Arcképcsarnok

Juta Stepanovs - A gyógyítás hiányzó láncszeme: a szeretet

Beszélgetés a szeretetesszenciák felfedezőjével

Többször is hallhattunk már olyan élettörténeteket, amelyek gyönyörűen példázzák azt, hogy a kezdetben el van rejtve minden lehetőség. Sokszor a gyermekkorban megszületnek azok az élmények, amelyek később egy nagyszerű felfedezés alapkövei lesznek, megtörténnek azok az élmények, amelyek elkerülhetetlenül elvezetnek egy életet, hogy kibontsa azt az üzenetet, amelyet mintha maga a Teremtő akarna végre megnyilvánítani. Juta Stepanovs élettörténetét hallgatva is megjelennek ezek a pontok, hiszen ő, aki a szeretetesszenciák (Love Remedies) felfedezője, már gyermekkorában virágokat áztatott vízbe, bár akkor az csak játék volt neki. Az pedig, hogy szinte évtizedekig csendben élt, negyvennégy éves koráig alig szólalt meg, fogékonnyá tette egy másfajta kommunikációra: hogy meghallja saját benső hangját és a természet szavait is. Szerencsénkre nagyszerűen működik az intuíciója, hiszen a beszélgetésünk elején feltámadt benne az érzés, hogy a gyerekkoráról beszéljen és arról, hogyan születtek ezek a gyógyszerek. Ezeket ugyanis egyetlen interjúban sem mondta még el.


 

– Németországban születtem, édesanyám német, édesapám lett származású. Apám, aki zenész volt, az ötvenes években kalandvágyból új életet akart kezdeni, ezért szüleim disszidáltak Ausztráliába. Hét gyermekük született, én voltam a második. Egy leánytestvérem és öt fivérem közül nagyon kilógtam, rendkívül szégyenlős voltam, annyira, hogy nem beszéltem. Féltem a beszédtől, évekig csendes voltam. Boldog gyerek voltam azért, inkább úgy helyes, ha azt mondom, hogy nem éreztem, hogy kommunikálnom kellett volna. Mivel jól tudtam hallgatni, a felnőttek szívesen jöttek hozzám, sokat meséltek nekem, mert tudták, hogy soha nem fogom elmondani. Sok évig csak gyóntak nekem, én pedig csak figyeltem, hallgattam, rengeteget tanultam az emberekről. Már pusztán azért is, mert nem kérdezgettem őket, és volt, amit tudni szerettem volna, s azt meg kellett éreznem belőlük, ki kellett találnom. Így idővel nagyon erős lett az intuitív képességem. Hároméves koromban egy idős néninek segítettem a szomszédban, gondoztam őt, elpakoltam nála, teljesen természetes volt, hogy akkor már dolgoztam. Ezt a képességemet is használtam később, mert hosszú ideig ápolónő voltam, idősebb nőket gondoztam. De azután is olyan munkát választottam, ami nem kívánt sok beszédet...

 

– Az is valamilyen segítő foglalkozás volt?

 

– Lényegében igen, hiszen kozmetikus lettem. Kozmetikusként azután egyfelől nagyon sok munkám volt, ami erőt adott, és ez segített feltörni a kemény páncélomat. Másfelől nagyon rossz bőrminőségekkel találkoztam, és a saját bőrömön is megtapasztaltam, mennyire nem tesznek jót az emberi bőrnek a különböző kenceficék. Én azért alkalmaztam ezeket, mert egyfajta maszkként működtek a krémek, amik mögé félénkségemben elbújhattam, elrejthettem a személyiségem. A nem természetes arcpakolások, a maszkjaim miatt a bőröm nagyon megbetegedett, ez még mélyebb­re vitt önmagamba. Magamba süllyedtem, mert már a kinézetem is leromlott. Igyekeztem minél többet megtudni a természetes gyógyszerekről, ennek érdekében kutatni kezdtem. Mivel nem beszéltem, a torokcsakrám blokkja testi szinten is megjelent, olyan garatbetegségem lett, amivel operálni akartak, s gyógyszereket kellett szednem tizenkét hónapig. Azt mondták az orvosok, hogy egész életemben el fog már kísérni ez a betegség. Ám végül a saját kutatásaim eredményeként aromaterápiával, gyógynövényekkel meggyógyítottam magam. Folyamatosan tanulok azóta a gyógynövényekről, arról, hogyan lehet olajokat készíteni, miként használták ezeket az ősi kultúrákban. Felfedezéseimet, a kifejlesztett módszereimet azután alkalmazni kezdtem másoknál is, és a sikereim arra ösztönöztek, hogy még többet és többet tanuljak. Említettem, hogy már gyerekkoromban megerősödött az intuícióm, mindig azt követtem, hallgattam rá, még ha bolondságnak is tűnt olykor, de egyértelmű volt, hogy ezek folyton újabb és újabb ajtókat nyitottak meg az életemben. 

 

– Mi volt a következő ajtón túl?

