Arcképcsarnok

Gendun Dhargay láma - Tibeti buddhizmus és a gyógyító lámák

Tibet a világtól elzárkózó, titokzatos, misztikus ország volt egészen a XX. század közepéig. Akkor történelme és kultúrája váratlanul a világ érdeklődésének középpontjába került. Kína 1949-ben megszállta az országot, s történelmük fájdalmas fordulata, a kínaiakkal való véres összecsapás után a menekülő tibetiek feltűntek a nyugati világban is. Hozták szörnyű sorsuk hírét, de hozták különleges kultúrájukat, azon belül a tibeti gyógyászatot is. A szeptemberben hazánkba látogató XIV. Dalai Láma szerint – mint A tibeti gyógyítás művészete című könyvben olvasható – „a tibeti gyógyászat a tibeti buddhista civilizáció csodálatos örökségei közé tartozik. Olyan rendszer ez, amely nagyban hozzájárulhat a testi és lelki egészség megőrzéséhez.

 

A hagyományos kínai és indiai gyógyászathoz hasonlóan a tibeti orvoslás is úgy tartja, hogy az egészség egyensúly kérdése, és a betegség akkor lép föl, ha az étrend, az életmód, a lelki állapot vagy más körülmények megbontják ezt az egyensúlyt.” „Az ideális orvosban – írja Őszentsége – az alapos szakmai felkészültség mély bölcsességgel és megértéssel párosul.” Minderről tanúbizonyságot tett doktor Gendun Dhargay láma, amikor április végén nem csak előadásokat tartott a budapesti Karmapa Házban, hanem betegeket is ellátott tanácsokkal, sőt gyógyszerekkel. Ittléte alatt sikerült beszélgetést is készítenem vele, melynek során kiderült, hogy sok szenvedés és hányatott sors előzte meg, mire rátalált az útjára, hogy gyógyító legyen.


 

– Kelet-Tibetben, Amdo tartományban születtem. Nem tanulhattam tibeti, csak kínai iskolában, s amikor befejeztem a középiskolát, kínai nyelvet tanítottam egy szomszéd faluban. Nem sokkal azután, hogy megnyíltak a kolostorok, beléptem egybe, ahol egyebek mellett tibeti nyelvtant tanultam. Huszonnégy évesen, 1989-ben Lhászába mentem édesanyámmal, részt vettünk Tibet negyven évvel korábbi elfoglalásának évfordulóján rendezett békefelvonuláson, tiltakozásképpen a kínai elnyomó, asszimiláló politika, valamint a kínai lakosok betelepülésének elősegítése ellen. Akkor több mint tízezer embert börtönbe juttattak a kínai hatóságok, édesanyámmal együtt engem is. A börtönben nagyon beteg lettem, lázam és nagy fájdalmam volt, majdnem meghaltam. Amikor szabadultam, már mozogni is alig tudtam. Elvittek egy tibeti kórházba, ahol az orvos megvizsgált, majd adott egy gyógyszert, s egy óra múltán már jobban lettem. Napokig csak rizst ehettem, négyféle gyógyszert szedtem, öt-tíz nap múlva már sétálni is tudtam. Egy hét után visszamentem, az orvos újabb két hétre adott gyógyszert. Három hét után abbahagytam a diétát, s attól kezdve teljesen jól vagyok, meggyógyultam. Természetesen mantrákat, buddhista imákat is mondtam, áldozati szertartásokat végeztem. A tibeti orvoslás rendszere segített. 

 

– Elég meggyőző tapasztalat lehetett. Ennek hatására határozta el, hogy tibeti gyógyászatot tanul?

