Arcképcsarnok

Dr. Vinczer Péter - Mindent bele!

Beszélgetés lapunk állandó munkatársával

    Kezdetben volt a természetgyógyászat, és egy másik kezdetben volt a Természetgyógyászat. Az idők során mindkettő meghalt egy kicsit, ma már viszont újból él a természetgyógyászat, és van Természetgyógyász Magazin is.


    Roald Dahl angol író egyik történetében a feleség halálos csapást mér férje fejére egy kőkeményre fagyott báránycombbal, majd a bűnjelből ínycsiklandó vacsorát készít, amit szívélyesen föltálal a helyszínelő rendőröknek. Az elbeszélés – akárcsak a kötet többi darabja – éppen azért múl felül minden képzeletet, mert akár igaz is lehetne. A Meghökkentő mesék címet vette kölcsön dr. Vinczer Péter ahhoz a sorozatához, amelyet lapunk olvasói bizonyára nagy érdeklődéssel (s meghökkenéssel) tanulmányoznak.

     

    – Minden írása általában véve a táplálkozás-élettannal foglalkozik. Ez azért is érdekes, mert vegyészmérnök létére nyilván egészen más érdekei vannak, mint a laikus fogyasztónak. Rosszul látom?

     

    – Én is fokozatosan jutottam el azokhoz a felismerésekhez, amelyeket ma már hirdetek, publikálok. S ezek puszta tények. Mivel a szerveskémia-kutatás a szakterületem, bőven volt alkalmam belelátni abba, hogy táplálékaink miként hatnak sejtjeink, illetve az egész szervezetünk működésére. Egy laboratóriumban sok minden látszik, ott van a szemünk előtt, ezért nem lehet mellébeszélni, nincs is értelme. Meg lehet vizsgálni, mi az, amit a táplálkozás során magunkhoz veszünk. A szervezet a táplálkozás során fölvett anyagokból építkezik, tehát a minősége, az összetétele alapvető kérdés az egészség szempontjából.

     

    – Van egy hajdani mondás, mely szerint azok vagyunk, amit eszünk. Ön kritikusan úgy fogalmaz több helyütt, hogy azok vagyunk, amit megetetnek velünk. Vagyis nem tudjuk, mit eszünk?

     

    – Sajnos nem. Az élelmiszeripar ugyanis számtalan olyan anyaggal dúsítja, színezi, tartósítja és helyettesíti a táplálékainkat, amiről a fogyasztónak fogalma sincs. S noha ma már föl kell tüntetni a csomagoláson, hogy például mivel tartósították a zacskóban lévő élelmet, az egyrészt nem mond semmit az embereknek, másrészt a lényeg rejtve marad. Az tudniillik, hogy valójában miféle összetevőket rejt a zacskó vagy a doboz.

     

    – Az emberek azonban szinte rákényszerülnek arra, hogy kész vagy félkész ételeket vásároljanak, hiszen azzal időt és fáradságot takarítanak meg.

     

    – Ez a tyúk és a tojás esete. Nem tudni, hogy a kevesebb idő miatt fejlődött az élelmiszeripar olyan dinamikusan, vagy az újabb és újabb, nagyon tetszetős csomagolású élelmek miatt szoktunk le arról, hogy magunk szerezzük be az alapanyagokat, s azokból magunk készítsük el az ennivalónkat. Az is kérdéses, hogy minden az időhiányra fogható-e. Lehetséges, hogy sokan akkor is készterméket vesznek, ha egyébként nincs sok dolguk, mert otthon vannak. Szerintem életformává is vált az, hogy nem cipekedem a piacon, nem válogatok az áruból, hanem egy szatyorban hazaviszem a holmit, s ha kell, előveszem a mélyhűtőből, bedobom a mikróba. Nincs szemét, nincs szag, nem úszik a konyha, minden olyan elegáns és komplett. S megvan az illúzióm, hogy az adott cég adott csomagolású terméke mindig garantáltan megbízható, tehát a felelősséget a gyártók levették a vállamról. Ám ahogy az előbb mondtam, a fogyasztó nem tudja, a csirkecombon kívül még mi van a vonzó dobozban. Viszont marad egy csomó idő, amit másra, például vásárlásra lehet fordítani. Végül is fogyasztói társadalomban élünk.

     

    – Egy tudós nemrég azt írta, hogy a betegségek zömét nem az okozza, amit eszünk, hanem az, amit nem eszünk. Vagyis bizonyos anyagok, például egyes nyomelemek hiánya kockáztatja az egészségünket. Egyetért ezzel?