 

– 1984-ben volt egy fordulópont az életemben, amikor úgy éreztem, mintha a természet megszólítana, elkezdene beszélni hozzám. Nem hangokat hallottam, hanem belülről éreztem, ahogy a növények szólnak. Nagyon különös érzés volt ez akkor, néha nem értettem, csak azt éreztem, mintha próbálnának kommunikálni velem. Idővel pedig látomásaim voltak arról, hogy mi vár ránk a jövőben, földrengéseket, katasztrófákat, vízárt láttam. Ezek annyira megrémítettek, hogy évekig senkinek nem beszéltem ezekről, hiszen őrültnek tartottak volna. Ám azután a sors különös kegyelméből találkoztam néhány emberrel, akik jelként jelentek meg, s egy-két szavukból éreztem, s ki is derült, hogy hasonló látomásaik voltak. Ekkor kezdtem el beszélni. Nem volt könnyű folyamat, de egy teljesen új világ nyílt meg számomra. 

 

– Látomásai ezek szerint csak ekkortájt kezdtek születni?

 

– Nem, érdekes, már gyerekkoromban volt egy látomásom egy fehér hajú, fehér szakállas emberről, aki majd egyszer eljön hozzám, akit egyszer megismerek. Tizennégy éve édesanyám daganatos beteg volt, s akkoriban olvastam egy emberről, Harald Tietzéről, aki kombucha- és papajatermékekeket ajánlott a rák ellen. Meg is beszéltem telefonon ezzel az emberrel, hogy eljön hozzánk, épp útba estünk számára Sydney felé. Amikor kinyitottam az ajtót, s megpillantottam, tudtam, hogy ő épp az az ember, akit én már gyerekkoromban láttam. Harald elmondta, hogy másnap Sydneyben lesz egy kiállítás és vásár, azért utazott fel. Arra a vásárra már én is bejelentkeztem korábban, másnap újabb meglepetésként ért mindkettőnket, hogy a standjaink egymás közelében voltak. Nagyon keveset beszélgettünk, viszont rengeteget nevetgéltünk. Egy ideig csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, és szép lassan kiderült, ahogy megismertük egymást, hogy rengeteg párhuzam van az életünkben, egész eseményláncolatok következtek be mindkettőnkében sorra ugyanúgy, az övében persze nagyban, az enyémben kicsiben. Harald megismerésével az életem újabb fordulatot vett, ő segített, hogy megjelenjen Bőrt megmentő gyógymódok címmel az első könyvem, mert addig minden ötletem, kutatási eredményem egy nagy dobozba gyűjtött cetliken volt. Ez volt az, ami elindított, hogy kidolgozzam a szeretetterápiát. 

 

 

 

– Aminek az alapja egy élő vadvirágok esszenciáin alapuló gyógymód…

 

– A szeretetterápia váratlanul született meg, ennek az új módszernek a felfedezése az élet különös véletlenjeinek és egybeeséseinek köszönhető. Tizennégy éve Harald és jómagam találkoztunk dr. Ingfried Hobert német orvossal, aki ismert előadó és számos könyv szerzője is. Ő a betegei kezelésében összekapcsolta a hagyományos orvoslást az alternatív gyógymódokkal. Ingfried írt egy könyvet a bennszülöttek által alkalmazott gyógymódokról. Ingfried hallott már Haraldról, széles körű gyógynövényismereteiről, valamint a természetes orvoslásban való jártasságáról, és azért jött Ausztráliába, hogy találkozzon vele. Harald számos önsegítő könyvet írt a természetes gyógymódokról, de ami még fontosabb, jó kapcsolatai voltak az ausztráliai bennszülött gyógyítókkal. Abban az időben Harald és én a különféle gyógynövények és más természetes termékek kifejlesztésén és piacra kerülésén dolgoztunk, így mindhárman meglátogattuk Guboo-t, aki ismert bennszülött gyógyító, Új-Dél-Walesben, a Wallaga tónál él. Találkoztunk leányával, Lynnel és egy másik híres őslakos gyógyítóval, Anne Thomasszal is. A szeretetterápia leginkább mégis Ingfried új kapcsolatának, Eddi Kneebone-nak köszönhető. Eddi a bennszülöttek gyógymódjainak két lábon járó enciklopédiája, és sok olyan módszert mutatott nekünk, amelyet az őslakosok használtak bizonyos betegségek növényekkel való gyógyításában. Eddi történetesen azt is megemlítette, hogy népének tagjai a Bottlebrush virágaival is gyógyítottak, mégpedig úgy, hogy többször vizet öntöttek rájuk, amikor még a vadonban növekedtek, majd megitták a vizet. Az a tény, hogy gyógyítás céljából a virágokat nem vágják le, elkápráztatott engem.

 

– Nyilván azért, mert a Bach-virágterápia során, amit már ismert akkor, a virág leszakításával a haldokló virág negatív energiáit is magunkkal visszük.

