Arcképcsarnok

Horváth Judit - Gyógyító ecsettel

    Dr. Horváth Judittal jómagam először az első Transzperszonális Nyári Egyetemen találkoztam éppen tíz évvel ezelőtt. Nagy sikerű gyógyító mintás pólóit árusította és részt vett a képzésen, hogy elmélyítse pszichológiai ismereteit. Utána szinte nem volt olyan természetgyógyász-konferencia, ahol ne futottunk volna össze, de itt sem csak a pólók voltak üdítő színfoltok a sok árus között. Aki ismeri, tudja, ő testesíti meg az örök álmodozó archetípusát, úgyis mondhatnánk ezért: örök fiatal. Mert mer álmodni. Már tizenöt éves korában tudta, hogy festőművész akar lenni, de családi indíttatásra (édesanyja orvos, édesapja gyógyszerkutató vegyészmérnök volt) párhuzamosan jelentkezett az orvosi egyetemre és a képzőművészeti főiskolára. Előbbire vették fel.


    Negyedéves korában egyszeriben újra úgy érezte, hogy szürke a világ a festészet és a színek nélkül. Ettől kezdve három éven keresztül Bakallár József festőművész szakkörében tanult olajjal festeni, ugyanakkor nyaranta a zebegényi Szőnyi István Szabadiskolában fejlesztette képességeit a festő-, zománc-, térforma- és szobrászosztályokban. Itt találkozott Pap Gábor művészettörténésszel, aki elismerőleg nyilatkozott munkáiról. Patay László festőművész, aki anatómiát tanított a főiskolán, szintén értékelte Judit tehetségét.

     

    Medikus korában évente rendezett kiállítást az orvosegyetemi klubban. Ötödévesen abba akarta hagyni orvosi tanulmányait, hogy művész legyen. Az esti előkészítő tanfolyamra járt is szigorló orvosi éve alatt. A harmadik képzőművészeti főiskolai felvételi vizsgára (bár már megvolt a rektori engedély) nem ment el, mert kezében volt az orvosi diploma, szülei pedig nem ajánlották fel, hogy még öt évig finanszírozzák művészeti tanulmányait.

     

    A röntgenorvosi munka mellett otthon olajképeket készített, kisgyerekei korai éveiben pedig pasztellel dolgozott. A szakvizsga letétele és kilencévi orvosi munka után otthagyta a kórházat, hogy a festészettel foglalkozzon. Úgy határozott: csak a festészetre koncentrál, mert azt érezte, így sokkal többet tehet az emberekért, mint orvosként. Két évig olajmásolatokat festett, rengeteget tanult a Munkácsy-másolatokból. Utána saját indíttatású olajképeit és grafikáit készítette, melyekből 1990 decemberében erkölcsileg sikeres, anyagilag azonban csekély bevételű kiállítást rendezett a SOTE Nagyvárad téri galériájában. Ezt a kiállítást is dr. Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója nyitotta meg, csakúgy, mint 1992-ben a Marcibányi Téri Művelődési Központban rendezettet. Az itt született vendégkönyvi beírások máig örömére és tanulságul szolgálnak. A kiállításainak visszatérő címei: Az élet tisztelete (mely dr. Albert Schweitzer életfilozófiájának lényege), illetve Szimbólumok és mandalák. Szintén 1992-ben a természetgyógyász-kongresszuson állította ki hatvan képét, a következő évben a Szolnoki Városi Művelődési Házban és a Pitypang utcai iskola galériájában voltak láthatók képei. 1994-ben újabb önálló kiállítását a SOTE-n Pap Gábor művészettörténész nyitotta meg, egyben felavatta az aulában "Az aranyvirágzás titka (tisztelet C. G. Jungnak)" című zománctablóját is.

     

    A kincskereső naptár címlapképe

     

    Judit ekkor már három éve járt jungiánus képzésre Fehér József Andráshoz. Mert ő az örök tanuló is. Nemcsak az orvosi pályáját kísérte végig az örök tanulás, az örök keresés és kiegészülni, egésszé válni vágyás, hanem amióta fel is adta álmaiért a pályáját, amióta valóban csak alkotóművésznek vallja magát, azóta is nyitottan kutatja a lélek titkait, hogy megértse magát és másokat, az ember mélyét. Tanulmányozta a transzperszonális pszichológiát, saját élményű tréningen vett részt két évig. Egy évig járt a Coué Egyesület szervezésében hipnoterápia- és lelki gondozói tanfolyamra, a katathym imaginatív pszichoterápiát dr. Daubner Bélától és dr. Fadgyas Ildikótól tanulta. Többszöri agykontrolltanfolyamot is végzett. Az asztrológia alapjait Kalo Jenőtől tanulta.