 

– Igen, mivel a buddhizmus spirituális tanításait nem éreztem elégnek a gyógyításhoz. Elhagytam Tibetet, 1991-ben Indiába mentem a Himaláján át. Nagy szerencsém volt, mert Dardzsilingben, a Chagpori Tibeti Orvosi Intézetben minden ötödik évben indul orvosi képzés, 1992-ben kezdődött egy újabb, nem kellett éveket várnom. Tudtam, hogy ez egy nagy lehetőség, ráadásul sikerült egy nyugati ösztöndíjat is elnyernem. Több mint kétszáz ember akart tanulni tibeti orvoslást, az egyiküknek egy amerikai férfi ösztöndíjat ajánlott fel. A kínai propaganda folyton azt sulykolta, hogy a nyugati emberek rosszak. Ez a fiatal férfi, Frederick Vinslow, azért akarta támogatni valakinek a tanulmányait, mert maga is egy ideig gyomorrákban szenvedett, s érdeklődni kezdett a tibeti gyógyászat iránt. Hamar kiderült azonban számára, hogy túl bonyolult lenne neki, hogy ezt tanulja, elhatározta, hogy inkább segít valakit. Pedig nem gazdag ő sem, lakókocsiban él Kaliforniában. A legjobb tanulónak ajánlotta fel a pénzt, évi ezerhétszáz dollárt, ami ott nagyon nagy pénznek, bőkezű támogatásnak számított. A vizsgán én lettem az első, ami nekem igazi meglepetés volt. 

 

– Találkozott vele?

 

– Személyesen máig nem ismerem, e-maileket írtunk egymásnak. Nagyon keményen tanultam, szombat-vasárnap is. Aki sokat szenvedett, mint én, tudhatja, hogy mennyit segíthet a tibeti orvoslás. Mindvégig első voltam az osztályban, Frederick nagyon boldog volt, először négy éven át, majd még három, összesen hét évig finanszírozta a tanulmányaimat. Mesterem kezdettől Trogawa Rinpoche volt. 1996-ban elérkeztem a záróvizsgáinkhoz, valamennyiünknek egy hónapra Dharamszalába kellett menni. Végül sikeresen megszereztem a diplomát tibeti gyógyításból és asztrológiából. Ezután a dharamsalai Tibeti Gyógyítás és Asztrológia Men Tsee Khang Intézetében gyakoroltam és fejlesztettem a gyógyszerkészítésben szerzett tudásom. Amikor tanárrá váltam és már volt egy kis fizetségem, Frederick utoljára még küldött egy borítékot, benne újabb kétszáz dollárral. Annyira fontos példát mutatott ő nekem emberségből, hogy azóta én is támogatok tanulmányaikban tehetséges, de szegény családokban élő tibeti gyerekeket.

 

– Viszonylag hamar ön is Nyugatra került. Mely országok között osztja is most meg életét?

 

– Először egy bécsi intézetbe hívtak meg, hogy tanítsak ott három hónapot. Most már hol Izraelben, hol Németországban, hol Ausztriában oktatok tibeti orvoslást és gyógyítok. Sajnos a kínaiak nem engednének vissza Tibetbe, nem hasznosíthatom ott a tudásom. Pedig nagy szükség lenne rá. 1992-től ugyan a tibetiek élete is kissé szabadabbá vált, az emberek újra gyűjthettek pénzt, hogy felépüljenek a kolostorok. Ma már tibeti kórház is működik, aminek azonban megvannak az árnyoldalai is. Korábban ugyanis az orvosok a falvakban gyógyítottak, de a kínaiak most összegyűjtötték őket egy városi kórházba. Oda azonban nem tudnak felutazni az emberek a költségek és a hosszú idő miatt, így nagyon nehéz lett a tibetiek többségének orvosi ellátáshoz jutnia. 

 

 

 

– Sajátos paradoxon, hogy ha nem történik meg Tibet megszállása, akkor talán nem jutottak volna el Nyugatra Tibet szellemi kincsei. Ön szerint mit adhat a tibeti kultúrán belül a gyógyászat a nyugati világnak?

