Arcképcsarnok

Harald W. Tietze - Az egészség nagykövete

Beszélgetés Harald W. Tietzével, számos könyv szerzőjével

    Harald W. Tietzének, a neves német származású, de évtizedek óta Ausztráliában élő író, fitoterapeuta, természetgyógyásznak számos sikerkönyve jelent már meg magyarul, nem véletlen, hogy idén sokadszor látogatott el hazánkba. Előadást tartott a Viva Natura World Kft. által rendezett XVI. Országos Kombucha-Mantra Nyílt Napon, amely egyben A víz világnapja rendezvény is volt. Itt úgy konferálták fel, mint az egészség nagykövetét, s joggal. Amikor előadását követően megkérdeztem, hallott-e már Heinrich Franz Friedrich Tietzéről, a híres osztrák matematikusról, akiről a Tietze-kiterjesztés tételt elnevezték, meg sem lepődtem, amikor azt felelte, hogy a nagybátyja volt. Nos, igen, úgy látszik, családi vonás lehet, hogy őt szintén a kiterjesztés érdekli: a gyógyítás lehetőségeinek kiterjesztése.


    - Lengyelországban születtem egy menekülttáborban, később Bajorországban éltünk, Würzburgban nőttem fel, amit a rómaiak alapítottak. A város eredetileg az itt termesztett gyógynövényekről, fűszerekről kapta a nevét. Mondhatnám, ez volt az első jel, hogy dolgom lesz a gyógyfüvekkel. Hamar lett is, mivel semmink sem volt, nagyon szegényen éltünk, gyógynövényeket kellett gyűjtenünk, hogy megéljünk, ezt adtuk el gyógyszertáraknak, ebből szereztünk egy kis pénzt. Apám az oroszországi hadifogságból hazatérve úgy szerezte meg a napi betevőt a családunknak, hogy embereket segített a gyógyuláshoz azáltal, hogy értett ahhoz, miként ismerhetők fel radiesztéziai módszerekkel a káros földsugárzások, és hogyan tudunk ellenük védekezni. Emlékszem, amikor elsőként meggyógyított egy asztmás hölgyet, az ő jómódú férjétől kaptunk egy darabig húst, tojást, amit addig nem is ettünk. Mindez engem is elkísér egész életemben: a gyógynövények és a pálcával való mérés, gyógyítás.

     

    - Mit tanult fiatalon?

     

    - Mezőgazdasági egyetemet végeztem, s fiatalkoromban nagyon sokat dolgoztam, de az életvitelem miatt sok betegségem is volt. Egy nagyon jó orvos barátom hívta fel a figyelmem, amikor az allergiám miatt már olyan beteg lettem, hogy heteket töltöttem egyfolytában kórházban, hogy ha így folytatom az életem, meg fogok halni. Rájöttem, hogy teljes életreformot kell végrehajtanom. Harminchat évesen már túl voltam egy komoly műtéten, és kivándoroltam Ausztráliába, ott kezdtem el gyógynövényeket gyűjteni, keverékeket készíteni, árusítani. Csak friss gyógynövényeket hoztam forgalomba, szemben azokkal a többévesekkel, amiket akkor árusítottak. A betegek, akik hozzám fordultak, kaptak tőlem egy kérdőívet, amit kitöltve visszaküldhettek, és ez alapján tudtam felállítani a diagnózist, ráéreztem a személyiségükben arra, ami gyógyításra szorul. Akiknél a kérdőív alapján mégsem derült ki, hogy mi a gondjuk, vagy éppenséggel nem hatott náluk az a például prosztatagyulladásra kidolgozott gyógynövénykeverékem, ami háromszáz másik esetben már segített, akkor beültem a kocsimba, s akár sok száz kilométert autóztam, hogy meglátogassam őket, és a környezetüket is megismerve derítsem ki, mi lehet a betegség oka.

     

    - Gondolom, ilyenkor vitte a pálcáját is, kiderítendő, nem arról van-e szó, hogy egy rossz energiavonal fölött fekszik az illető...

