Arcképcsarnok

Dr. Kecskés Gabriella - Egységben a gyógyítás ereje

Interjú dr. Kecskés Gabriellával , a 22 éves Medic–Poliklinika alapító főorvosával

Dr. Kecskés Gabriella az elsők között nyitott magánszakorvosi rendelőintézetet 1990-ben, a Medic-Poliklinikát, háziorvosi és kórházi tapasztalatokkal a háta mögött. Ő az eredeti Voll-módszer kizárólagos hazai terjesztője. Számos szakorvos munkáját hangolja össze, a klinika minden betege számára biztosítva az emberközpontú és személyre szabott gyógyítást. Az alapító igazgató főorvost arról kérdeztük, mindenki gyógyítható-e – beleértve a magyar egészségügyet is.


– Az ön nevét nem hallani a természetgyógyászat körüli nagy csatározásokban. Mi a véleménye a törvényi szabályozás körüli vitákról?

 

– Valószínűleg azért nem hallotta a nevemet ezzel kapcsolatban, mert lefoglal a gyógyítás, nekem ebben a rendelőben van dolgom. Mindig is „szürke eminenciás” voltam, kitűnő tanuló, nem szeretem a harcokat. Talán ennek is köszönhetem a szakmai tekintélyem. Véleményem természetesen van. A kilencvenes évek nagy szabadossága után rendet kellett tenni, és tisztelet azoknak, akik ebben a munkában élen jártak. Ma ismét megérett az idő a szakma megtisztulására, arra, hogy a törvényi szabályozás minél inkább biztosítsa a betegek védelmét, ezzel egyetértek. Ha sok a szélhámos, a két-három hónapos gyorstalpaló után magát gyógyítónak kikiáltó, az elértékteleníti, komolytalanná teszi a természetgyógyászatot. Én a szakmai álláspontom elmondom bárhol, ahol megkérdezik, de nekem az a dolgom, hogy itt, a mi rendelőnkben minden a lehető legjobban menjen.

 

– Milyen elvárásai vannak a rendelőben?

 

– Megbízhatóan, emberségesen, együttérzéssel dolgozunk. Az embert a maga egészében nézzük. Nincs külön térde, füle, gyomra, a szervezetében minden mindennel összefügg, és ezeket az összefüggéseket látnunk kell, fel kell ismernünk a kölcsönhatásokat. Nálunk a szakorvosok együttműködve, egymást kiegészítve dolgoznak, és nem egymás mellett. Ennek különben mindenütt így kellene lennie. Ma az orvosi pálya túlságosan szakosodott, minden kis részletnek van szakértője, közben meg nem látjuk a fától az erdőt! Ebből aztán sok tévedés adódik. Mi itt nem csak beszélünk a holisztikus gyógyításról, hanem mindent annak rendelünk alá. S ugyanígy: nincs nyugati meg keleti orvoslás, hanem módszerek és eszközök vannak a betegség okának feltárásához és a gyógyításhoz. Éppen úgy szükség van a laborvizsgálatokra, mint a Voll-féle diagnosztikára vagy adott esetben a röntgenre, CT-re. A kabáthoz keressük a gombot: a beteghez és az ő bajához a megoldási lehetőségeket, nem pedig fordítva, mint sok helyen, ahol van egy módszer, és vagy jó lesz az adott betegnek, vagy nem.

 

– Maga a Voll-módszer is több részből áll: elektroakupunktúra, homeopátia és a modern orvoslás. Mi is ez tulajdonképpen?

