Álomfejtés

Zavar, hogy punyi vagyok

Forgóajtó - álomfejtés



 

Hosszú távú bicikliversenyre indulunk a barátaimmal. De probléma van az útvonallal. Az egyik emelkedő előtt van egy kis kör, egy afféle kerülőút. Azon megy a vita a versenyzőkkel, hogy a hosszú távon meg kell-e tenni ezt a kört, vagy nem.

 

Elunom őket, nekiindulok, és letekerem ezt a kört. Amikor visszaérek, látom, hogy még mindig vitatkoznak. Nem is értem őket.

Miközben figyelem a fiúkat, a karórám széthullik. Egyszerűen darabjaira esik szét. Először sikerül összetolnom valahogy a darabokat, de rövidesen újból szétesik.

 

Reméltem, hogy csak a mechanikája hullik szét, és a mutatók meg a számlap megmarad. De azok is tönkrementek.

Leveszem, és látom, hogy az alján sok kis lyuk van, amelyeken keresztül kihullnak a szerkezetek. Egy vászonra hullik az egész, összeszedem a darabokat.

 

A következő képben egy bankban vagyok, őrködöm. Már nincs sok a napból, közel a munkaidő vége. Akkor jön egy civil ruhás tűzoltó. Bemegy a pénztár mögé, ahol a pénztárosok vannak, és 1 milliárd forintot kezd befizetni. Egy számlára. Én a másik őrrel a pultnál vigyázom a pénztárosokat.

 

Nézzük a tömérdek pénzt, amely nagy halmokban áll. A pénztárosok valahogy nem haladnak a számolással. Mindig csak 30 millióig jutnak a pénzszámláló géppel. Várjuk a társammal, hogy a végére jussanak a számolásnak és végre hazamehessünk. Ebben a toporgásban ébredek.

 

 

Kedves Ruth!

 

Kicsit lelombozott az álom, hiszen a versenyre a végén nem indultunk el, az órám, amelyet még középiskolás koromban kaptam, szétesett, és az egymilliárd forintot csorgó nyállal néztük.

 

Huszonhat éves vagyok, biztonsági őr különféle bankokban. Nem állíthatom, hogy jól érzem magam a bőrömben, nem mondhatok túl sok sikeres pályát magam mögött. Kisfiúként korábban érsebész akartam lenni, később pilóta. De az orvosira bekerülni az én pontszámaimmal lehetetlen volt, és a repülés sem jött össze. A biciklizés, az igen. Indulni szoktam a Duna maratonin, a 24 órás versenyeken, értek a kerékpárokhoz. De ez ma már csak hobbi. Jó hobbi, de ez kevés az élethez.

 

Különösen a szétesett óra lepett meg az álomban, ezt végképp nem tudom mire vélni. És ahogyan most visszaidéződik a kép a nagy halom pénzzel, amelynek nem tudnak a pénztárosok a végére járni a számolással, hirtelen rám tört, milyen punnyadt dolog biztonsági őrnek lenni. Mennyire nem az a lendület, mozgékonyság, élmény, tapasztalat, amilyen én valamikor voltam. Akkoriban tehetségesnek éreztem magamat. Igen, tehetségesnek. Nem tudtam pontosan, miben, de ez jó tartást adott és hitet az élethez. De valamikor ez megkopott, és ma már nagyon zavar, hogy nem egyből sikerül megtalálni a talentumomat. És ebben az állapotban sokszor nagyon üresnek érzem magam. Szeretek rajzolni és fotózni, de ilyenkor a rajzaim élettelenek, a fotóim használhatatlanok.

 

Valahogy úgy vagyok az életemmel, mint a középiskolás nyelvtanulással, amikor a szavak nem állnak össze mondatokká. Az életeseményeim sem fűzhetők egy fonálra.

 

Barátnőm sincs. Sokszor érzem magam magányos farkasnak, akinek nincs falkája. Ruth talán lát valami vonalvezetést ezekben a széteső darabokban. Ezért gondoltam, hogy elküldöm.

 

Üdvözlettel: Egy biztonsági őr

 

 

Kedves Biztonsági Őr!

 

Szívem megtelt szeretettel, amíg a sorait olvastam. Talán a talentum ragadta meg legintenzívebben figyelmemet, amelyet nem sikerült egyből megtalálnia. De hát vannak kerülő utas utazók is. Azok is célhoz érnek. Azt gondolom, maga is ilyen kerülő utas utazó. De a legfontosabb az a talentum, amely jelenleg punyizik. Az 1 milliárd forint az a muníciójának a jelképe.

 

Természetesen a civil tűzoltó, aki a pénzt a bankba beviszi, az is az álmodó. (Nem arra gondoltam, hogy éhes disznó makkal álmodik.) A pénztárosok csak 30 millióig tudnak eljutni a számolással. Tudjuk, hogy az álomszimbolikában a számok többnyire az életkorok jellemzői. A harminchoz közeledvén az ember mindig csinál egy számvetést, és megpróbálja egy szálra felfűzni az életét. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egyben látni a sors vonulatait.

 

Ebből az álomból három epizód fűzhető egybe:

 

– a középiskolát jelképező karóra,
– a versenybiciklizés,
– a biztonsági őrség.

 

Kedves Magányos Farkasom! Amikor nekilendült az emelkedő előtti körnek, miközben a társai totojáztak, hogy induljanak-e vagy sem, akkor még nem volt punyi. A biciklizés különben is az összes járművek között a leginkább jelzi a részvételt a haladásban, az aktivitást az életvezetésben. Az, hogy az álomban mégsem indul neki a hosszú útnak, inkább azt jelzi, hogy a társait nőtte ki. A bandát. Persze jelez megtorpanást is.

 

Rögtön ezt követően darabjaira hullik a középiskolás korából származó karóra. Ez a középiskolás értékrend összetörését jelképezi, amely már önmagában is megtorpanás. Mert új értékrendet kell kialakítania, a felnőttvilághoz igazodót, amelyben a talentuma is kibontakozhat. Az ember élete során, amint lelkileg fejlődik, újból és újból összetöri az elavult, kinőtt értékrendeket, mert ezeket már meghaladta. Ezt teszi most maga is. Ez a pillanatnyi célt tévesztés és „punyiság” csupán átmeneti. Ilyen leeresztett állapotok fontos kiindulók lehetnek a fordulatok kimunkálásában.

 

Levelének hangvételéből kitűnik, hogy most az introvertált életét éli – amely természetesen hasonló értékű extrovertáltsággal ellensúlyozódik –, és a megfigyelő pozíciót gyakorolja. Nemcsak a habozó versenytársait figyeli meg, hanem saját magát is. Erről árulkodik az álma. Már pusztán az is, hogy meg tudta jegyezni. Az álom a tudattalanjával való intenzív kapcsolatából ered. És meggyőződésem, hogy segíteni fogja magát a fordulópontja kimunkálásában, talentuma megtalálásában, nemkívánatos passzivitásának megszüntetésében. Az álom segíti olyan önismerethez, amely a legfontosabb kincse életünknek. Többet ér, mint az 1 milliárd forint.

 

Filozofikus hangvételéhez igazodóan Püthagorasz Arany Eposzából idézek: „De Te tarts ki! Az ember származása isteni, és saját szent lényétől tanulja meg, hogy miként éljen.”

 

Üdvözlettel:

Ruth
XVIII. évfolyam 5. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.