Arcképcsarnok

dr. Kürti Katalin - A gyerek is partner a gyógyításban

Beszélgetés dr. Kürti Katalin homeopata gyermekorvossal

Harcos típusú, kemény nőt vártam, amikor dr. Kürti Katalinnal volt találkozóm, hiszen – gondoltam – ilyennek kell lennie annak, aki 1991-ben Magyarországon a homeopátia elterjesztését tűzte ki célul. Ám Katalin az a fajta harcos, aki nem erőből, hanem ésszel és érvekkel küzd, megértve és elfogadva, hogy vannak kérdések és kétségek, sőt szakmai tájékozatlanságra vagy ostobaságra valló álláspontok is. Mindenkinek joga van a véleményéhez, de a tudományos igazság független attól, ki mit gondol.


Édes kis golyócskák billentik helyre a szervezet egyensúlyát

– Hogyan fogadnak ma, több mint húsz évvel a homeopátia hazai felbukkanását követően egy homeopátiás orvost a kollégái és a betegek?

 

– A páciensek néha többet tudnak a homeopátiáról, mint a háziorvosuk, ha pedig homeopatát keresnek fel, azt tudatosan teszik. Egyre nő azoknak az orvosoknak a száma is, akik érdeklődnek iránta, és persze vannak ma is, akik elutasítják, általában azok, akik nem veszik a fáradságot, hogy megismerjék. De lényegesen nyitottabb iránta mindenki, mint amikor 1991-ben megalapítottuk a Magyar Homeopata Orvosi Egyesületet.

 

– Ön hogyan került kapcsolatba ezzel a gyógymóddal?

 

– A komplementer medicinát 1949-ben teljesen száműzték Magyarországról. 1990-ben az Egészségügyi Tudományos Tanács feloldotta ezt az akkori intézkedést. 1991-ben megjelent egy hirdetés az Orvosi Hetilapban, hogy egy orosz homeopata orvoscsoport háromhetes tanfolyamot tart. Fogalmam se volt, mi ez, de úgy éreztem, ott a helyem. Nagyon intenzív volt az a három hét, megtetszett a homeopátiás gyógymód, és éreztem, hogy számomra ez valaminek a kezdetét jelenti. A világ több pontján hároméves posztgraduális képzésen oktatják a homeopátiát, és később én is sokat tanultam még, de az a három hét valóságos sokk volt számomra, hiszen az akadémikus orvoslásban nőttem fel, de ráébredtem arra, hogy más módszerek is vannak.

 

– Mit szóltak törekvéseihez a főnökei, a kollégái?

 

– Mindig is idealistának tartottak, így valószínűleg nem lepődtek meg. A főnököm azonban, akivel amúgy jó viszonyban voltunk, azt mondta: szó se lehet róla, hogy a kórházban homeopátiával próbálkozzam! Nem tudom, a magánrendelőmben az első páciensek fogadásakor
ki izgult jobban, ők vagy én. De az eredmények megnyugtattak, és meghozták az önbizalmamat. Egymásnak ajánlottak a betegek.

 

– A homeopátia még ma is megosztja a társadalmat: a szkeptikusok például, hogy demonstrálják, miszerint a homeopátiás szer nem gyógyszer, marokszámra ették a kis bogyókat. Tényleg nem lehet túladagolni a szert?

 

– Emlékszem erre az esetre, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Nyilvánvalóan nem ért hozzá, aki így közelíti meg a kérdést. A homeopátiás szer nem a hagyományos értelemben vett gyógyszer, hanem lényegét tekintve információ. Ha suttogva mondok valamit vagy üvöltve, az ugyanazt jelenti, de minek üvölteni, ha akinek szól, halkan is meghallja? A homeopátiás szernél azt nevezzük túladagolásnak, ha szükségtelenül szedi valaki, vagy a szükségesnél jóval hosszabb ideig, mert akkor tüneteket válthat ki vagy visszahozhatja azokat a tüneteket, amik miatt a szedését megkezdték. A homeopátiás szer adagolásánál is követni kell a szakma szabályait, de a kémiai szerekhez hasonló mérgezéseket, netán halált nem okoznak, még helytelen adagolás esetén sem. A homeopátia nem hit kérdése, hanem tapasztalatokra épülő és klinikai vizsgálatokkal bizonyított, hatékony gyógymód, a butaság ellen viszont nincs orvosság.

