Arcképcsarnok

Dunkel Nepomuk Norbert - Egy reneszánsz zeneterapeuta

Folytatjuk sorozatunkat, ahol olyan, akár évezredes, de ma éppen nem hagyományosnak nevezett - azaz az akadémikus orvoslás eszköztárába tartozó - módszerekkel, mint művészeti vagy kifejezésterápiák alkalmazásával gyógyítókat mutatunk be. Dunkel Nepomuk Norbert egyszerre kortalan, örök gyerek, tele kíváncsisággal, kérdéssel és megannyi kiérlelt válasszal, amire csak egy reneszánsz egyéniség képes. S valóban, számos, eleddig róla megjelent cikk említette így, még a montreali McGill újság is, ahol szintén ragyogó kritikát kapott orgonaestje. Jó tudni, hogy elszürkült és gépies világunkban még találkozhatunk ilyen emberekkel. Rengeteg dologhoz ért, amellett, hogy kiválóan játszik zongorán és orgonán, tanult filozófiát, esztétikát, éneket, grafológiát, gyógypedagógiát, dolgozott idegsebészeti műtőben, belgyógyászaton és pszichiátrián, ír könyvet és szimfóniát, koncertezik, talált kutyákat ment és árva varjakat gondoz erkélyén… Most épp Kardinális nevű dolmányos varját eteti, de Debrecen-szerte ismerték Malacz kutyájáról, aki még kanadai koncertkörútjára is elkísérte. Jómagam előbb írásán keresztül ismerkedtem meg vele, közös kötetben jelent meg metaelméleti tanulmányunk. Mert ha kell, ötven vagy akár százötven oldalban ír az univerzum zeneiségéről - filozófiai mélységben. "Aki szakállal hordja a szemüveget, az biztos nagy tudója a léleknek" - ez a Presser dalszöveg jutott eszembe elsőként, amikor most újra találkoztunk.



 

-  A mítoszokban a hősök némelyike énekel, zenél, varázsol. Ilyen volt Vejnemöjnen, de a magyar regösökről is fennmaradt, hogy énekeikkel gyógyítottak. Mintha arról szólna ez, hogy a zene a legnagyobb erők egyike.

 

- A zene nem zene, mondtam már oly sokszor. A zene mint rezgés, mint vivőhullámra írt információ az egész univerzum felépítési elve. Az energia és információ egysége az, ami bármit is felépíthet, szerkezetet eredményez. A szimfónia szavunk a görög szün és a phóné szóösszetételből ered. Hangok - arányok, minőségek, tulajdonságok - összessége. A szünfóneo azt jelenti, hogy összesúgok, összebeszélek. Azaz összehozok, harmóniát teremtek össze nem illő dolgok között. Az egész világ egy nagy kompozíció, és itt is érdemes megvizsgálni a szó gyökerét, mert a compositio a cum pono szavakból ered, és azt jelenti: összerakok. Vejnemöjnen varázsénekei, a szirének dala, Dávid király elbűvölő hárfajátéka, Szent Cecília énekének hatalma az ún. megváltozott tudatállapot létrehozásából veszi erejét. Ebben a tudatállapotban a jobb agyfélteke dominál, és a bal féltekei gondolatáram, a verbalitás, az elme szüntelen duruzsolása alábbhagy. A zene előtt felhangolják a hangszert és rövid futamokkal, motívumokkal ellenőrzik a kívánt eredményt. Ám a hallgatóság is áthangolódik. Megváltozik. Mert minden gyógyulás változással veszi a kezdetét. Az indiai mitológia szerint Síva Nátarádzsa, a "Tánc Ura" dobütései voltak az univerzum első teremtő lüktetései... A mitológia kvantumfizikailag is igaz: a világ a semmi és a valami váltakozására épül, bináris jellegű, de végső soron a valami és a semmi egymásba átalakul, amire a modern fizika elméletei, a szuperhúrelmélet, bránelmélet, flopátmenet, részecske- és antirészecske-párok keletkezése is utal. A gyógyító hatásért lényegében az felel, hogy egy mélyebb, lényegibb állapotba kerülünk, ami a lét forrásához visz közelebb bennünket. De persze nem a popzenével.

