Arcképcsarnok

Delhusa Gjon - Popzene és spiritualitás

A zene gyógyító fénye - Delhusa Gjon rákos kislányt gyógyított

„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, lelki vérszegénységben hal meg. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világít be.”

 

Kodály Zoltán


 

A zene egyszerre képes hatni az érzelmekre, az értelemre és tudatra. A zene lelket megindító, átalakító hatalmas erejét ősidők ismerik az emberek. A sámánok rituálisan gyógyítottak vele, az egymáshoz tartozó emberek szertartásaik, ünnepeik alkalmával ezzel fejezték ki együvé tartozásukat, anyák ezzel altatták, nyugtatták gyermekeiket, mi is tapasztaljuk akár nap mint nap, hogy egy dal a dalszöveggel együtt enyhítheti magányunkat, felébresztheti szenvedélyeinket. Ma ismét fellendülőben van annak tudatosítása, hogy érdemes visszanyúlnunk az olyan ősi módszerekhez, mint a zene is, amely az egész embert szólítja meg - és képes minden szinten, test, lélek, szellem együttes egészében csodás gyógyulást is elérni.

 

Zeneterápiáról akkor beszélhetünk, amikor valaki tudatosan alkalmazza azt a zenében rejlő erőt, ami jó értelemben véve megfordítja, átalakítja az ember benső működését, tisztít és rendet, harmóniát teremt. Így valósul meg a terápia eredeti értelme is, mert a görög szó azt jelenti: "szolgálat, védelem, segítés, ápolás".

 

Zenével gyógyíthat pszichológus éppúgy, mint zenész, s mindettől független az, hogy a terápiának mely fokát valósítják meg, attól függően, hogy mennyire aktivizálják, vonják be a folyamatba a résztvevőket. Fogalmazhatunk úgy is, hogy milyen ritmusba kapcsolnak, mert bár az élmény, a megszólítottság mélysége nem feltétlenül függ attól, hogy valaki csak hallgatja a zenét vagy zenél is, de minél több szinten, intenzívebben vonódik be valaki a zeneterápiába, annál inkább járja át a tapasztalás és főleg az alkotás, a teremtő képességek felfedezésének, alkalmazásának öröme.

 

Az első fokozatot az jellemzi, hogy a résztvevők pusztán hallgatják a zenét, majd a meghallgatott zene által mozgósított érzelmek, élmények, gondolatok megbeszélésének segítségével folyik a terápiás munka. Ezt receptív zeneterápiának hívják. Aktív zeneterápiának nevezik azt, amikor hangot adó eszközökkel, például fadarabokkal, kövekkel, üveggel, fémdarabokkal vagy hangszerekkel, illetve saját hangjukkal rögtönöznek a résztvevők. Ehhez nincs szükség semmilyen zenei előképzettségre, s rendszerint felszabadító élménnyel párosul a megszólaltatott hangszerrel való közös zenélés lehetősége. A zenélés közben szerzett tapasztalatokat utána megbeszélik a résztvevők, s voltaképpen ez a fázis is rendkívül fontos, mert itt öntik szavakba a benső érzéseket, ez adja a terápiás lehetőséget.

 

 

 

Komplex zeneterápiáról akkor beszélünk, amikor a zene által mozgósított élményeket, érzéseket spontán mozgással vagy bármilyen képzőművészeti tevékenységgel, rajzolással, festéssel, szoboralkotással fejezik ki a jelenlévők, s a tapasztalataikat meg is osztják egymással. Itt az önkifejezés lehetőségei már olyan nyitottak, hogy a zeneterápia személyiségformáló hatása egyértelműen megnyilvánul: csodás az, amikor valaki megtanulja az érzelmeit szabadon kifejezni zenében és táncban.

 

Szokás még aszerint is meghatározni a zeneterápia módozatait, hogy az milyen célt szolgál. Mert lehet célja a kreativitásfejlesztés, az önismeret elmélyítése, a feszültségoldás, a relaxáció vagy a gyógyítás, amikor a testi, lelki, szociális zavarok és rendellenességek kezelése zajlik. A harmadik szint az, amikor az egészség helyreállítása maradandó sérülés miatt lehetetlen, ekkor a zeneterapeuta hozzájárulhat ahhoz például, hogy a rehabilitáció során egy sérült funkció helyett valamely más megerősödjön, például vakok esetében a hallás. S van még egy szint, amiről nem szokás beszélni: amikor az elmúlás folyamatát támogatják zenével, amikor a hangok segítik hozzá az élettől búcsúzót, hogy szebbé, gazdagabbá, teljesebbé váljon még élete vége a végső távozás előtt.

 

Delhusa Gjon, akiről egy tavalyi írásunk kapcsán kiderülhetett, hogy már keresi a zenével való gyógyítás lehetőségeit, nemrégiben a mély vízben kezdte: egy rákos, utolsó stádiumban lévő kislány kezelésébe kapcsolódott be. Megmenteni sajnos nem lehetett a kislányt, de Gjoni legalább széppé tette az utolsó heteket, és örömöt, mosolyt varázsolt a kislány arcára, aki addig csak a fal felé fordulva létezett.