     

    - Pontosan. Amikor megérkeztem, mindig azt kértem, ne mondjanak semmit. Körbejártam a ház földszintjét, lerajzoltam az alaprajzot, belerajzoltam az energiavonalakat, és megkérdeztem, itt mi van, ott ki fekszik, és így át lehetett rendezni az ágyakat. Idővel elmentem Sydneyben egy kiadóhoz, elmondtam, hogy szeretném megírni a tapasztalataimat több ezer ember gyógyítása után, mert fontosnak tartom, hogy az emberek megismerjék ezt a fajta szemléletet. Elég furcsán néztek rám, azután a kiadó vezetője elhívott, hogy nézzem meg az ő házát is. Elmentünk, a pálcámmal körbejártam, s feltűnt, hogy a ház alatt rengeteg vízér fut, amelyeknek olyan a hatása, mintha valaki egy trafóház fölött aludna. Volt öt hálószoba a házban, s az egyiknél megmondtam, hogy aki ott alszik, annak a teste mellkasi részén gondjai lehetnek. Egymásra néztek, különös tekintettel, így gyorsan elköszöntem. Másnap felhívott a férfi, és elmondta, hogy előző nap szólni nem tudtak a diagnózisom után, mert egy nappal előtte derült ki, hogy a feleségének mellrákja van. A lányuk orvos volt, s mindenféle hosszadalmas vizsgálatok után derítette ki édesanyja betegségét, és akkor jöttem én, aki megmondtam egy pálcás mérés után. De a felesége ennek hatására már aznap éjjel máshol aludt. 1984-ben meg is jelent az első könyvem, de előtte még sokat utaztam Indiában, majd Pápua Új-Guineában, hogy a természeti népek, olykor a kőkorszak szintjén élő törzsek gyógyító hagyományát tanulmányozzam. Utána kezdtem el a kombuchával foglalkozni, cikksorozatokat írni róla.

     

    - Hogy talált rá a kombuchára?

     

    - Még Németországban hallottam róla, majd egy ismerősöm küldött egy tenyészetet. Elkezdtem használni, mások is visszajeleztek, hogy meggyógyultak, és ezután robbanásszerűen indult a folyamat, tenyésztettem, s küldtem másoknak is. Amikor már sok írásom összegyűlt róla, összeállítottam egy könyvet. Akkor használtam először számítógépet az íráshoz, magam is nyomattam, adtam ki a könyvet. Százötvenezer példányban kelt el, nagyon rövid időn belül bestseller lett. 1995-ben Jakab István felhívott, hogy szeretne velem találkozni és megkapni a könyv kiadásának jogait. Én éppen Kaliforniába repültem egy előadásra, mire István azt mondta, semmi gond, találkozzunk ott. Végül így jelent meg magyarul is a Kombucha, a csodálatos gomba. Amerikában is nagy sikere volt, tizenöt nyelvre fordították le a művem. Ez épp akkorra esett, amikor már épp azon gondolkoztam, hogy bezárom a farmomat és a gyógyító központomat Ausztráliában, akkora forgalmam volt, rengeteg beteg keresett meg nap mint nap, hogy már nagyon leterhelt, nem volt egy szabad pillanatom sem. Mindez arra ösztönzött, hogy a megszerzett tudásomat könyvekbe foglaljam, gondoltam, így talán többet segítek. Ezért írtam a tengeri algák gyógyhatásáról, illetve mint a XXI. század táplálékáról, a vízgyógyászatról, majd a vizeletről "A vizelet mint szenteltvíz" címmel. Meg szoktam például kérdezni az előadásaimon: "Amikor úgy érzed, hogy minden megoldást kipróbáltál már, és az egészséged még mindig nem tért vissza, amikor akut lázas vagy, amikor esetleg pókcsípésed van, kígyómarás ért, akkor hogyan gyógyítod meg magad, ha nem áll rendelkezésedre ellenméreg, ellenszérum, nincs orvos a közelben, aki segítene?" A válasz: fogyasszál a saját vizeletedből! Egy konferenciára érkezve a repülőn valamilyen romlott ételt fogyasztottam és gyomorrontást kaptam. Semmi mással nem tudtam segíteni magamon, és működött: elszállt belőlem a betegség, és teljes értékű előadást tudtam tartani. Eddig összesen harmincnégy könyvem jelent meg harmincöt nyelven, többmilliós példányszámban. Amióta az első könyvemet megírtam, számos konferenciára meghívtak. Szinte minden kontinens ötvennégy országában jártam már. Erről szól most az életem: utazom, előadásokat tartok.

     

     

    - Magyarországon az első, lúgosításról szóló könyvet a szintén a Jakab István nevével fémjelzett Víztérítő könyvkiadó adta ki 2000-ben "Fiatalodj, ne öregedj!" címmel az Ön tollából. Honnan szerzi az ismereteit ezekhez a könyvekhez?

     

    - Általában onnan, hogy nagyon sok szemináriumra hívnak, konferenciákon adok elő. Ilyenkor kérdéseket is tehetnek fel a résztvevők, s rendszerint van egy-kettő, amelyre magam sem tudom a választ, de nagyon inspirálnak, hogy utánanézzek. Ilyenkor hazamentem és felhívtam azokat a barátaimat, ismerőseimet, akik szakértők voltak valamely témában, és elkezdtem begyűjteni az adatokat. Ezeket azután rendszerezem, értelmezem, s ahogy belemélyedek, jönnek eredeti meglátások is.

