Arcképcsarnok

Guari Shankar Gupta és Müller Péter - Barangolás az élet misztériumaiban

Találkozik a modern tudomány az ősi bölcsességgel • Rejtélyekről lebbenti le a fátylat könyvében az indiai nagykövet

Szerencsésnek mondhatja magát az, aki két olyan nagyszerű gondolkodóval ülhet le beszélgetni az élet értelméről, a boldogságról, sorsról, lélekről, mint Gauri Shankar Gupta, India nagykövete és Müller Péter író. Kihasznál tam az alkalmat, és olyan kérdé seket tettem fel, amiket bármelyikünk feltenne, ha nem udvariaskodni akar, hanem megérteni, miként látják ők a világot, s benne az embert. S ahogyan egyikük válaszolni kezdett, a másikuk folytatta, mint akik olvasnak egymás gondolataiban. Mint akik egy nyelvet beszélnek.


 

– Megjelent nagykövet úr könyve, melynek bemutatója október elején lesz. „Az Élet rejtélyeinek feltárása” egy időben Indiában és Magyarországon is kapható, majd később az Egyesült Államokban és az interneten. Az előszót Müller Péter írta. Hol ismerkedtek meg?

 

M. P.: Mi mindig is ismertük egymást. Kevesen tudják, hiszen erről eddig nemigen beszéltem, és a műveimben sem hivatkoztam rá, hogy a szellemi gyökereimet a védikus tanítások jelentik, amikkel már gyerekkoromtól fogva ismerkedem. Az első mesterem kamaszkoromban egy keresztény indiai volt. Sokat köszönhetek neki. Amikor Gaurival először beszéltünk, mintha egy régi beszélgetést folytattunk volna.

 

G. S. G.: A találkozásunk meg volt írva a sorsunkban. Amikor befejeztem a könyvem, megkérdeztem a kiadót, mit javasol, kit kérjünk fel az előszó megírására. Több javaslatot kaptam, és Pétert hívtam fel először, noha akkor még csak annyit tudtam róla, amennyit a kiadóm megírt. Már az első találkozásunk olyan volt, mintha évek óta ismernénk egymást. Kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk számos kérdésről. Rögtön tudtam, hogy ő az, aki jól megírja könyvemhez az előszót, mert ért engem. Hálás vagyok neki, hogy elolvasta a kéziratomat, és társam abban, hogy ezt a tudást népszerűsítsük az emberek körében.

 

– Ön India nagykövete nálunk, igen elfoglalt ember. Mikor szakított időt az írásra?

 

G. S. G.: Aki nagyon elfoglalt, annak van a legnagyobb gyakorlata az idő beosztásában. Az elmúlt két évben minden szabadidőmet azzal töltöttem, hogy olvastam, kutattam és írtam, előfordult, hogy reggel kilenctől este kilencig étlen-szomjan dolgoztam lelkesen. Bevallom: nagy kedvem és erős indíttatásom volt hozzá.

 

– A könyvében az élet legfontosabb kérdéseit teszi fel: kik vagyunk, honnan jöttünk, mi működteti a világot, mi a célja az életünknek, merre találjuk a boldogságot. Vannak válaszok is? Találkozhat a modern tudomány az ősi bölcsességgel? Megérthetik egymást?

 

G. S. G.: Ó, hogyne! Gondoljon csak az ókori görög filozófusra, Szókratészre. Az, amit ő mond és az indiai védikus tanítások egyáltalán nem állnak messze egymástól. Ez persze csak egy példa. Keleten, nyugaton ugyanazok a vála- szok, de a modern ember számára ezeket másképpen kell tálalni, mert másképpen érti meg.

 

M. P.: A Védák nem vallási mű, ahogyan sokan gondolják, nem is filozófia, hanem tudás. Az emberiség őstudása. Amikor Isten megteremtette a világot, ezt a szervizkönyvet adta hozzá nekünk.