 

 

– Homeopátiás szereket a gyógyszertárban is ajánlanak a betegnek. Minek akkor ehhez orvos?

 

– Vannak bizonyos komplex készítmények, amelyekből az úgynevezett bevált indikációk alapján a gyógyszerész választ, és nagy esélylyel benne van az adott páciensnek használó összetevő is. A homeopátiának azonban éppen az a lényege, hogy részint a tünetek, részint a páciens egyénisége, tehát specifikus igény szerint, személyre szabottan kell szert választani, és ehhez van szükség a jól képzett homeopata orvosra. A tünet végeredmény, nem ott kezdődött a betegség, aminek különböző lelki, érzelmi és más okai kell, hogy legyenek. Talán a fiam fogalmazta meg nagyon pontosan a különbséget: az akadémikus orvoslás biológiai lénynek tekinti az embert és sémákban gondolkodik, a holisztikus gyógyító személyiségnek tartja a páciensét, és individuális, egyéni megoldásokat keres.

 

– Ha már említette a fiát, hadd kérdezzem a családjáról. Nem lehetett egyszerű egy orvosi pályafutás mellett gyermeket nevelni.

 

– Nem volt egyszerű, ma már nem is tudom, hogy csináltam, de elég jól sikerült, mert nagyszerű gyermekeim vannak. A fiam 39 éves, közgazdász, két kisgyermek édesapja, a lányom 37 éves, angoltanár, egy édes hároméves kisfia van. Az unokáim is golyócskákat szednek, ha éppen szükségük van valamire, még sose kellett antibiotikumot adni nekik. Azt meghagyjuk nagy baj esetére, de remélem, sose lesz rá szükségük.

 

– A rendelőjében se ír fel antibiotikumot vagy más hagyományos gyógyszert?

 

– Ritkán van rá szükség, de ha a helyzet megkívánja, természetesen felírom. Nem vagyok elvakult, vakbélgyulladás esetén nyilván én is a műtét mellett döntök. A szülőkkel megbeszélve választjuk ki kis pácienseimnek a számukra legjobbnak ígérkező módszert. Sokszor például a táplálkozás megváltoztatását vagy más életmód-változtatást is javasolok. Az orvosnak az a feladata, hogy az adott helyzetben és az adott páciens számára a lehető leggyorsabb és legeredményesebb, egyben a legkíméletesebb gyógymódot megtalálja.

 

– Ön hogy áll a táplálkozással? Vegetáriánus?

 

– Nem, bár nem eszem sok húst, az is jobbára hal vagy szárnyas. Azt hiszem, alapvetően egészségesen élek, legalábbis erre törekszem.

 

– Az ön gondolkodásmódja sok orvosétól eltér, akik munkadarabként tekintenek a betegre. Hogyan viselte azokat a konfliktusokat, amik a kollégáival adódtak?

 

– Én mindig kész vagyok a szakmai vitára. Az sokkal fájdalmasabb, ha meg se hallgatnak. Nem gondolom, hogy a világ fehér és fekete, és azt sem, hogy én mindent jobban tudok, ez messze nincs így. Nem vagyok szabadságharcos, inkább diplomata. A támadás, az ellenállás nem az én műfajom, inkább arra törekszem, hogy megmutassam és elfogadtassam: a világ sokszínű, az emberek sokfélék, többféle módszer és eljárás lehet hasznos. Ha az állóvízbe bedobunk egy kavicsot, az felkavarja a vizet, és a hatása egészen messzire elérhet. Én csak olyat csinálok és mondok, amit nyilvánosan is vállalok, tehát a véleményemből és szakmai meggyőződésemből se csináltam soha titkot. Ugyanakkor nem akarom azt másokra erőltetni. Azonban, ha valaki nem hallgatja meg az érveimet, ez róla szól, nem rólam.