     

    - Milyen megírandó könyvtémák vannak a tarsolyában?

     

    - Az egyik következő könyvem témája az lehetne, hogy milyen az emberek viszonya a valláshoz. Találkoztam hat éve egy csodálatos emberrel, a dalai lámával, akivel az előre kikötött félóra helyett egy órát beszélgettünk. Nagyon érdekes volt látnom a dharamszalai kórházat, ahol asztrológiával is foglalkoznak, miközben ott vannak a legmodernebb gépek is. Találkoztunk a kilencven év körüli Nechunggal is, a dalai láma médiumával, orákulumával, aki annak idején azt jelezte a dalai lámának, hogy el kellene hagynia Tibetet India felé. Nechungnak feltehettem egy kérdést, s lett volna jó pár kérdésem, de arra gondoltam, ha tényleg orákulum, tudnia kell a kérdésem is. Nem kérdeztem, pedig barátom hosszan erősködött: "Kérdezz, kérdezz!" De én csak összeszorítottam a szám. És akkor Nechung kellemes hangon válaszolt arra a kérdésemre, amit a legfontosabbként a szívemben hordoztam.

     

    - Ez mély benyomást tehetett Önre. De mi volt a kérdés?

     

    - Nos... inkább befejezném a választ egy korábbi kérdésre... A papaja után szeretnék írni egy könyvet a kókuszról is. Ezek nagyon jók a rák- és a szívbetegségek ellen. A papaja jó az elsavasodás ellen is, ami a legtöbb esetben az élet végén a betegségek kialakulását okozza. A papajáról írott könyvem négyszer átdolgozott kiadásban jelentettem meg, és ma egyre határozottabban és erőteljesebben állítom, hogy azoknál az embereknél, aki félig érett papaja gyümölcsöt vagy annak szárítmányát, vagy papajalevélből készült teát fogyasztanak, lehet segíteni a rákon. Németországban ma már egyre több orvos elfogadja ezt az állítást és adja betegeinek a papajatablettát, fogyasztat vele friss papaját, és számos pozitív eredményről számolnak be.

     

    - Éppen azért, hogy megismerje az ősi gyógyító módszereket, az ausztrál bennszülöttektől is tanult...

     

    - Igen. Hitlertől!

     

    - Kitől?

     

    - Hitlertől. 1984-ben történt, hogy felkerestem a bennszülött törzsek gyógyítóit, akik meghívtak magukhoz. Amikor meglátogattam őket Észak-Ausztráliában, ahol eredetileg a Larrakia törzs él, mind azt mondták nekem, hogy keressem Hitlert! Amikor megismerkedtünk, megkérdeztem, hogy kapta ezt a nevet? Nagyon idős volt már, az átlagos bennszülöttekhez képest nagyon magas kort élt meg. Apja nevezte el Hitlernek a harmincas évek elején, amikor született, mert oda is eljutott egy európai nagy ember híre. Azt mondta, hogy igen, két Hitler van, egy rossz és egy jó... Csodás és rendkívül tanulságos időt töltöttem vele a bozótvidéken, volt, hogy délben megkérdezte, éhes vagy? És már fogott is egy halat, fél óra múlva a semmiből ott volt a csodás sülthal-ebédünk. Sokat viccelődtünk azzal is, hogy a fehér emberek csillagokkal minősítik a hoteleket, ők pedig takarókkal az éjszakákat. Ha hideg éjszaka volt, azt például "háromtakarósnak" hívták. Szeretnék könyvet írni a vele való találkozásról. Hihetetlen élete volt. Szertartásokat végzett, gyógynövényekkel gyógyított, de furcsa dolgokkal is, sárral például, mert intuitíven tudta, hogy antibakteriális. Az emberek nagyon hittek benne. Ha egy beteget odavittek, megkérdezte, hiszel-e? Ha igen, akkor meggyógyult a beteg. Tudta, hogy az elmének óriási a hatalma. Hitler azt is hangsúlyozta, hogy ő nem gyógyít, csak segít. Rengeteget tanultam tőle, például azt, hogy a legtöbb ember úgy él, mintha folyamatosan verné a fejét kalapáccsal, és közben venné be a fájdalomcsillapítókat. Miért nem éppen a kalapácsot teszi le? Miért ne élhetnénk egészségesen?

    Csörgő Zoltán
    XV. évfolyam 8. szám

    Címkék: Harald W. Tietze

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.