 

- Az elmúlt évezredekben rendszerint pozitívan viszonyultak a különböző kultúrák emberei a zenéhez. Bach és Luther szerint a zene Isten adománya, ugyanakkor Platón és Tolsztoj inkább kiiktatni akarta a szellemi fejlődés útjáról, mivel alaptalan érzelmeket kelt. A Szomorú vasárnap annak idején valóban öngyilkossági hullámot indított el. Mások elképzelhetőnek tartják a sátáni eredetű vagy sátáni módon alkalmazott zenét. Nem feltétlenül jó a példa, de legutóbb az Eurovíziós dalfesztivál finn győztes együttesét bélyegezte a házigazda görögök ortodox egyháza sátánistának. Szerinted van-e ördögi zene?

 

- Igen, van, mert a zene nem zene, hanem hangokban kódolt mozgás. A mozgás pedig reakció, temperamentum, tehát az érzelmek kifejezése. A sátáni pedig a kontrollálatlan, az intellektust megszüntető elementáris erő, mégpedig a félelem és a düh ereje, ami minden emberi integráltságot elsöpör. Platón nem a zenét akarta háttérbe szorítani, hanem a megvilágosodás szempontjából hárítja a zavaró érzelmeket (mint ahogy a buddhizmus), amit akár kép, szöveg, színdarab vagy épp a zene kelt fel. Számtalan "csak érzéki" dolog van, ami a testi élvezetek révén a világhoz köt bennünket. Ám a magas művészet pont az anyagi világ fölé akar emelni. Így tesz különbséget az esztétika dionüszoszi és apollóni eksztázis között, aszerint, hogy a zenei elragadottság mely irányba visz.

 

 

- A zenészeknél is felfedezhető-e, hogy egy általuk megszólaltatott hang árulkodik arról, hogy milyen viszonyban vannak, milyen mértékben telítődtek az úgynevezett örök értékekkel?

 

- Á, dehogy. Zenészeink többsége ösztönember vagy átlagember. Talán létrehozzák a szépséget, de a művészek többsége a legkevésbé sem tudatos művész. Ez a felsőoktatás jellegéből adódik, ma már minden taposómalom. Az egyetemek és főiskolák a mai óriási kontraszelekció létrehozói is, áldozatai is. A mai kor az átlagember kora. A tehetség, a tudatosság ma már deviancia. Kozmikus képmutatás folyik. A musica sacra, az egyházzene a budapesti bazilikában vagy Indiában egyaránt egy indukált tudatállapot- változást szolgált. Kiemelkedni a földi, beszűkült és anyagra fixált tudatállapotból. Az extázis a kilépés elősegítésére szolgált.

 

- Mitől gyógyító a zene? Pusztán attól, hogy művészi és rendezett? Vagy attól függ ez, hogy mennyire képes ráhangolódni a "szférák örök zenéjére", és így különböző tudatszinteket lehet megszólítani vele?

 

