Arcképcsarnok

A lélek az univerzumot átható erő

Interjú Izsó Nóra Sofiával

    Azonnal az az érzésem, amikor találkozunk, hogy már ismerjük egymást. Izsó Nóra Sofia egy kedves idős kutyussal jön elém, az is ismerősnek tekint rögvest, mellém telepszik. Csak később derül ki, hogy Sofiával valóban ismerjük egymást: 2015-ben a Lélek konferencián előadó volt, azután olvastam el Kozmolélektan című könyvét, és nagyon érdekesnek találtam. Ahogyan a mostani beszélgetésünket is. Nem mindennapi párbeszéd egy cseppet sem hétköznapi emberrel. 


     

    – Klinikai szakpszichológus vagy, dolgoztál a Lipótnak vagy Sárgaháznak nevezett, 2007ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben és több más helyen is. Miért nem elégedtél meg mindazzal, amit az egyetemen tanultál és a gyakorlatba átültettél, miért kutattál tovább? Honnan jött a kozmolélektan gondolata?

     

    – Már amikor az ELTE pszichológia szakára jártam, foglalkoztatott, hogy mi a lélek, mert az egyértelmű volt számomra, hogy nem egyszerűen az agyunk mellékterméke. Sok hasznos dolgot tanultam, de hiányérzetem volt: éppen azt nem határozta meg a pszichológia tudományos igénnyel, mi is a tárgya, vagyis az emberi lélek. Valóságos beavatás volt a Lipótmezőn töltött időszak, de az is adós maradt az ember teljességének az értelmezésével. A 90-es évek elején kapcsolatba kerültem egy vallásoktól független, szereteten alapuló világszervezettel, amit most nem szeretnék megnevezni, de aminek ma is tagja vagyok. Ennek kapcsán közel egy évet töltöttem Spanyolországban, Alicantében, és kikerülve a mindennapi mókuskerékből, ott sok mindent megtudtam magamról és a lélekről. Ott kezdtem el először írni. Olyan szavakat és kifejezéseket használtam a jegyzeteimben, amikről akkor lényegében nem is tudtam, pontosan mit jelentenek: kvantumfizika, kozmológia... Éppen azért, mert pszichológus vagyok, világos volt számomra, hogy nem bolondultam meg, hogy mindaz, ami felszabadult bennem és ami az írásaimban megmutatkozik, valamerre visz.

     

     

    – Amikor hazajöttél és visszakerültél a mókuskerékbe, nem felejtetted el mindazt, amire külföldön rájöttél?

     

    – Érdekes módon csak ilyen témájú könyvek kerültek a kezembe, és én kijegyzeteltem a szövegeket, tanultam belőlük. Rengeteg könyvet elolvastam a témában, de akkor még nem tudtam, hogy ez egyszer majd összeáll egy egész rendszerré. Egyszerűen érdekeltek ezek a kérdések, az, hogy mi az emberi lélek, honnan jön és hová lesz, mi az életünk értelme és célja... és tudományos igénnyel próbáltam utánajárni. 

     

     

     

    – Mi hozta el a fordulatot, a kozmolélektan megszületését?

     

