Arcképcsarnok

A szereplőknek saját sorsuk van

Családállítás egy regényben: A Hellinger-Madonna

    Akit érdekel a családállítás, de még sosem merte kipróbálni, mert nem tudja, mi vár ott rá, egy most megjelent regényből is megtudhatja, pontosan mi történik a foglalkozás során. A Hellinger-Madonna hősnőjét, Katát ugyanis egy ilyen élmény indítja el azon az úton, amely azután meglepő felfedezésekhez vezeti.


     

    Bár a családállítás világszerte, így nálunk is mind népszerűbb, eddig, úgy tűnik, még senkinek nem jutott eszébe, hogy egy kitalált történet részévé tegye a módszert. Legalábbis a regény szerzője, Mörk Leonóra, és szakmai tanácsadója, Földes György családállító tanácsadó az interneten kutakodva sem akadt olyan szépirodalmi műre, amely részletesen leírta volna az egyik szereplő családállításának folyamatát. Az újságíróként dolgozó szerzőnek nem utolsósorban az eljárással szerzett saját, kedvező tapasztalatai adták az ötletet ahhoz, hogy hősnőjét ilyen kalandos utazásra küldje.

     

     

    Három nő titka

    – Részben a szakmámból adódóan, részben személyes kíváncsiságból számtalan különféle pszichológiai, spirituális, ezoterikus módszert kipróbáltam az elmúlt évek során, változó eredménnyel – említi a szerző. – A hatás bizo- nyára nemcsak a technikától függ, hanem a  terapeutától és az ember személyes adottságaitól is, de a családállítás volt az első olyan eljárás, ahol azonnal azt éreztem, ez, legalábbis az én esetemben, egyértelműen működik. Ott éltem át életemben először azt, hogy valamilyen láthatatlan erőtér megragad és olyan erővel sodor magával, hogy ellenállni fölösleges is, értelmetlen is. A foglalkozáson megtanultam valamit magamról, aminek később nagy hasznát vettem: azt, hogy nem mindenért én vagyok a felelős, nem kell mások helyett is erősnek lennem, és nem feltétlenül az én feladatom mindent megoldani. Később, amikor az egyik kolléganőmet kísértem el segítőként, több esetben is felkértek képviselőnek, így azt is átélhettem, milyen mások bőrébe bújni. Sokan azt nem hiszik el, hogy képesek lesznek számunkra ismeretlen emberek érzéseit átélni, de éles helyzetbe kerülve ezek a kételyek eltűnnek, mert megérezzük a tőlünk független erők működését. Így azután amikor az általam kitalált alak szorult terápiás segítségre, világos volt számomra, hogy családállításra fogom küldeni.

     

    Mörk Leonóra

     

    A Hellinger-Madonna nem véletlenül viseli azt az alcímet, hogy „Három nő. Két festmény. Egy titok”. A történet 1525-ben Wittenbergben indul, ahol a szász választófejedelem híres udvari festője, Lucas Cranach szomorú szemű fiatal nő portréját festi meg. A következő idősík 1897, München, amikor Katharina, a magányos fiatal lány rokonai durvasága elől menekülve a müncheni magyar festőkolónia egyik művészéhez fordul segítségért. Végül 2013-ban Budapesten Kata, az elegáns pesti galéria szakmájában sikeres, a szerelemben jóval kevésbé szerencsés művészettörténésze, egyébként a müncheni Katharina dédunokája egy fájdalmas csalódást követően úgy dönt, kipróbálja a családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. Élményei akkor nyernek értelmet, amikor egy eltűnt családi festmény után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a mű új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd Katával közösen próbálja meg felderíteni a festményt övező rejtélyt, és  miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, rájönnek, hogy a Madonna jóval több titkot őriz, mint valaha sejtették volna.

     

    – Az egész egy tavaly nyári türingiai utazással kezdődött, ahová nyaralni indultunk, egyáltalán nem azzal a szándékkal, hogy regényt írjak – mondja a szerző. – De elkezdtek érkezni az üzenetek. Egy Lucas Cranach-festmény a Wartburgban. Egy rudolstadti aukciósház prospektusa a szállodánkban. Egy portré a Goethe-házban. Egy weimari útikalauz. Egy Bach-korál a Jakobskirchében. Egy Mozart-ária. A kochbergi kastély, ahol a tóparton állva hirtelen teljesen világosan láttam magam előtt egy fiatal párt, amint kézen fogva sétálnak a víz felé. A mozaikokból lassan összeállt a fejemben egy történet, de még mindig elhessegettem a késztetést, hogy könyv formába öntsem. Aztán hazafelé tartva a frankfurti repülőtéren törölték a járatunkat, és a következőre öt órát kellett várnunk. Akkor megadtam magam, fogtam egy darab papírt, és felvázoltam a történet kulcselemeit. Hazaérve aztán már csak meg kellett írnom.

     

     

    A hős életre kel

    A családállítási jelenetek szakmai hitelességéről Földes György gondoskodott, aki 2008-ban kezdett el szűk körben családállítással foglalkozni. Munkájáról így beszél:

     

    – Megunhatatlanul érdekelnek az emberi sorsok. A külvilág felé mutatott kirakat mögött hihetetlen drámák kavarognak, és mindig meghat kissé a hozzám fordulók bizalma, amellyel bepillantást engednek a titkos, a sötét, a felemelő, a csodálatos történetekbe, viszonyokba. Az élethez képest, ha mélyebben belenézünk, Dosztojevszkij bármely regénye könnyed, sekélyes történet. A jól  sikerült állításban a lélek hazatalál. Valamiképp megváltozik a teremben a tér, a levegő minősége. A test mozgolódása abbamarad, a szem már nem az adott személyé, hanem több száz éves múlt néz belőle, és az arcon elmélyült, komoly, figyelmes béke jelenik meg – fogalmaz.

     

    Földes György

     

    – Hallottam korábban fiktív helyzetek felállításáról, de nem volt róla közvetlen tapasztalatom – ad magyarázatot rá, miért vállalta el a felkérést. – Regényírók gyakran mondják, hogy a főhősük „önálló életre kel”, a szerző nem alakíthatja szabadon a cselekményt, „kénytelen” követni a  szereplő sorsát, annak belső logikáját. Ez összecseng azzal, amit a családállításon tapasztalunk: a sorsunk keretei között van szabadságunk megtalálni a boldogságot, ebből nem léphetünk ki. Beleszületünk a körülményeinkbe, és az adott pályán játsszuk az élet játékát. De ha ügyesek vagyunk, akár a pályát is át tudjuk kicsit építeni, még ha nem is könnyen és nem is tetszés szerint. Így Mörk Leonóra olyasmivel keresett meg, ami amúgy is érdekelt, mondhatnám, kaptam az alkalmon. Fennállt az a kockázat is, hogy semmilyen értékelhető eredményre nem jutunk. A családállításban nem az eszünk, a tapasztalatunk, az éleslátásunk alapján keressük egy-egy helyzet megoldását, hanem a munka során felmerülő jelzéseket figyeljük, követjük. A regényszereplő élethelyzetével kapcsolatban ugyanúgy mutatkoztak a jelzések, ugyanúgy bontakozott ki a folyamat, mint élő emberek valódi konfliktusai esetében. Mintha a szereplőnek valóban saját sorsa lenne. A könyvben leírt két családállítás a valóságban is lezajlott. Igazán érdekes elgondolkodni azon, honnan is származnak a keretek egy kitalált regényhős életében, ki vagy mi jelöli ki számára a pályát, amelyről aztán az alkotója sem térhet le.

    Sz.Z.L.
    XX. évfolyam 6. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2017. október

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.