Arcképcsarnok

Malek Andrea - A változtatás ereje, a változások csodája

Malek Andrea – neve fogalom, mióta a szakmában van. Mégis azt hiszem, kevesen ismerik, milyen ember. Hosszú-hosszú évek után két találkozás alatt megnyílt, és elkezdtünk közös utat járni egy  antasztikus munkában. Popper Péter két regényéből, a Részemről mondjunk mancsot és a Ne menj a romok közé c. művekből készülünk egy játékos színpadi estre. „A karnevál vége” című életmesénk egy új út eleje nekünk. Andrea új útjairól, folyamatos útkereséséről beszélgetek vele. Annyit már biztosan állítok: ő maga egy emberi csoda.


– Két nagyfiú mellé „bevállaltál” egy kislányt, a most alig múlt egyéves Lénát. Hogy bírod a munkát és a folyamatos ingázást Bécs és Budapest között?

 

– Szervezés kérdése, és hál’ isten rengeteg segítség jön a családomból, szívesen  vigyáznak a kicsire, akit egyelőre hozok-viszek...

 

– Sok éven át kellett az életedet megváltoztató döntéseket hoznod. Nehezen teszed ezt meg?

 

– Vigyáznék a múlt idővel... Az élet: változás, állandóan dönteni kell, és nem tudhatod, melyik az életre szóló. Ez a jó benne. Szeretem átgondolni a dolgaimat, megvárni a  legmegfelelőbb pillanatot, és figyelek a jelekre.

 

– Már bécsi életed során volt másfél év, amikor nem énekelhettél. Miért alakult ez így? A tapasztalat, amikor rájöttél az okára, miben változtatott meg?

 

– Persze hogy rájöttem. Különben sosem gyógyultam volna meg. Két segítőm is volt, az egyik hölgy, Susanne légzés-, beszéd-, testgyakorlatokkal segített felderíteni a  hangszálbetegségem pszichológiai hátterét. Igen, ezek a furcsa gyakorlatok valahogy visszavezettek önmagamhoz, és azáltal, hogy sok mindent megértettem, elengedett a félelem, és a hála érzése nyitott egy új ajtót. A másik hölgy, Ingrid megtanította a hangképzést újra, az alapoktól. Hát nem volt vicces, azt hittem, ezen már túl vagyok..., de tényleg. Nekik köszönhetem, hogy újból dolgozhatok, és megbecsülöm az „új”  hangomat!

 

– Miben hiszel – a sorsban, a szerencsében, a szükségszerű találkozásokban?

 

– A gondviselésben hiszek, segítő lelkekben, a hősökben, akik itt élnek velünk a hétköznapjainkban,  és példát lehet venni róluk, és még oly sok mindenben, amit hosszú lenne felsorolni, azt hiszem, a legpontosabban így fogalmazhatnám: hiszek a szeretet mindenható erejében.

 

– Megérint-e az ezotéria? Keresel-e kapaszkodókat, vagy abszolút tudatosan irányítod és éled az életed?

 

– Bajom van ezekkel az agyonhasznált szavakkal, mint például az „ezotéria”. Szellemi világnak, szellemi tudománynak nevezném, ami nagyon foglalkoztat. Sokkal több  értelmet látok e szemléletet követve a hétköznapok folyamataiban. Ráadásul remekül összecseng azzal is, ami a foglalkozásom. És igen, ma már száz százalékig az  érzéseimre hagyatkozom. Ami persze nem azt jelenti, hogy az eredmény azonnal pozitív képet mutat...

 

– Egy sikeres „kislányból” néhány év leforgása alatt közvetlen, de céltudatos asszony lett. Tudatos volt a váltás? Mióta tudod pontosan, hogy mit akarsz, hogy mi a dolgod?

 

Igen, én is érzem, hogy megerősödtem, de hogy a kislányból nem maradt semmi, azt nem hinném... Az anyaság sokat változtat az emberen, rengeteget tanulok a  gyerekeimtől. Nyilván azt akarja az ember, ami éppen nincs, ezért csak közeli céljaimat látom. A legfontosabb, hogy mindegyikünk élvezni tudja az életet itt és most. És szeretet döntsön minden helyzetben. Legalábbis erre törekszünk, és az már fél siker.

 

Zenei pályafutásodban állandóan az új utakat keresed. Mi szerint változtatsz?

 

– Hát őszintén, még nem tudom, hogy az egész egy nagy hülyeség-e, vagy koncepció... Mindenesetre épphogy rendesen megtanultam valamit, új szeleket szaglászok, mert úgy gondolom, az új tanulása segíteni fog elmélyülni minden eddig megszerzett tudásomban. Tehát úgy tűnik, ennek sosincs vége...

 

– A zenekarban több férfi „főnöke” vagy. Hallgatnak a szavadra?