- A rendezettség a kulcsszó. Van törvényes, szerkezetes, rendezett, erkölcsileg helyes, mérték szerint való dolog, világrész, amit régen dikének hívtak. Az adiké mindaz, ami rendezetlen, törvénytelen, mértéktelen, féktelen, kaotikus. A művészet lényege az, hogy az alakítatlanból csináljon alakítottat, a rendezetlen entrópiából készítsen rendezettet, szüntrópiát. Ami rendezett, már majdnem művészi is. A kozmosz eleve rendezett. Talán négy-hat fizikai állandónak, azaz "behangoltságnak" eredményeképp lehet eleve olyan, mint amilyennek látjuk. "Az első hangoló” nagyon pontosan és előrelátóan rendezte be a látható világot. Ami a szférák zenéjét illeti, valóban van egy musica humana, egy emberi, „földi”, esztétikai zene. És bizony, még a csillagoknak is van zenéjük, ez a musica mundana: periódusaik, keringési idejük, egymással való összhangjuk. Fizikailag a csillagok között húzódó óriási gázködök, porfelhők a keringő csillaghoz hol közelebb, hol távolabb esnek a gravitációs erőtől vezérelve, és ez egy szabályos, oszcilláló mozgás, miként a zenei hangot eredményező rezgés. Több ilyen hangot sikerült csillagászatilag kimérni, ha hallanánk, ez a hangversenyzongora ún. C1 (a szubkontra c hang) hang alatti négy-öt-hatodik oktávban szólna. És ezt a középkor óta tudjuk, például Boethius munkáiból. Ami a különböző tudatszinteket illeti, itt nem tudásról, hanem rezgésről van szó. A perszóna szavunk a latin per sonare, vagyis átrezeg, átzúg szóból eredeztethető: az a személyiség, amit egyáltalán észre tudunk venni, az van a személyiségben, amire reagálni-rezegni képesek vagyunk. Mivel a gyógyítás tudatállapot, életmód, lakáskörülmény, táplálkozás, érzelmi-gondolkodásbeli változás, nyilvánvaló, hogy a zene e változást segíti. A zene számos, élettanilag mérhető változást indukálhat, ilyen a légzésszám, a légzésmélység, a szívritmus, a bőrellenállás vagy éppen a szerotonin- és dopaminszint, azaz a boldogsághormon és az ingerkereső hormon szintjének változása. Daganatos betegekben mérhető a pszicho- és zeneterápiák során a limfokinek, például az α–immunglobulin, az interleukinok, a β-tumornekrózis faktor változása is!

 

 

- Hogyan lehet elérni, hogy olyan katarzis szülessen a hallgatóban, ami célzottan feloldolyan benső gátakat, görcsöket, amelyek a gyógyulás útjában állnak?

 

- A belső gátak oldásának lényege a félelemmentesség. A mély zenei élmény segít regresszióba, ami alatt most a jó értelemben vett, korábbi, gyermeki szintre való visszalépést kell érteni. Csökkenti a jobb félteke frontális részének aktivitását, ami oly jellemző a pszichoszomatikus, lelki eredetű testi betegségekre, mint az irritábilis bél szindróma, allergia, asztma, gyomorfekély, szorongás... A szorongásoldás mellett egyre inkább másképp tudunk látni korábbi érzelmi reakciókat, érzelmi helyzeteket, sőt, adott zenemű részletére relaxációt, vérnyomáscsökkenést, szerotonyugalmat tudunk elérni. Ez a zenei kondicionálás, vagy anchoring, horgonyzás során tanulható meg.

 

- A zene a lélek olyan transzcendens tartományaiba is képes elérni, ahol egy magasabb erő tud általa megnyilvánulni, olyan erő, ami által a szellemi rend helyreáll, helyrebillen az emberi élet életen túli súlypontja?

 

- Igen, az a katarzis (megtisztulás) lényege. A létünk nem a gyarapodásért van, hanem a lemezítelenedésért: mindent, ami fölösleges, el kell dobnunk magunktól. De az agyunk tele van fölös gondolatokkal, érzelmekkel, így folyton önnön személyiségünk múltjában élünk! A megtisztulásban a zene áthangolással, a régi viszonyulások megváltoztatásával, érzelmi infúzióval segíthet, ehhez nem árt egy szuggesztív terapeuta. Nem elég, hogy egy zenetanárnő fuvolázik a betegeknek, bár feltétlenül örömteljes, ha van ilyen vállalkozó segítő személy. Az esztétikai átélés megváltoztathatja az általános élménymezőt, hangulatot, reakciómódot, a karakterpáncélt, ami fogva tart bennünket, mint egót, személyiséget, merev viselkedésű beteget. A lelki reagálás is viselkedés, a darab karakterének segítségével a beteg is karaktert cserél! A szellemi rend lényege az elfogadás, a gyűlölet- és félelemmentesség, az Egészbe illés, tehát embernek lenni eleve betegség! Kiléptünk a harmóniából, részekbe, részleteknek születtünk, hogy azután e részletet "teljesítsük ki" még kisebb részletekben. Kiteljesedni pedig csak a feloldódásban lehet, ezért e Föld boldog soha nem lehet, mert az Egész az otthonunk, nem a részletvilág, szilánkos létezés. A művészet, különösen a sámánizmusban, mindig Istenhez való forródrótunk volt.