 

- Egy természetgyógyász ismerősöm hívott fel, hogy nem mennék-e be gitározni egy kórházba rákos gyerekeknek. Odafelé azon gondolkodtam, hogy ott benn a kórteremben hogyan fogok egy szál gitárral zenélni véges életű gyerekeknek, amikor a koncerteket öt-hat zenész kíséretével szoktam adni? Nem tudtam, egyáltalán előadás lesz-e… de más dolog történt. Ott feküdt velem szemben egy tizenhárom éves kislány, leszámolva a földi létével, miután a csontvelőrák már elhatalmasodott rajta. A feladat rám volt bízva, elkezdtem énekelni, és azt vettem észre, hogy mélységesen megilletődött, egyúttal ihletett állapotba kerültem. Elénekeltem neki egy mantrát, és olyan hangok jöttek ki belőlem, olyan rezgéssel, amitől csak azt éreztem, hogy a szám magától énekel, a kezem magától jár a húrokon. Csak az odaillő régi dalaim vagy népdalok jutottak még eszembe, nem is tudtam, hogy emlékszem ezekre. Húsz perc alatt a kislány szemébe élet költözött, felült és érdeklődően nézett rám. És akkor azt mondtam neki: nem érdekel, mi bajod van, szerzünk neked gitárt és tanítalak gitározni. Ettől már mosolyra fakadt.

 

Gjoni ettől kezdve mindennap bejárt a székelyföldi kislányhoz, s indiai szent dalokra tanította, ezzel célt és erőt adott neki, amitől a harmadik napon már saját lábán járt a kislány. Két hét eltelte után az orvosok pedig azt diagnosztizálták, hogy a rákos sejtek burjánzása lelassult. Ekkor Gjoni már eufórikus állapotba került.

 

 

- Azt mondták nekem, amikor kérdeztem, mi ez, hogy ez AZ. Ez a csoda! …A kislány három hét után már nevetett, gyümölcsöt kért, a negyedik héten pedig az orvosok azt mondták, hogy a hétvégén kivihetem a kórházból. Felmentünk Dobogókőre, az egész napot együtt töltöttük. Azonban a sors kerekén már nem lehet fordítani, talán későn is találkoztunk. Elmentem egy hétre külföldi turnéra, s telefonon felhívtam olykor, épp akkor is, amikor ott ültek körülötte a szülei és az orvosok és búcsúztak tőle, ő pedig az élettől. Amikor meghallotta, hogy én hívom, kérte a telefont, tőlem pedig azt, hogy siessek. Ezután letette, s még egy perc sem telt el, amikor a lelke már elröppent… Nagyon megrázó volt ezt később megtudnom, de a néhány együtt töltött hét is rendkívül tanulságos.

 

Gjoni ezután eldöntötte, hogy tovább próbálgatja ezt a képességét. Elkezdett magán kísérletezni és gyakorolni, igyekezett megszólaltatni a zenélő tálakat, gyógyító hangszereket. Próbálta felfedezni, hogy mitől gyógyít a zene. Rájött, hogy a gyógyító zenékben egy közös van: a rezgés. Az a rezgés, amit tizenévesen ösztönösen alkalmazott ő maga is, de idővel, mivel nem volt divatos a torokban létrehozott vibráló ének, el kellett hagynia. De felismerte, hogy vissza kell térnie hozzá, mert meditatív állapotot lehet így elérni. Idővel a közönségnél is elkezdte próbálgatni a "szárnyait".

 

- Azt vettem észre, hogy a hallgatóság szemeiből elkezdett valami csodálatos dolog áradni, valami elérte őket. Egyre tudatosabban éltem ezzel, de ezután jött a következő kihívás: a komponálás és a felvétel, a lemezre vitel. Rájöttem, mivel idézhetek elő magamban olyan állapotot, amitől magam szédülök meg leginkább: ezek a legmagasabb és a legmélyebb hangok. Elneveztem ezeket a magas hangokat angyalzenének, amelyek csak fényből és feltétel nélküli szeretetből táplálkozhatnak, és a mélyeket, amelyet spirituális zenének hívtam magamban.

 

Gjoni legutóbbi koncertjét a Művészetek Palotájában az egyik legszellemibb, istent dicsőítő indiai szent énekkel, a Gayatri mantrával kezdte. Úgy élte át, hogy ott és akkor transzba esett és a hallgatók is mélyen átérezhették ezt.

 

- Utána eldöntöttük a menedzseremmel, hogy ketté kell választanunk a "popénemet" és a spirituális énemet. A spirituális koncertjeimet külön hirdetjük meg… Itt tartok ma - és már érzem azt, hogy valóban van gyógyító energiája a zenének. Van. S ezzel élnem kell. De mivel ma már nagyon sokan gyógyítanak mindenféle módon, én nem fogom ezt gyógyításnak nevezni. De mindent el fogok követni azért, hogy az emberek a koncertek után könnyebb és tisztább, felszabadultabb lelkiállapottal távozzanak, mert akkor nem lesz hiábavaló, amit teszek.

- gőz -
XIV. évfolyam 5. szám

Címkék: Delhusa Gjon, spirituális zene, zeneterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.