 

– Nahát, ez is egy komoly tanulási lehetőség... Amellett, hogy világéletemben kifejezetten élveztem, ha egyedül voltam rengeteg férfi társaságában, az együttzenélés komoly  munka, és itt nincs nő meg férfi. Igyekszem nem a sírást választani a kritikus  helyzetekben, mert nem a sajnálatukat akarom elnyerni, hanem az egyetértésüket. Azzal együtt, hogy bőven van mit tanulnom az ún. „stresszmenedzselés” terén, zenekarom tagjai ma már elfogadnak, és a színpadon már megint megy a balhé, a flörtölés, erről szól a zene, azért csináljuk, mert élvezzük.

 

Kiegyensúlyozott magánéletet élsz. Sokat kellett erre várnod, vagy ez is egy „előre  megírt találkozás”?

 

– Igen, én is az élet iskolájába járok folyamatosan, és sokat dolgozom magamon, hogy együtt lehessen velem élni. Haha. De tényleg, főleg mostanában azon kapom magam, hogy rapszodikus vagyok, nagyon fent, nagyon lent. Nehéz lehet elviselni. Szerencse,  hogy a férjem valahogy mégis lát engem, akármilyen ködbe is burkolózom.

 

– Túl a  negyvenen vállaltál gyermeket. Biztos voltál a döntésedben?

 

– Biztos. Ez egy olyan vonat, amiről egy idő után nem lehet leszállni... Nem tréfadolog, de nem is gondolnám, hogy valami eget rengető. A természet olyan határtalanul csodálatos, ő mindig megteszi a magáét. Ha nem engedjük az agyunkat különböző helyekről  telehuhogni”, és bízunk a gondviselésben, legyen, ami lesz, bármi az eredmény, könnyebb elfogadni. E témáról tényleg órákig tudnék beszélni, beleértve a kórházi szülés-otthon szülés kérdését is. Majd legközelebb...

 

 A karnevál vége

 

– Mi dönti el, hogy milyen munkákban veszel részt? Meglepő az arcod látni egy nem zenei anyagot tartalmazó hangoskönyvön.

 

- Intuíció. Alapvetően a rövid, velős munkákat szeretem, mert nem vonnak el túl sok ideig a szeretteimtől, és főzés, vasalás közben is felkészülhetek rájuk. Tudom, hogy nem hiszik, de nagyon szép pólók, pizsamák lesznek a dalszövegekből! Saját ötleteimet valósítom meg színpadon, megkeresem hozzájuk a partnereket, és megformálódik az új koncert, színházi est, CD-felvétel. Hangoskönyvet még nem készítettem, szeretek stúdióban dolgozni, és kíváncsian vártam az anyagot.

 

– Popper Péter két műve, amiből az adaptáció készült, az állatvédelem mellett harcol, az emberi kapcsolatok tragikumáról mesél, a Mester szarkasztikus stílusában. A világ egyre kegyetlenebb, és ez gyakran az állatokat sújtja. A szerep elvállalása egy eszköz, hogy kiállj az állatok jogai mellett?

 

– Nagy tisztelője vagyok Popper Péternek, mindannak, aki ő volt, és van. Örömmel teszek azért, hogy az embereket segítő gondolatai még több emberhez eljussanak. Az előadásunk a viccesnek tűnő párbeszédeken, drámai versidézeteken keresztül azt  sugallja, hogy nincs más hátra, vagy elfogadod, hogy a természet része vagy, és mint ilyen, szeretettel óvsz mindent és mindenkit, vagyelpusztulsz. Tökéletesen egyetértek!

 

– Kiegyensúlyozottnak tűnsz. Minden úgy alakul, ahogy eltervezted, vagy adsz esélyt a „véletleneknek”? Egyáltalán van-e számodra véletlen?

 

Három gyermekkel, két városban kell a tervezés, de csak azért, hogy legyen mit módosítani. Mindent egybevéve számtalan dolog van az életemben, ami egyszerűen gyönyörű és ami hálával tölt el, és felrepít oda, ahol még nem voltam. Azt hiszem, hogy persze a magam módján, de ma már végre az életnek adok esélyt. A „véletlen” szót nálam mindig egy kis kacsintás követi...

 

Névjegy

Malek Andrea

Zenészcsaládban nőtt fel, Malek Miklós és Toldy Mária lánya. Öccse, Miklós Amerikában csinált zenei karriert, ám mostanában itthon is rajongott kedvenc. Andrea pályája kezdete óta vezető művésze a musicalszakmának. Első házasságából két nagyfiú édesanyja. Jelenlegi férjével Bécs mellett él, kislányuk, Léna másfél éves. Szakmai érdeklődése mindig új utak keresésére sarkallja, fő „szerelme” a Malek Andrea Band. Az I love a piano c. műsora férjével a Madách Színház Tolnay Szalonjában látható. A koncertek mellett Ausztriában készül új feladatokra. Budapesten február 10-én lesz prózai bemutatója a Bálint Ház R16 Pódiumán. Új albumai: Retúr (MAB), I love a piano (dupla CD), A karnevál vége (Popper Péter-hangoskönyv).

Perjés János
XVIII. évfolyam 2. szám

Címkék: Malek Andrea, Spirt színház

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.