 

– Keresztény ember számára nem a Biblia a szervizkönyv?

 

M. P.: Nem véletlen, hogy egyesek úgy gondolják, Jézus járhatott Indiában. De nem kellett ott járnia, mert ugyanabból a kollektív tudattalanból merített. Ugyanazokat az örök igazságokat fogalmazta meg. Jézust és a Bibliát nem érteném ugyanolyan mélységben, ha nem lett volna alkalmam tanulmányozni a Védákat. Ennek az ősi tudásnak az ismerete mérhetetlen előnyt jelentett számomra az életben. Mit mond Jézus? „Isten országa bennetek van.” „Az Atya bennem van, és én az Atyában”. És idézte Dávid királyt: „Istenek vagytok.” Ez a Védák alaptanítása: Isten bennünk él. Ez az igazság nem kötődik kelethez vagy nyugathoz, valláshoz vagy időhöz, mert örök.

 

– Lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy az emberek ki vannak éhezve az igazságra és a bölcsességre. Ezt mutatja az is, hogy divatba jöttek az indiai guruk és tanítómesterek, egymásnak adják a kilincset Magyarországon. De hogyan döntheti el az ember, hogy ki az autentikus, valódi tanító? Ki a guru?

 

G. S. G.: A világ több pontján tévesen alkalmazzák a „jóga”, „guru” kifejezéseket, gyakran üzleti céllal használva e szent szavakat. A jóga a szankszkrit „yug” szóból ered. Eredeti jelentése: összekötni az Univerzális Lelket az egyéni lélekkel. Könyvemben erre részletesen kitérek. A védikus jóga teljesen más, mint amit a nyugati világban így neveznek. Ugyanígy a gurut nem az indiai ruha vagy a nagy szakáll teszi, nem is a templomban üldögélés. Kevés igazi guru van, és nagyon nehéz megtalálni a saját gurunkat, tanítómesterünket. A guru szó azt jelenti: az élet titkai tudója. A valódi gurut nagy tisztelet övezi, mert valóban titok van a birtokában: az élet misztériumának titka. A valódi guru belső derűt és nyugalmat áraszt minden helyzetben.

 

M. P.: Guru számomra az, aki a szó legmélyebb értelmében ismeri önmagát. És ez azt jelenti, hogy ismeri a többi embert is. A guruban nincs félelem, gyűlölet és – ahogy a Védák mondják – „nem rázza meg a szerencsétlenség”.

 

G. S. G.: A „szent” a szanszkritban és az angolban, de úgy tudom, a világ más nyelvein is azt jelenti: aki beteljesítette önmagát, megtalálta a teljességet önmagában.

 

– A gurukra nem csak úgy tekintünk, mint bölcsekre, hanem mint akik boldog emberek. Hogyan lehetünk mi is boldogok?

 

G. S. G.: Kétféle boldogság létezik. Az egyiket hívjuk inkább csak örömnek. Amikor vágyunk valamire, és megkapjuk, amikor sikerül az, amit szerettünk volna elérni, akkor örömet érzünk. Ez azonban mulandó öröm, mert az anyagi világból származik. Vegyünk egy példát: összespóroljuk a pénzt nagy nehezen, és veszünk egy kocsit. Boldognak érezzük magunkat?

 

– Igen.

 

G. S. G.: Egészen addig, amíg meg nem látjuk, hogy a szomszéd kocsija szebb és nagyobb. Vagy egy asszony vágyik egy ékszerre. Megveszi neki a férje. Örül?

 

– Természetesen.

 

G. S. G.: Ameddig meg nem látja barátnője nyakékét, mert akkor már ő is olyat szeretne. Ezt a fajta örömet a szanszkrit Trishnának, vagyis vágy iránti szomjúságnak nevezi. Mi történik, ha elromlik az autó vagy karambolozunk? Boldogtalanná válunk. Mit érez az asszony, ha ellopják az ékszerét? Szomorú lesz. A Trishna, azaz a vágyak végtelen körforgása csak egy pillanatnyi örömöt ad nekünk, ami később boldogtalansághoz vezethet.

