Arcképcsarnok

Fekete Erika - Hogyan váljunk táncosból tánccá?

A tánc: spirituális utazás a forráshoz


Tudjuk, nincs könnyű helyzetben az, aki maximalista. Olyan magasra teszi folyamatosan önnönmagának a lécet, hogy bizony nehéz tartani azt a szintet, amit elvár magától. Főleg akkor, ha komoly beosztásban van, például egy banknál. Mint Fekete Erika, aki humánerőforrás-igazgatóként ráadásul a cég más vezetőinek tart fejlesztő tréningeket. Szerencséjére – persze emögött a szerencse mögött is hosszú évek, sőt évtizedek kitartó keresése, gyakorlása áll – rátalált arra az útra is, ahol nemcsak a saját fogalmazása szerint tökéletességmániáját tudja elengedni, de olyan színvonalon hatja át, műveli, engedi bele magát, tanulja s végül tanítja, hogy ezzel mások számára is élményt ad és egyúttal példát mutat. Abban is, hogyan lehet az üzleti világot a spiritualitással összekapcsolni, legalább olyan szinten, hogy ne veszítsük el ragaszkodásunkat a belső értékeinkhez, kapcsolatunkat igazi önmagunkkal. Mivel mindkét világban otthonosan mozog, úgy gondolja, hogy hídként tud, vagy legalábbis szeretne megjelenni, ami segít bármelyik oldalról átjutni a másikra. Számára így végül is a tánc az önmeghaladás és önfelülmúlás eszköze, amitől – szó szerint – transzba esik.

 

– Mi kell a transzhoz, hirtelen áttörés vagy fokozatos átépítkezés?

 

– Kinek mi, ez egyéntől függő, de nekem a tánc meg tudja adni a hirtelen áttörést. Régen a diszkóban is transzba tudtam esni tánc közben. A zene segít, átvisz a saját benső világomba. Vannak emberek, akiknek ehhez fokozatos gyakorlásra van szükségük, mindig egy kicsit lazábbak lesznek, mindig egy kicsit mélyebbre jutnak és azután egyszer csak megérkeznek. Én az élénk, erőteljes tánctól most már pillanatok alatt át tudok esni. Egy ilyen eufórikus felszabadulás után nagyon sok mindent meglátok, megélek, ami lehet akár szomorúság, lehet fájdalom, lehet düh, lehet öröm is. Ezeket a roppant intenzív energiákat, amelyek jók és rosszak, tehát építő és romboló energiák is egyben, a tánccal nagyon jól le tudom vezetni, s ha elég sokáig táncolok, az mindig békés állapotba visz el. Legelőször azonban a jógán keresztül tapasztaltam meg ezt az élményt. Egészen pontosan huszonhét éve kezdtem jógázni, 1980-ban…

 

 

– Még gyerekfejjel?

 

