Arcképcsarnok

Boldizsár Ildikó - Volt egyszer...a gyógyító mese

    Boldizsár Ildikó az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 1986-ban esztétika-magyar-népművelés szakon, 1998 óta a néprajztudomány kandidátusa. Három gyermek édesanyja. Két mesekönyvet írt, tizennégy mesekötetet rendezett sajtó alá. Mesékkel kapcsolatos munkái: Varázslás és fogyókúra (1997, 2003), Mese poétika (2004). Ennyit tőmondatokban egy lényéből szemén és hangján keresztül is bejárt mélységeket és varázserőt sugárzó hölgyről, aki nemcsak mesekutató, hanem meseterapeuta is. Honlapján (www.meseterapia.hu) mostantól egyre több írás lesz olvasható a mese, a gyógyítás témaköréből. Sokszor hallottam már mesélni a mesékről, most azért kerestem meg, hogy a mesék és a gyógyítás kapcsolatáról beszélgessünk.


    - Hogyan találtál rá a mesékre? Biztosan ez a történet is meseszerű, kezdheted úgy is: hol volt, hol nem volt…

     

    - Igen, ráéreztél, a mesék mindig velem voltak, hol így, hol úgy, ezért nem kellett őket különösen keresnem, rájuktalálnom. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy miként jutottam el a mesékkel való gyógyításig, azt mondhatom, hogy a mesékben rejlő univerzalitás első perctől kezdve nagyon izgalmas volt számomra. Azt ugyanis rögtön éreztem, hogy minden történetbe olyan üzenetek vannak kódolva a világról, az emberről és a bennük lévő lehetőségekről, amelyek elképesztő energiákat képesek megmozgatni a mesehallgatókban.

     

    - Milyen mesékben érezted ezt meg először? Hogy hatottak rád, amitől egy egész életre a bűvkörükbe kerültél?

     

    - Érdekes módon először a műmesékben, irodalmi mesékben találtam olyan kapcsolódási pontokat, amelyeket könnyű volt megfeleltet nem saját életemmel. A Micimackó alapján például egész jól elboldogultam a körülöttem lévő emberek és jelenségek megismerésében… Ám amikor elkezdtem az iránt érdeklődni, hogy vajon a műmesei motívumok milyen ősforrásokra vezethetők vissza, csodálatos világ nyílt meg előttem a népmesékben. Segítségükkel egész egyszerűen megértettem a világ - és benne az ember - működésének alapjait.

     

    - Most biztos mindenki azt gondolja, hogy de jó lehet a te gyermekednek lenni, hiszen ők rengeteg mesét hallhattak tőled. Gyógyító céllal kiknek meséltél először?

     

    - A mese gyógyító erejéről először egy gyerekkórházban szereztem tapasztalatokat, ahová az én - akkor ötéves - fiam is került. Nem csak neki, hanem az ott fekvő többi gyereknek is sokat meséltem, és láttam, hogy a mesék milyen elementáris erővel hatnak a kis betegekre. A fiam gyógyulása után is vissza jártam a kórházba, és sok-sok mese elmondása után értettem meg, hogy nemcsak minden élethelyzetnek, hanem minden betegségnek is megvan a maga meséje, és akkor tudok a legtöbbet segíteni, ha a mesét és az embert egymásra ismertetem. A többi már az ő dolguk.
     

     

    - Ez lenne a mese terápia lényege?

     

    - Tulajdonképpen igen, de a helyzet azért nem ilyen egyszerű. Az "egymásra ismerés" ugyan könnyen megtörténhet, de az, hogy mit kezd az ember saját meséjével - vagyis végső soron saját sorsával -, már bonyolultabb folyamat, és ilyenkor bizony előfordul, hogy segítségre van szükség. Meseterapeutaként én ezt a segítséget igyekszem megadni. Mivel minden mese az egyensúly elvesztéséről és újra megtalálásáról szól, nekem az a dolgom, hogy ebben, vagy is az egyensúly helyre állításában segítsek, legyen szó akár szervi, akár mentális kibillentségről. Feladatomnak tekintem, hogy a mesék közvetítésével megtaláljam a páciens számára az elvesztett vagy éppen még meg nem talált utat, amely kivezeti őt a bajból, és kulcsokat adjak a kezébe ahhoz, hogy az út során elé tornyosuló kapukat, ajtókat, sziklatömböket ki tudja nyitni. A lényeg az, hogy előbb-utóbb mindenkit elérjen a fény.