 

– A tibeti orvoslás fizikai és szellemi szinten egyaránt hat. Mindent magában foglal, akupunktúrát, akupresszúrát, moxát, különböző gyógyító mantrákat, a gyógyszerek között legalább négyezerféle gyógynövényt, sőt fémeket, ásványokat és ékszereket arany, ezüst, korall és gyöngy formájában. Ezek hangsúlya Tibet tartományaiban is más és más. Az ország egyes részein, ha valaki megfázik, magas vagy túl alacsony vérnyomása van, inkább az ősi véreztetéses technikát alkalmazzák, van olyan országrész, mint Amdo, ahol a moxa, máshol a gyógyító mantrák terjedtek el. A tibeti gyógyászat története négyezer éves történelemre tekint vissza. A hetedik századtól az eredeti tibeti, később a buddhizmusból származó módszerek mellett a kínai gyógyászat és az indiai ájurvéda találkozott össze ebben a rendszerben. A Nyugat nagyon jó a sebészetben, tényleg nagyon értékes eredményeket mutathat fel. A krónikus betegségek gyógyításában jobb, sokkal hatékonyabb a tibeti orvoslás. A madárinfluenza például nagyon nagy probléma Kínában, de nem jelent meg Tibetben. Meggyőződésem, hogy azért, mert védettekké váltunk, olyan védőerők működnek ott. 

 

– Említette, hogy Tibetben az asztrológia része az orvoslásnak, sőt ön épp annyira képzett orvos, mint asztrológus. 

 

– Az orvoslás kezdetben nagyon egyszerűnek tűnik, látszólag csak megnézzük a pulzust és mondjuk is a diagnózist, adjuk a megfelelő gyógyszert. Később látszik, mennyire komplikált. Az asztrológiával épp fordítva történik: nagyon bonyolultnak tűnik elsőre, azután igazán egyszerűvé, akár kézen kiszámolhatóvá válik, csak meg kell tanulni a kulcsokat. Az asztrológia ahhoz is fontos, hogy tudjuk, mely idő alkalmas az akupunktúrára, mely nap megfelelő a kórházi kezelésre, műtétre. Tibetben ezt mindenki tudja. Nyugaton van olyan, hogy a műtét sikerült, de a beteg meghalt, mert nem tudják, hogy mely napon érdemes elvégezni a műtétet. Lehet, hogy nem hal meg, de lassabban épül fel a beteg, ha nem megfelelő időben, például teliholdnál történt a műtéti beavatkozás. Fontos például, hogy a la-energia, ami egyfajta életenergia, csökkenésekor ne legyen műtét. Ha a la-energia eltűnik, akkor az aura is eltűnik, ahogy japán tudósok nemrégiben megállapították, és az két hónap alatt halálhoz vezet. Ugyanígy, ha a gyűrűsujjon eltűnik a la-energia, az súlyos esetet jelez előre. Ezért viselnek az emberek a gyűrűsujjukon aranygyűrűt, mert az megtartja a la-energiát. A la-energiát és a szervek energiáját a pulzussal tudjuk ellenőrizni. 

 

– A betegségek ezek szerint az életenergia csökkenése miatt következnek be?

 

– Rengeteg betegség létezik, ezeket négy nagy csoportra lehet osztani. Az egyik az életbetegség, a második a karma, a harmadik az évszakok, a negyedik a szellemek okozta betegségek. Az életbetegségek közé tartozik például a gyomorbetegség vagy egy vírusos megfázás. Ha a beteg nem megy el orvoshoz, egy bizonyos idő után felépül akkor is, ha nem szed gyógyszert. A karmabetegség nehezebb ügy, mert ott a karmát kell tisztítani. Kaphat gyógyszert az illető, de a legfontosabb, hogy a karmát tisztítsa gyakorlatilag egy életen át. Egy amerikai gyomorrákos hölgynek például adtam gyógyszert, de azt is javasoltam neki, hogy leborulásokat végezzen. Néhány év múlva találkoztam vele Bodhgayában, a leborulásoknak köszönhetően meggyógyult. Azzal, hogy folyamatosan gyakorolt és a gyógyszereket ezzel párhuzamosan fogyasztotta, teljesen megváltoztatta a karmáját. Nyugatiaknak nagyon nehéz megérteni, hogy változniuk kellene. Elmennek az orvoshoz, de őket az orvos nem tudja megváltoztatni. Az ártó szellemek okozta betegségeknél a szellem belép a testbe, ennek következtében megváltozik a viselkedés, ebben az esetben szertartásokra van szükség.

 

 

– És az évszakok okozta betegségek esetében mi a teendő?