– Igen, a jóga nekem keresést jelentett, az élet értelmének keresését, mert nem akartam elhinni, hogy az élet arról szól, ami akkor körülvett, biztos voltam abban, hogy kell, hogy legyen valami más célja is az egésznek. Emlékszem, egyszer Dely Károly lejött a gyakorló jógacsoportunkhoz Győrbe, ahol felnőttem, és tartott egy olyan jógameditációt, amikor sikerült átkerülnöm a másik oldalra. Valami hihetetlen teljességet éreztem, a semmit és a mindent egyben, örömben tudtam átélni és attól kezdve folyamatosan ezt kerestem. Ez indított el, és azután mindenféle pszichospirituális módszert, tűzön járást, transzlégzést, amire lehetőségem nyílt itt Magyarországon, kipróbáltam, s mindegyik által fontos élményekhez jutottam. Ami miatt a transztáncnál kötöttem ki, és ami miatt elkezdtem foglalkozni azzal is, hogy átadjam másoknak, annak az az oka, hogy ez folyamatos, könnyű átjárót ad nekem. De ami legelőször igazán nagy hatást gyakorolt rám, az a tantra jóga volt. Bodhi Avinasha mester, aki Osho-szanjászin volt, az Ipsalu Tantra és a Tantrika International megalapítója, tizenkét éve jött először ide Amerikából. Teljesen véletlenül olvastam egy kis újságban egy hirdetést a programjáról és azután mindig ott voltam, elég sűrűn, évente háromszor-négyszer járt egy ideig Magyarországra. Nála tapasztaltam meg először, hogy a transzlégzéssel és egyéb technikákkal felkeltett energiákat tudatosan kezelhetjük, mert addig azzal, hogy mit kezdjünk a feljövő élményekkel, nem dolgozott senki. A tantra jóga a szexuális energia átalakításával foglalkozik, mert ez a legkönnyebben gerjeszthető és erős energia. Megtanítja, hogy különböző légzéstechnikákkal, mozgásgyakorlatokkal és egyéb tantrikus módszerekkel hogyan tudjuk ezt az energiát bármilyen minőségűvé átalakítani a testünkben, attól függően, hogy milyen csakrákba visszük, például szeretetenergiává, vagy a kommunikációt, esetleg éppen a tisztánlátást segítő energiává. Nagyon fontos ebben a technikában a tanúként figyelés és a külső tudatosság, tehát az, hogy benne van az ember az élményben, és átéli újra és még egyszer, de ettől még nem lesz okosabb, mert attól lesz, ha ezt kívülről látja és át tudja értékelni. Bodhi Avinasha azt tanítja, hogyan lehet felismerni és kezelni az érzelmi folyamatokat energiaszinten, hogyan lehet elérni, hogy egyszerre legyünk benne a transzban és ugyanakkor jelen a tanútudattal. Tanultam mellette Kutirától és Caroline Muirtól is, akik szintén a legnevesebb tantra mesterek között vannak a világon, de Bodhi Avinasha lett a fő inspirálóm. Idővel meghívott egy kétéves tanárképző kurzusra, ahol komoly elméleti alapokat is adott a tantra jógához. El is végeztem az iskolát, immár nyolc éve, utána el kellett volna kezdenem tanítani, de még nem éreztem késznek magam erre, csak akkor, amikor a komolyabb elméleti, terápiás hátteret megkaptam ehhez egy négy éve elkezdett angol–magyar humanisztikus, integrált, Gestalt alapú pszichoterapeuta-képző csoportban.

 

 

– A Gestalt, magyarul alaklélektan eredményeit ugyan a kognitív pszichológia kezdi újra felfedezni és saját nézetrendszerébe beépíteni, de mivel Magyarországon a terapeuták döntő többsége analitikus szemléletű, nem igazán volt elterjedt irányzat évtizedeken keresztül.

 

– Inkább a megérzés vezetett. Mivel a tánc is és a Gestalt is erősen testtudatközpontú, mindkét módszer arra irányul, hogy testi visszajelzéseket adjon, így nagyon jól kiegészítik egymást. A Gestalt eléggé konfrontatív jellegű irányzat, a terapeuta nem kedveskedik, hanem azért van, hogy bármit megadjon, ami a fejlődésünket szolgálja, legyen az akár fájdalmas tükrözés. A testi jelekre koncentrálunk, magunkban is és a kliensben is ezeket figyeljük, például hogy remeg, elpirul, babrál, vesz egy mély levegőt, hátradől, ezeket azután visszajelezve visszavisszük a fókuszát a saját testébe. Az aktív visszatükrözés lényege, hogy ugyanazt a valóságot ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk. A saját drámájában élő embernek is van egy valósága és a kívülállónak is egy másik, és ezt a másfajta nézőpontot a testtudatosságra koncentrálva tükrözzük vissza neki. Próbálunk nyers adatot visszajelezni, tehát nem mi értékeljük az információt, hanem a kliens bontja ki. Amint a test tudatosságába lép az ember, ez automatikusan elindítja a folyamatokat, előhozza azt az élményt, aminek a feldolgozásában azután segíteni lehet. Egyébként a Gestaltban is az tetszik, ami a táncban és a samanisztikus módszerekben, hogy először magunkon kell dolgozni nagyon sokat, merthogy mindegyik módszer arról szól, hogy amíg magamat nem tisztítom meg és nem látom elég reálisan, amíg nem tudok úgy működni, ahogy szeretnék, addig nem tudok segíteni másokon sem. Talán azért tetszik nekem a Gestalt, mert nem kendőzi el a dolgokat, hanem arra késztet, hogy menjünk bele a közepébe. Fájdalmas, nehéz, de így tudunk könnyen túljutni a benső gátjainkon.

