Arcképcsarnok

Makranczi Zalán és Perjés János - Színház a családon belüli erőszak ellen

Beszélgetés Makranczi Zalánnal és Perjés Jánossal

Spirit Színház néven új színházi társulat kezdte meg idén működését. Első bemutatójuk májusban volt, a darab szeptember 17-től folyamatosan látható a Thália Színházban. Paulinyi Tamás „Bólébál” című önéletrajzi kisregényéből készült a színjáték, címe: A fiú a tükörből, avagy rekviem a gyerekkorért. A művet az ezoterikus darabok színrevitelének specialistája, Bodor Böbe rendezte, akivel júliusban beszélgettünk. A darabot a színház alapítója, Perjés János alkalmazta színpadra, és ő játssza Paulinyi jelenkori figuráját is. Őt és az írót mindenkori életkorában megelevenítő Makranczi Zalánt kérdezzük a színházról, a családon belüli erőszak ellen indított kampányukról, a függésről és a sorsszerű találkozásokról.


 

- A Spirit Színház megalakulása óta folyamatosan a Thália Színházban és a Ferencvárosi Művelődési Házban játszik. A független színházak ilyen lehetőségre évekig várnak. Mi a titkuk?

 

Perjés János: – Nincs titok. Számtalan könyvet olvastam el arról, hogy puszta hittel hegyeket lehet elhordani. Meggyőződésem, hogy a hit mellett a nyitottság, a konzekvensen képviselt formák, a „magatartás” és az önmagunk megtalálása rávezet arra az útra, amit járnod kell, ahol dolgod van. Nyitott lélekkel kell élni, állandó önvizsgálatot tartva. Persze az ember a mai világban párhuzamos utakat futhat be, és mindig más tevékenysége kerül előtérbe. Egy-egy életciklusunk mindig tartogat új feladatokat, lehetőségeket, de minden egy tőről fakad és egymásra épül. Ez az alap pedig az az emberi tartás, amit szerencsés esetben ki tudtál magadban fejleszteni. Ebben az értelemben a meg nem alkuvás „mestere” vagyok.

 

- „A fiú a tükörből” egy abusált gyerekkor felidézése, amelyben a függőségek tárháza vonul fel. Mindezt a gyerek szemszögéből látjuk. Túlélhető-e egy ilyen gyerekkor?

 

Perjés János: – Túlélhető, de nem elfelejthető. Sok segítséggel, önképzéssel, különböző technikák elsajátításával élhető életet teremthet az ember, és megtalálhatja a megoldását annak, hogy gyermekvállalás esetén ne örökítse tovább a mintákat, amiben felnőtt. Ez a legfőbb oka, amiért ezt a művet színpadra vittük. Megmutatni a gyerekkorban erőszakot elszenvedett embereknek, hogy nagyon sok munkával, de van normális élet a szörnyű gyerekkor után. Ne szégyelljünk segítséget kérni!

 

- Két szereplő játszik egy figurát. Ez a különös megoldás milyen pluszterhet ró a színészre?

 

Perjés János: – Én a jelenkori írót játszom, aki ősei otthonába érkezik azzal a szándékkal, hogy újra megélve leszámoljon élete démonaival. Felidéződnek az átélt helyzetek, „megelevenednek” a családtagok, és ő, mint egy néző, kívülről figyeli a múltat, mai eszével kommentálva a helyzeteket. Kívülről figyeli egykori saját magát is. Így válik ketté a figura. A gyereket felnőtté válásáig Zalán kelti életre. Így vagyunk tulajdonképpen a színpadon két test, egy lélek. Mondhatnám, hogy nehéz, de – bár csak fél éve ismerjük egymást – a legtöbb esetben egyet gondolunk. És itt visszakanyarodok a kezdő kérdésre, a siker titkára. A szinkronicitás alapelve szerint sem játszhatnánk mással és máskor ezt a témájú darabot. Adott két idegen ember, különböző utakkal, pályaívekkel, mégis az érzésem az, amiről Müller Péter így ír: „A legrejtélyesebb, amikor valakivel először találkozol az életben és bizonyos vagy benne, hogy »ismered«. Mintha nem most bukkanna fel, hanem viszszajött volna, és most itt van megint. Mélyen belelátsz, és nem csak az szólal meg, hogy »Ő az«, hanem az is, hogy „»Csakhogy itt vagy megint.«” Azt hiszem, az ilyen együtt játszás adhat valamilyen pluszt az előadásnak.

 

- Felkavaró történet, sok keserű humorral és iróniával. A fogadtatás első benyomásait feldolgozva kampányba kezdenek a családon belüli erőszak ellen.