 

- Hogyan ragadhatók meg a zenében azok az archetípusok, amelyek sorsformáló erőkként irányítják életünket? Hogy lehet az, hogy egy-egy jellegzetes hang, a D-dúr vagy a c-moll mindenkiben hasonló vagy azonos érzelmeket vált ki? És vajon így van-e a világ más kultúráinak népeivel is?

 

- A zeneakadémiai zeneterápia-óráimat a jungi archetípusokkal kezdtük és fejeztük is be. Ezeket jól szemlélteti a tarot kártya. Az ősi jellemek, élethelyzetek alól senki nem vonhatja ki magát, mert a szűz, a harcos, a halál, a születés, a bölcs, a választás stb. olyan karakterek, amelyeket az élet hoz elénk. Nos, a zene mint jellem, jelleg, karakter vagy típus, kapcsolatban állhat az archetípusokkal. Sőt, a verbális zene Palestrinától Mozartig mutat pszichológiai analógiákat az Eric Berne Tranzakcióanalízise óta ismert "emberi játszmákkal", mint áldozat, támadó, szülői én, gyermeki én. A tranzakciótípusok, például valaki mindig az elesett gyerek vagy uralkodó szülő, és a karakterek alapvetően irányítják a személyiséget. Mind a betegségből gyógyulás, mind a vallásos vagy épp egzisztenciális felismerés tudatállapot-, nézőpont- és reakciómód- változásból születik. Ami a D-dúrt és c-mollt illeti, a zenei szimbólumok csak hasonló kultúrkörben élőkből vált ki hasonló érzeteket és asszociációkat. A D-dúr a trombita és a fanfár, harsona hangneme, ezek e hangkészletben csillognak; ám e hangszerek az uralkodó ún. zenei jelvényei voltak. A dúr hármas (dómi- szó) a fúvós hangszerek tipikus hangjai, a tisztaság, az erő, a fény, a dominancia és az aranymetszés hangjai. A c-moll a gyász, a h-moll az ezoterikus rezignáltság, az E-dúr a természet, a nyár, a meleg hangneme, a d-moll a vallásos befelé fordulás, az asz-moll a távoliság, csodálatos és elérhetetlen hangneme. A zenei szimbolika végtelen, minden hang egy karakter, egy szín, egy csillagjegy, például a C a Bika jegye, sárga, sárgásfehér vagy barnássárga, a D kékesszürke, a Mérleg, a levegősség, a lelkiség hangja stb. Az ősi misztikus rendszerek, mint a kabbala, az egyes szférákhoz nem csak tudatszintet, de energiát, színeket és ami ugyanaz, mert rezgés: zenei hangot is rendel. A C például a Malkut, a királyság, a birodalom hangja, de Malacz kutyám eredeti neve is... Külön szimbolika az ún. hangnemszimbolika, de van hangszerszimbolika is. A legfontosabb azonban, hogy a dallam, a motívum mit mond! Mert minden mozgás mozdulat, és minden mozdulat kifejezés. Ez mozgatja meg az ember lelkét! Azaz a dallamok jelentése és az erre adott lelki válaszaink.

 

- Érzelmek felszabadítását, kifejezését és akár megbeszélését jelenti a zeneterápia?

