Arcképcsarnok

Laár András - Jóga, zenélés, abszurd humor: a felemelkedés útja

Beszélgetés Laár Andrással

Laár Andrással kapcsolatban, számomra is furcsa, de ez nyilván a korommal jár, évtizedes távlatokban gondolkozhatom. Harminc éve zenei rajongásom első célpontja a KFT volt, s idestova húsz éve személyesen is ismerem a zenekar énekesét, gitárosát. Épp azért találkozhattunk, mert a szellemi indíttatások összesodortak minket ezen a „kicsi falunyi” Magyarországon. Már akkor sok éve szellemi kereső és találó volt, s azóta is végigkísérhettem útja számos állomását. Mégis maradt bennem bőven kíváncsiság, és most feltehettem a kérdéseimet.


– Miért kezdtél jógázni, miért azt az irányzatot és mit ad neked?

 

– A Buddhista Misszióban ismerkedtem meg jógát gyakorló emberekkel 1985-ben. Az idő tájt kezdtem el meditálni és komolyan foglalkozni a buddhizmus elméletével és gyakorlatával. A jóga, mint „torna” ekkor még nem fogott meg, sokkal inkább a mantrázás és a meditáció. Ám a kilencvenes években látnom kellett, hogy a  testgyakorlás is fontos. Nem túl nagy intenzitással próbálkoztam ezzel is. A nagy változást a 2002-es év hozta, amikor egy nagyon fájdalmas porckorongsérvből tudtam kigyógyulni a „Jóga a Mindennapi Életben” rendszer követőinek segítségével. Betegségem ágyban fekvő mozdulatlanságra kényszerített, addig elképzelhetetlen nagyságú fájdalmaim voltak, amelyek két héten keresztül enyhülés nélkül gyötörtek. Ekkor a „jógások” egy szertartás során értem imádkoztak – szent hindu énekeket énekelve –, ennek hatására egyik percről a másikra elmúlt a bajom, kikeltem az ágyból. Természetes, hogy kerestem velük a kapcsolatot. Rajtuk keresztül ismerkedtem meg mesterükkel, Swami Maheshwaranandával, aki több mint harminc éve terjeszti a jóga tudományát szerte a világon, így Magyarországon is. Én is a tanítványa lettem, és azóta gyakorlom a jógát többféle formában is. A jóga ugyanis nemcsak testmozgást foglal magába, hanem légzőgyakorlatokat, tisztítógyakorlatokat, meditációt, imát, éneklést is, sőt a mester és a közösség közvetlen, munkával történő szolgálatát is. Jómagam a szent hindu énekek éneklésében találtam meg az utat a felemelkedéshez.

 

– Buddhistának vallod magad. Ez miként van jelen mindennapjaidban?

 

– Buddhista vagyok, mert ez az a szellemi megközelítés, amelynek segítségével megértem a többi vallást és lételméleti rendszert. Valójában ökumenikus vagyok, mert hiszek abban, hogy a világ eredete egy. Egy forrásból ered minden, így a vallások is. Minden vallás ugyanezt az egyet keresi és találja. Családom révén református keresztény vagyok, a buddhizmust mint vallást fölvettem, a jógamesterem révén a hindu vallásba is bevonódtam. Ez a mindennapokban azt jelenti, hogy rendszeresen meditálok, szellemi gyakorlatokat végzek, igyekszem mindig az egy tudatában lenni, és az összes forma mögött őt látni és érezni.

 

– Mindeközben javas is vagy. Mit is jelent ez?

 

– Javasságom abból a meggyőződésből fakad, hogy a magyar hagyomány szellemi értelemben kimagasló értékeket hordoz, főleg egy magyar anyanyelvű, magát magyarnak valló ember számára. A magyarság már Szent István király és a kereszténység felvétele előtt is kiforrott, erőteljes szellemi úttal rendelkezett, és itt nem elsősorban a nyilazásra és a lovas harcmodorra gondolok, amiről híres ez a nép, hanem a magyar papság sokoldalú tudására. Ez utóbbi tudás a jelen korban is megérinthető, felfedezhető és gyakorolható. A Javas Hagyományőrző Kör e tudás megelevenítését tűzte ki céljául.

 

– A zenélés mit adott, ad hozzá szellemi kibontakozásodhoz?

 

– A zenélés már tizenéves koromtól kezdve meghatározó szerepet tölt be életemben.  Azt szoktam erről mondani, hogy zene nélkül már valószínűleg nem élnék. Ha nincs ez a „terápiás” erő, már rég megbolondultam volna, látva azt a rettenetes mennyiségű gonoszságot, amit a világban tapasztalni lehet. A zene mindent felemel, átlényegít, gyógyító erővel itat át. Na jó, vannak idegesítő, rosszindulatú, betegítő zenék is, de ezeket nem hallgatom. Lelki értelemben az utóbbi években a hindu bhajanokból (szent énekekből) és a buddhista mantrákból merítem a legnagyobb energiát, és abból, hogy magam is írok spirituális dalokat, amelyek a saját szellemi-lelki utam mérföldköveiként őrzik ráébredéseim erejét.