     

    Az "Út a teljességhez" című képét 1991-ben készítette, és nem sokkal később a Jung-tanfolyamon jött rá, hogy voltaképpen a négy pszichikus funkciót és a mélyént rajzolta meg. Ekkor ismerte fel azt is, hogy medikus korában készült első rajza nem más, mint egy aszimmetrikus mandala. E képet tovább alakította, ez lett az Akupunktúra című képe. Mindez azt erősítette meg benne, hogy intuitíven a kollektív tudattalanból merít.

     

    Idézet Judit egy 1992-ben készült írásából: "Gyerekkorom óta szenvedélyesen rajzolok, először a körülöttem lévő embereket, ugyanakkor belső szükséglet volt mind a mai napig azon bensőmből felmerült képek rögzítése, melyek nekem hiányoztak a környező világból. Azóta már tudom, hogy ezek a jungi archetípusok." A szinkronicitás elve, természet és emberi lélek analógiája és egysége fejeződik ki Tűz-víz sorozatában, amely tudattalan lelki állapotváltozásokat érzékeltet.

     

    A pont, amivel harmóniába hozhatjuk a szervezetet

     

    "A ma, főként itt Kelet- Európában szükséges lelki megújulásunk egyik lehetősége a gyermeki érzékelés és életbizalom újrafeltámasztásával lehetséges, hisz a gyermek nem rombol, hanem részekre szedi a tárgyakat, hogy megismerje, megértse szerkezetét és működését... és azután csak épít" - mondja ezzel kapcsolatban Judit. "Úgy érzem, eleget romboltak már világot, lelket, testet, én építeni szeretnék, lásd a Kincskereső képsorom novemberi képét. E képet 1992-ben festettem, a kompozíciót hetekig alakítottam, és ezen kép, valamint az 1998-ban dr. Nicholas Demetry atlantai spirituál gyógyító tanfolyamán kapott kabbalisztikus személyiségfejlődés- ábra, azaz Szefirót-fa között megdöbbentő a hasonlatosság. Ez is bizonyítja, hogy a kollektív tudattalanból mediálisan kapom és festem a képeket."

     

    Elkerülhetetlen volt, hogy egybekapcsolódjék két alapindíttatása, a gyógyítás és a festészet, és felfedezze saját képeinek gyógyító hatását. Képeit mindig is a maga lelkéből, a maga örömére alkotta, de már egyetemista korában álmodott arról, hogy közösségi funkciójú helyiségekbe kerülnek: iskolákba, éttermekbe, szállókba, orvosi rendelők váróiba. Az első felkérés egy intenzív osztály kórtermeinek dekorációjára 1995-ben abból a kórházból érkezett, ahol hajdan röntgenorvosként dolgozott. 2002-ben írta meg képeinek gyógyító hatásáról a tanulmányát, melyben megfogalmazza, hogy a képeiben mindig jelen lévő narancssárga kör az ősbizalom állapotát, a meleg elfogadás, a biztonság, az állandóság élményét sugározza. Ezek a képei így sokat segíthetnek a súlyos műtéti traumán, s ezért jelentős pszichés terhelésen átesett betegeknek, akiknek relaxációra, belső énközpontjuk újbóli megtalálására van szükségük, és a legyengült állapot miatt energiafeltöltést is igényelnek. Ezek a képek nemcsak zavarodott, tanácstalan, pszichés káoszt átélő embereknek segíthetnek tehát, hanem az egészségeseknek is, mégpedig mintegy meditatív szemlélésük révén időtlen középpontjuk, lényegük, lényük magja megtalálásában.

     

    Hajnali madárdal

     

    Ekkor jött rá arra is, hogy az 1990-től éveken keresztül készített színes, dekoratív természetképei is gyógyító hatásúak. 1992-ben egy orvosújságban jelent meg cikke, melyben azt írta, hogy az orvosi tevékenység közben, a pszichoszomatika, a holisztika, az ősi kínai természetfilozófia, a relaxáció, a szimbolikus imagináció tételeivel találkozva, ismerkedve tudatosodott, tisztult ki benne fő képalkotó szándéka, mely a képkészítés közben tudattalanul működött: egészséget, lelki egészséget akar kifejezni, megőrizni, helyreállítani, terjeszteni képeivel. S minthogy az EGÉSZSÉG a kiegyensúlyozott, az önmagával, a természettel, az emberi környezettel és a transzcendenssel harmonikus egységben, EGÉSZ-ségben működő ember sajátja, aki ősi energiaforrásának tudatában és erejével él, képeivel ezt a HARMÓNIÁT, ősi ritmust igyekszik kifejezni. Ugyanebben az évben a Környezetvédelmi Minisztérium „Környezetvédelmi tudatformálás az ifjúság körében” című pályázatában „véletlenül” a minták gyógyhatását részletezte tíz pontban. A megnyert pályázat támogatásával indította, majd folytatta hat éven keresztül a „gyógyító mintás” pólók készítését, melyeken a sugárzó Nap a tekintetet vezeti, vonzza a képbe, s ezzel az embert is közelíti önnön szívéhez. Ezeken a pólókon találkoznak a környezetvédelem, az autonóm képkészítés és a gyógyítás mintái, kapcsolódva az imaginatív pszichoterápiához és a mozgásterápiákhoz. A minták csi-kung mozdulatokkal való analógiáját Judit szintén csak utólag vette észre.

