Arcképcsarnok

Kürti Gábor: Segíts magadon...

Be­szél­ge­tés la­punk ál­lan­dó mun­ka­tár­sá­val

Kez­det­ben volt a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat, és egy má­sik kez­det­ben volt a Ter­mé­szet­gyó­gyá­szat. Az idők so­rán mind­ket­tő meg­halt egy ki­csit, ma már vi­szont új­ból él a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat, és van Ter­mé­szet­gyó­gyász Ma­ga­zin is.
Kür­ti Gá­bor a ma­ga­zin in­ter­ne­tes vál­to­za­tá­nak szer­kesz­tő­je, emel­lett a nyom­ta­tott lap­ban min­den hó­nap­ban je­lent­ke­zik nép­sze­rű sor­oza­tá­val, amely­ben né­pi gyógy­mó­do­kat, ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti el­já­rá­so­kat is­mer­tet. Rész­ben a sa­ját ta­pasz­ta­la­tai­ból me­rít, hi­szen bu­dai ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti ren­de­lő­jé­ben már so­kan meg­for­dul­tak.


Mi­ben kü­lön­bö­zik a ter­mé­szet­gyó­gyász az egy­sze­rű, hét­köz­na­pi ha­lan­dó­tól? Lát­szó­lag sem­mi­ben. Ha job­ban meg­gon­dol­juk, in­kább a ve­le szem­ben tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nyek­ben van kü­lönb­ség.

 

– Aki gyó­gyí­tás­sal fog­lal­ko­zik, at­tól több meg­ér­tést, tü­rel­met, oda­fi­gye­lést vá­runk. Meg­va­ló­sít­ha­tó ez a min­den­na­pok­ban?

 

– Tö­rek­szem rá. Nem mon­dom, hogy min­dig si­ke­rül, mert ah­hoz ma Ma­gyar­or­szá­gon mil­lio­mos­nak kel­le­ne len­ni, hogy va­la­ki tel­jes oda­adás­sal for­dul­has­son má­sok ba­jai fe­lé. Ne­héz úgy ki­egyen­sú­lyo­zott­nak, tü­rel­mes­nek maradni, hogy köz­ben – a fő hi­va­tás mel­lett több­nyi­re má­sod- és har­ma­dál­lá­so­kat vál­lal­va – biz­to­sít­suk a csa­lád meg­él­he­té­sét. A ter­mé­szet­gyó­gyá­szat ná­lunk, el­len­tét­ben más or­szá­gok­kal, még nem tart itt. Ha majd az or­vo­sok a ter­mé­szet­gyó­gyászt part­ner­nek te­kin­tik a gyó­gyí­tás­ban, ta­lán vál­to­zik a hely­zet.

 

– Mi­ért vá­lasz­tot­ta még­is ezt az utat?

 

– Csak­nem két év­ti­ze­de is­mer­ked­tem meg egy ősi, ha­gyo­má­nyos gyógy­mód­dal. Sú­lyos be­teg­ség­ből gyó­gyul­tam meg talp­masszázs se­gít­sé­gé­vel, egy cso­dás ke­zű is­me­rős se­gít­sé­gé­vel, aki azó­ta a ba­rá­tom és egyik mes­te­rem lett. Ő ol­tot­ta be­lém azt a szem­lé­le­tet, amely ma is ve­zé­rel: az egész em­bert kell se­gí­te­ni a gyó­gyu­lás­ban, nem elég csak egy-egy be­teg­ség tü­ne­te­i­re össz­pon­to­sí­ta­ni.

 

– Ahogy múl­tak az évek, úgy erő­sö­dött a vá­gyam a gyó­gyí­tás­ra. Elő­ször csak csa­lád­ta­go­kat, ba­rá­to­kat ke­zel­tem, majd köny­vek, tan­fo­lya­mok so­ra kö­vet­ke­zett, vé­gül csak­nem 50 éve­sen hi­va­ta­los ké­pe­sí­té­se­ket is sze­rez­tem. Ad­dig azon­ban hosszú út ve­ze­tett – fe­le­sé­gem­mel együtt még gyógy­nö­vény­bol­tunk is volt –, de min­den ál­lo­má­sa er­re­fe­lé mu­ta­tott. Új­sá­gí­ró­ként, szer­kesz­tő­ként hosszú ide­ig dol­goz­tam egy táp­lá­lék­ki­egé­szítő­ket for­gal­ma­zó cég­nél. Ez a te­rü­let nem volt egé­szen ide­gen, mi­vel az ere­de­ti vég­zett­sé­gem ve­gyész.