 

- Feltétlenül ezt is. Terápiáinkon általában - a zene ürügyén és segítségével - önfeltárás és az asszociációk, a felkeltett érzelmek értelmezése is, átalakítása is - például a harag elengedése - zajlik. Szatorit élünk meg, a belülről tapasztalást. Nem mást látunk, hanem másképp látni tanulunk. A cél: önismeret, önelfogadás, és a kreatív erők felébresztése. A lélek dolgai érzelmek, viszonyulások, az érzelmek pedig zenével jól megfoghatók. A hangszerek alkalmazása eleve a játék örömével és a mozgásfejlesztésével operál. A zene, a tánc, a dramatizált játékok érzelmeket váltanak ki, amik megváltoztatnak még testi működéseseket is. Amik pszichoszomatikus betegségeket gyógyíthatnak, pl. asztmát, irritábilis bél szindrómát, krónikus fejfájást, allergiát. A lelki-idegi- immunológiai hatások mindig hatnak egymásra, csakúgy a betegségek keletkezésében, mint a gyógyulásban. A lényeg, felszabadítani és megváltoztatni magunkat. Mert minden gyógyulás biokémiai, érzelmi, életmódbeli, spirituális változás. Tehát verjük a zongorát, táncolunk, élethelyzeteket játszunk el, zeneálmokat elemzünk, éneklünk, relaxálunk, festünk zenére, vagy ritmikus mondókákat találunk ki... Figyelni tanulunk, aktivitás és részvét nélkül. A zeneterápia más gyógymódokként kiegészítő, vagy más utakon járó, a hagyományoshoz képest eltérő, azaz alternatív gyógymód. Mivel azonban játékterápiás, művészet-lélektani és pszichológiai eljárásokat is magába foglal, és ma már számos gyógyító intézmény a terápiás repertoárba fogadja, a zeneterápiát integratív terápiának hívhatjuk.

 

 

- A gyógyítás során tehát egyfajta szembesítés zajlik?

 

- A zene ösztönliberalizációs jelleggel bír; elfojtott vagy tévútra került impulzusokat szabadít fel. Ez a regressziós hatás egyik része. Amplifikációnak nevezzük az élménytől való eltávolodást, mely távolságtartó magatartás segít önmagunk és reakcióink tárgyilagosabb megismerésében de ez már a kognitív terápia előszobája is egyben. A szomorú tény Jung óta ismert: mindenkinek van ún. árnyékszemélyisége. De még szomorúbb: kultúránk alapvetően egy hazug és félelemkultúra. Nem is akarjuk magunkat megismerni. Esélytelenek vagyunk a boldogságra. Nyugat messze kullog a Kelet lelkiségben gazdagabb kultúrája mögött. Kultúránk elfojtó - ezt Freudtól tudjuk - és sablonosító gyár. Sokan megsínylik kreativitás- és egyéniségellenes voltát.

 

- Biztosan ellenkezel ezzel a feltételezéssel, de ez mintha rád nem lenne érvényes. Templomban is zenélsz, de ugyanakkor előadásokat is tartasz, ahol a hallgatóságnak hol akkordokat mutatsz be, hol a lelküket rendezed egy-egy jó kérdéssel vagy visszajelzéssel. Mi volt előbb: a zene ajándékozott meg a pszichológiai éleslátással, vagy a pszichológia tárta fel benned a zene gyógyításban alkalmazható mélységeit?

 

- Intuitív alkat vagyok. Nem vagy-vagy-ban gondolkodom, inkább és-ben. Az intuíció segített pszichológiai-pszichiátriai tanulmányaimban, és főként a zenében. Ráadásul a művészek több ezer évvel megelőzték a pszichológiát, az óind költők versei, a hellénizmus festői és szobrászai, az egyiptomi reliefek mind-mind kiváló emberábrázolók. Megjelenítenek uralomvágyat, szerelmet, melankóliát, kiválóan ábrázolják az embert. Egyébként a gyakorlások során éreztem rá, Mozart mennyire logotróp-fecsegő és erotomán, Bach mennyire "análisan fixált", fukar és perfekcionista, vallásos komplentációban élő, Schubert és Bartók mennyire depresszív... Nyitott maradt a lelkem, sebezhető, érzékeny, de nyitott. És az igazság mindennél jobban érdekelt, először persze a saját igazságom, később a világ, a "dolgok" igazsága, ma már az sem, mert túl akarok jutni a polaritás világán. A zenei karakterek segítettek az emberi karakter felismerésében, de eleve magas szociális intelligenciával születtem. Főiskolás koromban jöttem rá, kevés a zene a zongorán. Lehet a zenét még többre: integrált zeneiskolai, képességfejlesztésre, zeneterápiára használni. Sőt... a vallás világába lépni azzal, ami paradox módon érzéki. Jelenleg nem pszichiátrián dolgozom, hanem értelmi fogyatékosoknak tartok fejlesztő zeneterápiát, itt nem "csak" az élmény és az antihospitalizációs, azaz az elbutulás, visszafejlődés elleni törekvés a fontos. Külön hangsúlyt kap a hangszerjátéknak álcázott mozgás, finommotoros koordináció, amikor egy béna vagy sorvadt végtagot mozgatok, ritmusra nevelek. A fejlesztés kiterjed a kifejező mozgásokra, mimikára, a táncra, mint pszichomotoros, koordinált nagymozgásra különösen. Javul az összerendezett mozgás, a testképvázlat, de a tánc a társakhoz fűződő viszonyokat is látványosan javította.