 

Makranczi Zalán: – Talán nem is a fizikai erőszak a legveszélyesebb, mert az számos – sajnos még mindig nem elég – esetben legalább tetten érhető. A verbális, mindennapos erőszak, a lelki terror, amire gyakran csak legyintünk, ugyanolyan romboló tud lenni, és az is végérvényes lenyomatot hagyhat az ember lelkében. Felnőttként is nehéz ezt megélni, legyen szó akár családon belüli, akár munkahelyi erőszakról. Kampányunk célja, hogy az előadás után vagy általa a sértettek el merjenek menni problémáikkal a megfelelő szervekhez és változtathassanak életükön, gyermekeik életén. Esetleg ki merjenek állni nagyobb nyilvánosság elé, példájukkal bizonyítva, hogy van kiút a reménytelennek ítélt „családi pokolból”. Szeretnénk a színház, a nyilvánosság eszközeivel elérni, hogy a segítő intézmények, hatóságok, szervezetek nagyobb teret, figyelmet kapjanak.

 

- Van-e személyes tapasztalata a témában?

 

Makranczi Zalán: – Magam is kamasz voltam még, amikor segítőként problémás fiatalokkal foglalkoztam. Már itt is a művészetet, a verseket hívtam segítségül. Megdöbbentő volt, ahogy a műveken keresztül a saját problémájukat tolmácsolták az olyan korú gyerekek, mint én voltam. Nekem szerencsés  gyerekkorom volt, és szerencsém volt abban is, hogy megláthattam mások baját. Érdekes, de épp a függés-függetlenedés témakörében találtam egy nagyon idevágó gondolatot Popper Pétertől:

 

„…a szeretet hogyanjáról van szó. Arról, hogy jól kell szeretni, különben a szeretet megnyilvánulásai könnyen válnak idegesítővé, birtoklássá, bilinccsé.”

 

- Ebben a küzdelmes világban hogyan tudnak figyelemfelkeltően kampányolni?

 

Perjés János: – Mi a színház nyelvén tudunk küzdeni a jelenség ellen, kiutat, reményt mutatva. Ezt azonban szeretnénk minél szélesebb körben, „hangosabban” hirdetni, házhoz vinni a segítséget, szeretnénk, ha minél többen eljuthatnának az erről szóló előadásunkra. Nagy támogatást kapunk ebben Darvasi Ilonától, aki a Turay Ida Színház kamaraszínházának fogadta a Spiritet, és segít megtalálni azokat a vidéki helyszíneket, színházakat, ahol be tudjuk mutatni a darabot.

 

- Sok főszereppel a háta mögött hozott-e újdonságot ez a szerep?

 

Makranczi Zalán: – Egy nagyon nehéz, mozgalmas évad végén jött a felkérés. A próbák előtt kétségek gyötörtek, hogy hogyan fogjuk ketten lekötni a nézőket, ráadásul az „akciódús” történetek, tehát a fiú helyzetei mind úgy elevenednek meg, hogy monológokban én játszom el. Hatalmas mennyiségű szöveg, és mi csodálkoztunk a legjobban, hogy egyszer csak minden a helyére került és elkezdett működni a történet. Ezt persze sok közös elemzés, beszélgetés előzte meg, aminek legalább akkora jelentősége volt, mint a színpadi próbáknak. Most ráadásul az a „veszély fenyeget”, hogy mindezt angol nyelven is meg kell tanulnom…

 

Perjés János: – Erre megvan az esély, mert a jelenség, amiről beszélünk, nem ismer országhatárokat. Felvettük külföldi magyar nagykövetségekkel, kolóniákkal a kapcsolatot. Legnagyobb meglepetésemre a világ különböző tájairól jönnek az érdeklődő levelek, Kuvaittól Bosznia-Hercegovinán át Washingtonig.

 

 

Jelenet A fiú a tükörből c. színjátékból

 

- A jól sikerült közös játék hoz-e folytatást?

 

Makranczi Zalán: – Igen, a dolog már abban a stádiumban van, hogy a Thália Színházban novemberben színre kerül az egyik kedvenc ifjúsági történetem. Megrendezek egy darabot, ami az igazi és feltétel nélküli barátság létezését szeretné megmutatni a célközönségnek, ami jelen esetben a 13–18 éves korosztályt jelenti. Fontosnak tartom, hogy kifejezetten a tizenéveseknek szóljon a színház, mert egy kicsit a perifériára szorultak az elmúlt évek során. Úgy gondoljuk, hogy pozitív példaként szolgálhat – és talán valamiféle utat mutathat – egy ilyen előadás. A darab címe: Haverom, a Messiás.

 

- Mi a céljuk ezzel az előadással?