 

– A ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ton be­lül mely te­rü­le­tek ér­dek­lik?

 

– Kez­det­ben volt a re­fle­xo­ló­gia és az aku­presszú­ra – ezek­ből sze­rez­tem ké­pe­sí­tést. Pon­to­sabb, ha úgy fo­gal­ma­zok, hogy az ősi ke­le­ti gyógy­mó­dok és min­den oly­as­mi iránt ér­dek­lő­döm, ami a ter­mé­sze­tes, egész­sé­ges élet­tel, moz­gás­sal hoz­ha­tó össze­füg­gés­be. Ér­de­kes egyéb­ként, mennyi­re össze­fo­nód­nak a kü­lön­bö­ző gyó­gyí­tó mód­sze­rek: ha va­la­me­lyik­ben el­mé­lyed az em­ber, előbb-utóbb szük­ség­sze­rű­en ta­nul­má­nyoz­ni kezd egy má­si­kat is. Így vol­tam az aku­presszú­rá­val, amely ön­ma­gá­ban is nagy­sze­rű te­rá­pia, ám ugya­nak­kor va­ló­ság­gal rá­nyi­tot­ta a sze­me­met az ener­ge­ti­kai meg­kö­ze­lí­tés fon­tos­sá­gá­ra. Az aku­punk­tú­ra, il­let­ve az aku­presszú­ra egy­aránt ener­gia­ke­ze­lést je­lent, amely a test­ben fu­tó ener­gia­csa­tor­nák, a me­ri­di­á­nok meg­fe­le­lő pont­ja­in tör­té­nik. Van­nak azon­ban en­nél fi­no­mabb ré­te­gek is a tes­tet öve­ző ener­gia­bu­rok­ban. Az au­ra és a csa­krák ke­ze­lé­sé­vel a gyó­gyí­tó már egy má­sik, ma­ga­sabb szin­ten avat­ko­zik be, és se­gít hely­re­ál­lí­ta­ni a meg­bom­lott har­mó­ni­át. Eh­hez kap­cso­ló­dik pél­dá­ul az ősi ti­be­ti szim­bó­lu­mo­kat al­kal­ma­zó gyó­gyí­tó el­já­rás, a prá­na­na­di, ame­lyet egy­re ma­ga­sabb szin­ten sze­ret­nék mű­vel­ni, il­let­ve a Kör­bler-fé­le bio­in­di­ká­tor al­kal­ma­zá­sa. Ez utób­bi egye­bek mel­lett ar­ra is jó, hogy tesz­tel­jem ve­le: a hoz­zám for­du­ló be­teg­nek sze­mély sze­rint mi­lyen élel­mi­sze­rek és táp­lá­lék­ki­egé­szítők jók, és me­lyek ke­rü­len­dők. Kü­lön­ben fo­lya­ma­to­san ta­nu­lok, úgy ér­zem, so­ha nem va­gyok „ké­szen”; a kö­zel­jö­vő­ben pél­dá­ul sze­ret­ném bő­ví­te­ni is­me­re­te­i­met a kí­nai pul­zus­di­ag­nosz­ti­ká­ról.

 

– Vé­gül meg­em­lí­tem a jó­gát, amellyel csak negy­ve­nes éve­im vé­gén is­mer­ked­tem meg, de nyu­god­tan mond­ha­tom min­da­zok­nak, akik most kez­de­nek el jó­gáz­ni: so­ha nem ké­ső. Sze­ren­csém volt, mert Dely Ká­rolyt mond­hat­tam mes­te­rem­nek. Ma sem mú­lik el hét 3-4-sze­ri jó­ga­ó­ra nél­kül. Mű­ve­lem és ta­ní­tom is.

 

– Ho­gyan lett a gyó­gyí­tó­ból a ma­ga­zin „há­zi szer­ző­je”?

