Arcképcsarnok

Nekünk kell véghez vinnünk a paradigmaváltást

A szeretetről nem beszélni kell, hanem megélni

    Csinos, fiatal feleségével és tündéri két és fél éves kislányával érkezik. Öt perc múlva úgy érzem, mintha régről ismernénk egymást az egész családdal. Azután Zsú és a kicsi lány magunkra hagy Jakab Istvánnal, én pedig azon tűnődöm, mit is kérdezzek először. Mindig felkészülök az interjúra, rengeteg, Jakab Istvánnal készült tévéfelvételt, cikket találtam, hiszen a kombucha hazai elterjesztője, a Viva Natura és a róla elnevezett internetes televízió alapítója, számos könyv szerzője és kiadója, sorolni is nehéz, mi mindennel foglalkozik. Róla magáról azonban semmit nem tudtam meg! 


     

    – Kicsit zavarban vagyok, mert a telefonban azt mondta, sietnie kell majd, mivel hazajött Amerikából a lánya a két unokájával, azután a két és fél éves lányával érkezett az interjúra. Megkérdezhetem, mekkora a család?

    – Végül is nem titok. Öt lányom van, három az első házasságomból, egy a másodikból és ez a tündérke a harmadikból. A legidősebb lányom 37 éves, a második 36 – tőle van két unokám, egy négyéves és egy hat hónapos ‒, a harmadik 30, a negyedik 18, Zsófi kettő és fél. Most sokat segítünk a lányomnak az unokákkal, a férje a munkája miatt Amerikában maradt. Az este mindig a családomé, én altatom el Zsófit mindennap. Az egész életemet végigdolgoztam, de most már igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy élvezhessem a családom társaságát.

     

    – A lányai jóban vannak egymással?

    – Nálunk úgy néz ki egy karácsony, hogy ott van az első feleségem a mostani férjével, a három lányunkkal és az ő családjukkal, a második feleségem a közös lányunkkal, és a mostani feleségem főz mindannyiunkra. Az összes feleségem gyönyörű gyermekeket szült nekem, és ezért hálával tartozom nekik. Az, hogy az édesanyjukkal kötött házasságunk felbomlott, nem jelenthet hátrányt a gyerekeink számára. Szerencsére Zsú, a mostani feleségem sokat segít abban, hogy ezt a nagy családot összetartsuk és mindenki jóban legyen mindenkivel, gyakran emlegeti, hogy neki nem csak egy, hanem öt gyermeke van. Lehet beszélni a szeretetről sokat, de mit sem ér, ha nem szeretetben élünk.

     

    – A család mellett mindig nagyon sokat dolgozott. Hogyan került kapcsolatba a természetgyógyászattal? Mi volt az eredeti foglalkozása?

    – Tizenöt évig voltam Török Szilveszter professzor táskacipelője, és erre büszke vagyok. Nehéz táska volt, mindig tele prospektusokkal, kiadványokkal. Őt tartom első számú mesteremnek, a három magántanítványa közül az egyik én lehettem, 5-6 évig tanultam nála, azután tovább, mellette. De én nem lettem természetgyógyász, nem gyógyítani akartam, hanem az emberek kezébe adni olyan lehetőségeket, amikkel gyógyíthatják önmagukat. 1991-től jártuk az országot előadásokkal, rengeteg helyre hívtak. Tőle tanultam tenyérjósolni is, az volt az egyik legnépszerűbb programunk. Ő tartotta az előadások egészségügyi,én a spirituális részét. Az eredeti szakmám különben híradásipari gyártástechnológus, és 33 éves koromig átlagos életet éltem: családalapítás, házépítés, munka éjjel-nappal, vállalkozás... Egy építőipari cégem volt, és mivel a falak vizesedése mindig is problémát jelentett, így találkoztam egy osztrák technológiával, ami a földsugárzás energiájával működtetett mikrohullámú készülékekkel szüntette meg a vizesedést. Ezeket Magyarországon kezdtük gyártani, és öt év alatt felépítettünk egy jól működő európai céget. Közben az osztrák és a német barátaimtól sok más dolgot is tanultam: például a varázsvessző használatát, a vízérkeresést, asztaltáncoltatást... Én a spiritualitás német ágát ismertem meg először. 

     

     

     A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júliusi lapszámában olvashatják!

    Zimber Szilvia
    XXIV. évfolyam 7. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. szeptember

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.