Arcképcsarnok

Müller Péter - A határtalan lélek öröme

Beszélgetés az író legújabb kötetéről

A Boldogság, a Szeretetkönyv után megjelent Müller Péter új kötete, az Örömkönyv. Egy új sorozat harmadik kötetéről van szó, amit a Szeretetkönyv kapcsán az olvasókkal történt találkozások, a velük folytatott beszélgetések ihlettek. A három az újra megvalósult egység, teljesség száma: a boldogság, a szeretet és az öröm egymástól elválaszthatatlan fogalmak. És mintha ezek hiányoznának leginkább az életünkből…


– Miért tartottad fontosnak, hogy a boldogság és a szeretet után az örömről is írj?

 

– Mert ezek összefüggnek, ám mi emberek megpróbáljuk szétbontani, külön-külön megnézni, ami együtt van bennünk. Minél inkább közeledsz a piramis csúcsához, a lent még távol lévő dolgok eggyé válnak a csúcson. Mit jelent ez? Azt, hogy nem lehet különválasztani a szeretetet az örömtől, de nem lehet különválasztani a megismeréstől sem. Ott jön az igazi aha-élmény, a megismerés, a rádöbbenés, hogy ebben a csodában minden együtt van. Külön nem működik, szeretet nélkül nem lehet örülni, ha szeretsz, abban a pillanatban elborít az öröm is. Tehát ez egy. Teljesen mindegy, hogy melyik úton indulsz el a csúcsra, de ott ezek eggyé válnak, összeérnek. Egy finom megkülönböztetést mégis tennék, mert a csúcsélmény alatt mondjuk három emelettel, amikor még nem ér össze a kettő, az öröm egy nagy felszabadulás, amikor hirtelen rájövök, hogy nincsenek terheim, sőt szárnyaim vannak és repülni tudok. Nem vagyok odaítélve a halálnak, mulandóságnak, hanem szabad vagyok. Az öröm állapotában a lélek határtalan. A boldogság azonban olyan értelemben más, hogy az örömben még ott van a felszabadulás eksztázisa, a szabadon áramló forrás öröme, a boldogság már a végtelen tenger, mozdulatlan és ragyog, végső óceánélmény. A boldogság állapota időtlen és mozdulatlan. A boldog ember már hazaérkezett, már nem táncol, csak az örömteli. Az öröm élménye olyan, mint amikor az ember hirtelen visszatalál önmagához, újra megérzi az erejét, megpillantja Istent és rádöbben arra, hogy minden jó.

 

– Az öröm a szomorúság ellentéte? Azaz akkor tudunk igazán őszinte örömöt érezni, ha már megtapasztaltuk a szomorúságot?

 

– Karinthy Frigyesnek van egy nagyon figyelemre méltó gondolata. Azon tűnődött, hogy miért nem tudott szomorúan, depressziósan írni, miért csak akkor, ha az öröm elborította. És rájött arra, hogy azért, mert a szomorúság és a depresszió nem a lelkünk valóságos állapota. Amikor szomorú volt, nem a valóságban járt. Az ember a valóságban akkor jár, amikor az öröm állapotában van. Tehát annak ellenére, hogy a mi életünk fordítva működik, mert mi sokkal gyakrabban vagyunk zaklatottak, szétszórtak és szomorúak, mégis az életnek az igazi állapota az öröm. Nézd meg a természetet, egy virágot… Én most itt ülök az őszben, és azt látom a borszínű leveleken, hogy még az ősztől is boldogok. Szépen, örömmel hal meg a levél. Számomra lélektanilag ez azt jelenti, hogy a lelkünk mély valósága az öröm. Ha igazán leásol egy ember lelkének a mélyére, ott az öröm van. Ahogy manapság olajat keresnek és az nagyon mélyről jön föl, úgy az öröm is lelkünk legmélyén él. Amit most elmondtam, az indiai bölcseletnek, az upanisadoknak az egyik legmélyebb gondolata, hogy az ember minél közelebb él a benne lévő istenhez, annál inkább az öröm állapotában van. Keresztény nyelven: amikor azt mondjuk, hogy „az Isten országa, mely bennetek van”, akkor itt az öröm országáról van szó.

 

– Minden bizonnyal erre utal az is, hogy az evangélium „örömhírt” jelent.

 

– Igen, ugyanakkor az újszövetségi evangéliumokból kihagyták a legszebb részeket, amelyek Péter és János apokrif evangéliumaiban maradtak fenn. A Boldogság könyvem vége felé idézem is azt a részt, amikor Jézus a halála előtt a tanítványait táncolni és énekelni tanítja. És azt mondja, hogy aki nem táncol, az nem érti a misztériumot. Továbbá arra is figyelmezteti őket, hogy ha majd látják a kereszten, akkor ne a szenvedő, haldokló testét nézzék, mert ő akkor már nem lesz benne. Ez azért fontos, mert itt jön az a könyvemben talán nem leírt végső gondolat, hogy az öröm és a halhatatlanság tudata egy. Az öröm az, amikor az emberről lehull a halálfélelem, és tudja azt, hogy az öröklétben él. Minden örömélmény, a legkisebb is az örökkévalóság élménye. Azért mondom, hogy lelkünk legmélyén van eltemetve, mert ritkán önt el minket az önfeledtség. Amikor mámorosak vagyunk, az örökkévalóság élményét éljük át, anélkül, hogy ez tudatosodna bennünk.