 

– De nem természetes ösztönünk, túlélésünk záloga-e, hogy szerezni akarunk?

 

G. S. G.: Különböztessük meg a szükségletet a vágytól. A szükséglet az étel és ital, ami életben tart, a ruha, ami megóv attól, hogy megfagyjunk, a szeretet, ami éltet. De kaviárt
enni vagy nercbundát viselni nem szükséglet. A vágy nem a szükségleteinkből fakad, hanem az elménkből ered.

 

M. P.: Amikor a zsidók elhagyják Egyiptomot, és az Úr mannát ad nekik eledelül, azt mondja: ne tegyétek el másnap reggelre! De eltették és megférgesedett. A felhalmozás nem természetes ösztön, hanem vétek.

 

G. S. G.: A másik, a valódi boldogság belülről, a lelkedből fakad, és nincsen külső körülményekhez  kötve.

 

– Az hogyan, mi módon érhető el?

 

G. S. G.: Ez az élet lényege: a folyamat, amit saját magaddal kell elvégezned, a fejlődés, amelynek során az elme által generált külső vágyakat csökkentjük, megszüntetjük. A lélek átveszi az irányítást az elme fölött, és az Univerzális Lélek az egyéni lélek fölött. Fokozatosan ráébredünk arra, hogy az élet igazsága túlmutat a megtapasztalható világon.

 

 

– De a vágyak adják az ambíciót, és az viszi előre a világot. Ha nincs vágy, nincs ambíció és nincs fejlődés.

 

G. S. G.: Az ambíció és a motiváció nagyon fontos, de nem csak a fizikai vágyból eredhet. A fizikai vágy szerzésre és birtoklásra ösztönöz, és az ego műve. Ego, szanszkritül eham. Az örök boldogság utáni vágy viszont arra ösztönöz, hogy megismerjük az élet törvényeit, a világ működését. Az élet igazsága pedig túlmutat az érzékelhető világon. Olyan világból ered, ami nem tapintható, nem szagolható, nem látható, de attól még létezik. Vegyük ezt a cserép növényt itt az asztalon. Egy kicsiny magból keletkezett, nőtt és terebélyesedett, gyümölcsöt hoz, és abból újabb növények kelnek ki és növekednek. Miből jönnek? Néhány magot elvetünk a földbe, és több tonna búza terem. Miből lesz?

 

– Ezeket a kérdéseket megválaszolja a modern tudomány.

 

G. S. G.: Igen, a könyvben szemügyre veszem a tudomány álláspontját, de a tudomány a láthatatlan és a nem létező hatalmas hatalmával nem foglalkozik. Itt van a testünk. Az egyik pillanatban látom: erőtől duzzad, sok mindenre képes, pompás. A következő pillanatban történik valami, és az erős test semmit sem ér. Nem mozdul többé. Nem növekedik, nincs többé lélek, amit szolgáljon. Hová tűnik el belőle a lélek? Vagy itt van az idő. Mindannyian tudjuk, hogy létezik. Meg tudja fogni?

 

– Nem.

 

G. S. G.: Meg tudja ízlelni? Látja? Hallja?

 

– Nem.

 

G. S. G.: Akkor tehát nincs is?

 

– Már hogyne lenne! Hiszen eljár felettünk, kicsik vagyunk, felnövünk, megöregszünk. Az idő halad.