     

    Sok igazság van az állításban. Az úgynevezett táplálékkiegészítő készítmények nem véletlenül kerültek forgalomba. Olyan elemi összetevőket tartalmaznak, amelyeket az élelmiszerek nem mindig képesek biztosítani, tehát utólag, pótlólag kell magunkhoz venni. A hiány pótlásával a szervezet megerősödik, a közérzet javul, az immunrendszer jóval könnyebben bánik el a kórokozókkal. Szavunk, az egészség is azt jelenti, hogy egészben vagyok, mindent megadok a szervezetemnek, amire szüksége van. De a tabletták lenyelése önmagában nem elég az egészség megőrzéséhez, a betegségek megelőzéséhez. Mit sem ér a kapszula, ha közben az ember ezer más módon teszi tönkre magát, nem mozog, nem él friss levegőben, nem kapcsolódik ki rendszeresen, vagyis nem él tudatosan. De a forgalmazás köré épített hihetetlenül éber marketing sokakat meggyőz arról, hogy napi három szem, s elpusztíthatatlan vagy. Olyan ez, mint a számítógépes játékokban. Ott annyi élete van a szereplőnek, ahány kulcsot vagy valami mást összegyűjtött az elején. Itt meg annyi, ahány doboz kapszulát nyelt.

     

    – Vajon mindaz, ami a papíron szerepel, benne van egy készítményben?

     

    – Igen, de ez nem biztos, hogy jó számunkra. A probléma lényege az, hogy az összetevők hatását külön-külön ismerjük, a kölcsönhatásaikat már kevésbé! Tudjuk például, hogy az embernek viszonylag sok C-vitaminra van szüksége, s a szervezet igénye bizonyos esetekben, többek között betegségnél, dohányzásnál még magasabb. A vitaminkomplexekben is benne van a C-vitamin, de még más is, és nem mindig tudni, hogy ezek együttesére a szervezet miként reagál. A gyártó azt nézi, hogy az összetevők mindegyikéből a szakirodalomban föllelt adatok szerinti, meghatározott egységet beletegyen a kapszulába, tablettába.

     

    A szakirodalom ugyanis minden vitaminról, nyomelemről, ásványi anyagról leírja, hogy az emberi szervezetnek hány egység a napi igénye belőle. A hatásokat is ismeri a tudomány. De x egység kalcium és y egység magnézium együttesen nem ugyanúgy hat, mint külön-külön. Arról nem beszélve, hogy az emberi szervezet nem gép, hanem egy élő rendszer, s ezért akár kárt is okozhat egy készítmény, ha egyik vagy másik összetevőre nincs, vagy csak kisebb mértékben van szükségünk. A modern táplálékkiegészítők viszont attól is népszerűek, hogy mindent beletesznek, s óriási reklámköltséggel hirdetik őket. Azt, hogy a szlogenek nem igazak, nagyon nehéz bizonyítani. Majd bizonyít az idő, de addigra hol lesznek a marketingesek, s hol lesz a ma kapható készítmény? Nagy versenyfutás ez az idővel.

     

    – Mi a megoldás?

     

    – Az lenne a helyes, ha a természet adta élelmekből, például zöldségekből, gyümölcsökből, gabonákból vennénk magunkhoz mindazt, ami szükséges. A természetes élelmek is komplexek, hiszen a spenótban is sokféle összetevő van, de olyan állapotban és mértékben, ahogy az emberi szervezetnek kell. Tudom azonban, hogy a megfelelő életvitel, az egészség megőrzése nemcsak időigényes, de költséges is, ezért az emberek hamar elcsábulnak.

     

    – S itt jön ön is. Hogyan került kapcsolatba az olvasóközönséggel?

     

    – Még 1995-ben sorozatot írtam a nyomelemekről. Amikor a magazin kettévált, én Görgei Katival maradtam, mellette tettem le a voksomat. Egy évvel ezelőtt hagytam ott egy gyógyszergyártó céget, s azóta még többet szeretnék teljesíteni az olvasóknak. Igazából azt szeretném, ha minél nagyobb tömeget világosíthatnék föl a táplálkozás rejtelmeiről.

     

    – Mit üzen az olvasóknak?

     

    – A vitaminok kérdésével kapcsolatban sok mindent megtanultak az emberek. A többi azonban még rejtve van előttük. Biztatom őket, hogy tájékozódjanak, kérdezzenek, olvassanak, s erre ne sajnálják az időt. Az egészségük függ a tudástól.

    Niczky Emőke
    X. évfolyam 8. szám

    Címkék: Vinczer Péter

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.