Arcképcsarnok

Dr. Rácz Gábor - Nem kell kerítés

Beszélgetés lapunk szerkesztőbizottságának tagjával

    Kezdetben volt a természetgyógyászat, s egy másik kezdetben volt a Természetgyógyászat. Idővel mindkettő meghalt egy kicsit, de ma már újból él a természetgyógyászat, és van Természetgyógyász Magazin is.  


    A lap olvasói jól ismerik Rácz Gábor professzor írásait a fitoterápiával és a homeopátiával kapcsolatban. A Természetgyógyász Magazinnak a kezdetektől fogva munkatársa. Mint mondja: az együttműködés már az első pillanattól kezdve tanulságos, kellemes.

     

    – Ez döntően a főszerkesztő személyének köszönhető. Széles körű tájékozottsága mellett dr. Görgei Katalin figyelembe veszi az olvasók és a munkatársak véleményét, meglátásait. Határozott, céltudatos, és ehhez kezdeményezőkészség is társul.

     

    Az egyébként örökifjú professzor több mint 55 esztendeje oktatja tantárgyként a fitoterápiát és a homeopátiát.

     

    – A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen voltam tanszékvezető, s közben több külföldi intézményben is oktattam. Németország, Törökország, Belgium összesen 10 egyetemén tanítottam az idők során. A Pécsi Tudományegyetemre 1992-ben hívtak, itt feleségemmel együtt a klinikai fitoterápiát adjuk elő vendégtanárként. Nagyon jó érzés tölt el, amikor a magyarországi gyógyszertárakban olyan készítményt látunk, amely a nevünkhöz fűződik. Eredményeink között említek húsz, általunk írt szakkönyvet, több magyar nyelvű kötetet is. Marosvásárhelyen egyébként ezer tanítványunk volt, és igen sok diákszakkörös és doktorandusz munkáját irányítottuk. Közülük többen is a munkatársainkká váltak később.

     

    – Mi a véleménye arról a szembenállásról, amely a hagyományos és a natúrgyógyászat között tapasztalható?

     

    – A természetgyógyászatot nem szerencsés szembeállítani az orvoslás elterjedt irányzataival. Az orvosi vagy gyógyszerészi oklevéllel, gyakorlattal rendelkező szakemberek közül egyre többen fogadják el a természetgyógyászati szemléletet, a természetes eszközök tárát. Fél évszázad alatt nem találkoztam olyan orvossal vagy gyógyszerésszel, akit ne hatna át a természetgyógyászat ismert szemlélete. Már az emberiség születése óta rendelkezésünkre állnak természetes gyógymódok, s ez így van manapság is, ezért nem beszélhetünk két ellentétes irányzatról, nézetről. Tény, hogy nálunk is elterjedt a hagyományos gyógyászat kifejezés, amely azonban megtévesztő, mert hagyományai éppen a természetgyógyászatnak vannak. Az első olyan gyógyszer, amely nem létezik a természetben, csupán 1846-ban került forgalomba. A szintézis útján, tehát a mesterséges előállításra alapuló gyógyszeripar 1870 körül jött létre, s rohamos fejlődésnek csak a 20. század második évtizedében indult. A megkülönböztetés abból ered, hogy a valóban nagy hagyományú természetgyógyászat, illetve a modern kor vívmányai között mesterséges határvonalat húznak. Manapság viszont senki nem tiltja meg, hogy az orvoslásban esetenként természetgyógyászati eljárásokat, kezeléseket alkalmazzunk. Ha akarom, akkor a fürdőgyógyászat a természetes gyógymódok közé tartozik, de ha úgy akarom, nem sorolom az ősrégi irányzatok közé. Vagy nézzünk egy másik példát! A páfrányfenyő kivonatát tartalmazó gyógyszerek a természetgyógyászati készítmények közé sorolhatók, de a hatásuk nem változik akkor sem, ha nem tekintem őket annak. A készítmény értékét nem befolyásolja a csoportosítás. Az a lényeg, hogy a beteg, gyógyulásra vágyó embert nem szabad megfosztani attól a lehetőségtől, hogy a rendelkezésünkre álló eljárások közül a legjobbnak ítélt kezelést kaphassa, függetlenül attól, hogy azt melyik kategóriába soroljuk. Éppen ezért a magukat természetgyógyászoknak nevező gyógyítóknak sincs megtiltva, hogy lépést tartsanak napjaink egyre bővülő ismereteivel, az új lehetőségek felfedezésével. Ha a gyógyító egy adott területen nem járatos, akkor szabad a betegét egy megfelelő egészségügyi intézménybe irányítania. Nem muszáj mindenhová kerítést, korlátot tenni.