 

– Maga az Örömkönyv ötvenöt írást tartalmaz. Miért éppen ötvenötöt?

 

– Azért, mert a kínai Ji Kingben az ötvenötödik hexagram a Bőség jele. Azt szeretném, hogy ezek az írások külön-külön és együtt is sugározzák az örömöt. Ezek egymásba fűződő gondolatok, egyik a másikból következik. Mint a gyöngyszemeket fűztem fel őket egyetlen szálra, és ezt a szálat úgy hívják, hogy öröm. A célom ugyanakkor nem az volt, hogy az örömről beszéljek, hanem hogy örömöt adjak. Én magam is csak olyat tudok elolvasni, csak olyan zenét tudok meghallgatni, ami nekem örömöt szerez. Amelyik nem, azt nem hallgatom meg vagy nem olvasom el. Miért? Mert értéktelen. Az öröm a legfőbb érték, és ha nincs benne egy írásban, akár egy tanításban, akkor az nem értékes. Bátran tanácsolom, hogy akiknek nem ad örömöt ez a könyv, nem érzik át, hogy lelkileg felszabadító ereje van annak, amit olvasnak, hogy könnyebbé válnak terhei, hogy minden nehézség és gond ellenére csodálatos élni, azok tegyék le, mert akkor nem értem el célomat. Ez a könyv folytatása a Szeretetkönyvnek, abban az értelemben, hogy az olvasóval megkezdett beszélgetést folytatom benne. Így például többen azt mondták, hogy egy kicsit nehéz olvasmány a Szeretetkönyv. Ezúttal tehát arra törekedtem, hogy még egyszerűbben, élvezetesebben írjak. Sok kis történet szerepel benne édesanyámról, unokámról, feleségemről, gyerekeimről. Kissé fölidézem azt a drámaírói képességemet, hogy szeretek mesélni. Ezekből a lényegében nagyon sűrű gondolatokat tartalmazó történetekből igyekszem kibontani a mélyebb, elrejtett üzeneteket. De az is fontos, hogy a történetek önmagukban is örömöt okozzanak.

 

– Mit tehetünk azért, hogy örömöt érezzünk, hogy eljussunk az öröm állapotába?

 

- Ezt egy mondatban nem tudom elmondani. Lényegében az öröm egy önfeledtségélmény. Amikor meg tudunk feledkezni az ön-ről, akkor szabadok leszünk... Úgy vagyunk, mint Gulliver, lekötöztek minket a törpéink, de mivel mindenkinek más-más törpéi vannak, másképp és másképp vagyunk lekötözve. Nem tudom elmondani, hogy ahhoz, hogy szabad légy, hol és melyik szálakat kell elvágnod. Mindenki speciálisan van lekötve. Speciálisan boldogtalan minden ember. Máshol van leragadva, máshol nem hagyja magát örülni, más okból nem működnek a szárnyai. Nincs egységes kulcs, és sajnos az egy hátránya minden könyvnek, hogy nem tudja egyénileg megszólítani az olvasót és elmondani, hogy neki speciálisan miért nem működik a szárnya. A kiút csakis az, hogy az ember felfedezi azt a működésrendszerét, hogy hol nem hagyja magát mámorosnak lenni, örömben létezni. Az életünk a maga természeténél fogva tele van súlyos terhekkel. Halálra vagyunk ítélve és mindenki a közelünkben. Az öröm ezen túl van. Amikor az ember rájön arra, hogy fölé lehet kerülni minden nehézségnek, hogy szabad lehet, hogy jó az isten, hogy a felhők felett kék az ég, az az igazi örömélmény.

 

– És mi az, ami számodra igazi örömöt jelent?

 

– Én magam is megéltem, hogy nagy szenvedések és reménytelenségek közepette teli voltam örömmel, és olyankor, amikor viszonylag jól és gondtalanul zajlott az életem, gyakran voltam kedvetlen, szomorú. Kitaláltam magamhoz egy módszert, hogy például amikor jól megy az írás, ihletett állapotban vagyok, amikor saját belső valóságomhoz visszatalálok, akkor fölszállok. Egykor az ima és a meditáció két út volt ehhez az élményhez, de ma már kevesen oktatják azt a meditációt és imát, amitől az ember felröppen. A harmadik módszer az igazi művészi élmény, ott is ez történik, de ez is ritka manapság. Ritka ma az olyan mű, ami elragadja az embert és felszabadítja. Szeretném, ha az ÖrömKönyv ilyen lenne.

 

– Mindannyiunk örömére. Köszönöm a beszélgetést!

Csörgő Zoltán
XIII. évfolyam 11. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.