     

     

    - A felismerés fénye? Vagy az átalakulás igazából mélyen belül történik meg, aminek nem is kell igazán tudatossá válnia? És akkor épp az a csoda a mesében, hogy mindenkire hat, az ereje működik, még akkor is, ha ezzel nincs tisztában a hallgatóság?

     

    - Nem a felismerés fényéről van szó, ha nem arról a fényről, amellyel minden ember a világra jön, s amely a felnövekvés során sajnos egyre halványabb lesz bennünk. Önmagunkba záródunk, és saját magunkhoz éppúgy egyre nehezebben találjuk meg az utat, mint másokhoz. A meseterápia épp ezeket az elzáródásokat, csomókat tudja a meseszimbólumok segítségével oldani. De van úgy, hogy egy kapu hónapokig is zárva marad, vagy a sötét erdőből nem találjuk a kivezető utat. Ilyenkor segíthet egy másik mese változat. Nagyon sok nép meséjéből merítek, és gyakran előfordul, hogy egy magyar népmesében felvázolt problémára egy norvég vagy japán mese változatban találok válaszokat és fordítva. Az is kiderülhet, hogy rossz irányban indultunk el a mese elején, és ezért "változunk kővé", azaz ezért nem tudjuk folytatni az utunkat. Ebben az esetben pedig csak egyetlen dolgot lehet tenni, s ezt teszi a mese hőse is: vissza menni a kiindulópontra és kezdeni elölről az egészet.

     

    - Voltak-e elődeid a meseterápiában? Kikre lehet támaszkodni?

     

    - Igazi elődeimnek az archaikus kultúra mesemondóit tartom, azokat a férfiakat és nőket, akik minden nap meséltek valamit a törzs tagjainak. Ez csodálatos hatással volt rájuk! Mindenki tudta a dolgát, és ha elakadt, a következő napi mese továbblendítette az úton. Nagyon fontos egyébként számomra, hogy a legtöbb mesemondó férfi volt! Azután a hindu orvoslásban is megszokott volt a mesékkel való gyógyítás. A lelki vezető adott egy mesét a betegnek kontempláció céljára, és a beteg addig foglalkozott ezzel a történettel, amíg meg nem értette, merre kell mennie. A pszichológia is alkalmazza a meséket, de sajnos nem olyan mértékben, amennyire ez kívánatos lenne. Egyébként Jung és tanítványai - elsősorban Marie-Louise von Franz – is alkalmaztak meséket terápiában.

     

     

    - Jól tudom, hogy egyszer te is találkoztál egy kis faluban egy olyan mesemondó asszonnyal, aki elmondta az életed meséjét? Hogy hatott ez rád?

     

    - Megrendítően. Emma néni, a karcsai mesemondó rám nézett, és olyan szomorú mesét kerekített ebből a rám nézésből, hogy hetekig zokogtam utána… Még szerencse, hogy a mese vége ígért valami jót is. Alig várom, hogy az én mesém is beteljesedjen, úgy, ahogy ez az ősmesemondó asszony ígérte nekem!

     

    - Te hol alkalmazod a meseterápiát?

     

    - A meseterápia a bölcsőtől a koporsóig alkalmazható, és ezt szó szerint kell érteni. A legfiatalabb "betegem" egy huszonnégy hétre született magzat volt, akinek az inkubátorában folyamatosan szóltak a kizárólag az ő számára kiválasztott és az ő élethelyzetének – élet és halál határa – megfelelő mesék, amelyek meggyőzték őt arról, hogy maradjon közöttünk. A meseterápia hasznos kis gyerekeknek, kis- és nagy kamaszoknak, fiatal felnőtteknek, az életük közepén járóknak és azoknak is, akik már búcsúznak az élettől. A titka ennek csupán annyi, hogy mindig az adott élethelyzetnek megfelelő és az adott személyre szabott mesét kell megtalálni, és akkor megtörténik a csoda.

     

    - Milyen alapon választod ki a meséket? Lehet valamiféle útmutatót adni azzal kapcsolatban, hogy milyen mesét kell különböző betegségekhez alkalmazni?

