Arcképcsarnok

A tánc természetes örömforrás

Interjú Balatoni Katalin táncpedagógussal, az Így tedd rá! népi játék, néptáncmódszertani program kidolgozójával

    Sodró lendület és hihetetlen energia lakozik ebben a kecses, légies, szőke nőben. Azon kevesek közé tartozik, akik képesek koncentráltan a jelenben lenni, és miközben tele van tervekkel és tennivalókkal, arra figyel, amit épp csinál. Az észjárása sem szokványos. És éppen ez az, amitől más, mint egy táncpedagógiai oktató a sok közül. Most pedagógusok ezreit oktatja a saját látásmódjára, és részesíti „aha-élményben”.


     

    ‒ Kezdjük az elején. Mit válaszoltál, amikor kicsi korodban megkérdezték tőled, mi leszel, ha nagy leszel?

     

    ‒ Azt, hogy énekesnő! Beleszülettem a népzenébe és a néptáncba. Édesanyám viseletkészítőként dolgozott, nevelőapám népzenészként, én pedig mindig ott voltam a néptáncosok körül, de amikor elképzeltem magam, úgy gondoltam, híres énekesnő leszek.

     

    ‒ Még lehetsz!

     

    ‒ Nem hiányzik. Sokkal jobban szeretem ezt, amit most csinálok. Már gimnazista koromban voltak ovis csoportjaim. Ösztönösen és emlékezetből tanítottam a kicsiket, élveztem velük együtt a játékokat, táncokat, dalokat. Ez sikert hozott és jó élményeket. Amikor azután táncpedagógus lettem, kiderült, hogy az nem erről szól. Ovisoktól a felnőttekig minden korosztályt tanítottam, és feladatként éltem meg. Arra kellett megtanítani, meddig emelje a lábát, hogyan lépjen, merre forduljon, és éppen azt veszítette el a néptánc, amit annyira szerettem benne: a spontaneitást, az önfeledt örömöt. Azt láttam, hogy a pedagógusok, akiket tanítok, nem azt élik át, amit én gyerekként.

     

    ‒ Kiégtél ebben?

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júniusi lapszámában olvashatják!

     

     

     

    Z. Sz.
    XXIII. évfolyam 6. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.