 

G. S. G.: De attól még a lelkünk ugyanaz marad. Miért gondoljuk, hogy csak az létezik, amit érzékszervvel tudunk érzékelni? Miért nem vesszük észre a láthatatlan és a nem létező hatalmát? Van a könyvemben egy ábra arról, hogyan épül fel az emberi lény. Gyakran a testével azonosítjuk. Ám a test nem működne az érzékszervek közbenjárása nélkül, amik egyúttal kontrollálják a testet. Az érzékszerveinket azonban elménk uralja. Az elme felfogja, amit mondok, de megérteni az intellektus, az értelem fogja. Ha itt ülsz és hallgatsz bennünket, de az elméd közben nincs itt, hanem mondjuk azon jár, mit főzöl majd otthon a családnak, akkor nem fogod megérteni, amit beszélünk. Mi történik, amikor elalszol? Nem létezik számodra még az az ágy sem, amin fekszel, hiszen nem érzékeled, nincsen sem testvéred, sem szüleid, férjed vagy feleséged, mert nem veszel róluk tudomást. Mi történik ezalatt? Amikor álmot látsz, egy nem létező világban jársz. Mi történik az érzékszerveinkkel, amíg alszunk? Az érzékszerveink megcsalnak, mégis azokban bízunk a legjobban. Közben az emberi lélek hatalma egy tized másodperc alatt eltüntet vagy elővarázsol dolgokat. Lelkünk pedig kapcsolatban áll az egyetemes Lélekkel, és végső soron az egész emberiséggel, a Teremtővel, Istennel.

 

– Mi a különbség az Isten és a Teremtő között?

 

G. S. G.: Nincs különbség. Különböző nyelvekben máshogy hívhatjuk az Istent, Teremtőt és Egyetemes Lelket. Az Upanisádban „Brahman” a neve.

 

– Ő a legfontosabb? Az egyetemes Lélek, Isten?

 

G. S. G.: Mi a fontosabb az autóban: a benzintank, a motor vagy az ablaktörlő lapát? Az autónak minden része fontos, mindennek megvan a maga funkciója, és akkor szolgál jól, ha összehangoltan, összerendezetten működik, ha mindent arra használnak, amire való, és minden kis csavar a helyén van. Nincs ez másként az emberrel sem. A Lélek a motor, de ha esik az eső, szükségünk van az ablaktörlőre. Mindkettő fontos, az autóban az alkatrészek és a testünkben a lélek.

 

– Engedje meg, hogy visszatérjek még a boldogság témájához, mert úgy vélem, ez izgat a legjobban mindenkit. Ön a világ hetven országában megfordult, munkája miatt több helyen évekig is élt. Mit tapasztal, hol a legboldogabbak az emberek?

 

G. S. G.: Minden országban találkoztam boldoggal és boldogtalannal. Ez nem függ attól, hol él az ember. Ismerek olyat, aki nagy vagyon fölött rendelkezik, akinek hatalma van mások felett, és sajnálatra méltóan boldogtalan. Ismerek olyat is, aki nyomorban él, mégis boldog. Azok, akik a legkisebb forrással a legnagyobb boldogságot élik át, ők a megvilágosodottak.

 

M. P.: Hadd mondjam el a lányunokám példáját. Egyszer csak azzal állt elő, hogy ő elmegy Indiába. Nagyon aggódtunk érte, különösen az ottani körülmények miatt. Nemigen ismerte a nyomort és a nélkülözést. Mi lesz ott vele? S jöttek a hírek: egy ashramban él, a mi fogalmaink szerint mély szegénységben, és tehénlepénnyel tapasztja a házak falát. Közben pedig azt írta: „Papa, az egész családnak el kell jönnie ide, olyan csodálatos ez a hely! Ha gyermekem születik, feltétlenül elhozom ide!” S amikor négy hónap után hazatért, csillogó szemmel mesélte: annyi vidám emberrel, boldog arccal életében nem találkozott, mint ott. Az nem az a szegénység, mint a miénk, magyarázta. Ott a szegénység is más. Akik a legkevesebbel beérik, azok a legboldogabbak.

 

– Nagykövet úr, Ön két éve él Magyarországon. Milyennek látja a magyar embereket?