     

    - Ha lehetne valamiféle kis kátét összeütni erről a terápiáról, fabatkát sem érne az egész. Még két mandulagyulladás sem egyforma, hát még az a két ember, aki éppen ebben a betegségben szenved! Mint minden segítségnyújtás esetén, itt is nagyon körültekintően kell eljárni. Mindig alaposan fel kell térképezni, hogy ki az a beteg, aki velem szemben ül, honnan jött… és itt most nem csak evilági élettörténetét kell elgondolni vagy azt, hogy hol született, mit csinált eddig ebben az életben. Nincs két egyforma betegség, még ha a tünetek egyformák is. Ami beválik az egyik betegnél, lehet, hogy kártékony a másiknak. Még annak is jelentősége van, hogy milyen nemű az illető. Egy nőnek nem mondhatom ugyanazt a mesét, mint egy férfinak!

     

     

    - Nyilván, hiszen a mesében is más és más a férfi és női hősök szerepköre. De még is, ha két embernek, egy nőnek és a férfinak azonos a betegsége vagy hasonló a problémája, akkor miért nem?

     

    - A mesék valóban nagyon pontosan elhatárolják a női és a férfi életfeladatokat, és ha ezek a valóságban összekeverednek, abból aztán származhat néhány mentális vagy szervi zavar… Arra is szoktam figyelni, hogy egy betegség melyik fázisban van éppen, most kezdődik, vagy már lefutóban van-e. Mindazonáltal leghatékonyabban ott tudok mesékkel segíteni, ahol jól kitapintható mentális oka van a betegségnek. Jó, tudom, hogy szinte minden betegségnek ez áll a hátterében, de nem mindig könnyű előásni a valódi okot. A mesék ebben az "ásásban" is sokat segítenek.

     

    - Felnőtteket - a felnőtté válás, valamint a felnőttkor útvesztőiben - hogyan lehet mesével gyógyítani?

     

    - Felnőtté válni nem könnyű, már csak ha azt nézem is, hogy milyen nehéz a saját, számunkra kijelölt utat megtalálni a számtalan lehetőség között. És akkor még nem beszéltünk a párválasztás nehézségeiről, a minduntalan felbukkanó ellenségekről, a ránk leselkedő veszélyekről, amelyek ezer különféle arccal mutatkoznak előttünk… De - mondhatnám viccesen - nincs mese, végig kell csinálni, felnőtté kell válni: döntéseket kell hozni, felelősséget kell vállalni magunk és mások életéért és boldogságáért. Legalábbis én valahogy ezt tanultam a mesékből és így is adom tovább…

     


     

     

    - Ma már azt is tudhatjuk, hogy ezoterikus és spirituális tanítások is rejlenek a mesékben, amik nyilvánvalóan egy más szinten történő gyógyulást segítenek - de hogyan lehet ezeket a tanításokat kibontani, ezeket a szinteket megérinteni a mesében?

     

    - Nagyon messzire vezetne, ha erről kezdenénk most beszélgetni. Az azonban elmondható, hogy a meseterápia egy magasabb szinten valóban a szellemi utakra vonatkozó tanításokkal látja el az embert és segít abban, hogy megtisztítsa a szellemi továbbhaladás előtti akadályokat. Ebben az esetben a mese már nem a pszichikus rendet erősíti, hanem a spirituális rendet. A mese képes felemelni az embert a szenthez, a szellemihez, megnyitni az elmét a magasabb tudatállapotok felé. A mese motívumok megmutatják, hogy létezik egy, a profán létmódtól különböző létezési mód, és arra is utalnak, hogy szellemi értelemben bármikor többek lehetünk annál, mint amik éppen vagyunk. De mivel szellemi felemelkedést végrehajtani addig úgysem lehet, amíg feldolgozatlan probléma halmazok vannak előttünk, első lépésként elégedjünk meg a meseterápia azon áldásos hatásával, ahogyan ezeket a probléma halmazokat segít eltüntetni belőlünk. Ez mindenképpen kikerülhetetlen ahhoz, hogy ez a bizonyos spirituális rend legalább alakot kezdjen ölteni bennünk.

    Csörgő Zoltán
    XII. évfolyam 6. szám

    Címkék: Boldizsár Ildikó

      Aktuális lapszámunk:
      2020. október

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.