 

– 2001 őszén ke­res­tem meg a fő­szer­kesz­tőt, dr. Gör­gei Ka­ta­lint, mert a ma­ga­zin rend­sze­res ol­va­só­ja­ként hi­á­nyol­tam a lap in­ter­ne­tes vál­to­za­tát. Meg­bíz­tak a szer­kesz­té­sé­vel, pon­to­sab­ban a lét­re­ho­za­ta­lá­val. Ko­vács Gui­do kol­lé­gám­mal együtt né­hány hét alatt „meg­ál­mod­tuk” a si­te, il­let­ve a ké­sőb­bi por­tál tar­tal­mát és szer­ke­ze­tét, és 2001 ka­rá­cso­nyán már je­lent­kez­tünk is a vi­lág­há­lón a Ter­mé­szet­gyó­gyász Ma­ga­zin On­li­ne-nal. Nagy örö­mün­kre szol­gál, hogy a lá­to­ga­tott­ság fo­lya­ma­to­san nő (mi­re e so­rok meg­je­len­nek, már ha­vi 10 ezer kö­rül jár – A szerk.), és kis csa­pa­tunk – bár to­vább­ra is csak ket­ten va­gyunk – új me­nü­pon­tok és szol­gál­ta­tá­sok meg­in­dí­tá­sá­val, von­zó kül­ső­vel igyek­szik ki­elé­gíte­ni a fo­ko­zó­dó ér­dek­lő­dést. Mi­vel pe­dig a ren­de­lé­se­i­men gyűl­nek a ta­pasz­ta­la­tok, a por­tál­lal szin­te egy idő­ben szü­le­tett meg a há­zi gyógy­mó­do­król szó­ló cikk­sor­oza­tom is. En­nek alap­ján és a fo­lya­ma­tos tá­jé­ko­zó­dás és ta­nu­lás ered­mé­nye­ként lá­tott nap­vi­lá­got a Gyó­gyí­tás ott­hon cí­mű köny­vem két kö­te­te. És már nyom­dá­ban van a ge­rinc­bán­tal­mak gyó­gyí­tá­sá­val fog­lal­ko­zó, le­gú­jabb könyv is, ame­lyet or­vos ba­rá­tom­mal, dr. Ve­ress Já­nos­sal együtt ír­tunk.

 

– Ha már or­vos­ról esik szó: mi­lyen a kap­cso­la­ta a „ha­gyo­má­nyos” or­vo­sok­kal?

 

– Be­teg­ként sze­ren­csé­re sem­mi­lyen. Több or­vos ba­rá­tom is van, de ér­de­kes mó­don min­de­gyi­kük mű­vel va­la­mi­lyen ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti ágat. Tisz­tá­ban va­gyok az­zal – de nem ér­tek egyet ve­le –, hogy a mai or­vos­nak ál­ta­lá­ban nincs ide­je ar­ra, hogy ala­po­san meg­is­mer­je a be­te­gét. Tisz­te­let a ki­vé­tel­nek, de sok­szor ta­pasz­ta­lom, hogy kö­rült­ekin­tés nél­kül ír­nak fel ren­ge­teg gyógy­szert, fi­gyel­men kí­vül hagy­va, hogy a mel­lék­ha­tá­sok eset­leg töb­bet árt­hat­nak, mint amennyit a gyógy­szer hasz­nál – ha hasz­nál egy­ál­ta­lán. So­kan ke­res­tek már fel olya­nok, akik a gyógy­sze­rek­nek „kö­szön­he­tő­en” sze­rez­tek ko­moly be­teg­sé­get. Ők per­sze csa­lód­tak a „hi­va­ta­los” or­vos­tu­do­mány­ban, és se­gít­sé­get vár­nak.

 

– Vé­gül is min mú­lik a gyó­gyu­lás?

 

– A gyó­gyu­lás ki­vé­tel nél­kül min­dig el­ső­sor­ban ma­gán a be­te­gen mú­lik. Saj­nos azon­ban még ma is ál­ta­lá­nos az a szem­lé­let, hogy a be­teg­nek nincs más dol­ga, mint hogy fel­ke­res­se a fe­hér kö­pe­nyes „va­rázs­lót”, az or­vost, il­let­ve ha ez nem se­gít, ak­kor for­dul a több­nyi­re ugyan­csak má­gus­nak te­kin­tett ter­mé­szet­gyó­gyász­hoz. Pe­dig min­den­ki el­ső­sor­ban ma­ga te­het az egész­sé­gé­ért, mi­ként ma­ga fe­le­lős a be­teg­sé­gé­ért is, és jó, ha er­re mi­nél előbb rá­döb­ben az em­ber. Az iga­zi se­gít­sé­get ön­ma­guk­tól kell vár­ni­uk, nem cso­da­sze­rek­től. Hiá­ba adok ta­ná­csot az epe­be­teg­nek, hiá­ba masszí­ro­zom, ha nem tud le­mon­da­ni a sza­lon­ná­ról. Ugya­nez vo­nat­ko­zik a ne­he­zen lé­leg­ző do­há­nyos­ra… Tu­dom, hogy könnyebb len­ne él­ni a kül­ső se­gít­ség­gel, de ta­lán az ér­té­ke is na­gyobb an­nak, ami­ért az em­ber meg­dol­go­zik.

