Arcképcsarnok

Dr. Janák Lajos - Aki túlélt már néhány világvégét

Beszélgetés dr. Janák Lajos asztrológussal

Esküt tesznek, mint az orvosok, és titoktartási kötelezettség is terheli őket. Évszázadokkal ezelőtt csak közülük kerülhettek ki a gyógyítók. Az asztrológia szent tudománya mára sajnos üzletté silányult, sokan ahhoz sem veszik a fáradságot, hogy igazán megtanulják. Szerencsére vannak, akik őrködnek a tisztaság fölött, bár egyre nehezebb a lelkük, amikor szembesülnek a sokszor rideg valósággal. Mert vannak még Mesterek. Olyanok, mint dr. Janák Lajos, a Baktay Intézet tanára, sokak segítője.



 

- A rendszerváltozás óta elöntötte az életünket az asztrológiai előrejelzések tömkelege. Mi a véleménye az úgynevezett népszerű asztrológiáról?

 

- A dolog elkeserít, ugyanakkor szégyellem magam és haragszom miatta. Magyarországon a rendszerváltásig az asztrológiát csak az igazán elkötelezettek művelték. Nem járt érte pénz vagy dicséret, mi több, leszólás, lekicsinylés érte az asztrológusokat. Nemegyszer kifejezetten ellenséges támadásoknak voltak kitéve, akárcsak a természetgyógyászattal foglakozó emberek. A rendszerváltással megszűnt a szorítás, úgy jártunk, mint amikor a lezárt csatornát fölnyitják: szabadon jött a víz, de hozta magával a szennyet is. Ez nincs rendjén. Hajdan nem arról álmodoztunk, hogy az asztrológia üzletté silányul. Annak idején még én álltam ki amellett, hogy miért ne kérhetne az asztrológus a szolgáltatásokért pénzt. Évekig tanul, szakirodalmakat vásárol, időt pazarol rá, és segít másokon. Akkor azt mondtam, ha valaki megdolgozik valamiért, azt meg kell fizetni, ugyanis az ingyenes dolgoknak nincs becsületük. Ez most a visszájára fordult, a kereskedelmi médiumokban megjelenő jóslatok többsége sajnos sarlatánság.

 

- Ilyen körülmények között hogyan lehet megőrizni az igazi tudás presztízsét? Fel tudja-e venni a harcot?

 

- Nem. 1989 óta működik az Asztrológiai Egyesület, amit lelkes asztrológusok hoztak létre, tagjai tényleg becsületes, jó szakemberek.  Ugyanabban az évben alapítottunk egy akkor még iskolarendszeren kívüli főiskolát, amit más néven ugyan, de ma is működtetünk. A négy tanulmányi év lerövidíthető háromra, de aki négy évig foglalkozik vele, annak az ismeret tudássá alakul, ez a lényeg Visszatérve a kérdésre, alkalmanként oda-odaszólok egyik-másik úgynevezett asztrológusnak. Ám ha erélyesen lépnék föl, akkor azt mondanák, hogy a kenyérféltés beszél belőlem, vagy hogy a sikert irigylem, a népszerűséget. A népszerűséget nem irigylem.

 

- De hol a határ a tudomány és a sarlatánság között?

 

- Ott, hogy valaki tényleg jól megtanulja-e az asztrológiát, vagy nem. Én azt mondom, hogy akiben nincs emberszeretet, az ne tanuljon ilyesmit. Az asztrológia ad segítséget, tájékoztatást, felvilágosítást, ha tetszik, a jövőre vonatkozó felvilágosítást is. Ez a tisztességes. A tisztességtelen az, ha valaki elolvas két könyvet, elvégez egy gyorstalpaló tanfolyamot, és hályogkovács módjára, szakértelem nélkül hablatyol. Aki úgymond „jósol”, annak nem látom tisztán a jövőjét, szerintem pusztán a pénzért csinálja. Az asztrológia több ezer éves tapasztalati tudomány. Nyugodtan elmondhatom, hogy a világon nincs még egy olyan ideológia, tan, amelyik olyan régi lenne és annyi tapasztalatot összegyűjtött volna, mint az asztrológia. Persze ennek mindig voltak hordalékai is.