 

– Kérdésem és aggályom a virágesszenciákkal kapcsolatban addig mindig is az volt, hogy amikor szellemi és érzelmi szinten dolgozunk és a gyógyító energiát a növényből vesszük át, akkor lehetséges-e, hogy egyúttal azt a traumát is átvisszük a gyógyítandó személyre, amelyet a növény akkor él át, amikor eltávolítják természetes életterületéről, esetleg levágják a virágját? Emlékszem, az első gondolatom Eddit hallgatva az volt: „milyen csodálatos, méltó módja ez a növényekkel való bánásmódnak, hiszen így az ember többször felhasználhatja ugyanazt a virágot, mivel nem zavarta meg a virág életciklusát!”. Azután rájöttem, hogy a bennszülöttek nemcsak azt a vizet isszák meg, amely a növényekről származik, hanem a virágesszenciákhoz hasonlóan a növény energiájával is feltöltődnek. Intuitív módon találtam ki, hogy nekünk kis gyűjtőedényeket kell elhelyeznünk a virágok fölé és kivonnunk az esszenciájukat, hogy teljesíthessék feladatukat, miközben sértetlenül tovább élhetnek. Ez azt jelenti, hogy a növények szeretettel adják át nekünk az esszenciájukat, nem pedig sérülés, trauma után.

 

– Ettől pedig az így begyűjtött energia is szeretetet sugároz?

 

– Igen, s ettől a felfedezéstől Harald és Ing­fried is hihetetlenül lelkes lett. Mielőtt igazán tudatosítottam volna, hogy mi történik körülöttem, máris mélyen benn jártunk az ausztráliai dzsungelben, hogy újabb virágesszenciákat találjunk. Így kezdődött utazásunk, amelynek során összesen huszonötezer kilométert tettünk meg, hogy összegyűjtsük a szeretetterápiához felhasznált virágesszenciákat. Ez volt életem legérdekesebb és leggyümölcsözőbb utazása. Újra kapcsolatba kerültem a természettel, most már egy új szinten. Mielőtt a szeretetterápiával kezdtem dolgozni és összegyűjteni a virágesszenciákat, félénk, csendes, kevés szavú nő voltam, ezután a virágokkal kapcsolatot teremtve megengedtem, hogy tanítsanak engem, így önmagamat is jobban megismertem általuk. Mivel a virágesszenciák az érzelmeinkhez és a lelkünkhöz viszik el a gyógyítást, azáltal, hogy tanulunk a szeretetterápiáról és alkalmazzuk azt a saját gyógyításunkra, megváltoztatjuk az életünket, közelebb kerülünk a természethez és felfedezzük a feltétel nélküli szeretetet önmagunk és mások iránt. 

 

– Ezek szerint a vadvirágok gazdagsága nagyon mélyen megérintette…

 

– Nemcsak megérintett, hanem úgy éreztem, mintha addig csukott szemmel jártam volna a világban. Hosszú éveken keresztül kerestem igazi feladatomat, célomat, hogy teljes mértékben kifejthessem erőimet. A szeretetterápia segített nekem újra felfedezni a feltétel nélküli szeretetet. Ezzel élni csodálatos ajándék, amelyet az ember akkor tud elfogadni, ha képes arra, hogy igazi önmaga legyen. Én mélyen elköteleztem magam a szeretetterápia mellett, hogy segítségével átadhassam a világnak a feltétel nélküli szeretetet. Az esszenciákat Szeretet cseppeknek neveztük el, hálánk jeléül, amiért a természet lehetővé tette, hogy ezek a csodálatos növények megosszák velünk esszenciájukat. A legjobb virágesszenciák kiválasztása gyakran intuitív lépést jelent. Azok, akik kikapcsolták önmaguk eme bölcsnek mondható részét, ismét megnyithatják az intuíciójukat, ha megtalálják, hogy mi a legjobb önmaguk, testük és életük számára. 

 

– Ez vezette el az intuícióterápia kifejlesztéséhez?

 

– Azért fejlesztettük ki, hogy az emberek visszataláljanak a természetes intuícióhoz, amit elvesztettek. Másfelől a szeretet annyira fontos energia, hogy egyre inkább nélkülözhetetlenné válik a világban. Az intuícióterápiát szeretet-virággyógyászattal ötvözve az embereket megtanítjuk, hogy újra rendelkezzenek azokkal a képességekkel, amelyek nagyon fontosak lesznek ebben a században. A világ nagy változáson megy át, újfajta gyógyító rezgéseket igényel. Ha az emberekben nincs szeretet, akkor háború folyik bennük, ez pedig áthatja a világot, s kívül is háború lesz. A szeretet energiájával azonban képesek vagyunk ellensúlyozni a világban zajló negatív eseményeket. Ha bennünk szeretet van, akkor kint is harmónia teremthető, ha a szeretetet éljük, akkor béke lesz a világban. Nekem a virágok és a szeretetterápia megváltoztatták az életemet. Mivel ezt a természet adta nekem ajándékként, meg kell osztanom az emberekkel, hogy megtalálják magukban mélyen a szeretetet, s hogy a világ is megtalálja a békét. Ma már tudom, hogy rajtam keresztül a természet dolgozik, csak egy eszköze vagyok a természetnek.

Csörgő Zoltán
XVI. évfolyam 5. szám

Címkék: Juta Stepanovs, Love Remedies, szeretetesszenciák

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.