    – Egy baleset. 2005-ben behajoltam a kocsiba, és a nyakamban éreztem egy nagy nyekkenést. Mire feljöttem a lakásba, nehezen tudtam emelni a jobb karomat. Megvizsgált egy reumatológus barátom, és kiderült, hogy kiszakadt a sérv a 4-5. és az 5-6. nyakcsigolyám között, lebénult a jobb karom. A jászberényi főiskoláról, ahol tanítottam, aznap hoztak 90 indexet aláírásra. Eredetileg balkezes vagyok, édesanyám szoktatott át a jobb kezemre, most jól jött, hogy ballal is tudok írni. Édesapám belgyógyász-reumatológus volt, a bátyám levitt Miskolcra a szüleimhez, és én vittem a sok-sok jegyzetemet. Apám akupunktúrával is gyógyított, pedig nem igazán hitt benne, én pedig először olvasással ütöttem agyon az időt: Hermész Triszmegisztosz írásait olvasva összeállt a fejemben a kép, és egy pillanat alatt a helyükre kerültek az addig összeszedett mozaikkockák a hermetikus filozófia segítségével. Ezután írni kezdtem. Az erős fájdalom, ami a globális látásmódot vezérli, hozzájárulhatott, hogy még az is eszembe jusson, mit hol olvastam, és hirtelen egységes lett a kép. Ott írtam meg a Hermetikus lélektan című könyvemet, amit az Akadémiai Kiadó adott ki. Ez egy tudományos igényű könyv, amiben a modern tudomány segítségével igyekeztem igazolni az ősi hermetikus tanokat.

     

     

    – Tudom, hogy ezt nehéz röviden összefoglalni, de lényegében miben állnak ezek a tanok?

     

    – Ennek a kérdésnek a megválaszolásához sokkal több időre volna szükség. Hermész Triszmegisztosz 15 ezer évvel ezelőtt olyan információkat adott át az emberiségnek, amiket akkor még nem érthettek, csak érezhettek, de ma már magyarázhatók természettudományos alapokon. Végre megtaláltam a lélek oly régen keresett definícióját: a lélek az az eredendő erő, ami áthatja az univerzumot. Azért nem mérhető, mert magasabb frekvenciájú energia, így nem tudjuk még objektíven vizsgálni, és ezért negligálja a mai pszichológia annak ellenére, hogy valójában ez a tárgya. Beszélünk személyiségről meg tudatról – de mi magyarázza például a lelkierőt? A magyar nyelv gyönyörűen különbséget tesz személyiség, tudat, gondolat, agy és lélek között. Mindenki tudja, mit jelent a lelkierő, ez nem misztifikált valami, hanem létező dolog – ám önmagában nem mérhető, legfeljebb a produktumával.

     

     

     

    – Hogyan fogadta a szakma a kozmopszichológiát?

     

    – Felemásan. Vannak, akik nem is tudnak vele mit kezdeni, mások nagyon izgalmasnak találják. Nemzetközileg jobban felfigyeltek rá, mint itthon. Újfalusi Péter, Kolumbiában élő matematikus lefordította spanyol nyelvre. Itthon egy könyvportálon lejárató kritika jelent meg róla. Az a benyomásom, hogy a szűk keretrendszerben dolgozó kollégáim egy részét frusztrálja ez a könyv, mert nem tudják hová tenni. De vannak, akik osztoznak a felismerésemben és mellém álltak. Sok helyre meghívnak előadni. A szakma engem kicsit különcnek tart, de ezt nem bánom, bizonyos értelemben kívülálló is vagyok, mert nem érem be azzal, amit tanítottak és ami a protokoll, hanem többféle szemszögből is látni szeretném ugyanazt a problémát, és felteszem azokat a kérdéseket, amiket sokan talán nem mernek vagy nem akarnak, vagy ha fel is teszik, nem kutatják a válaszokat ilyen kitartóan. Kényelmesebb a tanult sémák alkalmazása, de ezzel sincs baj, mert vannak helyzetek, amikor azokkal könnyebben és gyorsabban megoldható az adott helyzet. Számomra az volt a fontos, hogy ebben a könyvben, amit meggyőződésem szerint nem egymagam, hanem felsőbbrendű inspiráció alapján írtam, sikerült bebizonyítanom a lélek-szellem létjogosultságát, azt, hogy ez nem elhanyagolható tényező, nem lehet fölötte átlépni, számolni kell vele, amikor pszichológiáról beszélünk, hiszen éppen ez teszi a pszichológiát a jövő tudományává.

     

     

    – Az a gondolat, hogy a lélek egy más rezgésű energia, ami áthatja az univerzumot, László Ervin professzor Új Paradigma elméletére emlékeztet.