 

- Van-e kapcsolat a különböző asztrológiai rendszerek között?

 

- A keleti ember közösségben, mi személyiségben gondolkodunk, persze több más eltérés is van. A kínai és az általunk alkalmazott asztrológia között általában annyi a különbség, mint az európai orvoslás és az akupunktúra között. Mind a kettő jó, mind a kettő célravezető, sőt akár párhuzamosan is működhetnek, de különböznek egymástól. Ám a hegytetőre sok út vezet, és mindenki feljuthat a csúcsra, ha a neki való utat választja. Kevesen tudják, hogy Kolumbusz előtt Dél-Amerikának nagyon fejlett asztrológiai rendszere volt. A rendszerek különösen a saját közegükben, kultúrájukban működnek igazán.

 

- Igazuk lehet-e az aztékoknak 2012-vel kapcsolatban?

 

- Bocsánat, hogy nevetek, de sok tavaszt láttam már, és túléltem jó néhány világvégét. Úgy gondolom, ha jön egy világvége, akkor rögtön írok végrendeletet is. Viccen kívül, az emberek egyszerűen szeretnek félni. Mindenki emlékszik a 2000. év pánikjáról, vagy az 1999-es napfogyatkozás rettegésétől. A sajtó szereti az érdekes dolgokat, és a világvégénél nincs izgalmasabb. Az első ezredforduló után éhínség és járvány pusztított Európában, mert az emberek, tudva, hogy hamarosan vége lesz a világnak, nem vetettek, nem arattak, megállt az élet. Remélem, ennyire balgák nem leszünk a 21. században.

 

- Mégis mit lehet jelezni a mundán asztrológia révén 2011-re?

 

- Rosszabb lesz, mint az idei, de jobb, mint 2012. Nehéz évünk lesz, nem csak nekünk, az egész világnak.  Rengeteg agresszióval találkozunk majd, és természeti katasztrófák is ugyanúgy lesznek, mint 2010-ben. Tűzhányókitörésből, földrengésből, háborúból, árvízből legalább annyi kijut. Nem lesz könnyű az év gazdaságilag sem, de erről azért beszélek félve, mert ilyenkor azt gondolják, hogy politizálok. Pedig nem hibáztatok senkit, nem dicsérek senkit, csak azt mondom, hogy ködben, viharban tehetetlen a kormányos. Az ár sodorja a hajót.

 

- Mikor kezdett asztrológiával foglalkozni?

 

- 1970 körül. Akkor már elég érett voltam ahhoz, hogy az emberek problémáival foglalkozzam, és elég fiatal ahhoz, hogy tudjak tanulni. Nagy szerencsém volt. A Körösi Csoma Sándor buddhista intézet egy hivatalosan működő papi szeminárium volt. Nem hirdették, csak szájhagyomány útján terjedt a híre. Itt tanítottak asztrológiát, nem mintha az asztrológia összekapcsolható lenne a buddhizmussal vagy bármelyik vallással, hanem azért, mert a világon minden buddhista tanintézetben oktatnak asztrológiát. 1976 júniusában szereztem bizonyítványt asztrológiából, és ugyanennek az évnek a szeptemberétől már tanársegédként tanítottam ott. A rendszerváltás idején az intézet sajnos megszűnt, a főiskola hallgatói pedig úgy döntöttek, hogy egyesületet alapítanak. Mivel én voltam a tanáruk, megkértek, hogy vállaljam az elnökséget. Az akkori közoktatási minisztérium engedélyezte az asztrológia oktatását, így lett az egyesület mint jogi személy a Baktay Ervin Asztrológiai Intézet irányítója. Ugyanazokkal a hallgatókkal, ugyanott folyattuk, csak a cégtáblát kellett átfesteni. Azóta is jól működünk.