 

 

– A szellemi utadba hogyan illeszkedik be a KFT, amelynek táncdalfesztiválon elért sikere révén országosan ismertté váltál?

 

– Azt hittem még fiatalabb koromban, hogy attól, hogy profi zenész leszek, eljön a boldogság. És valóban, amikor befutottunk 1981-ben, úgy éreztem, hogy ez tényleg forrása lehet a boldogságnak. Azután meg kellett tapasztalnom a zenekari élettel járó olyanfajta nehézségeket, amelyek gátat szabtak ennek a boldogságnak. A külső és belső körülmények egyaránt megnehezedtek. Ez vezetett végül is oda, hogy 1985-ben komolyan elkezdtem érdeklődni a szellemi utak irányába, merthogy efféle világi módon nem tudtam elérni az igazi benső harmóniát. A problémák fokozódása miatt 1991-ben fel is függesztettem a színpadi tevékenységemet néhány évre. Igen ám, de évek távlatából visszatekintve látható volt, hogy milyen nagy érték is az, amit a nyolcvanas években létrehoztunk. A sodrás belsejében nem láttam eléggé, de madártávlatból sikerült. Ezért 2001-ben újraindult a KFT és azóta is működünk, sőt az én megítélésem szerint a zenekar jelenleg jobb, mint valaha. Kár, hogy ez nem derül ki a nagyközönség számára, mert a koncertfellépéseken kívül nincs igazi lehetőségünk a megmutatkozásra.

 

– De volt más együttesed is, például a Tantra Magyar…

 

– A Tantra Magyar koncepciója a mai napig él, amelynek lényege a spirituális zene és a rockzene ötvözése révülős, samanisztikus, meditációs elemekkel fűszerezve. Az igen találó nevet politikai okokból kénytelen voltam elhagyni a tantra-tankra áthallás miatt, ráadásul a tantra szó sem eléggé ismert a nagyközönség számára, annál inkább a harci eszköz. Ráadásul ha ismert is a tantra, akkor is többnyire téves elképzelések kapcsolódnak hozzá, azt hiszik, hogy a tantra az szex vagy csak azzal kapcsolatos. A zenekar gyakorlatilag lappangó életet él, nem lépünk fel, mert nincs rá igény, azonban bármikor, amikor lehetőség nyílik erre, ez a zenekar fel tud állni egy hasonló műsorral, mint amit annak idején játszottunk.

 

– Annál inkább mutatkozik igény a Laár pour L’art Társulat humorára! A Laár pour L’art Társulat alapítója, vezéregyénisége vagy, és megteremtetted az abszurd humor immár halhatatlan magyar alakját, Besenyő Pista bácsit. Vajon mi a titka a népszerűségnek?

 

– Az abszurd humor szintén terápiás erejű. Egy nagy, szívből jövő röhögés erejével a felszabadultság és könnyűség dimenziójába emelkedhet az ember, fölülről nézhet rá olyan jelenségekre, amelyek alulról nézve összemorzsolnák lelkét, szellemét. A vallási életnek sem tesz jót egyébként saját magunk szenteskedő, ájtatoskodó komolyan vétele, mert Isten sem sótlan, humortalanul komor szellemiség, hanem élő, dinamikus, mindent magába fogadó élet. Tény, hogy nagy sikerrel lépünk fel az ország számos pontján, színházakban telt házas előadásokat tartunk. Népszerűségünket nem a médiahírverésnek köszönhetjük, mert a televízióban évek óta nem szerepelünk, nem kapunk lehetőséget műsoraink bemutatására, de az úgynevezett suttogó propaganda elviszi jó hírünket mindenhova.

 

– És a Youtube is, ahonnan a gyerekek, így a fiaim is idézgetnek már…

 

– Valóban, több százezres nézettsége van ezeknek a kis filmeknek. Ennek köszönhető, hogy most már a harmadik generáció szeretett meg minket, és ezért van az, hogy több százszor tudunk előadni egy műsort, ami végig telt házzal megy, és hetekre előre eladják a jegyeket.

 

– Mindemellett könyveid jelennek meg versekkel, s immár abszurd mese CD-d is… Mi ez, ha nem egy Oroszlán jegyében született ember teremtőerejének megnyilvánulása?