     

    – Ön szerint hol van, hol lenne a helye a természetgyógyászatnak a gyógyítás és az egészségügy rendszerében? Összesimíthatók-e a különbségek a betegek érdekében?

     

    – A kérdés második része, vagyis a betegek érdeke a lényeg. Ha bármi egyebet helyezünk előtérbe, akkor inkább válasszunk más szakmát. Nagyon sokféle foglalkozás van. Az első lépés szerintem a természetgyógyászat oktatása. Az egyetemeken sok olyan tantárgy van, amely nem kötelező, hanem választható. Ezek közé iktatható mindaz a tudás, amit természetgyógyászatnak nevezünk, vagyis a szemlélet, az elv, a részterületek, az eszköztár. Az oktatásban, az egészségügyi rendszerben és a mindennapi orvoslásban kár elkülöníteni például a szintetikus gyógyszereket a természetes eredetűektől. Hajdanán persze kézenfekvő volt a megkülönböztetés, de jelenleg a vitaminkészítményeket majdnem kivétel nélkül szintetikus úton állítják elő, a nyersanyaguk tehát nem természetes eredetű. Ezzel szemben a nyomelemeket tartalmazó készítményeknek természetes a kiinduló anyaga. Attól, hogy egy orvos nyomelemet tartalmazó készítményt ír föl, nem válik természetgyógyásszá. Soha nem győzöm hangsúlyozni, hogy a beteg szempontjait kell figyelembe venni, és az eredetétől függetlenül azt a szert, orvosságot kell adni, ami a legalkalmasabb neki.

     

     

    – Miért tartja fontosnak, hogy az emberek rendszeresen tájékozódjanak a holisztikus szemléletű természetgyógyászatban?

     

    – A gyógyászat nem képzelhető el másként, mint úgy, hogy mindent számításba veszünk. Az emberek az éppen fölbukkanó panaszaik miatt fordulnak gyógyítóhoz. A tünetek, a panaszok alapján is lehet kezelni, még eredményeket is el lehet érni. Előfordul, hogy a tüneti kezelésen kívül nincs más lehetőség. Ám mindig az okot, a betegséget kiváltó tényezőt keressük, s az a legjobb, ha mi magunk igyekszünk földeríteni a betegség körülményeit. Egy látható elváltozás és a panaszok között gyakran nincs arány, vagyis sokszor állapíthatunk meg műszeresen olyan elváltozást, ami általában fájdalmakat szokott okozni, de a mi betegünknek mégsem okoz szenvedést. Ennek a fordítottja is igaz, amikor elváltozást nem látunk ugyan, a beteg azonban szenved. Sok esetben tehát sem a tünetek, sem pedig a klinikai jelek alapján nem jövünk rá, mi kell az eredményes kezeléshez. Ahhoz, hogy a beteget megszabadíthassuk panaszaitól, be kell őt illesztenünk a környezetébe, meg kell ismernünk a szokásait, az emberi kapcsolatait, az életmódját, a gondolkodását, a munkakörülményeit és még sorolhatnám. Az összefüggések rendszerébe tartozik a csillagos égbolttól kezdve a légkörön és az altalajon át az időjárásig és az éghajlatig minden, ami hatást gyakorol a testre és a lélekre.

     

    – Néhány mondatban mit üzenne olvasóinknak?

     

    – A tájékozott, őszinte olvasók kérdései nagyon sokat jelentenek nekem. Helyzetjelentéseik is mindig érdekesek. Egyúttal megértésüket kérem amiatt, hogy nem tudok betegeket fogadni. Noha a kapcsolatunk a távközlésre korlátozódik, mégis nélkülözhetetlen, pótolhatatlan, mert az őszinteségen és a kölcsönös bizalmon nyugszik. Amikor arról értesítenek, hogy jól vannak, akkor őszintén örülök, és szerencsére igen gyakori ez az öröm. Köszönöm nekik!

    Niczky Emőke
    IX. évfolyam 5. szám

    Címkék: Dr. Rácz Gábor

      Aktuális lapszámunk:
      2020. január

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.