 

A tavalyi táncterápiás konferencián tartott első workshopodon is az 5Ritmus táncot és a Gestalt terápiát ötvözted, mégpedig nagy sikerrel…

 

– Igen, kitaláltam egy kísérleti műhelymunkát, amit egy gestaltos kolléganőmmel, Sáfrány Kingával együtt tartottunk a táncterapeutáknak. Nagyon tetszett, megerősített abban, hogy van hitele ennek az öngyógyító módszernek, ha azoknak is ad, akik már régóta foglalkoznak táncterápiával. Amikor táncolunk, ez nem csak véletlen mozdulatok sokasága, mozdulataink a lényünkről beszélnek. Az első lépés a gyógyulás felé, hogy „megérkezzünk” a testünkbe. Testünkbe hazaérkezni emlékeztet minket arra, miért is hagytuk el. A tánccal felhozzuk az „anyagunkat”, kimozdítjuk az elakadt energiát, amely eddig elfojtva a testünkben rekedt. Némi bátorsággal elkezdhetjük eltáncolni, áttáncolni, kitáncolni magunkból a gátakat, amelyekkel ott találkozunk. Ennek a munkának az az alapja, hogy felszabadítsuk a testünket. Az érzelmeink felszabadulása ezzel automatikusan megindul és ezek azután mozgásba lendítik életünk szabad folyamát.

 

 

– Említetted a samanisztikus módszereket. Ezek jelentették a következő állomást?

 

– Nem, még előtte, már két éve rátaláltam arra a módszerre, ami hasonlóan a tantra jógához és a Gestalthoz, összekapcsolódik a testtudatossággal. Az 5Ritmus tánc szintén összefonódik a Gestalttal, Fritz Perls, aki a Gestalt-terápiát kifejlesztette, az Esalen Intézetben élt és dolgozott, akárcsak Gabrielle Roth, akit Perls indított el a tanítási pályán úgy, hogy huszonegy-két évesen elkezdett bemelegítést vezetett az ő kurzusain, és azután már önálló workshopjai voltak és végül kifejlesztette az 5Ritmust. Érdekes módon azok az 5Ritmus-tanárok, akik nagyon jók, mind Gestalt-terapeuták, keverik ezt a két technikát, belehozzák a Gestalt-tudatosságot a táncba.

 

– Visszatükrözik a résztvevőknek, hogy éppen hogyan mozognak?

 

– Ezek többnyire többnapos és kisebb csoportos technikák, például mindig van egy ember, aki táncol, és a csoport többi tagja, attól függően, hogy milyen nézőpontba akar helyezkedni, választhat, hogy segítőként visszatükröző lesz, vagy csak áll az ablaknál és saját magával foglalkozik, és amit lát, azt a saját életére húzza rá. Nyilván, ahol a test nem olyan gördülékenyen mozog, ott még gátak, felfedezetlen dolgok vannak. A mozgás, a tánc szabadsága ugyanis arról is szól, hogy mit dolgoztál már fel, mit nem még, mennyire vagy tudatos, vagy mennyiben hiányzik még az önreflexió. Gabrielle Roth úgy fogalmazott: „Hozd mozgásba a pszichédet és meggyógyítja önmagát.” Két-három év után azért ugyanoda el lehet jutni a testi szabadságban, kifejezésben, mint egy tanult táncos, sőt néha egy balett-táncos, akinek mindig megmondták, hogy milyen mozdulatokat és hogyan végezzen, sokkal nehezebben vetkőzi le a merev, egyenes gerincű mozgást, mint az, aki soha életében nem volt arra kondicionálva. A kezdő, általában nagyobb létszámmal, harminc-ötven fővel induló 5Ritmus tánckurzusok még csak arról szólnak, hogy az ember megtalálja a testét és azon keresztül elindul befelé. Azután ahogy fokozatosan felszabadul az ember teste, különböző szintű kurzusok következnek. Az egy-két napos Hullám az elején a testről szól, azután a Szívverés az érzelmek kifejezéséről, a Ciklusok az életszakaszok megéléséről, a Tükrök a kemény tükrözésről, itt már színházi technikák is bejönnek, azután az Ezüst sivatag jön, ami már inkább a szellemi munkákról szól. Ezen az úton kell végigmenni ahhoz, hogy az ember a tanárképzésre jelentkezhessen. Ötszáz órát kell igazoltan táncolni. Most éppen abban a fázisban vagyok, hogy készítem a jelentkezésemet az ősszel induló tanárképzésre.

