Arcképcsarnok

László Ruth: A Vízöntő korszak az individualizáció kora

Beszélgetés lapunk állandó munkatársával

    Kezdetben volt a természetgyógyászat. És egy másik kezdetben volt a Természetgyógyászat. Az idők során mindkettő meghalt egy kicsit, ma már viszont újból él a természetgyógyászat és van Természetgyógyász Magazin is, amelyben a holisztikus pszichológus mély empátiával és nagy szaktudással megírt anyagai is olvashatók.  


    László Ruth őseredetileg pszichiáternek készült, a Teremtő azonban más sorsot szánt neki.

     

    Ötéves koromban már világos elképzelésem volt az életemről – meséli. Mégpedig az, hogy orvos leszek. Tudatosan készültem erre, rengeteget tanultam. Fivérem, aki valóban orvos lett, komoly segítségemre volt már egyetemista korában anatómiai és élettani tanulmányaimban. Végig úgy véltem, az én utam egyenes lesz a megvalósulásig. De nem így történt: szüleim osztályhelyzete miatt nem vettek fel az egyetemre. Édesapám ugyanis lelkész volt. Mindez a kockabolsevizmus idején. Bevallom, ez a törés nagyon megviselt, korán jutottam társadalmi tapasztalathoz. De a tudásvágy, az ember, az élet, a lélek, a sors iránti érdeklődés olyan erős volt bennem, hogy kerülő úton – a gyógytornán és a gyógypedagógián keresztül – eljutottam a pszichológiáig, a holisztikáig, és nyugvópontra ért bennem a kényszerű kerülő út. Saját utam lett.

     

    – Érdekes útvonal, mert ezek a hivatások nagyon hasonlítanak egymásra.

     

    – Már régóta tudom, hogy ez sem volt véletlen. Holisztikus szemmel nézve jól látszik, hogy mindhárom pálya ugyanannak a lényegnek három síkon való kifejeződése. Test, lélek, szellem, azaz anyag, energia és információ síkja, dimenziója. Éppen ez a kerülő út művelte ki bennem a holisztikus szemléletet. Ahhoz, hogy úgy lássak, ahogyan ma, szellemtudományokat, például asztrológiát is tanultam. Fokról fokra, színről színre váltak bennem egésszé a világegyetem különböző megjelenési formái. Akár egy álomra, akár egy esetre vagy egy hangra, arcra figyelek, már ugyanannak a lényegnek a különböző kifejeződéseit érzékelem bennük, a saját formanyelvükön.

     

    – Hogyan és mikor került kapcsolatba a magazinnal?

     

    – Tizenöt évvel ezelőtt váltam szabadúszóvá, s azóta könnyebben is lélegzem. Eleinte egy másik lapban publikáltam, s amikor néhányan megalakítottunk egy holisztikai társaságot, a Természetgyógyászat című lap keresett meg bennünket, hogy tudósítson az egyesületről. Az írás meg is jelent, s nekem az jutott eszembe, jó lenne, ha rendszeresen tájékoztathatnám az olvasókat a munkánkról. Ezt az elképzelést örömmel fogadták. Azóta az egyesület megszűnt, az újság pedig kettévált, s én Görgei Katalin mellett maradtam, így évek óta rendszeres szerzője vagyok a Természetgyógyász Magazinnak.

     

    – Honnan meríti a témákat?

     

    – Sokan föltették nekem a kérdést, hogyan vagyok képes íróasztal mellől bölcselkedni. Valószínűleg nem tudták, hogy szinte megállás nélkül dolgozom, egymás után jönnek hozzám a lelkek a problémáikkal. Minden eset érdekes és tanulságos, egyedi. Mivel minden ember egy külön kis világegyetem, nincsenek racionális kapaszkodók, nincsenek a tünetek alapján standardizált diagnózisok, terápiák. Hiszen minden betegség vagy rendellenesség lehet fizikai, éterikus, érzelmi, mentális vagy karmikus eredetű, természetű, és ezek mindegyikéhez másképpen kell viszonyulnunk. Számtalan jelenséggel találkozom, s a legérdekesebbeket megosztom az olvasókkal. Sok levelet is kapok, így egyik cikk szinte azonnal szüli a másikat.