 

G. S. G.: A magyarok nagyon jó képességűek, intelligensek, okosak, nem véletlen, hogy a népesség számához képest olyan sok Nobel-díjas és feltaláló honfitársuk, annyi olimpiai győztesük van. Azt tapasztalom, hogy a magyarokban erős az útkeresés és a szellemi fejlődés igénye. Talán abból is fakad ez, hogy keleti gyökereik vannak. Sok előadást tartottam már Magyarorszá- gon, és a hallgatóságom mindig nagyon nyitott és érdeklődő volt. Ez az egyik oka annak, hogy megírtam a könyvem: sok biztatást és megerősítést kaptam itt.

 

– Engedje meg, hogy búcsúzóul még egy nehéz témára rátérjek: ez pedig a karma. Európai  ésszel nehéz elfogadni, hogy valaki azért szenved egész életében, mert korábbról rossz karmát hozott, vagy tudomásul venni, hogy vannak eleve elrendeltetett dolgok. A nyugati ember inkább a szabad választásban hisz. Nem igazságtalan és ijesztő azt mondani például egy kisgyermekre, hogy megérdemelte a sorsát?

 

G. S. G.: Igazságtalan? Az akciót reakció követi, minden egyes cselekedetnek következménye van. Ez tudományos teória (Newton), amit nem lehet megkérdőjelezni. Ha én most megütném a munkatársamat, ő többféleképpen reagálhat: visszaüt azonnal, mindenkinek elmondja, milyen rossz véleménnyel van rólam, vagy őrzi magában ezt a sérelmet, és adandó alkalommal, lehet, hogy sokkal később, megbosszulja. Ezerféleképpen reagálhat, de az lehetetlen, hogy ne reagáljon. Előfordul, hogy hosszú idő telik el, de minden egyes cselekedetnek van hatása. Minden egyes tettünk következménnyel jár, ezt a modern tudományos teória is alátámasztja. Az emberi lélek végtelen és a lélek testet cserél, mint mi ruhát. Mindannyian magunkkal hordozunk egy karmaegyenleget, egy naplót életünk végéig, ami a következő életre hatással van.

 

– De hogyan lehetséges az, hogy ma több mint hétmilliárd ember él a Földön, negyven évvel ezelőtt pedig mindössze a fele. Honnan jöttek új lelkek?

 

G. S. G.: Megpróbálok hasonlattal rávilágítani. Van egy szép nagy darab fám. Készíthetek belőle asztalt, polcot, kis faládikát vagy akár több milliárd gyufaszálat, attól az még anyagában ugyanaz a fa marad. Van egy végtelenül egyszerű matematikai képlet, amit a Bevezetés a „két upanisádhoz” című mű így fogalmaz: „Óm, az is végtelen, ez is végtelen, a végtelen végtelent szül, s ha a végtelent a végtelenből kivonjuk, ami hátramarad, az a végtelen.” A végtelent bárhogyan osztjuk és szorozzuk, végtelen marad.

 

M. P.: Ez a legnagyobb misztérium. A könyv minden egyes mondatán órákon át lehet gondol kozni, annak ellenére, hogy egyszerű igazsá gokat fogalmaz meg. Az a nagyszerű Gauri könyvében, hogy ő ismeri azokat, akiknek ír, és azokat is, akikről ír. Ismeri a nyugati ember gondolkodásmódját, és jól ismeri a Védák tanításait. A saját nyelvünkön szól hozzánk – Sokan beszélnek világ végéről, arról, hogy megérett az emberiség a pusztulásra. Gyermekeinknek, unokáinknak olyan, soha nem látott problémákkal kell szembenézniük, mint a túlnépesedés, a környezetszenynyezés vagy éghajlatváltozás. Van remény az emberiség számára?