 

- Mi a véleménye a tanítványokról?

 

- Kevesek lesznek asztrológusok, jó asztrológusok pedig még kevesebben. A legtöbbjük be is vallja, az igazi célja az, hogy az asztrológia segítségével rendezze a családja, még inkább a saját életét. Általában tanult emberek jönnek, szép számmal vannak köztük jogászok, orvosok, mérnökök. Vegyes a korosztályi kép is. Életem egyik legmeghatóbb élménye az a 80 éves vegyészmérnök bácsi volt, aki 84 évesen, a záróvizsgák előtt egy hónappal halt meg. A legtöbb ember valószínűleg csak érdeklődésből fordul ebbe az irányba. A diplomáját napokig mutogatja, és pár év múlva megtalálja a fiókjában. Azok, akikből nem lesznek asztrológusok, fönntartják tandíjukból az iskolát azok számára, akik viszont kiváló asztrológusok lesznek.

 

- Segíthet-e az asztrológia a gyógyításban?

 

- Feltétlenül, bár én az egészségügyi részt soha nem szerettem igazán. Annak a híve vagyok, hogy a beteg ember forduljon gyógyítóhoz. Ám a horoszkópban az egészségi állapotunkat mutató minden jel ott van. Az asztrológusnak tilos konkrét orvosi tanácsot adni, kivéve, ha van egészségügyi képesítése is. Azt viszont meg tudja mondani, melyik szerv, testrész érzékeny, hajlamos a betegségre. Megelőzésképpen kötelességünk megmondani, hogy az illető az élete melyik szakaszában vizsgáltassa meg magát, forduljon szakemberhez. Olyannyira hasznos tanácsokat lehet adni, hogy a 17. századig tulajdonképpen nem lehetett orvos, aki nem értette a csillagok járását. Nem mindegy ugyanis, hogy egy kezelés személyre szabott-e. Egy tervezett műtétnél is fontos, hogy a lehető legkisebb kockázat időpontját válasszuk ki. De mindig azt mondom, a döntő szó legyen a gyógyítóé. Amit én a horoszkópból megtudok, az néha sokkal több, mint a gyógyító pillanatnyi rálátása, ám sokkal kevesebb a konkrét segítségnél.

 

- Adhat-e felvilágosítást az asztrológus a halál várható időpontjáról?

 

- Az etikai kódexünk értelmében soha. Az asztrológusok esküt tesznek, ami persze annyit ér, amennyit betartanak belőle, mégis jelent valamit. A halál időpontjáról soha senkivel nem beszélünk. Nem szabad, mert az élete folyamán néhányszor mindenki kerül életveszélyes helyzetbe, ám csak az egyikbe hal bele, és nagy tudás kell ahhoz, hogy megállapítsuk, melyikbe. Hála Istennek, a halál mindenkit váratlanul ér, és nagyon sok ember az utolsó napok előtt még boldog. Hogy jövünk ahhoz, hogy életének az utolsó szakaszából ezt az örömöt elvegyük? Aki sokára hal meg, az többször hal meg, mert annak rettegéssel telik az utolsó ideje. A halál körülményeit el lehet mondani, ha valakit nagyon érdekel. A másik a titoktartási kötelezettség. Hangsúlyozottan fontos, hogy amit bárkinek a horoszkópjából megtudunk, úgy kell őriznünk, mint az orvosi, ügyvédi vagy gyónási titkot. Mindig annak az érdekeit kell képviselni, aki hozzánk fordul, legfeljebb fel lehet hívni a figyelmét arra, milyen felelősséggel tartozik a társáért. Más kérdés, hogy például a bűnöző elkövessen-e valamit. Ilyen ügyet én el sem vállalok.

N. E.
XVII. évfolyam 1. szám

Címkék: asztrológia, Dr. Janák Lajos

Aktuális lapszámunk:
2020. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.