 

– Ha valami kikívánkozik belőlem, azt leírom. Ez régen is így volt. Így születtek az abszurd versek, novellák, mesék, amelyeket a Laár pour l’art című könyvemben olvashat az érdeklődő. Abszurd meseregényem is megjelent A Csőevő duhajka meséi címmel, amely egy elképzelt világba enged betekintést. Ez hangoskönyv formában is beszerezhető. Ám harmadikként egy olyan könyv is készült, amelyben nagyapám, apám és az én írásaim együtt találhatók. Hárman írtuk a Nem múlok el soha című könyvet, amelynek első részét nagyapám, Laár Aurél írta és hagyta ránk örökségül. Ő különös élettörténetét meséli el egysejtű életétől kezdve a különböző állati létformáin, több emberi életén keresztül a legutóbbi életéig, amelyben az én nagyapám volt. A könyv második részében apám, Laár Tibor tudományos szempontból foglalja össze gondolatait a világ keletkezéséről, tudati eredetéről, az anyagi elemek kialakulásáról, a szellem és az anyag kapcsolatáról. A harmadik részben én írok szellemi utam állomásairól, arról, hogy miként fogalmazódott meg bennem a „tündérség” mint szellemi út, és hogy mik voltak azok a tapasztalások, amelyek megerősítették bennem a tudat teremtő, átalakító voltába vetett hitet.

 

– Hogyan hozod mindezt harmóniába?

 

– Belső harmóniám alapját az a meggyőződés képezi, hogy létezik az Egy, aki tudat, lélek és világ egyszerre, és ennek az Egynek én is része vagyok, mint a többi élő vagy látszólag élettelen dolog. Ezt a meggyőződést szellemi gyakorlataim teszik élővé. Gyakorlás nélkül nincs belső erő. Belső erő nélkül az ember áldozatává válhat hullámzó érzelmeinek, ide-oda cikázó gondolatainak, a világ felől rázúduló zavarodottságnak, ostobaságnak, reklámszennytengernek, megtévesztő álhíreknek, gyűlöletkeltő politikai manővereknek. Valódi természetünk Tiszta-Igaz, Tudatos Gyönyör. Minden más rárakódott szennyeződés.

 

 

– Melyek voltak az elmúlt években a legnagyobb lépéseid? Tudom például, hogy elköltöztél Budapestről egy sokkal nyugodtabb, természetközelibb környezetbe.

 

– A legnagyobb jó, amit meg tudtam tenni, a cigarettázás elhagyása. Nem szívtam sokat, csak napi három-öt szálat, de így is éreztem néha a lég-szomjat, a mellkasi nyomást, ami arra figyelmeztetett, hogy ebben az irányban nem kell tovább kísérletezni. Többször is időlegesen leraktam a cigarettát, de tavaly télen úgy sikerült abbahagynom, hogy semmilyen ez irányú kívánság nem merül föl bennem, azóta sem. Ez számomra nagy öröm.

 

– Három fiad van. Miként jelenik meg bennük a mintád, példád, hogyan segítetted, segíted az ő kibontakozásukat?

 

– Huszonkét éves voltam, amikor legnagyobb fiam, Dávid megszületett, ő most harminchárom éves. Bence fiam már a huszonkettediket tapossa, Ambrus most nyáron lesz tizenegy éves. Én ötvenöt éves leszek nemsokára. Ebből kiszámítható, hogy tizenegy évenként születtek gyermekeim. Valószínűleg Oroszlán mivoltom tükröződik ebben, hiszen ennek a jegynek a Nap az uralkodó planétája, és a naptevékenységnek tizenegy éves a ciklusa. Mindhárom fiam zenét tanult, illetve tanul, Dávid vezéregyénisége a Kyo-Kito Taiko japán-dobcsoportnak, Bence zenét szerez, gitározik, basszusgitározik, dobol, Ambrus pedig zongorázni járt és szeptembertől ütőhangszereken tanul játszani. Nem voltam mintaapa, mindig inkább a baráti viszonyt részesítettem előnyben a konkrét nevelés, nyesegetés helyett, ráadásul mindhármuknak „elvált szülők gyermeke” sors jutott. Bízom benne, hogy a lényeg, a szeretet átment, és hogy mindhárman szellemi keresőkként megtalálják a belső harmóniát.

 

– Kérlek, végezetül a céljaidról is mesélj!

 

– A múlt év végén jelent meg a Cls Records gondozásában Tündértantra címmel spirituális, gyógyító zenéket tartalmazó CD-m. Ezen hindu és buddhista mantrákat, bhajanokat és néhány saját dalomat hallhatja az érdeklődő. Most készül a Tündértantra 2. Szeretném novemberben ezt is megjelentetni. Hiszek a zene gyógyító, stresszoldó, átlényegítő erejében, hiszen életem legnagyobb csodája is – gyógyulásom a porckorongsérvből – az értem énekelt bhajanoknak volt köszönhető. Azóta a Tündértantra kör tagjaival hetente találkozunk, és énekeljük ezeket a felemelő dalokat. Az ember eredendő természetéből adódóan csodatevő lény. Tudata, szándékai, érzelmei varázserővel bírnak. Ezeket a bennem élő varázserőket szeretném még jobban feléleszteni és megerősíteni, valamint segíteni más fogékony embereknek abban, hogy ezt saját életükben megtegyék. A mostani „világátalakulás” kimenetele nagyban függ attól, hogy az emberiség jó szándékú része képes-e felszínre hozni gyógyító varázserejét.

Csörgő Zoltán
XVI. évfolyam 8. szám

Címkék: buddhizmus, Laár András, zene

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.