 

G. S. G.: Természetesen van remény, mivel az univerzumunkat egy felsőbb erő irányítja, Brahman. Számára az időnek nincs jelentése, mert az idő végtelen. Brahmát megteremtette, azért, hogy ezt az univerzumot megteremtse. Egyetlen nappala 1,2 milliárd év, ugyanez igaz egy éjjelre. Az emberiség túlél rengeteg évet, és ha az éjszaka jön, lerombolódik. De ha új nap jön, utána újrateremtődik. Ez egy örök körforgás.

 

M. P.: A védikus irodalom különbséget tesz a Teremtő és az Isten között. Isten örökkévaló, a Teremtő azonban éppúgy életútját járja, ahogyan mi, de egészen más idő szerint.

 

G. S. G.: Vegyük csak szemügyre közelebbről az időt! Az idő nagyon érdekes dolog: nem látod, nem hallod, nem ízlelheted és nem fog- hatod meg, mégis úgy fogy az életed, ahogyan az idő telik. Az idő valójában nem létezik, csak a Nap járása az, és mégis meghatározza létezésünket. Amikor egy kisbaba megszületik, nincsen számára idő: csak a jelen pillanatot éli meg. Nincsen számára anya és apa, nagypapa és nagynéni. Csakis a szeretet van. Egy és oszthatatlan szeretet. Csak később oszlik meg aszerint, ki szeret. A gyermek a szeretetet egységben érzékeli. A fájdalomról sem tudja, hol keletkezik: ha valahol fájdalma van, mindenütt fájdalmat érez. Nem búsul a múlton és nem aggódik a jövő miatt. Az újszülött közelebb van Istenhez, mint bárki más, ő még tiszta Lélek.

 

– Azután szépen lassan átveszi az irányítást az intellektus, az értelem, és egész életünkben  arra kell törekednünk, hogy megszabaduljunk a vágyaktól, és visszatérjünk a gyermeki állapotba, amit a szeretet és a jelen ural?

 

G. S. G.: Ez a körforgás: minden ugyanonnan ered és ugyanoda tér vissza. Szanszkritül ez a szunnya. A nulla. A zéró.

 

– És ehhez közeli szó a szumma, a minden.

 

G.S.G.: Úgy van. Meggyőződésem, hogy az emberiség ősi nyelve a szanszkrit. Az anya szanszkritül „matr”, az apa „pitr”. Ez minden nyelvben így vagy úgy visszaköszön. Figyeld meg, hogyan mondja ki a gyermek élete első szavát. Amikor az édesanyját hívja, és azt mondja „mam”, „ma”, „mama”, voltaképpen Istent emlegeti. ÓM, az Ő teremtő hangja. Az első hang, amit kiejtett, hogy megteremtse az univerzumot.. 

 

M. P.: Ez fantasztikus! Én is megismétlem, a „mam” és az ÓM! Ez egy csodálatos felismerés. Hamvas Béla, aki élete végéig keresztény ember volt, azt mondta: „Ha a világ pusztulásából egyetlen könyvet lehetne csak megmenteni, az a Véda lenne, mert az emberiség alapvető őstudását tartalmazza.” Gauri Shankar Gupta könyvében a világ legmélyebb tudáskincsét osztja meg velünk egyszerűen és érthetően. Köszönet érte.

 

 

Ki Gupta?

Gauri Shankar Gupta 2010 óta Magyarország és Bosznia-Hercegovina nagykövete. Észak-Indiában, egy radzsasztáni kis faluban nevelkedett. Közgazdaságtanból szerzett diplomát. Három évet a magánszektorban dolgozott, majd 1981-ben csatlakozott az indiai külügyi szolgálathoz. Különböző hivatali minőségben dolgozott Belgiumban, Bangladesben, Bahreinben, Mexikóban, Franciaországban és a Fülöp-szigeteken. Három évig volt nagykövet Mongóliában, erről az időszakról „Mongólia: a kék égbolt földje” címmel könyvet is írt. 2006–2010. között az indiai külügyminisztérium főosztályvezetője volt. 2010 februárja óta él Budapesten. Megjelent két verseskötete és számos cikke. Folyékonyan beszél angolul, franciául és spanyolul. Több mint 70 országban járt szerte a világban.