 

– A Voll-módszer kidolgozójáról, dr. Reinhold Voll német orvosról kapta a nevét. Röviden és velősen valóban az elektroakupunktúra, a homeopátia és a nyugati medicina együttes alkalmazását jelenti. Ez alapvetően holisztikus módszer: a teljes szervezet energetikáját vizsgálja, az egész embert, és nemcsak egy pontját, a haját, a candidáját, az  allergiameridiánját. Hangsúlyozom: az egész embert! Amikor német gimnáziumba jártam, azt gondoltam, kidobtam négy évet az életemből, de bebizonyosodott: a sors tudja, mit akar, érdemes odafigyelni a jelzéseire! Mert ennek köszönhetem, hogy elsajátíthattam a Voll-módszert, és ezzel új fordulatot vett az életem. Huszonkét év után talán nem szerénytelenség azt mondanom: mindehhez hozzáadva a magam és kollégáim tapasztalatait, gyakorlatát és tudását, mi itt a sajátos Voll-módszerünkkel dolgozunk, nem pusztán egy eszközzel és metódussal, hanem mindenkinek egyénre szabottan keressük meg a legjobb megoldást, minden tudásunkat és információnkat latba vetve, ez pedig nem kevés, tekintve, hogy több szakorvossal dolgozunk.

 

– Ön mennyi időt foglalkozik egy betegével?

 

– Amennyire szükség van, alkalmanként legalább egy órát. Ha kell, újra találkozunk, ha kell, telefonon beszélünk, e-mailt váltunk. Én folyamatos kapcsolatban állok a betegeimmel, törődöm velük. Ez fontos.

 

– A Voll-féle módszer egyik sajátossága a góckutatás. Ezek afféle időzített bombák a szervezetünkben?

 

– Igen. Sok emberben vannak, és nem tudni, mikor válnak kórossá. Gyakran nem is ott kell keresnünk a betegség okát, ahol a tünetek jelentkeznek. A lányom, dr. Szőke Dorottya fogorvos, nagy tudója ennek: előfordul például, hogy egy fogban lévő góc miatt bizonyul makacsnak az allergia vagy szenved mindig náthától a beteg, esetleg állandó hőemelkedése vagy fejfájása van. Dóri kitűnően alkalmazza a szintén Voll doktor által kifejlesztett biológiai fogászatot. Sokan nem tudják, hogy a fogaink és a szerveink között szoros kapcsolat van, és a biológiai fogászat sem csak a fogak, hanem az egész szervezet egészségéről szól. Ki kell szűrnünk a lehetséges okokat, hogy aztán megtaláljuk az igazit! Fölösleges a parlagfűre vagy a macskaszőrre haragudni, az igazi ok bennünk rejlik, és nem is mindig ott, ahol fáj.

 

Lányaival, Dórival és Orsival

 

– Maradjunk még egy percig az allergiánál, mert erről azt állítják, hogy gyógyíthatatlan. Nem az?

 

- A legrémesebb, amikor a betegtől még a reményt is elveszik, és azt mondják neki: tanuljon meg együtt élni a betegségével. Miért kellene megtanulnia szenvedni? A másik lányomról tudom, hogy még az asztmából is ki lehet gyógyulni! Orsi féléves korában lett súlyos asztmás, a genetikai hajlamot anyai ágon örökölte. Hétéves volt, mire sikerült tünetmentessé tennem, és ez így maradt az érettségiig. A mai tudásommal ez sokkal gyorsabban menne, és a Voll-módszer később igazolta mindazt, amit ennek híján sokkal nehezebb volt kideríteni a betegségéről. Nagy stressz esetén ma is előfordul, hogy kiújulnak a tünetei, de tudjuk, hogy ilyenkor mi a teendő. Ha 2-3 évente megcsinál egy homeopátiás kúrát, tartósan kutya baja! Számos olyan beteg gyógyultan távozott tőlünk, akinek a betegségét gyógyíthatatlannak nevezték másutt. Az allergia, az asztma és sok más, gyógyszeresen nehezen kezelhető betegség gyógyítható, ha másként közelítünk hozzá.

 

– Több helyen nyilatkozta, hogy a lányainak akarja átadni a stafétabotot. Megérettek rá?

 

– Jó kezekben tudom intézményünk jövőjét. Dóri, vagyis Szőke doktornő fogszakorvos, homeopata és Voll-diagnoszta, már tapasztalt orvosnak mondható, lényegében ő vezeti az intézményünket. A férje, aki informatikus, jogász és közgazdász, támogatja őt ebben, sokat segít. A másik lányom, Orsi a marketinget tartja kézben. Bár elsősorban szájhagyomány útján terjed a hírünk, a mai világban ennél több kell, és a fiatalok nagyon ügyesen alkalmazzák a marketing modern módszereit.