 

Makranczi Zalán: – Azt szeretném, hogy a tizenévesek újra fölfedezzék a Biblia igazi mondanivalóját, úgy, hogy ne kényszernek érezzék a felismerést, hanem – egy hozzájuk közelebb álló, napi szinten alkalmazható – követendő példának. Az előadás Krisztus életének azt a 27 évét dolgozza fel, amiről nem szól az írás. A darab szerint Jézus, egy barátja segítségével, ez idő alatt felkeresi a napkeleti bölcseket, hogy magyarázzák el neki, hogy miért ő a Messiás. A megoldás számunkra már – kétezer év távlatából – kézenfekvőnek tűnhet, ám az odáig tartó út egyfajta fiktív magyarázata talán gondolatébresztő lehet a mai ifjúság számára. Az előadásban a zene, a tánc és nó színházi motívumok felhasználásával próbáljuk a fiatalokat bevonni egy közös gondolkodásba, melynek fő konzekvenciája: a szeretet kézzelfoghatósága.

 

– Spirit Színház, ez azt jelenti, hogy csak komoly, lélekre ható darabokat mutatnak be?

 


Perjés János: – Kamaraszínházi előadásokat hozunk létre, melyek közelről megérinthetik az emberek lelkét. A mi „Lélek” színházunk a problémamegoldás módjaira rámutató, az emberek közötti viszonyok sokféleségét bemutató, az érzelmek felvállalására buzdító színház szeretne lenni. Bemutatunk életrajzi ihletésű műveket, olyan művészek, közéleti emberek portréját rajzolva meg, akiknek sorsa iránymutató, elgondolkodtató lehet. Egy új műfajt is bevezetünk, ez a „Vers- és látványszínház”, mely sorozat keretében szeretnénk rávilágítani arra, hogy az emberek szeretik, szerethetik a költészetet, csak lehet, hogy nem tudnak róla. Így kerül sor az idén Müller Péter Szeretetkönyvének adaptációjára december 4-én, a Tháliában Siménfalvy Ágotával és Kutik Rezsővel, valamint készülök egy színházi estre Popper Péter műveiből. Az idei évad tematikájában a függés-függetlenedés témakörét járja végig, legyen szó drogfüggőségről, vagy ezoterikus témában a bardóban rekedt lelkek „életfüggőségéről”. De folytatódnak a koncert-színházi előadások, az „Egy koncert kékben” Rákász Gergely koncertorgonistával és a „Fekete galamb”.

 

- Tehát minden úgy alakul, ahogy eltervezte?

 

Perjés János: – Feldmár András szavaival tudok erre a legpontosabban válaszolni: „Ha angyalokat látok, azt senki ne vegye el tőlem.”

 

Névjegy

Makranczi Zalán

A Nemzeti Színiakadémia elvégzése után a Kecskeméti Katona József Színházban és a Bárka Színházban játszott. Jelenleg a Nemzeti Színház tagja, szinkronizál, filmforgatókönyvet ír. „Már kamaszkoromban kamaszok nevelésével, fejlesztésével foglalkoztam. Elkötelezett híve vagyok a fiatalok képzésének, legjobban a nekik szóló művek, színdarabok létrehozása érdekel. Vezettem táborokat, foglalkozásokat, ez a tevékenység az, amit életem végéig szeretnék csinálni.” 2006-ban Kecskeméten, az Arany János Alapítvány keretében, Bori Tamással szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgozott, velük vitte színpadra a Sztárcsinálók című rockoperát. Megjárta a Caminót, egyéves kisfiának meséli az életét meghatározó történetet, és biztos benne, hogy egyszer vele is megteszi az utat. Színházban volt Rómeó és Don Carlos, a Nyugalom c. filmben pedig Udvaros Dorottya partnereként debütált.

 

 

Perjés János

Színészi tanulmányait a Nemzeti Színház Stúdiójában végezte Bodnár Sándor és Montágh Imre növendékeként. „A mai napig ebből a majd egy évtizedből táplálkozom. Sokéves színészi kihagyás után ezek az alapok könnyítették meg az újbóli színpadra állást. Persze óriási megtiszteltetés, hogy a kétszemélyes darabban a Nemzeti Színház vezető színésze, Makranczi Zalán elfogadott partnerének. Nélküle nem lennék a színpadon az, aki vagyok.” Az MTV szórakoztatóosztályának szerkesztője és az ASP francia–magyar cég casting directora volt, majd saját rendezvényirodát nyitott OK Cast néven. Visszatérve színházi útjára a Spirit Színház megalapítója. Emellett művészek menedzsere, és ő jegyzi Papadimitriu Athina életrajzi regényét.

-tgym -
XVII. évfolyam 9. szám

Címkék: Makranczi Zalán, Perjés János, Spirt színház

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.