 

Az élet rejtélyeinek feltárása

Gauri Shankar Gupta könyve megjelent, október elején lesz a hivatalos bemutatója Magyarországon, egy időben az indiai kiadással, Müller Péter előszavával.

 

A könyv két részre oszlik. Az első rész a nagy léptékű dolgokkal foglalkozik. Ezek között találunk majd olyan fejezetet, amely a világegyetem keletkezéséről szól. Lesz olyan, mely az üres tér erejével, az egyetemes ciklusokkal, a világegyetem működésével, az egyetemes energiával, a fejlődés kérdésével, valamint az emberi egészség és az orvostudomány lényegi alkotóival foglalkozik. A második részben az emberi lény felépítését vesszük górcső alá. Olyan kérdésekre keressük majd a választ, mint: kik is vagyunk valójában, mi áll az emberi viselkedés, vágyak, az élet célja és az emberi boldogság mögött.

A könyvből egy kis ízelítő:

Az Egyetemes Rend

Vajon létezik-e valamiféle rend az egyetemes folyamatokban, vagy a világegyetemet véletlenszerűségek mozgatják? Hogyan működnek a természet törvényei? S vajon e sokrétű törvényszerűség mögött van-e valami rendező elv vagy törvény?

Ki vagyok én?

Ki vagyok én, s valójában miből állok, ezek életünk fontos kérdései. Hányan is próbálkozs nak megfejteni és megérteni önvalónk mibenlétét, viselkedésünk hátterét?

A dharma fogalma

Mi helyes és mi helytelen? Mi tekinthető erkölcsösnek és mi nem? Mit kell tennünk egy adott helyzetben és mit nem? Életünk minden pillanatát áthatja a helyes cselekvés és viselkedés gondolatának szövevénye.

A karma törvénye

Gyakran találkozunk olyan becsületes, tisztességes és dolgos emberekkel, akiknek az egész élete szenvedéssel teli. S ugyanígy, vannak olyan értelmileg gyenge, pénzügyileg erkölcstelen emberek, akik tulajdonságaik ellenére gyümölcsöző életet élnek. Vajon honnan ered az élet eme igazságtalansága? Hogyan lehetséges, hogy míg egyes gyerekek ezüstkanállal a kezükben születnek, addig mások szélsőséges szegénységben tengetik életüket? Vannak, akik egész életükben szerencsések, míg másokat az állandó szerencsétlenség sújt.

A májá tudománya

Vajon mi világunk valódi természete? Egyáltalán, miért létezik? Miért vannak vágyaink, s ezek a vágyak vajon mind beteljesíthetőek? Ha nem, akkor vajon meghaladhatjuk-e őket? Mi az élet célja? Honnan erednek a gazdagság, a hatalom és a nemi örömök iránti vágyaink, s vajon a mindannyiunk életében fontos és elveszíthetetlen egyéni én vagy ego milyen hatással van emberi viselkedésünkre?

A boldogsághoz vezető ösvény

Melyek az emberi élet alkotóelemei? Mi az emberi élet természete? Miért tapasztalunk életünk során örömöt és bánatot? Mi az idő szerepe? Mit értünk boldogság alatt? Miért vonzódunk felé? Tényleg elérhető ez az állapot, vagy az egész csak egy délibáb? Ha elérhető, akkor milyen ösvény vezet a boldogsághoz?

 

Információ a könyvről: www.vaszistha.hu

 

Információ a Nagykövet úr következő előadásairól: www.indianembassybudapest.org A Nagykövet úr felvett előadásai megtekinthetők a YouTube-on: gaurishankargupta100

Zimber Szilvia, Fotó: Juhász Balázs
XVIII. évfolyam 10. szám

Címkék: Gauri Shankar Gupta, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.