannak, szintén egy érdekes kombinációja az álomban a múltnak és a jelennek. Mártival gyermekkorunkban rengeteget lófráltunk a Duna-parton. Most, felnőttkoromban viszont szenvedélyes búvár vagyok, és imádom a delfineket. Nekem delfinidomárnak kellett volna lennem. A pókot és a medvét nem tudom megfejteni, azt Ruthra bízom. Mártiról annyit, hogy tizenhét éves korában valahol összejött egy angol fiúval, és kiment vele Angliába. Bébiszitter volt sokáig. Majd elvégzett egy könyvelői iskolát, és azóta elvan. A fiúval már régen szakítottak, és többnyire szingli. Nem tudom, hogy önmagára talált-e ott a messzi idegenben. Abból a helyzetből kitört, ami akkor nyomasztó kilátástalanság volt a szülei válását követően és a nagy szegénység miatt. Ami engem illet, magamnak is feltehetném a kérdést, hogy elvagyok, vagy önmagamra találtam-e? Építem az életemet: egyetemre járok, vettem egy lakást, rengeteget dolgozom, és izgalmas távkapcsolatban élek egy külföldi férfival. Őt szólítanám az álomban, de valójában csak a delfin-medve jelenik meg. Ő nincs látható alakban. Az én szüleim is egyszerű munkásemberek, de ők nem váltak el. Viszont én még húszéves korom előtt eljöttem otthonról. Sokszor előjön a szülőházam álmaimban. Szeretem a gyerekkoromat.

 

Szüleim szigorúak voltak, de hagyták, hogy becsavarogjuk a vidéket a többi gyerekkel. Ezért emlékeimben ez olyan szabadság, mint ahogyan a hal érezheti magát a vízben. Remélem, Ruth talál valami említésre méltót az álmomban, és viszontláthatom magamat lapjukban.

 

Üdvözlettel: Egy delfinlélek

 

 

Kedves Delfinlélek!

 

A „szülőházálmok” mindenkor gyermekkori aláfestést adnak a jelen történéseinek, visszautalnak a kezdetekre, ahonnan elindultunk. Bár a címben a megérkezés a „senkiföldje”, levelének hangvételében és az álom hangulatában nem érzek semmi olyan lehangolót, hogy ennél tartósabban kellene időznünk. Inkább a három állat, a delfin, a pók és a medve ösztöntendenciáit helyezzük a fókuszba, mert ezen keresztül nyerhetünk bepillantást mostani életébe. Mindenekelőtt a delfinről kell beszélnünk, hiszen jelezte, elveszett delfinidomárnak tartja magát. Csodálatos és igen összetett a delfin mitológiája és álomszimbolikája. Mint az örök vizek állata, alvilági erőt is jelent. De a mediterrán kultúrában jóságos tengeri emlős, ki nemcsak a halak királya, hanem a hajótöröttek megmentője, vagyis az emberekkel szemben jóindulatú lelki vezető. Olyannyira, hogy egy legenda szerint a delfinek emberek voltak, csak Dionüszosz parancsára öltöttek hal alakot. De lényük őrzi a nemes emberi, igazságkereső mentalitást. Segítsen az álom megtalálni delfinlelkét!

 

Ezután az álom a szárazföldön landol, a ragadozó póknál, a sajátságos holdállatnál. A pók egyaránt tartalmazza a nőstény ragadozó anyaösztönt és a teremtő erőt, ahogyan saját testéből jövő pókfonállal szövi a világ hálóját. Ez a mandala, amelynek közepében maga a pók ül, valóságos remekmű. A pókot a szorgos iparkodás éppúgy jellemzi, mint a mérges, olykor halálos fullánk. Bár azt írja, hogy első látásra nem ijedt meg tőle, de amikor a hajába kapaszkodott, enyhe iszonyatot érzett.

 

A delfin sajátságos medvévé változása és a pókkal való mesteri viselkedése a külföldi baráttal való izgalmas távkapcsolatot jelképezi. Valójában a medve is veszélyes ragadozó, de a mesékben és címerállatként fejedelmi hatalmat képvisel. A svájci Bern város például még a nevét is róla kapta. Rengeteg kultikus hagyomány fűződik hozzá. Az is mély metaforát tartalmaz, hogy téli álmot alszik. A barlangjában. Ily módon megjelenése a tavaszt jelzi. Utalunk itt a február másodikához kötődő népi megfigyelésre, amely szerint ha kibújik a barlangjából és meglátja az árnyékát, visszamegy, mert még hideg idők jönnek. Ha viszont kint marad, az a tél végét jelzi.

 

Harmincöt éves korunkban meg kell, hogy jelenjen olyanfajta életképzet, amelyben az egész sors tudata munkál, amely számvetésre ösztönöz bennünket és megválaszolja a kérdést, hogy miről szól az életünk. Ez az álom üzenete.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

László Ruth
XVII. évfolyam 1. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.