     

    – Ön szerint miért fontosak az álmaink?

     

    – Egy jó álomból holisztikus kilátás nyílik. Mit nevezek jó álomnak? Azt, amelyre az ember emlékszik, vagy azért, mert fölzaklatta a lelkét, vagy azért, mert érzi, hogy valami fontos üzenetet hordoz, amit viszont képtelen megfejteni. Az álom szintén hármas síkon jelenik meg. Egyrészt fontos maga a történet, másrészt az a hatás, amelyet az álomesemény az álmodóban kivált. Az információ, vagyis az üzenet megértése lenne a legfontosabb, ám ahhoz sokszor komoly munka szükséges. Nem könnyű szembesülni a sorstényezőkkel! Gyakran hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy-egy jelentős álom utórezgései valamit megindítsanak a lélekben. Olyan ez, mint az alkímia. Ahhoz, hogy az ólomból nemes arany váljék, hét, egyre magasabb szintű fázisban kell átlényegülnie. A léleknek is meg kell tennie az utat tégelytől tégelyig. Az álom szimbológiája segít abban, hogy fölismerjük, lépnünk kell. Ha valaki például egy méltatlan, függő és kiszolgáltatott kapcsolatban él, azt az álom jelképrendszerével jelzi is a tudattalanja. Nyugtalanná válik az álmától, meg akarja fejteni az üzenetet. Természetesen nem mondhatom neki, hogy hagyja el a társát, hiszen a fölismerés és a döntés egyedül őt illeti. Én a megértésben segítek neki, hogy a szükségszerű változás útján elindulhasson, ha akar. Nem biztos, hogy eljut a végkifejletig, de néhány lépést megtehet a lelke fejlődéséért, tökéletesedéséért.

     

    – Sokan vannak, akik azt ígérik, néhány nap alatt utat mutatnak a kereső lelkeknek. Mi erről a véleménye?

     

    – A megszállottak valóságos tömegeket vonzanak, de én nem hiszem, hogy az átlényegülés folyamata megindulhat egy magát gurunak kikiáltó ember kurzusán. Szerintem azok látogatnak oda, akik legbelül nagyon bizonytalanok, gyámoltalanok. Szó sincs arról, hogy megvilágosodnának, ám az összetartozás gyermekes érzését kétségkívül átélhetik egy-egy ilyen hétvégén. Valóban sok, egyre több az utat kereső lélek. A Vízöntő világkorszak az individualizáció kora. Olyan független, szabad személyiségek kialakulásának ideje, akiken keresztül a maga megbonthatatlanságában és tökéletességében nyilvánulhat meg a világegyetem. Ebben a korszakban a racionális és az irracionális lélekrészek harmonikusabban kapcsolódnak össze a leszületőkben, így fölismerik és átélhetik, hogy a világ egy élő, lüktető összefüggésrendszer, amelyből senki és semmi nem maradhat ki. Legfontosabb feladatunk a földön, hogy megéljük a feltétel nélküli, mindentől független szeretetet, minden megértés forrását. Aki tapasztalja, hogy bennünk rezeg az isteni szeretetenergia, óriási forrásokhoz jut. Másképp lát, ezért másképp gondolkodik és cselekszik. Könnyebben elfogadja az életben adódó nehézségeket, mert tudja, hogy minden gyötrelem termékeny, értelmes. Engem édesapám egyik lelkész ismerőse döbbentett rá erre. Csak egyetlen mondatot szólt, amikor az elutasított felvételim után kínlódva kerestem az utat. Azt mondta: szörnyű nehéz köveket görgetsz, te kis Ruth, pedig egy falevélben is benne van az Isten.

    Niczky Emőke
    IX. évfolyam 3. szám

    Címkék: László Ruth

      Aktuális lapszámunk:
      2019. június

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.