     

    – Nem véletlenül. Ugyanazt valljuk, csak ő filozófus, én pedig a pszichológia szemszögéből közelítem meg a kérdést. Márciusban megjelent a World Futures Journalban egy választanulmányom László Ervin Új Paradigma teóriájára. Nagy megtiszteltetés, hogy a professzor úr felkért ennek a cikknek a megírására és további írásra biztat.

     

     

     

    – Mindez az elmélet, de mi a kozmopszichológia gyakorlati haszna? Említetted, hogy bizonyos problémák a bevett sémák alapján jól megoldhatók. Mivel tud többet adni ez a másfajta szemlélet és gyakorlat?

     

    – Sokkal többre képes. A hermetikus személyiségtan segít abban, hogy mélyebben megismerjük és megértsük önmagunkat. Olyan mentális technikák alkalmazására nyílik lehetőség, amik stabilabbá és teljesebbé teszik a személyiséget. Szakmám szerint mentálhigiénés szakember és klinikai szakpszichológus vagyok, de rengeteg ezoterikus tanfolyamon és képzésen is részt vettem, a pszichotronikától a kvantumtudatmező-átalakításon át a felszabadítási tréningekig, ezek mindig érdekeltek, figyeltem, mit adnak hozzá ahhoz, amit addig tudtam magamról és a hivatásomról. Most én indítok kozmotréninget, ami az ősi hermetikus tanok és a modern pszichológia ötvözésével egyedülálló lehetőséget biztosít majd az önismeretre és arra, hogy megtanuljunk másokon segíteni. A hermetikus tanok sok konkrét útmutatást is adnak olyan szférák felfedezéséhez, amiket a mai akadémikus lélektan nem preferál. Úgynevezett kozmogyakorlatokat végzünk a hermetikus személyiségtan alapján. A résztvevők megtanulják, hogyan lehet mentálisan lehorgonyozni, stabilan rácsatlakozni a kozmikus energiákra úgy, hogy az ne legyen veszélyes a számukra.

     

     

    – Miért, veszélyes is lehet? Ezek a technikák nem alkalmasak arra, hogy sérült személyiségű embereket gyógyítsanak?

     

    – Erre a tanfolyamra kifejezetten olyanokat várok, akik egészséges személyiséggel rendelkeznek, mert a megbomlott, instabil személyiség számára kockázatot is jelenthetnek ezek a gyakorlatok. Mint Assagioli kiemeli, először a perszonális pszichoszintézist kell megteremteni, azt követheti a transzperszonális pszichoszintézis. Magyarán: először önmagunkkal kell egységben lennünk ahhoz, hogy a környezetünkkel és az univerzummal egységbe kerülhessünk. Ugyanakkor az energetikai szférában van lehetőség a továbblépésre, a fejlődésre. A kérdésedre válaszolva: minden embernek lehetnek lelki problémái, amikkel éppen foglalkoznia kell, ez rendben van, de aki zavart személyiségű, esetleg pszichiátriai kezelés alatt áll, annak nem való ez a tanfolyam.

     

     

    – Mi a különbség a tudat, a lélek és a szellem között?

     

    – Az egész univerzum energiából áll, de minden a maga frekvenciáján rezeg, a hasonló frekvenciák pedig kommunikálnak egymással. A tudat, a lélek és a szellem különböző frekvenciájú energiaterek. A tudat például az egész univerzumot behálózó elektromágneses erő. Ma már objektíven, tudományosan bizonyítható, hogy minden rezgés és energia. Ha pedig így van, akkor minden, amit látunk és tárgyként vagy hús-vér élőlényként érzékelünk, nem más, mint illúzió. A szilárdság illúzió, a rezgések száma és minősége által keltett illúzió. Az ateizmus is illúzió, túlhaladott szemlélet. Az univerzumban a rezgések koherens egységre törekszenek, amint azt László Ervin professzor is írja munkáiban.