 

– Megérezték a válságot?

 

– Sajnos egyre több a beteg ember. Az viszont jó, hogy egyre többen keresnek alternatív módszereket a gyógyulásukhoz, és veszik saját kezükbe az egészségüket. Nem mondhatnám, hogy észre se vettük a válságot, mert volt idő, amikor meg sem kérdezték, mi mennyibe kerül, ma pedig néha sajnos anyagi okai is lehetnek a beteg egy-egy döntésének, de van munkánk bőven.

 

– Még mindig van egyfajta szégyenlősség azzal kapcsolatban, hogy a beteg embertől pénzt lehet kérni, másfelől viszont vannak költségei a gyógyításnak. Hogyan kalkulál árakat?

 

– Amíg az állami egészségügyben dolgoztam, haragudtam a hálapénz intézményére, mert tudtam, hogy a beteg így kétszeresen, ráadásul kiszámíthatatlanul kényszerül fizetségre, de az orvosoknak el kellett fogadniuk ezt a megalázó helyzetet, ha meg akartak élni. Volt olyan időszak az életemben, amikor háziorvosként a fizetésem annyi volt, amennyit az autóra költöttem, hogy eljussak a betegeimhez, vagyis az állam lényegében kötelezett rá, hogy elfogadjam a hálapénzt. A magánrendelőben tiszta viszonyok vannak, az áraink tisztességesek és méltányosak. A beteg pontosan tudja, miért és mennyit fizet, az orvosaink pedig nem a pénzzel, hanem a gyógyítással foglalkoznak. Így kellene lennie mindenütt azzal a kiegészítéssel, hogy az alapgyógyítást a társadalombiztosításnak kellene kifizetnie, bárhol kapja is meg a beteg. Egy jobb szemlélettel, a szike és a pirula egyeduralmának felszámolásával nem csak korszerűbb, de jóval olcsóbb lehetne az egészségügy. Fillérekből lehetne sokkal hatékonyabb!

 

– Eljutottunk egy nagyon érzékeny kérdésig. Ma az egészségügy is nagybeteg. Ön hogyan gyógyítaná meg?

 

– Nem vagyok egészségpolitikus, de abban biztos vagyok, hogy szemléletváltásra, tiszta, átlátható viszonyokra, egyforma feltételekkel folyó versenyre és a gyógyszeripar egyeduralmának megtörésére van szükség ehhez. Ameddig a gyógyszergyárak finanszírozzák az orvosok továbbképzését, addig kemikália alapú lesz a gyógyítás, bármi legyen is jó a betegnek. Lehet erről szemérmesen hallgatni, ez attól még így van. A finanszírozás csakis kémiai és alaktani, morfológiai módszereket támogat, és egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy a világunk az energiák egyensúlyán alapul. A gyógyításnak az energetikai részét egyáltalán nem ismeri el. Ugyancsak nem ismeri el a finanszírozás, hogy a betegségek jó részének lelki okai is vannak, amikkel szintén foglalkozni kell. Ez teljes egészében hiányzik az egészségügyből, és ez a rákfenéje! Nyugat-Európában ez már nincs így. Sokkal olcsóbban jóval nagyobb eredményeket lehetne elérni a finanszírozási rend átalakításával.

 

– Egy statisztikában azt olvastam, hogy az ötvenévesek fele rendszeres gyógyszerfogyasztó. Ezt sokallja?

 

- Hát hogyne! Félreértés ne essék, nem vagyok gyógyszerellenes, magam is beszedem, amikor feltétlenül szükségem van rá, és a betegeimnek is felírom, ha kell. De amíg van szelídebb, a szervezet számára előnyösebb módszer, addig azt kell alkalmazni. A betegség és annak súlyossága, a beteg állapota, kora határozza meg, hogy homeopátiára, kemikáliára, sebészre van-e szükség. Ezt tudják maguk a gyógyszervegyészek, gyógyszergyári kutató orvosok is, hiszen közülük is vannak pácienseink.