 

 

Kik azok, akiktől most szerte a világban a legtöbbet tanul és akiket előbb-utóbb meg is hív Magyarországra, hogy mások is megismerhessék ezeket az élményeket?

 

– A szabad tánc mesterei közül leggyakrabban mostanában Silvija Tomciktól tanulok, aki a legközelebbi 5R-tanár, és meghívásomra havonta jön Szlovéniából Budapestre, neki is én szervezem már a workshopjait, legközelebb április 21-22-én jön. Vinn Martítól a Soul Motion kreatív mozgásmeditációt tanulom, ez is az 5Ritmusból nőtt ki. Nála-vele a tánc, a spiritualitás és a költészet egybeolvad és legbensőbb önvalónkkal egyesülve, kreatív önkifejezésben nyilvánul meg. Decemberben az ő kurzusán vettem részt Hawaiin. Meghívásomra most tervezzük, hogy május 19-20-án eljöjjön Budapestre. A harmadik tanáromnak, Wilbert Alixnak több workshopján voltam már, és nemrég a februári budapesti workshopját szerveztem. Wilbert képzett tudós és gyógyító, akitől módosult tudatállapotokat, testben megtapasztalt transzélményeket előidéző neosamanisztikus módszereket tanulhatunk. Előadásait intellektuális mélység, humor jellemzi és egyedi rálátás a hagyományos gyógyítás és a pszichológia, a nyugati tudomány és a keleti miszticizmus közötti kapcsolatra. Ő immár harmadszor jön vissza idén októberben, ennek az őszi kurzusnak témája a kapcsolatok lesz, de már közösen készülünk megalkotni a Kreatív valóságteremtés kurzust, ami többek között a Mi a csudát tudunk a világról? című filmre épít majd, és így a kvantumfizikára visszautalva igyekszünk tapasztalati élményt szerezni arról, hogy a gondolataink teremtik a párhuzamos valóságokból azt, ami épp velünk történik.

 

– Hogy zajlik egy transztánc-összejövetel, amit te tartasz mostanában?

 

– A Tribalglobal Dob Tánc alkalmait augusztusban kezdtük el és havonta tartjuk. Ez számomra is kísérlet, hiszen ez az első táncos workshop, amit én vezetek, ahol tehát tanítva tanulok. Óriási öröm, hogy ezt megoszthatom másokkal és láthatom, hogy az emberek visszajárnak, hogy sokat ad nekik. A Dob Tánc annyiban más, mint az 5Ritmus, hogy ez élőzenés, s talán az első ilyen szabad tánc hazánkban. A ritmusokat a neves kolumbiai-magyar zenészek, a Grammy-díjas Shangó Dely és szintén kiváló zenész testvére, David Dely hozzák ütőhangszereken és furulyán, akikhez alkalmanként más-más, jól ismert zenészek csatlakoznak, például Horváth Kornél, aki a magyar zenei életben az egyik legjobb ütős, és Jeszenszky István, aki az indiai sarod és a gyógyító hangok mestere. Az élő zenét nem csak azért szeretem, mert ez egyedi megoldás, hanem az egymásra hatás miatt is, de ezt csak a spiritualitásra nyitott, érzékeny zenészekkel lehet megvalósítani. Azt tapasztalom, hogy kell, hogy a zenészekben ugyanaz az igény legyen a benső gyógyító munkára, mint a táncosokban, akkor jönnek igazán össze. A táncosoknak el szoktam mondani az elején, hogy ha olyan instrukciót adok, amit nem éreznek magukra érvényesnek, engedjék el, mindig a saját énjükre, testükre hallgassanak, akár a mozdulatoknál is, menjenek a saját testük után. Egy dolgot kérek, senki ne vonuljon ki, ne üljön le, hanem folyamatosan mozogjanak. Ezt a táncot bárki táncolhatja, nincsenek tanult lépések. Leginkább azt tanuljuk, hogy belső önmagunkra hallgassunk. Könnyű, vékony ruhában és mezítláb mozgunk. A bemelegítés során a fejet, nyakat mozgatjuk, kipróbálunk minden olyan mozdulatot, amit nem szoktunk végezni. Végigmegyünk az összes testrészen, ekkor már megérzik az emberek azt, hogy mennyire nem szokták a csípőjüket mozgatni, érzik a testükön, hol vannak a gátak. Azután összekötjük a testrészeket, megnézzük, hogy ha elindítjuk a könyökünket, hogyan vonul végig az energia az egész testen, vagy játszunk azzal, hogy egy hullámban, egy lendületben, egy ívben mozogjon a test, ne elkülönülten. A zenészek ezalatt háttérzenét dobolnak vagy furulya szól, akkor indulnak el a jó ritmusok, ezután mutatom be az ötféle energiát.