     

     

    – Azt viszont te fejted ki Kozmolélektan című kötetedben, hogy a tudatnak is több szintje van. Hogy érted ezt?

     

    – Könyveimben a kozmosz és az egész univerzum tudatát „makrotudatnak” nevezem, ebből differenciálódik a földi éntudatunk köré szerveződve a személyes „mikrotudatunk”. Hároméves kortól jobban rá tudunk tekinteni önmagunkra és az univerzumra. A kicsi gyermek tudata még nem differenciálódott teljesen a kozmosz tudatától. Ez egy leválási folyamat. A kicsi gyermek tudata még nem differenciált, számára csak egység létezik, teljességgel a kozmosz tudata az övé, és fokozatosan tanulja meg elválasztani önmagát a környezetétől és a kozmosztól. A halál során ez a kozmikus tudat ismét helyreáll, ez mindenesetre vigasztaló gondolat. Visszatérünk az egységbe. A halál a lélek számára éppen olyan átlépés, mint a fogantatás, csak ellenkező előjellel. Ha ezt tudjuk, akkor nem érezzük félelmetesnek vagy idegennek. Néhány éve idősek otthonában dolgoztam, relaxálni tanítottam a lakókat, ami gyógyító hatású. De különösen hasznos volt, és hálásak voltak érte, amiért a halálhoz való viszonyukat is megváltoztatta. Beszélgettem velük a halálról. Senki nem akar beszélni a halálról, de aki készül rá, annak ez fontos. Kiderült, hogy sokszor álmodnak is róla. Érdekes, az idősek, akiknek többnyire már rossz a memóriájuk, az álmaikat sokkal pontosabban fel tudják idézni, mint azok, akiknek a fejében még ezer dolog van. Lejegyzeteltem a relaxációs élményeiket és álmaikat. Kiderült, hogy gyakran látnak álmukban hidat, folyót, hegyet, a fény-árnyék játékát... Ezek halálszimbólumok M. Eliadne szerint. Arra a következtetésre jutottam, hogy az archetípusok, a psziché mélyén rejlő ősképek intenzívebbé válnak a halál felé közeledve, és megerősítik, hogy a halál voltaképpen csak átváltozás, út, kapu egy másik világra. Másvilág – lám, a magyar nyelv milyen pontos! Minél közelebb jár valaki a halálhoz, annál nyíltabban beszél róla.

     

     

    – Láttál halált, haldoklót?

     

    – Igen, sokszor, de mindig kicsit másként éltem meg. Az édesanyámat három hónapig ápoltam a halála előtt 83 éves korában. Olyanokkal is naponta találkozom, akik gyászolnak vagy halálos betegeket gondoznak. Az a tudat, hogy ez pusztán átmenet két létforma között, nem pedig a megsemmisülés, tartást ad, azt hiszem, jobban tudom kezelni a halál kérdését, mint a többség. De nem csak az elmúlás elviseléséhez, hanem az életben való részvételhez is sokat hozzátesz: az, aki képes megváltoztatni a nézőpontját, az el tudja kerülni a csapdákat, azt, hogy beleragadjon méltatlan helyzetekbe és problémákba. Az ősi hermetikus tudás olyan tengelyt ad, hogy többé nem fecséreljük az erőt értéktelen, sehová nem vezető konfliktusokra.

     

     

    – A kozmotréning a hermetikus személyiségtanon alapszik. Alkalmazható a mai, modern világban egy 15 ezer éves tanításokon alapuló rendszer?