     

    Naptárképsorozatai ugyancsak humanisztikus, holisztikus szemléletűek. Nap-naptár sorozata lélek és természet analogikus egységét, a már említett Kincskereső című 1992-es naptárképsorozata az "Ős-gyermek" eszmélését, életfeladatunkat sugallja. Ehhez, valamint a Szárnyalás című naptárképsorához rendelt filozofikus idézetek a képek értelmezési tartományát kiterjesztik. E képsorok máig kiadóra, megrendelőre várnak.

     

    A szeretet gyógyítás c. könyv címlapja

     

    Az 1996-os "Keresztutak" című rendezvény katalógusa szerint Judit "célja a Vízöntő kori ember lelki harmóniájának kifejezése és helyreállítása művészetével és pszichoterápiával". Nagyon magáénak érzi Kepes György művészetteoretikus és festőművész költői szavait: "az olyan időszakok, mikor az ember egynek érzi magát a természet ősi egészségével, mikor nem vesz tudomást az idő múlásáról, a tér és lét korlátozottságáról és ujjongóan elégedett a puszta léttel - az ilyen időszakok nem tartósak. Ritkán adódó boldog pillanataimban olyan képeket szeretnék alkotni, melyek áthidalják a senki földjét a létező világ és aközött a másik között, amilyennek azt szeretnénk..."

     

    1999-ben volt utoljára önálló kiállítása a szentendrei Tasi galériában. Ezekben az években egy kiadó felkérésére színes akvarell meseillusztrációkat is készített nagy örömmel és lelkesedéssel Benedek Elek meséihez. 2001-ben megfestette a Nobel-díjas magyar és magyar származású tudósok naptárképsorát is, ahol a hátterek színvilága a díjazott szakterületet is szimbolikusan megjeleníti. Sajnos erre a mai napig nem akadt kiadó és megrendelő. Albert Schweitzerről több portrét is készített, melyek a hatvani Schweitzer Kórházban és az Albert Schweitzer Református Szeretetotthonban találhatók.

     

    Dr. Albert Schweitzer-portré, 1993

     

    Ami álomszerű, de már nem álom: meghívást kapott honlapja alapján a 2005., majd 2007. évi Firenzei Kortárs Művészeti Biennáléra. Ehhez is támogatókat vár, akárcsak szellemi partnereket készülő könyvéhez, melynek címe: "Képek, álmok, érzések és gondolatok a szeretetről, a szerelemről, az emberi kapcsolatokról és a gyógyításról". Ez Judit hite szerint nemcsak a maga számára, hanem mindenkinek összefoglalná a legfontosabb útmutatásokat, szeretet és gyógyítás összefüggéseit. Ebben az esztétikailag igényes, szórakoztatva tanító-nevelő, örömet szerző kiadványban a világirodalom nagyjainak idézetei mellett felkérte a test és a lélek legismertebb magyar gyógyítóit szerzőtársnak, segítsenek kikerekíteni a Szeretet, szerelem, gyógyítás sorozat száz rajzával illusztrált kötetet egy-egy bölcs tanítást, meleg szeretetet vagy gyengéd humort kifejező verssel, esszével, gondolatfutammal.

     

    A könyv Judit szándéka szerint - hiszen talán egész életének mottója Carlos Castaneda Don Juanjának gondolata: "Csak olyan utakon járok, melyeknek szíve van" - elvezetné az olvasót az áramlat mentén a forráshoz, hogy a könyv végére eljusson "Árnyékból a Fénybe, Szomorúságból az Örömbe, Kétségből az Egységbe". Ennek a kötetnek lesz egyik darabja Simon András grafikusművész gondolata: "Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress, és fontos leszel."

    - gőz -
    XII. évfolyam 10. szám

    Címkék: Horváth Judit

      Aktuális lapszámunk:
      2018. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.