 

– A tibeti orvostudomány alapja egy három elemre épülő testnedvi, energetikai elmélet. A természetben és az emberi testben is ugyanolyan folyamatok, energiák hatnak. Évszakonként változik az energiák túlsúlya. Ahogy az évszakokban, úgy az emberekben is vannak típusok. Szél, epe, nyák típusú emberek léteznek, attól függően, hogy kiben a szél, a levegő, a tűz vagy a víz van túlsúlyban. A többség azonban ezek keveréke. Úgy kell megtalálni a megfelelő arányt ezek között az évszakok energiájától függően is minden ember számára, ahogy a tanka-festészetben. Annak megfelelően, ahogy ott meghatározzák a Buddha vagy Tára lefestésének arányait, hogy viszonyuljon harmonikusan a fej, a kéz a testhez, úgy szinte művészet kialakítani az emberen belüli harmóniát, egyensúlyt.

 

– Melyek a legfontosabb tudnivalók, amelyek a hosszú, egészséges életet megalapozzák?

 

– Az egyik legfontosabb, hogy elegendő folyadékot igyunk. Ez kell ahhoz, hogy tiszta legyen a testünk. Próbáljuk meg úgy elképzelni az emésztést, mint testünk konyháját. Ha eszünk, használjuk az étkészletet, majd a következő étkezés előtt elmossuk, s tiszta tányérokat, evőeszközöket veszünk elő. A testünkben ehhez az kell, hogy minden reggel meleg vizet igyunk, így tisztán tarthatjuk a testünket. Fontos az is, hogy ne töltsük tele evéskor a gyomrunkat. Ha egy kuktában főzünk, kell hagyni üres helyet is benne. Ezért a gyomor egynegyedét töltjük meg étkezésenként szilárd táplálékkal, egynegyedét folyékonnyal és a maradék egynegyedet hagyjuk üresen. Sose tömjük degeszre magunkat! Este hat óra után már ne együnk, azt már nem igazán tudjuk megemészteni, a legtöbb túlsúly abból fakad, ha valaki a nyák időszakában eszik, azaz este, naplemente után. Arra is érdemes figyelnünk, hogy a hat íz megfelelő arányban legyen jelen az ételeinkben. Nem jó, ha túl sok édeset eszünk, főleg ha valaki a nyáktúlsúlyra hajlamos, mert akkor ő megint hízásra lesz hajlamos. 

 

– Milyen alapvető különbségek léteznek még a nyugati és a tibeti gyógyászat között? 

 

– Az alapvető eltérésekhez tartozik, hogy míg Európában a diagnosztika a technika útján halad, a tibeti orvos saját kifinomult érzékszerveire támaszkodik, és elsősorban a szervezet elemeinek funkcióit figyelembe véve állítja fel a diagnózist. Az európai módszerektől eltérően a tibeti orvos a diagnosztikában semmiféle vegyi anyagot nem használ, csak saját érzékszerveit, legyen az szagló-, ízlelő- vagy megfigyelőképessége, illetve a pulzusdiagnosztikánál a tapintása. A tibeti medicina diagnosztikai rendszere jóval korábban képes felismerni a diszfunkciókat. Akkor képes felismerni, amikor még organikus elváltozás nincs a szervezetben. Amikor már organikus elváltozás van, akkor azt nagyon nehéz visszafordítani. A tibeti orvoslás nem ismeri a szakosodást, nem léteznek általános és szakorvosok. A beteggel, annak fizikai vagy tudati állapotával egyetlen orvos foglalkozik, aki jártas a gyógyszertanban is, olyannyira, hogy maga tesz gyógyszergyűjtő utakat. A tibeti orvoslásban a doktor olyan, mit egy jó anya, a páciens mint egy gyerek. Ahogy az anya gondozza a gyermekét, ez a kapcsolat a mintája a gyógyításnak is. A buddhizmus ugyanígy áll az emberhez. „Gondolj másokra. Segíts másokon. Ha nem tudsz segíteni, ne árts nekik.” Ez a lényege Őszentsége szerint is a buddhizmusnak. Ha valaki csak magára gondol, nem éri el a megvilágosodást. 

Csörgő Zoltán
XVI. évfolyam 6. szám

Címkék: buddhizmus, Gendun Dhargay láma, tibeti orvoslás

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.