 

– Hogyan fogadják a szülők az ön hozzáállását és a homeopátiát?

 

– Hozzám az jön, aki igényt tart erre a gyógymódra. A gyerekeket és szüleiket partnernek tekintem, és ezt azzal hálálják meg, hogy megértik, nekik is felelősséget kell vállalniuk a saját, illetve gyermekük gyógyulásáért, egészségéért.

 

– A gyerekek maguk is?

 

– Hogyne! Bizonyos információkat tudniuk kell, a saját szintjükön, életkoruknak megfelelően velük is megbeszélem a dolgokat. Az oktatásban is keresem a játékos, interaktív megoldásokat, nem csak a kicsik esetében, hanem például amikor a homeopátiát tanítom a kollégáknak. Vannak olyan pácienseim is, akik a kezem alatt nőttek fel, és aztán a gyerekeiket is hozzám hozzák. Szájhagyomány útján terjed a rendelőm híre, és erre büszke vagyok.

 

– Nemrég megjelent egy mesekönyve, amiben a homeopátiás szerek egy királyi udvar szereplői. Helyes, hogy gyerekeknek gyógyszert reklámoz egy mesekönyv? Szabad nekik erről mesélni?

 

– Reklámról szó sincs, ismeretterjesztésről annál inkább, és nem csak gyerekek, felnőttek számára is. Az volt a célom, hogy a homeopátiás szereket közelebb hozzuk az emberekhez, ismertebbé és elfogadottabbá tegyük. Magyarországon az emberek mintegy 15 százaléka szívesen veszi ezeket a szereket, és ez nagyon jó arány, de azt jelenti, hogy 85 százaléknak még mindig nincsenek helyes és pontos ismeretei a homeopátiáról. Az is célom volt, hogy a szülő a gyermekének könnyebben meg tudja magyarázni, mit és miért kell bevenni, bár a kicsik nem tiltakoznak a kis fehér golyócskák ellen, hiszen ezek érdekesek és kellemesen édesek, elszopogathatók vagy tiszta vízben feloldva elkortyolhatók, úgyhogy kiküszöbölhetők velük a gyógyszerbeadás nehézségei. Ez azért is jó, mert az orvoshoz és a gyógyuláshoz kellemes élmény kötődik, így kis pácienseim szívesen jönnek hozzám. Ahogy arról már szó volt, a szakma szabályainak betartása mellett ártani nem lehet ezekkel a készítményekkel, mellékhatással nem kell számolni. A szülőknek ezzel együtt a lelkükre kötöm, hogy ugyanolyan körültekintően járjanak el a homeopátiás gyógyszerek esetében is, mint az akadémikus gyógyítás gyógyszereivel.

 

– Vannak, akik azt mondják, a homeopátiában sok pénz van. Igaz ez?

 

– A homeopátia mindent összevetve hosszú távon olcsóbb gyógymód, mint más gyógyszeres terápiák, de a társadalombiztosítás sajnos nem támogatja. A homeopátiás orvos – a módszer lényegéből adódóan – jóval több időt szán páciensére, mint általában egy háziorvos, és a magánrendelésen persze ezt is meg kell fizetni. Mégis, azért tartom ezt tiszta ügynek, mert nincs az a fajta képmutatás, amibe a közellátásban orvos és beteg egyaránt belekényszerül. A rendelőben ki vannak függesztve a tarifák, egyértelműek a viszonyok. Nyilván egy gyerekorvos, ha jól ismer már egy családot, és tudja, hogy például sok gyereket nevelnek vagy átmeneti nehézségeik vannak, dönthet úgy, hogy eltér a szokásos, kiírt rendtől.