 

Kecskés doktornő a Voll-féle diagnosztikát magyarázza

 

– A múltkor egy közismert férfi vezetésével megkérdőjelezték a homeopátiás szerek hatékonyságát, és volt egy kísérlet is: bevettek egy maréknyit, mégsem volt hatása. Mi a véleménye a szkeptikusok akciójáról?

 

– Lehet, hogy látványos, de rossz a kiindulópontjuk. Azt kérik számon a homeopátiás szertől, hogy nem úgy hat, mint a kemikália. Hát éppen ez az előnye! A homeopátiás szer lényegében információt hordoz, rezgéseket, ezeket közöljük a szervezettel, amikor bevesszük. Ehhez elegendő egy minimális hordozóanyag, a több hordozóanyag ugyanazt az információt tartalmazza. Ha most leírom egy pici lapra, hogy „gyógyulok”, meg leírom egy óriási méretű kartonra, attól az a szó ugyanazt jelenti, nem? Ha rossz a kiindulópont, a következtetés is csak rossz lehet. A homeopátia nem hit kérdése, hanem tudományosan bizonyított, többszörösen igazolt és hivatalosan elfogadott módszer egész Európában és Magyarországon is.

 

– Az orvosok összefogásán és a módszerek széles körű választékán kívül a harmadik fontos pont az önök munkájában a beteg együttműködésének megnyerése: ön mindenütt hangoztatja az életmód, a táplálkozás, a mozgás jelentőségét. Vajon az elfoglalt igazgató főorvos mennyire követi azokat a tanácsokat, amiket a betegeinek ad?

 

– Nem mindig annyira, mint szeretné, de igyekszik. Tegnap hat kilométert kerékpároztam, figyelek az étkezésemre, és az utóbbi időben átalakítottam a munkabeosztásomat úgy, hogy több idő jusson a pihenésre és a mozgásra, bár ez sem annyi, mint amennyit a betegeimnek javasolok. Az orvos is ember, és nem baj, ha ezt be is vallja. Igen, vannak olyan életszakaszok, amikor nehéz a legelső helyre sorolni az egészségünket, pedig mindig ezt kellene tennünk. De alapvetően egészséges vagyok, és nagyjából a családom is az. A betegeink együttműködésének megnyerése elengedhetetlen a gyógyulásukhoz, amiben mi segítjük őket, de nekik maguknak kell meggyógyulniuk, és ehhez azt is meg kell vizsgálnunk, mi a betegség kialakulásának az oka, túl a szervezetben fellelhető gócokon. Ha a beteg hajlandó változtatni rossz szokásain, a betegséghez vezető életmódján, akkor hosszú távra visszanyerheti egészségét.

 

– Milyen arányú a gyógyulás önöknél?

 

– Szinte kivétel nélkül mindenkinek javul az állapota. Vannak makacs emberek, akik valójában, tudat alatt nem akarnak meggyógyulni, például azért, mert a betegségük által csikarnak ki a családjuktól annyi figyelmet, amennyire szükségük van, vagy mert az önsajnálat lelki szükségletük. Éppen ezért a betegeink életkörülményeivel és lelkével is foglalkozunk. Nem is gondolja a páciensem, hogy amikor látszólag önfeledten csacsogunk, én akkor is figyelek, következtetéseket szűrök le, és azokat felhasználom a munkám során. Nem elég a betegeink testét gyógyítani, a lelküket is rendbe kell tenni. Arra biztatok mindenkit, ne hagyja el magát, akarjon meggyógyulni! Számtalan tapasztalat bizonyítja, hogy  kilátástalannak tűnő helyzetekben is van megoldás.

Zimber Szilvia
XVII. évfolyam 11. szám

Címkék: Dr. Kecskés Gabriella, Medic-Poliklinika, Voll-módszer

Aktuális lapszámunk:
2018. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.