Arcképcsarnok

Interjú Soma Mamagésával

Azzal kell valamit kezdeni, ami a puttonyban van

    Van már öt éve is annak, hogy utoljára találkoztunk, de Soma semmit nem változott. Vagy mégis: fiatalabbnak tűnik, mint öt éve, kortalan, jókedvű és kiegyensúlyozott, még védjegyként viselt hajkoronája is vagányabb, hetykébb, mint amire emlékszem. Látszik, hogy jóban van önmagával és a világgal, változatlanul teli van energiával, és mint a jó bort, csak érlelik az évek. Pedig nagyon sokat dolgozik. Hogyan csinálja?


     

    ‒ Említetted, hogy a gyermekeidtől jössz, a belvárosból, náluk aludtál. Ezek szerint már külön élnek?

    ‒ Igen, együtt laknak, és velük lakik a lányom szerelme is. Csodálatos gyerekek, igazi Tündék! Bár nem szeretik, ha beszélek róluk, mert a maguk jogán akarnak érvényesülni, de egy anya ezt hogyan állja meg? Hanna 25 éves, az Iparművészeti Egyetem mesterszakára jár, de már vannak megbízásai is. Gyönyörű dolgokat csinál, hihetetlenül szorgalmas és tehetséges, most nyílik egy közös kiállítása a Bálnában. A párja doktorandusz, a gombákra specializálódott. Ez azért is a szívemhez közeli, mert a gomba a Föld-Ember analógiában az idegrendszert képviseli. Ahogyan a Föld, úgy az ember 70 százaléka is víz, a kövek megfelelnek a csontváznak, a fák a tüdőnek, a termőföld a méhünk, és a gombák az idegrendszerünk.

     

    ‒ Hasonlít rád a lányod? Ő is ilyen vehemens, szókimondó?

    ‒ Nem, ő egy finom, érzékeny, Júlia-karakter. Nagyon édes volt, kilencévesen egyszer elém állt komoly arcocskával, és mint egy felnőtt, úgy mondta nekem: „Anya, te nem ismered a diszkréciót!” Azóta is igyekszem tanulni tőle. A férjem ilyen finom lélek, és az anyukám is. A fiam karizmatikus egyéniség, de ő is más, mint én. 

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin novemberi lapszámában olvashatják!

    Zimber Szilvia
    XXIV. évfolyam 11. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.