 

 

– Ez az öt energia ugyanaz, mint az 5Ritmusban tanult?

 

– Természetesen az 5Ritmusra épül a dobtánc, de mégis inkább az energiákra lebontva szeretem átadni a föld, a tűz, a víz, a levegő, a szellem energiák mozdulatainak minőségeit és hogy milyen ritmusban, energiával táncoljanak. A földhöz az áramló, befogadó, női energiák tartoznak, ez leföldel, megérkeztet a testünkbe, ahol megtanuljuk, hogyan adjuk át magunkat jobban az életnek és intenzívebb érzékelésre tesz képessé. Megengedi, hogy egyszerűen csak létezzünk. A tűz a kifejezés, segít megtalálni a tisztánlátást és önkifejezést. Arra késztet, hogy teljesebben, tágabban, kifelé mozogjunk. Ez a szív és szenvedély ritmusa, amely összetalálkoztat bennünket a világgal és megtanítja kihozni magunkból és kifejezni a testünkbe zárt érzéseinket. A férfi energiákat a rövid, szaggatott, erőteljes mozdulatok fejezik ki, de ezen belül mindenki a saját verzióját táncolja. A víz a teljes feloldódás, mély elengedés, a kaotikus mozgás szakasza, itt már bármit meg lehet tenni, amit a test kíván. Segít elengedni a múltat és mindazokat a mintázatokat, melyek hasznosak voltak, s amikhez görcsösen ragaszkodunk, de már nem szolgálnak minket tovább, itt elejthetjük. Testünk és szellemünk ekkor megérti, kik vagyunk, de leginkább hogy kik nem. Itt már olyan hatalmas energiák szabadulnak fel mindenkiben, hogy azok maguktól viszik tovább a testet. Utána jön a levegő, a lírikus, a transz utáni állapot, megkönnyebbült, játékos, kicsit a föld fölött járó energiákkal. Itt már a lelkünkre hangolódva létezünk, újjászületünk és új, kevésbé az egónk által irányított lényekként élhetjük meg magunkat. Az utolsó rész a szellem, amikor az éberség, a tiszta belső tudatosság lelassult, egyre hosszabb csendből születő, belülről jövő mozdulatai egyszerű, gyógyulást hozó fohásszá válnak. Ez a szabadság ideje, a letisztult meditációé. Ez az erőteljes és mélyreható energiahullám, amit végigtáncolunk, teljes csenddel fejeződik be, amikor reflektálni lehet arra, mit hozott fel a tánc. A legvégén a zárókörben aki szeretné, megoszthatja élményeit, de ez nem kötelező. Vannak, akik felszabadulásélményüket, eufóriájukat, átlépésüket mondják el, van, aki azt, hogy milyen nehéz volt neki ellazulni, és rácsodálkozott arra, hogy sokkal több van a testében, mint gondolta volna… Nagyon mélyen nem elemezgetjük az átélteket, jobb, ha mindenki benne marad az élményben. Elmondom azért mindenkinek, hogy álmokban is visszatérhet az itt megtapasztalt érzés, próbáljon rájönni, hogy mit is jelent az ő életében, hogy mozog a teste, mennyire használja ki a lehetőségeit. Megfigyelhetik, hogyan viszonyulnak tánc közben a másik táncához, követik-e, elvesztik-e a saját táncukat, vagy túldominálják és a másik veszti el, vagy sikerül megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, amikor megmaradnak a saját táncuknál, saját identitásuknál, de mégis tudnak kapcsolódni másokhoz.

