Arcképcsarnok

Joshi Bharat - Az intuíció mindennél fontosabb

Beszélgetés Joshi Bharat indiai numerológussal

Joshi Bharat akkor vált ismertté, amikor a nevével fémjelzett műsorával tűnt fel a TV2 képernyőjén, de ezoterikus körökben már korábban népszerű volt a Magyarországon élő indiai számmisztikus, hiszen tizenöt éven át tanított a Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemen. Egyéniségében sajátos összhangra lelt Kelet és Nyugat, intuíció és logika, hit és tudomány. Többek között arról faggattuk, hogyan egyezteti össze mindezt.


- Mostanában milyen dolgok foglalkoznak önnel? Azért kérdezem így, mert egy interjúban azt mondta, nem ön foglalkozik bizonyos dolgokkal, hanem a dolgok találják meg.

 

- Sok új dolog foglalkozik velem! Most ismét elsősorban a televízióban találnak meg feladatok. Nagy élvezettel vezetem a Mokka habbal című műsort reggelenként, kiváló  kollégákkal dolgozhatok benne együtt. A 2011-es esztendő egyébként is fontos.

 

- Itt álljunk meg egy percre! Aki másoknak meg tudja mondani, milyen jövő vár rájuk, nyilván a sajátját is látja. Mi vár önre idén? Hogyan tudja a dolgok ismeretében befolyásolni azt, ami történni fog?

 

- Nem akarom előre megfejteni a saját jövőmet, megismerni csak azért, hogy  befolyásolhassam. Nem az a célom, hogy bizonyos információk birtokában elkerüljem a rám váró tapasztalásokat. Engedem, hogy a dolgok megtaláljanak, történjenek velem. Fölteszem a magam kérdéseit, és izgatottan várom a sorstól a válaszokat. Bizonyos tapasztalatokat egyébként sem lehet megúszni, ha az egyik úton kikerüljük, majd elénk hozza a másik út. Én intuitív módon élek, így lehet gyarapodni, fejlődni.

 

- Térjünk még vissza egy percre 2011-re. Miért mondta, hogy ez fontos év? Csak önnek fontos?

 

- Mindenkinek fontos lesz, számmisztikai szempontból ugyanis a 4-est adja ki, ami a szellemi fejlődés száma. Aki szinkronban van a feladataival, felvállalja a sors által ráruházott felelősséget, nem linkeskedi el az idejét, az nagy lépést tehet idén önmaga és a világ  megismerésében. El kell fogadni a kihívásokat, nem véletlenül adódik éppen az a feladat, ami. A kényelem rossz tanácsadó. Én azt mondom, minél nehezebb, annál jobb, mert annál több lehetőséget tartogat a fejlődésre, a tanulásra.

 

- Hisz a reinkarnációban?

 

- Persze, hogy hiszek! Nem tudom, pontosan hogyan zajlik, magyarázatot talál-e rá majd egyszer a tudomány, a kvantumfizika például, de az biztos, hogy a tudás folytonos, a dolgok egymásra épülnek, és az anyagmegmaradás törvénye a szellemiekre is vonatkozik.

 

- Ön a Mantra Szabadegyetem oktatója, ahol éppen az az alapszemlélet, hogy mindegyik világvallás ugyanabba az irányba mutat, és összhangban van a tudománnyal is. Korábban tizenöt évig tanított itt, azután abbahagyta, s most februárban visszatér egy új előadás-sorozat indításával. Miért?

 

- Amikor a televíziós szereplések miatt kiszámíthatatlanná  vált az életem, felfüggesztettük a tanítást, s most nagy örömmel tértem vissza. Az iskolát vezető tanár kollégáimmal és barátaimmal olyan átfogó, de viszonylag rövid kurzust tervezünk - tekintettel azon  érdeklődőkre, akik nem tudják magukat három évre lekötelezni -, amely az oktatott témákban kézzelfogható tudást, lényeglátást és útmutatást ad. Így például dr. Földes László orvos, a Mantra Szabadegyetem vezetője az extrapszichológiáról, dr. Tatjana Szmirnova pszichológus a kronobiológiáról tart előadást. Jómagam tarotkártyát, tenyérelemzést is tanítok, de a kedvencem a számmisztika lesz. A számok konkrétak, tényszerűek, ugyanakkor hihetetlen lehetőséget rejtenek az intuíció számára. A számmisztikában kétszer kettő soha nem négy. Itt minden nagyon egyszerű, és nagyon bonyolult.

 

- Akárcsak az életben. Mintha önben megtalálta volna az egyensúlyt Kelet és Nyugat,  a logika és az intuíció, az ezotéria és a tudomány. Nem érzi úgy ezáltal, hogy mindkét világban egy kicsit kívülálló? Hogy otthon, Indiában túlságosan tudatosnak tartják, itthon, Magyarországon pedig túl ezoterikusnak?