     

    – A posztmodern tudomány folyamatosan olyan kutatási eredményekkel áll elő, ami egybecseng a hermetikus tanokkal. Az ősi tanok szerint az ember a kozmosz képmására alkottatott. Ma már tudjuk, hogy az emberi agy neuronhálózatának és a kozmosz csillagrendszerének a képe ránézésre hasonló. Hermész leírásai alapján arra következtetek, hogy többdimenziósak vagyunk. Nemrég felfedezték, hogy az emberi agyban többdimenziós struktúrák vannak. Itt az ideje, hogy a lélektan tudománya is kicsit tágabban szemlélje az embert, a jövő tudománya jobban meg tudja majd ragadni az ember lényegét. A kozmotréning folytatása a hermetikus tanok útmutatója: hogyan kell olyasmit kezelni, amit még nem tudunk teljesen értelmezni. Sok olyan probléma van, amivel a pszichológia nem boldogul, mert annyira tudományos, hogy kiönti a fürdővízzel a gyereket. Amit nem tud megmérni az ismert műszereivel, az egyszerűen nincs a számára, és kész.

     


    – Azt mondják, az ember csak az agyi kapacitása mintegy öt százalékát használja ki. Vajon a többi 95 felel azokért a dolgokért, amiket ma ezoterikusnak tartunk?

     

    – A tudósok szerint az univerzális állandó egyetlen apró változása az élet végét jelenthetné, ennyire pontosan összehangolt univerzumban élünk. Teljesen logikátlan, hogy az agyunkban volna 95% fölösleges kapacitás. Hermész szerint az embernek a teremtésben kitüntetett szerepe van, és akkor ilyen pazarlón bánt volna az agyával a Teremtő? Nem lehetséges, hogy egyelőre nem tudjuk, nem értjük, mire kellene használni azt a 95%-ot?

     

     

     

    – Ahogy hallgatlak, van tipped, hogy mire kellene.

     

    – Feltételezésem szerint a tudatunkat kell megemelni a bennünk szunnyadó új képességek aktivizálásához. David R. Hawkins pszichiáter elkészítette a tudattérképet (erről több könyvet is írt), kineziológiával bekalibrálva a tudat energiaszintjeit. Szerinte az az élet célja, hogy tudatilag, lelkileg és érzelmileg magasabb frekvenciaszintre jussunk. Az ember öt fő képessége a hermetikus tanok alapján: az előrelátás, az érzékelés, az emlékezet, a beszéd és a lélek. A kozmotréning során különféle gyakorlatokkal próbáljuk a tudatunkat maga
    sabb energiaszintre emelni. Ha megemelkedik a tudatszintünk, akkor aktiválódhatnak olyan szférák, amik újabb képességek kihasználását teszik lehetővé. Hiszek a lelkünk és a tudatunk fejlődésében és abban, hogy az ember céllal születik: kötelessége fejleszteni a tudatát.

     

     

    – Előfordul, hogy azok, akik úgy gondolják, magasabb tudati fejlettségi szinten vannak, lenézik vagy megvetik azokat, akik máshol tartanak. De hogyan lehet magasabb tudati szinten az, aki lenézi az embertársait?

     

    – Sehogy. A legfőbb alapelv, hogy a másik ember lelke szent. Az, hogy ki hol tart a tudati fejlődésben, nem egy objektív mérce, hiszen mihez mérjük? Én úgy gondolom, mindenki önmagához mérheti magát, saját korábbi tudati szintjét emelheti magasabbra, és ezt nem hasonlíthatjuk egy másik ember tudatszintjéhez. Minden élet értékes és értelmes. Aki mások felett ítélkezik, az önmaga felett mond ítéletet.

     

     

    – Azt mondják, a cipész cipője a legrongyosabb, hogy van a pszichológus lelke? Boldog vagy?

     

    – A hermetikus tanok nagy emberszeretetre és életszeretetre, a világ szeretetére tanítottak. Amióta így szemlélem a világot, jobban megértem az embereket, és önmagamat is. Ha ebben segíthetek másokat is, az boldogsággal tölt el.

     

     

     

     

    Zimber Szilvia
    XXIV. évfolyam 9. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. június

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.