 

– Gyermekorvosnak lenni állandó készenlétet igényel. Hogy bírja ezt ilyen sok éven át?

 

– Számomra ez nem megterhelő. Minden reggel telefonon elérhető vagyok, előjegyzésre fogadom a gyerekeket és a szülőket kulturált körülmények között, várakozniuk nem vagy alig kell. Amióta nyugdíjba mentem, már csak hetente három napon rendelek, de akiket jól ismerek, azoknak telefonon is tudok tanácsot adni, segíteni addig is, amíg eljutnak hozzám. A hét negyedik napja a Budapesten élő unokámé, Dávidkáé, az ötödik nap az enyém. Pilates-edzésre és gyógytornára járok, moziba, színházba, szeretek utazni, olvasni, és mint kiderült, írni is. Újabb könyvön dolgozom, természetesen a homeopátiáról fog szólni az is.

 

– Meddig kell még Magyarországon harcot vívni a homeopátia elismertetéséért?

 

– Hivatalosan ez elismert gyógymód, más kérdés, hogy azok a kollégák, akik kevéssé ismerik, tartanak tőle vagy ismeretlenül elutasítják. A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület nagyon sokat tett a módszer el- és megismertetéséért, és én magam is ezt célzom meg, többek közt a könyveimmel. Ez egy szelíd gyógymód, ami nem rombolja, ellenkezőleg, ráncba szedi, támogatja a szervezet öngyógyító erőit. S a gyermekeknél ez különösen fontos.

 

Névjegy

Dr. Kürti Katalin

1974-ben végzett a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd tíz évig dolgozott a Szent János Kórház gyermekosztályán, közben két évet a fővárosban körzeti gyermekorvosként is. 1979-ben szakvizsgázott gyermekgyógyászatból. 1984-től a Szent Imre Kórház szülészetén volt adjunktus. 1995 óta a saját rendelőjében fogadja pácienseit. 1991-ben alapító tagja és elnöke lett a Magyar Homeopata Orvosi Egyesületnek. Részt vállalt a homeopátia hazai elterjesztésében, népszerűsítésében, keményen dolgozott a homeopátia hazai magas szintű műveléséért és oktatásáért. 2000-ben a Semmelweis Egyetemen homeopátiából licencvizsgát tett, 2007- ben kapta meg az Európai Homeopátiás Bizottság által kiadott Európai Homeopátiás Diplomát. Az egyesület elnöki tisztéről ugyan 2010-ben leköszönt, de kollégái nagyrabecsülésük jeléül tiszteletbeli elnökké választották.  

 

 

Aurum király

Szokatlan és különleges kötet dr. Kürti Kataliné: kicsiknek és nagyoknak szánt homeopátiás meséket tartalmaz.

 

„Az Óperenciás tengeren is túli királyi udvar mesebeli alakjai elevenednek meg a könyv lapjain. Találkozhatunk a szeleburdi Árnika királykisasszonnyal, az izgulós Gelsemium udvarhölggyel, Pulsatilla királynéval, Aurum királlyal és még sok más szereplővel. Kiderül, hogy miért szenvedett Palladium hercegnő, és az is, hogy milyen furcsa szokásai voltak Arsenicum udvarmesternek. Arra is fény derül, hogy a szereplőkével azonos nevű homeopátiás golyócskák  egítségével milyen betegségekből lehet kigyógyulni. A szerzőnek különös érzéke  van ahhoz, hogy bonyolult dolgokról is élvezetesen és érthetően meséljen. A könyv egyidejűleg  szolgálja a szórakoztatást és a tanulást is.” (Dr. Tasnádi Kriszta homeopata, a könyv lektora)

Z.Sz.
XVIII. évfolyam 8. szám

Címkék: Dr. Kürti Katalin, gyermekgyógyászat, homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.