 

- Ebben az egyensúlyban szeretném, hogy az intuíció győzzön. India számomra nem földrajzi hely, Indiát én magamban hordozom mindig. Engem az nem zavar, ha különböző emberek különbözőképpen értelmezik, amit mondok. Krisztus mondatait, Buddha mondatait is  mindenki másként értelmezi, mégis mindenkihez szólnak. Az ezotéria akkor válik veszélyessé, ha valaki azt menekülő útnak tekinti, arra használja, hogy kibújjon a saját sorsáért viselt felelőssége alól, vagy a jövőbe meneküljön a jelene elől. Azt kérdezem, ha valaki a körülményekre meg másokra hivatkozik: akkor hol vagy te? Hol van a te tudatosságod, az akaratod? A műsorom a tévében erről szólt! Rá akartam ébreszteni az embereket, hogy nem menekülhetnek el a személyes felelősségük elől, és hogy mindannak, ami történik velük, valahol ők is előidézői, részük, szerepük van benne, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogyan. Kibújnak az életfeladatuk alól, elmenekülnek a kihívások elől, meg akarják úszni a tapasztalatokat, azután csodálkoznak, hogy nincs előrelépés, nincs fejlődés.

 

- Nem érzi magát néha gyökértelennek?

 

- Hol keressük a gyökereinket? Feltétlenül a lábunk alatt, vagy éppen a fejünk felett? Nem, nem vagyok gyökértelen. De ha az a kérdés, melyik gondolkodásmód áll hozzám közelebb, azt kell mondjam, az indiai. Indiában azt kérdezik: miért ne lehetne így vagy úgy? Itt azt kérdezik, miért van így, hol erre a bizonyíték?

 

- A környezetének nehéz lehet, hogy ön mindig tudja, mit akar, határozott elképzelései vannak. Nem vezet ez konfliktusokhoz?

 

- Én mindenkit partnernek tekintek, nyitott ember vagyok és kompromisszumra kész. Én a saját gondolkodásmódom szerint élek, a magam szemüvegén keresztül nézem a világot, és keresem a saját fejlődésem útját, éppen ezért elfogadom, hogy mások is ezt teszik, és az ő gondolkodás- és látásmódjuk, útkeresésük nem azonos az enyémmel. Millió út van, nem csak egy, és lehet nekem is igazam, meg a másiknak is akkor is, ha amit mondunk, az ellenkezik egymással. Ez az én igazságom, az meg az ő igazsága, ha tiszteletben tartjuk ezt, nincs ezzel semmi baj. Én mindenkitől, akivel találkozom, tanulni szeretnék. Azért is élvezem az egyetemen a munkát, mert kíváncsi, nyitott, útkereső emberekkel találkozom.

 

- Gyakran belenéz idegenek sorsába, sőt életvezetési tanácsokat is ad, noha ehhez nincs pszichológusi vagy orvosi végzettsége. Emiatt nem támadják?

 

- Jézus, Buddha meg Mohamed sem járt pszichológia szakra, de a szomszédasszony sem, aki meghallgat és elmondja a véleményét. Én nem szakemberként, hanem nyitott és tapasztalt embertársként mondok véleményt. Ha valaki ordítozik az édesanyjával és trágár szavakat használ, és én azt mondom neki, gondoljon arra, hogy ez az asszony őt a világra hozta és felnevelte, és ennek semmi köze ahhoz, hogy neki igaza van-e vagy sem - nos, hogy ezt megmondjam neki, ahhoz milyen végzettség kell? Egyébként nem ért emiatt támadás. Én nem vágyom a pszichológusok és pszichiáterek, orvosok babérjaira.

 

- Jövendőmondó rengeteg van, de jövőlátó kevés. Hogyan tudhatja az ember, melyikkel áll szemben?

 

- Iparággá vált az ezotéria, és ebben én nem is szeretnék részt venni. A nyolcadik kerületben több mágus van, mint egész Indiában. Azt javaslom mindenkinek, legyen óvatos. Aki csodákat kínál, az gyanús, mert csodák abban az értelemben, ahogyan az emberek várják, nincsenek. Gyanús az, aki a kényelmünkre apellál, és azt mondja: egy kis varázslás, mágia mindent megold, neked pedig nem kell tenned semmit. Ilyen nincs, a fejlődés munkáját nem lehet és nem is szabad megkerülni. Ha ehhez a munkához remél valaki segítséget, útmutatást, olyan valakit válasszon, akire rá tud hangolódni. A jövőbe látás meglehetősen intuitív műfaj.

 

- Minden ember fölteszi magának a kérdést: mi az élet értelme. Ön hogyan válaszolja ezt meg?

 

- Az élet értelme nem valami nagy dolog, hőstett vagy különleges cselekedet. Az élet értelme az, hogy hozzátegyük a magunkét a nagy egészhez, amiben minden mindennel összefügg, és néha a legapróbb változás új folyamatokat indít el. Feladatunk a kishitűségünk legyőzése, önmagunk csiszolása. Amikor ki-ki önmagát jobbá teszi, az egész világot teszi jobbá.

 

 

 

Joshi Bharat 1955-ben született Ahmedábádban (India). Huszonöt éves korában színészként tanulmányútra érkezett Magyarországra, és a szíve itt tartotta. Itt nősült meg, két lánya született, Szávitri 26, Shila 16 éves. Először az Állami Bábszínház művészeként dolgozott - közben közgazdászvégzettséget szerzett -, majd sorselemzéssel és jóslással foglalkozott, és tanított a Mantra Szabadegyetemen. 2008-tól a TV2 képernyőjén a nevével fémjelzett délutáni beszélgetős műsort vezette másfél éven át nagy sikerrel, itt tett szert országos ismertségre. Vegetáriánus, hobbija a csillagászat és a kozmológia.

Zimber Szilvia
XVII. évfolyam 2. szám

Címkék: intuíció, Joshi Bharat

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.