 

– Az or­vos vagy a ter­mé­szet­gyó­gyász – ha va­ló­ban a gyó­gyí­tás és nem üz­le­ti szem­pon­tok ve­zér­lik – leg­fel­jebb utat mu­tat­hat, gyó­gyí­tó vagy ön­gyó­gyí­tó mód­sze­rek­kel is­mer­tet­he­ti meg a be­te­get, és ta­ná­cso­kat ad­hat. Ta­pasz­ta­la­taim sze­rint a be­teg em­ber számá­ra kulcsfon­tos­sá­gú a meg­bom­lott har­mó­nia hely­re­ál­lí­tá­sa. Eb­ben so­kat se­gít­het a rend­sze­res la­zí­tás, re­la­xá­lás, a po­zi­tív gon­dol­ko­dás – er­re azon­ban nem min­den­ki ké­pes, ezért meg kell rá ta­ní­ta­ni. A fi­zi­kai, tes­ti szint per­sze nem ke­vés­bé lény­eges: so­kat szá­mít a he­lyes ét­rend és élet­mód, a lég­zés és a test­moz­gás is. Vé­gül sze­ret­ném ki­emel­ni, hogy a gyó­gyí­tást iga­zán ered­mé­nyes­nek csak ak­kor te­kin­tem, ha nem csu­pán a tü­ne­tek el­foj­tá­sa, hát­tér­be szo­rí­tá­sa tör­té­nik meg, ha­nem a gyó­gyí­tó a be­teg­sé­gek okait is meg­pró­bál­ja fel­tár­ni és meg­szün­tet­ni – ter­mé­sze­te­sen a pá­ciens részvételével. Aki iga­zán se­gí­te­ni sze­ret­ne a má­sik em­be­ren, an­nak so­ha nem sza­bad csu­pán egy-egy be­teg szerv­vel vagy test­résszel fog­lal­koz­nia, ha­nem az egész em­bert kell ho­lisz­ti­kus mó­don lát­nia, tes­ti-lel­ki egy­ség­ben. Ha baj van a sze­mé­vel, fog­lal­koz­ni kell a má­já­val is, ha gyen­gül a hal­lá­sa, ak­kor a ve­se­mű­kö­dés za­va­ra vagy a nya­ki ge­rinc moz­gás­kor­lá­to­zott­sá­ga is meg­hú­zód­hat a hát­tér­ben. Töb­bek kö­zött azért is sze­re­tem a ha­gyo­má­nyos kí­nai or­vos­lást, mert so­ha nem té­vesz­ti szem elől eze­ket a – szer­ve­zet egé­szét érin­tő – köl­csö­nös kap­cso­la­to­kat.

 

– Mit tart a leg­na­gyobb ered­mé­nyé­nek?

 

– Örü­lök, hogy sok em­ber­nek se­gít­het­tem a ren­de­lé­se­i­men és a köny­ve­im­mel is, de úgy ér­zem, hogy a leg­fon­to­sabb köny­ve­met még nem ír­tam meg. Ez majd nem a be­teg­sé­ge­kről és azok gyó­gyí­tá­sá­ról szól, ha­nem az egész­ség meg­őr­zé­sé­ről, hi­szen a leg­fon­to­sabb a meg­elő­zés. De ah­hoz, hogy ez a könyv el­ké­szül­jön, még so­kat kell ta­nul­nom. A leg­na­gyobb ered­mé­nyem azon­ban már meg­van. Erős rö­vid­lá­tás­sal szü­le­tett, most ki­len­cesz­ten­dős fia­mat más­fél év­vel eze­lőtt meg­ta­ní­tot­tam a kí­nai szem­masszázs­ra, ame­lyet azó­ta is min­den­nap buz­gón, né­ha több­ször is elvé­gez. Emel­lett ener­gia­ke­ze­lést kap tő­lem, és min­de­zek ha­tá­sá­ra több diop­triá­val ja­vult a lá­tá­sa. A leg­na­gyobb vá­gyam pe­dig az, hogy a fiam­nak töb­bé ne le­gyen szük­sé­ge sze­mü­veg­re.

-bo-ka-
X. évfolyam 6. szám

Címkék: Kürti Gábor

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.