 

 

– Nyilván a táncra is igaz, sőt akár fokozottan, hogy ha valaki megnyílik befelé, önnön mélye felé, akkor tud megnyílni mások felé is...

 

– Néha külön ösztönözni szoktam erre az embereket, lehetőségként kínálom fel, mert nem akarom a saját élményéből kihozni őket. Legeslegvégül a zenészek is megosztják az élményeiket, ez nagyon érdekes a résztvevőknek is, megtapasztalják, hogy a zenészek nemcsak alájátszanak, hanem maguk is megtapasztalják ezeket az élményeket. A zenészek pedig elmondják, rájuk milyen hatással van, ha a táncosok elkezdenek hangokat kiadni, ennek a dobosok is megörülnek, ők is sokkal jobban dolgoznak, sőt ők is hangokat adnak ki, szöveg nélküli énekhangokat. Egymásnak válaszolgatva is szoktak így zenélni. Múltkor angyali hangokat hallottam a zenészektől, magam is meglepődtem, nem értettem, honnan jön.

 

– Mitől gyógyít a transz?

 

Az önmagunkba való visszatalálástól. Élményszinten bárki megtapasztalhatja az önazonosságot, azt, hogy belül van, saját maga együtt önnön érzéseivel, amit ki is engedhet. Az tapasztalható meg, hogy el vagyunk választva, eltávolodva még a testünktől is, a transz visszahoz a testbe és önvalónkba, mégpedig erőteljes élményen keresztül. Hogy ezzel mit tud kezdeni és ezt mennyire használja valaki, mennyire tudja alkalmazni a mindennapi életben, az különböző folytatást hozhat. Sok a visszatérő, akiben megszületik az igény, hogy rendszeresen táncoljon. Minél többet táncol valaki, annál könnyebben tér vissza magába és annál kisebb lesz az űr mindennapi élete és a tánc között.

 

 

– Hogy függ össze a test és a lélek a táncban?

 

– Én csak a testemen keresztül tudok felszabadulni. Bármennyire szép gondolatokat tudok mondani, de ha közben merev a test, akkor az egész hitelét veszti. Ha a testen keresztül megyek befelé, akkor semmi gondolatom nincsen, mert azzal foglalkozom, hogy megéljem a mozgáson keresztül azt a felszabadulást, amikor a semmin már átjutok. A testen keresztül megtalálom a túlit, tehát nincs én és nincs világegyetem, hanem van valami megfoghatatlan, közös, még masszának sem mondhatnám, mert nem anyagi, és nincs idő és nincs tér, és onnan születnek a tisztább gondolatok és megértések... Azt érzem, hogy egy kétnapos tánc után nem ugyanaz az ember vagyok, sokkal élőbb, intenzívebb, sziporkázóbb minden sejtem, élményem, meg a kapcsolódásom más emberekhez. Egy folyamatos, rendszeres tánc ezt fenn tudja tartani, úgy is fogalmazhatok, hogy a mozgás mint spirituális gyakorlat a jelen-léthez vezető ösvény: a táncost elveszíteni és a tánccá válni. A tánc utazás a forráshoz, hogy visszaszerezzük azt a velünk született jogot, hogy a testünkben legyünk, hogy spontán, szenvedélyes, lelkileg és érzékeinkben is élettel teli lények lehessünk.

Csörgő Zoltán
XIII. évfolyam 4. szám

Címkék: Fekete Erika, tánc

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.