 

- Hogyan lehet az, hogy miközben tanítasz, például a Zeneakadémián, többeknek ez már eleve olyan felszabadító élményt jelent, amit bízvást nevezhetünk terápiás eredménynek is?

 

- Therapeüein görögül nem terápiát jelentett. Talán az egyiptomi bölcs és lélekgondozó megjelöléséből került a görögbe. Igaz, a görög epikureus és cinikus filozófusok egyben házitanítók voltak, sőt a piacon fogadóórát tartottak. Két marék olajbogyóért vagy kenyérért és borért politikai, életvezetési, sőt mentálhigiénés tanáccsal is szolgáltak. A terápia szó ellátást, gondozást, vigasztalást, simogatást jelentett! Ha egy óra respektálja a hallgatót, tehát nem unalmas, sőt gondolatgazdag az óra, állandóan kérdezem őket, érdeklődöm felőlük, eleve nem lehet rossz. Felszabadító és beláttató jellege valóban eleve terápiás hatású. De hogyan is lehet szemléletre nevelni példaadás nélkül? Én a magyar pedagógiában nem hiszek. A pedagógiai tanszékekben meg egyáltalán nem. Látjuk az eredménytelenségüket. Én az acārya típusú, a tanítványokkal együtt élő, segítő tanárban mint kongruens, hiteles személyben hiszek.

 

- Az igazi gyógyítás mégis az, ha meg tudjuk mutatni az embereknek, hogy nemcsak a zene hallgatásával, hanem teremtésével, azaz önkifejezéssel is gyógyulhatnak... Az indiánok számára kihagyhatatlan létfeladat volt a saját énekeik megtalálása.

 

- A komplex zeneterápiámmal mindig is a sablonos, passzív, csak hallgató zeneterápiának csúfolt lehetetlenségek ellen harcoltam. A zene kikerüli a fogalmiságot, preverbális, ödipális és preödipális korszakunk el nem mondható - hiszen még szavaink sem nagyon voltak - traumáira és élményeire utal. Ultraverbális a zene hatása, amin azt értjük, hogy a bal féltekét és a beszédközpontot kikerülő, szavakon túli lelki élményeket mozgósítja. Ami pedig az elfojtásokat illeti, az önkifejezés lenne az élet értelme, nem a profit előállítása. Utánozni a teremtőt, teremtéssel. Kitalálni magunkat - ezt jelentheti a saját ének megtalálása -, megteremteni egy érzelemgazdag, humoros, sokszínű világot. Elfogadni és megismerni magunkat, hogy szerethessük és irányíthassuk magunkat. Nem az önutálat az út, és ne engedjük, hogy tudattalan, láthatatlan vágyak, szenvedélyek és indulatok vezessenek minket, hanem mi vezessük ezeket. Így hát: érzelmek, áthangolódás, kifejezés, önismeret... a zene csupán ürügy a boldogságra.

Csörgő Zoltán
XII. évfolyam 7. szám

Címkék: Dunkel Nepomuk Norbert, zeneterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.